A Pedagógusnap, mely a Fenntartható boldogság hónapjára esik, méltánytalanul kevés hangsúlyt kap a pedagógusok életében. Mi a saját kollégáinkat köszöntöttük meg, és köszöntük meg egymás munkáját, segítségét, bevonva a gyerekeket is.
Majdnem minden témakört érintettünk közben:
hála – a pedagógus a kapott köszöntésért és figyelmességért, a gyerekek a pedagógustól kapott szeretetért és törődésért;
apró örömök – ahogy a gyerekek egyre ügyesebben énekelték és játszották a dalt;
jó cselekedetek – mert a pedagógusoknak jól esett a figyelmesség, amit kaptak a gyerekektől;
célok kitűzése és elérése – mert elhatározták, hogy megtanulják a dalt és el is érték a céljukat;
megküzdési stratégiák – mert ügyesen megoldották a felmerülő problémákat;
optimizmus – elhitték, hogy meg tudják csinálni;
társas kapcsolatok – mert összedolgoztak, együttműködtek, figyeltek egymásra.
A fenntarthatósághoz szükséges a kitartás is. Ez azért szükséges, hogy mindig befejezzük azt, amibe belekezdtünk. Hálás osztályom van, boldogan vállalták a feladatot. Kitartóan, sokat gyakorolva létrehoztunk egy ünnepi műsort, amelynek egy részét képezte a köszöntő dalunk.
Kihívást jelentett a számukra, mert nem csak énekelniük kellett a dalt, hanem el is kellett játszaniuk csengettyűvel, majd miután megtanulták, előadni a teljes tanári kar és az iskola összes tanulója előtt. A kihívás segít a stresszkezelésben és a helytállásban is. Az éneklés pedig, mint tudjuk, nagyon jó feszültségoldó hatással rendelkezik. Így mindamellett, hogy kellemes élményben részesültünk, a gyerekek képességei is fejlődtek: nagyon szeretnek énekelni, a csengettyű használata nagy figyelemkoncentrációt igényel, szívósságuk, kitartásuk, míg megtanulják a dalt és a zenét, lélekjelenlét, stresszkezelés, míg kiállnak szerepelni, majd boldogságérzés nyújt, hogy sikerült, és nem utolsó sorban számos dicséretet zsebeltek be a szereplésért, és mi is boldogok voltunk, hogy kaptunk egy kis figyelmet, törődést.
A Tavaszi szél dallamára versekből vettünk át versszakokat, a Lazítani című dal dallamára pedig kedves kolléganőnk, Teberánné Körtvélyesi Éva írt vidám szöveget.
Szeretettel küldjük minden kedves pedagógus kollégának!

A Pedagógusnap, mely a Fenntartható boldogság hónapjára esik, méltánytalanul kevés hangsúlyt kap a pedagógusok életében. Mi a saját kollégáinkat köszöntöttük meg, és köszöntük meg egymás munkáját, segítségét, bevonva a gyerekeket is.
Majdnem minden témakört érintettünk közben:
hála – a pedagógus a kapott köszöntésért és figyelmességért, a gyerekek a pedagógustól kapott szeretetért és törődésért;
apró örömök – ahogy a gyerekek egyre ügyesebben énekelték és játszották a dalt;
jó cselekedetek – mert a pedagógusoknak jól esett a figyelmesség, amit kaptak a gyerekektől;
célok kitűzése és elérése – mert elhatározták, hogy megtanulják a dalt és el is érték a céljukat;
megküzdési stratégiák – mert ügyesen megoldották a felmerülő problémákat;
optimizmus – elhitték, hogy meg tudják csinálni;
társas kapcsolatok – mert összedolgoztak, együttműködtek, figyeltek egymásra.
A fenntarthatósághoz szükséges a kitartás is. Ez azért szükséges, hogy mindig befejezzük azt, amibe belekezdtünk. Hálás osztályom van, boldogan vállalták a feladatot. Kitartóan, sokat gyakorolva létrehoztunk egy ünnepi műsort, amelynek egy részét képezte a köszöntő dalunk.
Kihívást jelentett a számukra, mert nem csak énekelniük kellett a dalt, hanem el is kellett játszaniuk csengettyűvel, majd miután megtanulták, előadni a teljes tanári kar és az iskola összes tanulója előtt. A kihívás segít a stresszkezelésben és a helytállásban is. Az éneklés pedig, mint tudjuk, nagyon jó feszültségoldó hatással rendelkezik. Így mindamellett, hogy kellemes élményben részesültünk, a gyerekek képességei is fejlődtek: nagyon szeretnek énekelni, a csengettyű használata nagy figyelemkoncentrációt igényel, szívósságuk, kitartásuk, míg megtanulják a dalt és a zenét, lélekjelenlét, stresszkezelés, míg kiállnak szerepelni, majd boldogságérzés nyújt, hogy sikerült, és nem utolsó sorban számos dicséretet zsebeltek be a szereplésért, és mi is boldogok voltunk, hogy kaptunk egy kis figyelmet, törődést.
A Tavaszi szél dallamára versekből vettünk át versszakokat, a Lazítani című dal dallamára pedig kedves kolléganőnk, Teberánné Körtvélyesi Éva írt vidám szöveget.
Szeretettel küldjük minden kedves pedagógus kollégának!

Emlékezetes élményekről beszélgettünk.
A legfontosabb az együtt töltött idő volt.

Az utolsó havi feladatnak nagy lelkesedéssel álltak neki a gyerekek. Főként párban dolgoztak. Vidám várak születtek hatalmas boldogság kapukkal. Közben beszélgettünk arról melyik hónap feladata tetszett legjobban. Melyik boldogságfokozó technika maradt meg otthonra is.A hála magasan vezet a többi előtt., amit az apró örömök követ. A rajzok többségén látszanak is az utak. Mindenkinek kívánjuk találja meg a boldogsághoz vezető utat!

Képkiegészítés. A gyerekek aszfaltkrétával rajzoltak egy képet, majd elhelyezkedtek, mint a kép rései. A végén körbementünk és mindenki megmutatta az alkotását.

Élménydús pillanataink!

A könyvtárba látogattunk. Az olvasóvá nevelés első lépéseként beiratkoztunk a helyi könyvtárba. Később már önállóan s ellátogathatnak ide, ahol rengeteg új ismerettel gazdagodhatnak majd tanulóim a könyvek által.