A hála
Első ízben a „Napimádás” mozgásalapú relaxációs gyakorlatot végeztük. Beszélgettünk, mit is jelent a hála szó. Ezt követően meghallgattuk a Szép nap ölelj most át engem boldogságdalt, ami, többekben pozitív érzést de volt olyan gyermek is, akiben a dal negatív érzést váltott ki. Természetesen megbeszéltük. Elkészítettük a hálafánkat.
Az optimizmus gyakorlása
A foglalkozást az „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok..” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük. Meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt. Továbbá beszélgettünk mit is jelent a gyerekek számára az optimizmus szó és megismerkedtünk Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával. Először az érzelmek átélése és kivetítése nehézséget okozott a gyerekeknek azonban amikor megismerkedtek már nagyon élvezték a játékot. El is készültek a Boldogság babáink Szilárd és Blanka akik mindig ott vannak az oviban és együtt játszanak velünk. Tükörjátékot is játszottunk, amibe kíváncsian néztek, ki és mi is lehet benne, de végül mindenki elmondta a saját jó tulajdonságát. Végezetül pedig mindenki elkészítette a saját varázsszemüvegét, amin keresztül másképp látja a világot.
Társas kapcsolatok ápolása
Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek dal meghallgatása után, körben állva a hónap jelét egy kiválasztott társnak átnyújtották és meg is indokolták, hogy miért adja a barátjának. A feltétel az volt, hogy pozitív tulajdonságot mondunk és mindenki adjon is és kapjon is legalább egyszer szívecskét. A mondatot így kezdték Barátomnak tekintelek mert.. Eljátszottuk a Barátságlánc játékunkat. Vastag fonal segítségével (a fonal végét az óvónő tartotta) egy gyermek megkapta a gombolyagot és elmondtuk neki miért a barátunk, a fonalat tartva továbbadta a gombolyagot. Addig folytattuk míg mindenki meg nem kapta a fonalat. A játék végén egy pókháló képződött ami összeköt minket, összeköti a barátságunkat.
Boldogító jó cselekedetek
Örömnapot tartottunk, feladat volt megajándékozni a másikat az általa készített meglepetéssel. Minden gyermek húzott egy nevet, kinek fogja a meglepetést adni. Otthon készítették el, az anyukák is örömmel kapcsolódtak be a foglalkozásba. Karácsony előtt az utolsó ovis napon mindenki elhozta a saját meglepetését és egyenként átadták az ajándékot. Felemelő érzés volt mindenkinn látni a csillogó szemeket, ahogyan örültek a gyermekek egymásnak. Természetesen meghallgattuk a Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalt, eljátszottuk a „Nyuszi pajtást” a legvégén megbeszéltük Mit tettem jól? című játékot.
Célok kitűzése
Első ízben beszélgettünk a célokról. Mik is azok? Rajz célapónak – mindenki lerajzolta a saját célját. Következett a célba dobás, a kimondott megfogalmazott mondat után feladat volt beletalálni a célba, elérni azt. A gyerekek a következő célokat tűzték ki: Jó leszek, nem verekszem. Odaadom a társamnak a játékot. Megtanulok cipőt kötni. Segítek a rendrakásnál. Következett a Hátra arc játék, ami érdekes és nem volt könnyű számukra. Egy gyermek az előző hátára rajzolt, amit érzés alapján vetett ő is táblára. Záróéneklésül A van nekem egy álmom című dalt hallgattuk meg és mindenki elfogyasztotta a mákos sütijét. Legyen mákod jövőre is!
Megküzdési stratégiák
Az Aranykulcs mese megismerése által ismerkedtek meg hogyan is győzzük le az elénk háruló akadályokat. Ezután akadálypályán küzdötték át magukat, végül teljesítették a feladatot. Gyakoroltuk a Gumiember játékot, amit élveztek a gyerekek.
Apró örömök élvezete
Meghallgattuk az Imádok élni dalocskát. Örömsétára indultunk és igyekeztük észrevenni az elénk táruló apró szépségeket. Séta közben megálltunk elcsendesedtünk és hallgattuk a madarak hangjait, örültünk az első tavaszi virágoknak. Megnevezték azokat a testrészeket, amivel érzékelték a körülöttük lévő csodákat. A Föld napja alkalmából szituációs játék segítségével megbeszéltük hogyan szerezhetnénk örömet a Földünknek, hogy boldog legyen és vele együtt mi is. Végül kiszínezték az apró örömök jelét.
A megbocsátás gyakorlása
Hoponopono dal éneklésével kezdtük a témafeldolgozást, a Tündéri bocsának mesehallgatás után megbeszéltük, hogy könnyebb érzés, ha megbocsátunk annak, aki minket megbántott. Elkészítettük a tündéri varázspálcánkat. Hoponopono játékot játszottunk, megtanultuk használni a varázsszavakat amikor hibát követtünk el. A nap végén a gyerekek már egymást figyelmeztették a hiba kijavítására. Varázsszó!
Testmozgás
Az óvoda udvarán a szabad levegőn annyi időt töltünk amennyit csak lehet, sok gyümölcsöt eszünk. Legjobban szeretjük a Tűz, víz, repülő, Király, király adj katonát és a Hívom, hívom mozgásos játékokat.
Fenntartható boldogság
Megépítettük a boldogságvárat, seprűtáncot jártunk, kedvenc dalunk lett Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek, amit be is mutattunk a szülőknek, az együtt töltött hónapokról fényképeket nézegettünk. Tudjuk, hogy az út kezdetén járunk, de azt is tudjuk, hogy jó úton haladunk.
Fenntartható boldogság
Lövész Utcai Óvoda Malom téri tagóvodája
Az év legszebb legjobb pillanatairól egy rövid videot készítettem. Nagyon örültek neki, jó érzésekkel nézték végig. Szinte minden fotóhoz hozzá fűzték a gondolataikat.
A „boldogságfűzért” felaprított szívószálból gumira fűzve nyaklánc és karkötő is készült. Haza vitték, hogy örömet szerezzenek vele otthon.
Már harmadik éve tartom a Boldogságórákat és nagyon szeretjük a programot. Segíti a gyermekek érzelmi fejlődését olletve pozitív értékrendjük alakulását, amely a későbbiekben meghatározhatja további életüket.
Lövész Utcai Óvoda Malom téri tagóvodája
Az év legszebb legjobb pillanatairól egy rövid videot készítettem. Nagyon örültek neki, jó érzésekkel nézték végig. Szinte minden fotóhoz hozzá fűzték a gondolataikat.
A „boldogságfűzért” felaprított szívószálból gumira fűzve nyaklánc és karkötő is készült. Haza vitték, hogy örömet szerezzenek vele otthon.
Már harmadik éve tartom a Boldogságórákat és nagyon szeretjük a programot. Segíti a gyermekek érzelmi fejlődését olletve pozitív értékrendjük alakulását, amely a későbbiekben meghatározhatja további életüket.
A boldogság kék madara
Mindenki ezt keresi, pedig mindenkinek megvan, a szívében, csak nem biztos, hogy kirepül
hogy láthasd. A sorsát mindenki maga dönti el. Az én madaraim elrepültek, elballagtak, aki nagyon sok örömet, vidám pillanatot és néha bosszúságot okoztak. Velük együtt én is elmegyek. Nagyon örülök, hogy részt vettünk ebbe a programba sok szempontból próbáltuk értelmezni a boldogságot, ami megfoghatatlan. Hogy milyen volt az életed, az akkor derül ki, amikor már életed javát leélted és visszatekintesz. Az biztos, hogy a mindennapi apró örömök tesznek vidámmá, boldoggá. Észre kell venni mindenben a jót, a szépet, el kell fogadni másokat, hogy téged is megértsenek. Az öröm úgy jó, ha másokkal is megosztod, a boldogság soha nem magányos, nem szabad elzárkózni másoktól. Örülj együtt a családoddal, barátaiddal és az idegenekkel is.
Egy betonfalat kineveztünk boldogságfallá és minden gyerek otthagyta a kéznyomát, közben mondott egy szót, ami a boldogságra jellemző, ebből lett a boldogságfa.
Utána összeszedtük a boldogtalanság szavait, amiből egy szófelhőt csináltak.
Nekem ez a négy év a gyerekekkel nagyon emlékezetes volt, nagyon sok élmény, sok helyen voltunk együtt.
Milyenek is voltunk? Első, ami mindenkinek eszébe jut, hogy hangosak!! Őszintének, együttérzőnek, segítőkésznek ismertem meg őket és saját magukról is ez véleményük. Szeretünk bejönni a suliba, hogy együtt lehessünk, csak tanórák ne lennének. Egész nap elkártyáznánk, társasoznánk, vagy labdáznánk. Vidám, bohém társaság.
Sok ünnepélyt szerveztünk együtt, ahol a próbák elég kaotikusak voltak, minden elhangzott csak a műsor nem. Azok a farsangok! Minden évben közösen beöltöztünk, volt igazi falusi lakodalom, botladozó tánclépések egy igazi klasszikus tánciskolában, a fiúk kecses balerinákká a lányok kemény rockerekké változtak. Idén, mint úttörők megfogadtuk a 12 pont betartását, amiből semmi nem lesz.
Egymást segítik mindenben, főleg dolgozatíráskor, a telefonos segítség nálunk mindennapos.
A legtöbbször elhangzott kérdés: „Már megint írunk?”, amit négy év alatt legalább ezerszer hallottam. Reménykedve, minden nap úgy jöttek be, hogy azon a napon nem lesz tanulás. Sajnos csalódniuk kellett.
Természetesen a szigorú tantermi foglalkozások mellett sok-sok élményt és ismeretet nyújtottak az izgalmas programok, kirándulások is. Többek között Balaton, Abaliget, Mecsextrém, Erdei iskola, éjszakai bob és túrák egy pár gyerekkel együtt bevállaltunk egy 28 km-es gyaloglást a Mecsekben. Ezeken a közös programokon sokat nevettünk, ugrattuk egymást.
Sportosok és mozgékonyak vagyunk, amit az utolsó kirándulásunkon is bebizonyíthatunk. Volt buborékfoci, kickbike, íjászat, softcsúzli, sárkányhajózás, vízi bicikli, csónakázás.
Megnyertük a „legbevállalósabb osztály” címet. A Boldogságprogramban elértük „A hónap csoportja” elismerést.
Jó kis gárda voltunk, szerencsére többen együtt maradnak, így folytatódhatnak a több éve kialakult barátságok.
Egyet kívánhatok, mint a barátjuk: legyenek nagyon boldogok!
Egy osztályfőnök, aki soha nem akart főnökösködni, inkább a barátjuk, a társuk szeretett volna lenni.
Lövész Utcai Óvoda Malom téri tagóvodája
Utolsó hónapban, mikor még mindenki az oviban volt sokat beszélgettünk arról, hogy minek is örültek,mitől is voltak boldogok az év folyamán.A mindennapi játékötletek, a barkácsolásaok,a közös programok boldoggá tették őket. Felidéztük az év emlékeit.
Boldogságóránk témája a Fenntartható boldogság. Relaxálással kezdtük, majd közösen meghallgattuk a Jobb veled a világ c. dalt. A boldog ember című mesét elmeséltem, megbeszéltük, hpgy mi történt a mesében. Kiszíneztük a boldog ember ingét. Sok közös programunk volt ebben a hónapban. Együtt lenni jó, így készültünk a gyereknapra, ahol együtt, közösen játszottunk. A kis kertünkben együtt gondoztuk a növényeket. Együtt csíráztattuk a magokat, a csírákat együtt fogyasztottuk el. Együtt lenni jó!
Bevezetés
Tóth Ágnes vagyok a Tiszakécskei Móricz Zsigmond Általános Iskola és Gimnázium Eltérő Tantervű Tagiskolájának gyógypedagógusa, munkaközösség-vezetője, gyermek-és ifjúságvédelmi felelőse. Az idei tanévtől kezdve vagyok iskolánk Boldogságóra pedagógusa.
Az Eltérő Tantervű Tagiskola specialitása, hogy szegregált általános iskolaként működik, de nem EGYMI-ként funkcionál. Összesen 53 tanulónk van, akik 4 évfolyamon, összevont osztályokban tanulnak.
Gyermekeink többsége sajátos nevelési igényű, enyhe értelmi fogyatékos tanuló, de van egy értelmileg akadályozott gyermekünk is. Tanulóinkról elmondható az is, hogy többségük nevelőszülőnél nevelkedik. Ezekből látszik, hogy gyermekeink hátrányos helyzetűek, fiatal koruk ellenére már nagyon sok nehézségen és élethelyzeten mentek át.
Szívügyemnek érzem a tanulóim sorsát, felnőttkori önálló életvitelüket, ezért is gondoltam jó lehetőségnek a Boldogságórákat. Fontos, hogy a gyermekek ne azt a negatív mintát kövessék, amiket otthon láttak, vagy hogy az őket érő stigmák miatt ne törjenek meg, hanem tudjanak alkalmazkodni a nehéz helyzetekhez, és a pozitív megküzdési sratégiákat válasszák a romboló stratégiák helyett.
A Boldog Iskola és a Boldogságórák fogadtatása
Az idei tanévben nyertük el először – és reméljük, nem utoljára – a Boldog Iskola címet. A nevelőtestület már a cím elnyerése előtt is támogatta a tervemet és ez a támogatás, érdeklődés az egész tanévben kitartott.
A szülők a tanév elején tudták meg, hogy Boldog Iskola lettünk. Egyöntetű volt az öröm, mindenkitől csak pozitív visszajelzést, megerősítést kaptunk. Rengeteg érdeklődés is kísérte a kezdeti szakaszt, mert sokan nem hallottak még a Boldog Iskoláról. A legkedvesebb visszajelzés az volt, hogy már eddig is tudták, hogy mi vagyunk a legboldogabb iskola és ideje volt, hogy ezt más is elismerje…
A tanulók már attól boldogok voltak, hogy Boldogságórát fogok nekik tartani. Minden órát, minden csoport hatalmas izgalommal és érdeklődéssel várt. Minden hét elején megkaptam az elsőseimtől azt a kérdést, hogy Ági néni, mennyit kell még aludni Boldogságóráig? A nagyobb évfolyamokon is a hét fénypontja volt a Boldogságóra, és még a nehezen motiválható, iskolába vetett hitükben megfogyott, túlkoros tanulóim is aktívan vettek részt az órákon. Szerintem, ennél nagyobb igazolás nem is kell arról, hogy helye van nálunk a Boldogságóráknak!
A Boldogságórák tapasztalatai
A Boldogságóra könyvek, a program zömében ép fejlődésmenetű gyermekekre íródtak. A fogyatékos gyermekek óráihoz minden hónapban találtam gondolatindító segítséget a honlapon.
A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az ép gyermekek számára készült programot adaptálni tudjam a tanulóimra. Talán könnyűnek tűnhet, hogy a képzeletem szabadon szárnyalhatott az ötletelés során, de mégis ez volt a legnehezebb része az óra előtti készületeknek.
Minden tanulóm saját képességrendszerrel, képességszigetekkel rendelkezik. Ami az egyiknek könnyű feladat, az a másiknak a világ legnehezebbje. Az összevont osztályok életkori sajátosságai is mások voltak. Mindezeket a tényezőket kellett figyelembe vennem a tervezésnél. Igyekeztem olyan feladatokat kitalálni, amik a sajátélményű tanulást biztosítják, és éppenhogy túlmutatnak a jelenlegi képességeiken, hogy azok tovább fejlődhessenek, erősödhessenek.
Az egész éves tapasztalataim azt mutatják, hogy az 1-2. évfolyamon leginkább az óvodásoknak íródott, a 3-6. évfolyamon az alsósok, a 7-8. évfolyamon a felsősök számára íródott könyvekből lehet a legkönnyebben dolgozni.
Másik tapasztalatom az, hogy a fogyatékos gyermekek gondolkodása rigid, az elvont, gondolati fogalmakat nehezen értik meg, azonban a tanulóimnak ez sikerült, és tudtuk mindegyik témáról beszélgetni, saját élményeket, tapasztalatokat megosztani.
Számomra, a legmegdöbbentőbb az volt, hogy milyen mély tapasztalatokat, élményeket, érzéseket hozott fel a tanulókból egy-egy téma. Nem egy olyan óra volt, ahol együtt sírtunk, együtt nevettünk. Mindez kellett ahhoz, hogy fel tudják dolgozni, el tudják engedni az őket ért sérelmeket. Sokszor nem volt könnyű egy-egy felidézett emlékre szavakat találnom, de ilyenkor jöttek az osztálytársak, a saját korcsoport, mint megtartó erő a képbe, és tanácsot, vigaszt, támaszt adtak társuknak. Hihetetlen, hogy mekkora közösségformáló ereje volt a Boldogságórának…
Boldogságórák a digitális oktatás alatt
A digitális oktatás alatt a fő tárgyakra helyzetük a hangsúlyt, a készségtárgyak és a Boldogságórák nem kaptak akkora hangsúlyt. Mindennek az az oka, hogy a tanulóink sajátos nevelési igények, rendkívül igényelik a közvetlen megsegítést, azonban az alacsony iskolai végzettségű szülők és a modern infokommunikációs eszközök hiánya mellett nehezen valósult meg ez a közvetlen megsegítés.
A Boldogságórákat a digitális óráimba ültettem át, egy-egy beszélgetőkörrel, pozitív visszajelzéssel, énkép megerősítéssel, levezető feladattal.
Jövőbeli célok
Tiszakécskén már található Boldog Óvoda és Boldog Iskola is, miért ne lehetne Örökös Boldog Iskola az Eltérő Tantervű Tagiskola is? Hatalmas vágyunk, célunk az, hogy szegregált intézményként, fogyatékos tanulóinkkal mi is csatlakozzunk az Örökös címet megszerző és megtartó iskolákhoz. Bízunk benne, hogy ez az álmunk valósulni fog, és ezért mi mindent meg fogunk tenni!
Összegzés
Amikor tavaly februárban részt vettem a Boldogságóra továbbképzésen, már akkor tudtam, hogy ez lesz az én egyik utam, amit a gyerekeimmel együtt szeretnék bejárni.
Hiszem, hogy a foglalkozások során mindenki tanult olyan stratégiát – az egyéni képességeikhez mérten-, amivel ki tud szakadni a negatív spirálból és újra fel tud emelkedni.
Köszönöm, hogy a Boldogságórák segítségével én mutathattam meg ezt az utat a tanulóimnak!
Boldogságóra
Dátum: 2021.6.29.
Aktivitás: Boldog maci
Szervezési forma: egyéni és frontális
Eszközök: feladatlapok, grafit ceruza, mesekönyv, CD lejátszó
Megvalósítás:
– A Boldogságórát egy relaxációs gyakorlattal kezdjük „Puha meleg, felengedek, meleg vagyok, elolvadok”, majd ezután folytatjuk a „Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok…kitárom a világom” gyakorlattal.
– A relaxációs gyakorlat után kör alakban elhelyezkedünk a szőnyegen kényelmesen. Arról kezdtünk beszélgetni kinek mi okoz örömöt/boldogságot, illetve szomorúságot az életben.
– A beszélgetés után egy mesét olvasok nekik Boldog erdő-Kerekerdő címmel. A mese meghallgatása után megbeszéltük a hallottakat, elmondhatták véleményeiket és hogy miről is szólt a mese.
– A mese után mindenki az asztalhoz ült és feladatlapokat kaptak. A feladatuk egy boldog maci körbe rajzolása volt, amit számok jeleztek és pontokat kötöttek össze. Amikor elkészült a maci alak színes ceruzával ki is színezték.
-Amikor elkészültek a színes macik, bemutatták egymásnak.
– Végezetül a Boldogságórát Bagdi Bella- Jobb veled a világ címü dalával zártuk.
Bevezetés
Tóth Ágnes vagyok a Tiszakécskei Móricz Zsigmond Általános Iskola és Gimnázium Eltérő Tantervű Tagiskolájának gyógypedagógusa, munkaközösség-vezetője, gyermek-és ifjúságvédelmi felelőse. Az idei tanévtől kezdve vagyok iskolánk Boldogságóra pedagógusa.
Az Eltérő Tantervű Tagiskola specialitása, hogy szegregált általános iskolaként működik, de nem EGYMI-ként funkcionál. Összesen 53 tanulónk van, akik 4 évfolyamon, összevont osztályokban tanulnak.
Gyermekeink többsége sajátos nevelési igényű, enyhe értelmi fogyatékos tanuló, de van egy értelmileg akadályozott gyermekünk is. Tanulóinkról elmondható az is, hogy többségük nevelőszülőnél nevelkedik. Ezekből látszik, hogy gyermekeink hátrányos helyzetűek, fiatal koruk ellenére már nagyon sok nehézségen és élethelyzeten mentek át.
Szívügyemnek érzem a tanulóim sorsát, felnőttkori önálló életvitelüket, ezért is gondoltam jó lehetőségnek a Boldogságórákat. Fontos, hogy a gyermekek ne azt a negatív mintát kövessék, amiket otthon láttak, vagy hogy az őket érő stigmák miatt ne törjenek meg, hanem tudjanak alkalmazkodni a nehéz helyzetekhez, és a pozitív megküzdési sratégiákat válasszák a romboló stratégiák helyett.
A Boldog Iskola és a Boldogságórák fogadtatása
Az idei tanévben nyertük el először – és reméljük, nem utoljára – a Boldog Iskola címet. A nevelőtestület már a cím elnyerése előtt is támogatta a tervemet és ez a támogatás, érdeklődés az egész tanévben kitartott.
A szülők a tanév elején tudták meg, hogy Boldog Iskola lettünk. Egyöntetű volt az öröm, mindenkitől csak pozitív visszajelzést, megerősítést kaptunk. Rengeteg érdeklődés is kísérte a kezdeti szakaszt, mert sokan nem hallottak még a Boldog Iskoláról. A legkedvesebb visszajelzés az volt, hogy már eddig is tudták, hogy mi vagyunk a legboldogabb iskola és ideje volt, hogy ezt más is elismerje…
A tanulók már attól boldogok voltak, hogy Boldogságórát fogok nekik tartani. Minden órát, minden csoport hatalmas izgalommal és érdeklődéssel várt. Minden hét elején megkaptam az elsőseimtől azt a kérdést, hogy Ági néni, mennyit kell még aludni Boldogságóráig? A nagyobb évfolyamokon is a hét fénypontja volt a Boldogságóra, és még a nehezen motiválható, iskolába vetett hitükben megfogyott, túlkoros tanulóim is aktívan vettek részt az órákon. Szerintem, ennél nagyobb igazolás nem is kell arról, hogy helye van nálunk a Boldogságóráknak!
A Boldogságórák tapasztalatai
A Boldogságóra könyvek, a program zömében ép fejlődésmenetű gyermekekre íródtak. A fogyatékos gyermekek óráihoz minden hónapban találtam gondolatindító segítséget a honlapon.
A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az ép gyermekek számára készült programot adaptálni tudjam a tanulóimra. Talán könnyűnek tűnhet, hogy a képzeletem szabadon szárnyalhatott az ötletelés során, de mégis ez volt a legnehezebb része az óra előtti készületeknek.
Minden tanulóm saját képességrendszerrel, képességszigetekkel rendelkezik. Ami az egyiknek könnyű feladat, az a másiknak a világ legnehezebbje. Az összevont osztályok életkori sajátosságai is mások voltak. Mindezeket a tényezőket kellett figyelembe vennem a tervezésnél. Igyekeztem olyan feladatokat kitalálni, amik a sajátélményű tanulást biztosítják, és éppenhogy túlmutatnak a jelenlegi képességeiken, hogy azok tovább fejlődhessenek, erősödhessenek.
Az egész éves tapasztalataim azt mutatják, hogy az 1-2. évfolyamon leginkább az óvodásoknak íródott, a 3-6. évfolyamon az alsósok, a 7-8. évfolyamon a felsősök számára íródott könyvekből lehet a legkönnyebben dolgozni.
Másik tapasztalatom az, hogy a fogyatékos gyermekek gondolkodása rigid, az elvont, gondolati fogalmakat nehezen értik meg, azonban a tanulóimnak ez sikerült, és tudtuk mindegyik témáról beszélgetni, saját élményeket, tapasztalatokat megosztani.
Számomra, a legmegdöbbentőbb az volt, hogy milyen mély tapasztalatokat, élményeket, érzéseket hozott fel a tanulókból egy-egy téma. Nem egy olyan óra volt, ahol együtt sírtunk, együtt nevettünk. Mindez kellett ahhoz, hogy fel tudják dolgozni, el tudják engedni az őket ért sérelmeket. Sokszor nem volt könnyű egy-egy felidézett emlékre szavakat találnom, de ilyenkor jöttek az osztálytársak, a saját korcsoport, mint megtartó erő a képbe, és tanácsot, vigaszt, támaszt adtak társuknak. Hihetetlen, hogy mekkora közösségformáló ereje volt a Boldogságórának…
Boldogságórák a digitális oktatás alatt
A digitális oktatás alatt a fő tárgyakra helyzetük a hangsúlyt, a készségtárgyak és a Boldogságórák nem kaptak akkora hangsúlyt. Mindennek az az oka, hogy a tanulóink sajátos nevelési igények, rendkívül igényelik a közvetlen megsegítést, azonban az alacsony iskolai végzettségű szülők és a modern infokommunikációs eszközök hiánya mellett nehezen valósult meg ez a közvetlen megsegítés.
A Boldogságórákat a digitális óráimba ültettem át, egy-egy beszélgetőkörrel, pozitív visszajelzéssel, énkép megerősítéssel, levezető feladattal.
Jövőbeli célok
Tiszakécskén már található Boldog Óvoda és Boldog Iskola is, miért ne lehetne Örökös Boldog Iskola az Eltérő Tantervű Tagiskola is? Hatalmas vágyunk, célunk az, hogy szegregált intézményként, fogyatékos tanulóinkkal mi is csatlakozzunk az Örökös címet megszerző és megtartó iskolákhoz. Bízunk benne, hogy ez az álmunk valósulni fog, és ezért mi mindent meg fogunk tenni!
Összegzés
Amikor tavaly februárban részt vettem a Boldogságóra továbbképzésen, már akkor tudtam, hogy ez lesz az én egyik utam, amit a gyerekeimmel együtt szeretnék bejárni.
Hiszem, hogy a foglalkozások során mindenki tanult olyan stratégiát – az egyéni képességeikhez mérten-, amivel ki tud szakadni a negatív spirálból és újra fel tud emelkedni.
Köszönöm, hogy a Boldogságórák segítségével én mutathattam meg ezt az utat a tanulóimnak!
Bevezetés
Tóth Ágnes vagyok a Tiszakécskei Móricz Zsigmond Általános Iskola és Gimnázium Eltérő Tantervű Tagiskolájának gyógypedagógusa, munkaközösség-vezetője, gyermek-és ifjúságvédelmi felelőse. Az idei tanévtől kezdve vagyok iskolánk Boldogságóra pedagógusa.
Az Eltérő Tantervű Tagiskola specialitása, hogy szegregált általános iskolaként működik, de nem EGYMI-ként funkcionál. Összesen 53 tanulónk van, akik 4 évfolyamon, összevont osztályokban tanulnak.
Gyermekeink többsége sajátos nevelési igényű, enyhe értelmi fogyatékos tanuló, de van egy értelmileg akadályozott gyermekünk is. Tanulóinkról elmondható az is, hogy többségük nevelőszülőnél nevelkedik. Ezekből látszik, hogy gyermekeink hátrányos helyzetűek, fiatal koruk ellenére már nagyon sok nehézségen és élethelyzeten mentek át.
Szívügyemnek érzem a tanulóim sorsát, felnőttkori önálló életvitelüket, ezért is gondoltam jó lehetőségnek a Boldogságórákat. Fontos, hogy a gyermekek ne azt a negatív mintát kövessék, amiket otthon láttak, vagy hogy az őket érő stigmák miatt ne törjenek meg, hanem tudjanak alkalmazkodni a nehéz helyzetekhez, és a pozitív megküzdési sratégiákat válasszák a romboló stratégiák helyett.
A Boldog Iskola és a Boldogságórák fogadtatása
Az idei tanévben nyertük el először – és reméljük, nem utoljára – a Boldog Iskola címet. A nevelőtestület már a cím elnyerése előtt is támogatta a tervemet és ez a támogatás, érdeklődés az egész tanévben kitartott.
A szülők a tanév elején tudták meg, hogy Boldog Iskola lettünk. Egyöntetű volt az öröm, mindenkitől csak pozitív visszajelzést, megerősítést kaptunk. Rengeteg érdeklődés is kísérte a kezdeti szakaszt, mert sokan nem hallottak még a Boldog Iskoláról. A legkedvesebb visszajelzés az volt, hogy már eddig is tudták, hogy mi vagyunk a legboldogabb iskola és ideje volt, hogy ezt más is elismerje…
A tanulók már attól boldogok voltak, hogy Boldogságórát fogok nekik tartani. Minden órát, minden csoport hatalmas izgalommal és érdeklődéssel várt. Minden hét elején megkaptam az elsőseimtől azt a kérdést, hogy Ági néni, mennyit kell még aludni Boldogságóráig? A nagyobb évfolyamokon is a hét fénypontja volt a Boldogságóra, és még a nehezen motiválható, iskolába vetett hitükben megfogyott, túlkoros tanulóim is aktívan vettek részt az órákon. Szerintem, ennél nagyobb igazolás nem is kell arról, hogy helye van nálunk a Boldogságóráknak!
A Boldogságórák tapasztalatai
A Boldogságóra könyvek, a program zömében ép fejlődésmenetű gyermekekre íródtak. A fogyatékos gyermekek óráihoz minden hónapban találtam gondolatindító segítséget a honlapon.
A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az ép gyermekek számára készült programot adaptálni tudjam a tanulóimra. Talán könnyűnek tűnhet, hogy a képzeletem szabadon szárnyalhatott az ötletelés során, de mégis ez volt a legnehezebb része az óra előtti készületeknek.
Minden tanulóm saját képességrendszerrel, képességszigetekkel rendelkezik. Ami az egyiknek könnyű feladat, az a másiknak a világ legnehezebbje. Az összevont osztályok életkori sajátosságai is mások voltak. Mindezeket a tényezőket kellett figyelembe vennem a tervezésnél. Igyekeztem olyan feladatokat kitalálni, amik a sajátélményű tanulást biztosítják, és éppenhogy túlmutatnak a jelenlegi képességeiken, hogy azok tovább fejlődhessenek, erősödhessenek.
Az egész éves tapasztalataim azt mutatják, hogy az 1-2. évfolyamon leginkább az óvodásoknak íródott, a 3-6. évfolyamon az alsósok, a 7-8. évfolyamon a felsősök számára íródott könyvekből lehet a legkönnyebben dolgozni.
Másik tapasztalatom az, hogy a fogyatékos gyermekek gondolkodása rigid, az elvont, gondolati fogalmakat nehezen értik meg, azonban a tanulóimnak ez sikerült, és tudtuk mindegyik témáról beszélgetni, saját élményeket, tapasztalatokat megosztani.
Számomra, a legmegdöbbentőbb az volt, hogy milyen mély tapasztalatokat, élményeket, érzéseket hozott fel a tanulókból egy-egy téma. Nem egy olyan óra volt, ahol együtt sírtunk, együtt nevettünk. Mindez kellett ahhoz, hogy fel tudják dolgozni, el tudják engedni az őket ért sérelmeket. Sokszor nem volt könnyű egy-egy felidézett emlékre szavakat találnom, de ilyenkor jöttek az osztálytársak, a saját korcsoport, mint megtartó erő a képbe, és tanácsot, vigaszt, támaszt adtak társuknak. Hihetetlen, hogy mekkora közösségformáló ereje volt a Boldogságórának…
Boldogságórák a digitális oktatás alatt
A digitális oktatás alatt a fő tárgyakra helyzetük a hangsúlyt, a készségtárgyak és a Boldogságórák nem kaptak akkora hangsúlyt. Mindennek az az oka, hogy a tanulóink sajátos nevelési igények, rendkívül igényelik a közvetlen megsegítést, azonban az alacsony iskolai végzettségű szülők és a modern infokommunikációs eszközök hiánya mellett nehezen valósult meg ez a közvetlen megsegítés.
A Boldogságórákat a digitális óráimba ültettem át, egy-egy beszélgetőkörrel, pozitív visszajelzéssel, énkép megerősítéssel, levezető feladattal.
Jövőbeli célok
Tiszakécskén már található Boldog Óvoda és Boldog Iskola is, miért ne lehetne Örökös Boldog Iskola az Eltérő Tantervű Tagiskola is? Hatalmas vágyunk, célunk az, hogy szegregált intézményként, fogyatékos tanulóinkkal mi is csatlakozzunk az Örökös címet megszerző és megtartó iskolákhoz. Bízunk benne, hogy ez az álmunk valósulni fog, és ezért mi mindent meg fogunk tenni!
Összegzés
Amikor tavaly februárban részt vettem a Boldogságóra továbbképzésen, már akkor tudtam, hogy ez lesz az én egyik utam, amit a gyerekeimmel együtt szeretnék bejárni.
Hiszem, hogy a foglalkozások során mindenki tanult olyan stratégiát – az egyéni képességeikhez mérten-, amivel ki tud szakadni a negatív spirálból és újra fel tud emelkedni.
Köszönöm, hogy a Boldogságórák segítségével én mutathattam meg ezt az utat a tanulóimnak!
Kelt. Tiszakécske, 2021.06.29.
Készítette: Tóth Ágnes