A PPT bemutató sajnos nem töltődött fel, ezért töltök fel képeket.
Fenntartható boldogság
A júniusi feladatok közül nehezen tudtunk választani, mert mindegyik nagyon tetszett. Végül a Boldogságlánc mellett döntöttünk. A beszélgetések során mindenki elmondhatta, hogy az első iskolai évében milyen örömök érték, mi volt számára a legemlékezetesebb élmény, mi minden tette őt boldoggá. Jó volt hallgatni kisdiákjaimat. A választott feladat megvalósítása, kivitelezése sem okozott gondot. Vidáman, nagy odafigyeléssel rajzolták meg a számukra legkedvesebb eseményeket, történéséket a papírcsíkokra. Izgalommal fűzték össze a láncszemeket is. Büszkén pózoltak az elkészült alkotásukkal.
Az egész tanévre kiterjedő Boldogság program nagyon sok pozitív élményt adott osztályom tanulóimnak. A témakörökhöz kapcsolódó beszélgetések, foglalkozások, feladatok hozzájárultak személyiségük sokoldalú fejlesztéséhez, fejlődéséhez, az osztályközösség alakulásához, egymáshoz való viszonyukhoz. KÖSZÖNJÜK!
Víg baglyocskák3-4. reflexió
Az osztályom tanulói számára ismeretlen volt a program, a tanulók mind HHH-s gyerekek, ingerszegény környezetben élnek. „A gyermek olyan, mint a tükör. A szeretet nem kezdeményezi, de visszatükrözi. Ha szeretet kap, viszonozza azt, de ha nem kap szeretet, nincs mit visszatükröznie.”
Kevesen voltunk, a 3. és 4. osztály (11 fő) összevont tanulócsoportban tanult minden tantárgyat, így az etikát is, melynek tanmenetébe építettem bele a boldogságórákat.
Számukra, ez úgy vettem észre, hogy előnyt jelentett, az órák során az összevonás, mert egymáshoz csiszolódtak, alkalmazkodtak, elfogadták, támogatták egymást. Egész évben együtt- egymásért dolgoztak, meséltek, játszottak, énekeltek, kézműves alkotásokat, segítették a másikat. A két korcsoport közel áll egymáshoz, jó óraszervezés mellett nagyon jól lehetett velük haladni, ez így volt Boldogságórákon is. A témakörök, a pozitív megerősítés, melyet eddig is alkalmaztam megerősítette a tanulóimat a boldogságra való képességre, mely minden ember alapvető szükséglete. Bagdi Bella dalait egész évben sokat hallgattuk, tetszettek nekik, együtt énekeltük a dalt, nemcsak a boldogságórákon, hanem az óraközi szünetekben is, szabad foglalkozásokon is kérték, hogy szóljanak a dalok. Az óra eleji játékoknál bátortalanok voltak, nehezen oldódtak fel, de a mesék meghallgatása után felbátorodtak (életkori sajátosság, hogy, imádják a meséket), ezért könnyű volt rávezetni őket a témakörökre. Nagyon mély szívből jövő, szívhez szóló, gondolatok is elhangzottak, mindig egyszerű, dolgokra gondoltak, melynek központi eleme a család volt és annak örültem, hogy pozitív érzelmeket fogalmaztak meg. Az óra végi meditációs gyakorlatokat kicsit furcsállták, de megnyugtatta a gyerekeket, ezt a módszert más tanítási órán is alkalmaztam.
A Boldogságórák feladatai, játékai pozitív élményeket, szeretetet, derűt hoztak a hétköznapokba, amelyre szükségük volt a gyerekeknek.
„Jobb Veled a Világ!”
A vakáció előtt, még együtt töltöttünk két hetet a gyerekekkel. Áttekintettük szeptembertől a hónapok témáit. Felidéztük a boldogságórás elemeket, játékokat, technikákat, dalokat, új módszereket, melyeket, kipróbáltunk, alkalmaztunk. Mindenki elmesélte, hogy mi jut elsőként eszébe, ami különösen jó érzéssel tölti el, ami szeretetet, boldogságot varázsolt a saját maga és mások szívébe, lelkébe. Mindenképpen elmondhatom, hogy folyamatos volt a pozitív irányba történő változás, jobbá igyekeztünk tenni a magunk és mások életét. Bízom benne, hogy beépül a gyerekek, családok mindennapjaiba, érzéseibe. Köszönjük a sok jó ötletet, segítséget, támogatást! Jövőre folytatjuk tovább lelkesedéssel, hittel, szeretettel!
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
A nyári szünetet hagyományosan a VAKÁCIÓ felirat elkészítésével szoktuk várni. Egy nap – egy betű. Idén ezt a feliratot jó tanácsokkal egészítettük ki, amely betartására felhívtam tanulóim figyelmét. Kértem őket, hogy igyekezzenek ennek megfelelően tölteni a nyári szünetet.
A tanévben, hónapról-hónapra fokozatosan épült be a Fülemüle csoportos gyerekek szokásrendszerébe, a boldogságfokozó technikák sokasága.
A különböző relaxációs gyakorlatok, Bagdi Bella vidám, csupaszív dallamai elkísérték a gyerekek hétköznapjait, amelyeket gyakran spontán módon hallgattak és közben táncoltak.
A fenntartható boldogság témát, a már megszokott relaxációs gyakorlattal kezdtük, ezután pedig a gyerekek meghallgatták a Boldog ember inge című magyar népmesét.
Nagyon ügyesen fogalmazták meg a mese végén a számukra érthető tanulságot: – hogy a boldogságot megélni kell, nem keresni, mert a boldogság bennünk van, csak észre kell venni.
Ezt követően meghallgattuk Bagdi Bella:Repülj velem című CD-ről a Boldog vagyok című dalt, ami közkívánatra a Boldogságkerék színezése közben is szólt a csoportban.
Az elkészült kerekeket közösen elhelyeztük a Boldogságóra táblánkon.
Kívánom hogy mindig forogjon ez a kerék.
Szeptembertől folytatjuk az elkezdett közös munkát, mert „Boldognak lenni jó”…..
Süni csoport
A nyár elejére a csoport összetétele kicsit megváltozott az összevonások miatt, de így is sikerült egy boldog délelőttöt megvalósítanunk. Kockából megépítettük a kerekerdőt, szimmetriajátékot, tükörkép játékot játszottunk. Nagy volt az összhang a gyerekek között.
Maci csoport
Nekünk a testmozgásos téma tetszett a legjobban, életkori sajátosságaikhoz ez állt a legközelebb. Ezért tartottunk egy kirándulással egybekötött sportnapot. Rengeteg pozitív élményt gyűjtöttek a nap folyamán a gyerekek, végül a jóleső fáradság érzése is megvolt. Kimerítő, de tartalmas napra sikerült.
Az utolsó témakör a fenntartható boldogság, lehetőséget nyújtott újra átélni a szép pillanatokat, a nevelési év során tanult új élményeket. Arra gondoltunk, hogy újra együtt tartunk egy “boldog napot”, így az aktuálisan oviba járó Gomba és a Napocska csoport csatlakozott a Katicákhoz. Néhányan már a nyári szünetet élvezték, így kevesebb létszámmal, vegyes korosztállyal játszottunk, ennek ellenére nagyon jó hangulat alakult ki és egyre nyitottabbak lettek a pajtások. A felnőttek közül is volt érdeklődő óvó néni, aki szívesen csatlakozott, mert már nagyon érdekelte, hogyan zajlik egy ilyen nap.
A ráhangolódás szakaszában a gyermekek bemutatkoztak egymásnak, majd egy választott szeretet jelet (ölelés, simogatás, mosoly, dicséret) üdvözölték egymást. A visszaemlékezést fényképek, közös munkáink megmutatásával, illetve a Hálafal és Opti Miska figurájával elevenítettük fel. Felidéztük a mozgás örömét, a Boldogvárhoz vezető úthoz szükséges erőket, a kitartást, a szorgalmat. Véleményeiket is kifejtették, legtöbben az optimizmus szemüvegét említették kedvenc témájuknak. Azóta is gyorsan “felvesszük”, ha valaki nem olyan derűlátó. Niki óvó néni egy megerősítő mantrázást tanított nekünk, amit még csak a Napocskák ismertek, de pillanatokon belül együtt mantráztuk: “Boldog vagyok, jól vagyok, erős vagyok, szép vagyok!” – egyre hangosabban, egyre ritmusosabban. Mindenki arcáról a vidámság sugárzott. Ezt követően megismertettük a gyerekeket A boldog ember inge – magyar népmesével, majd röviden el is játszottuk. A gyermekeket rávezettük, hogy a a boldogságot nem keresni kell, csak meg kell lelni az apró dolgokban. Ahogy a dolgozó ember elégedett volt a saját életével, boldogság és szeretet vette körül. A királynak pedig meg kellett tanulnia, hogy hiába kutatja, mert “boldog ing nincs”, azt belülről kell megváltoztatni, annak aki nem érzi jól magát a bőrében. Néhányan a boldog ember ingét, az ajánlott színezőn egyedi módon kidíszítették. A választható feladatok közül a “Kerekerdő építése” nagy lelkesedést váltott ki. Úgy alakítottuk, hogy a különböző csoportba járó gyerekek összefogjanak, a nagyok segítsék a szimmetriát kialakítani a kisebbeknek. A változtatásnál figyelmesek voltak, alig tudták kivárni, hogy következzenek a kitalálásban. Szabadidőben többen is fűztek nyakláncot, a családi boldogság jelképekeként – hozzá fűzött kívánságaikat is elsorolták, illetve volt aki a gyöngyszemeket a családtagok tulajdonságaival, kedvenc színeivel ruházta fel és tette fel sorba a nyakláncára. A délelőtt lezárásaként egy szeretetalagutat varázsoltunk, a keresztül haladó gyermeket pedig pozitív szavakkal, mosollyal biztattuk. Közösön meghallgattuk a hónap dalát – a Jobb veled a világot!
Ez a dal, nekünk felnőtteknek, szomorúságot is hozott a szívünkbe, a gyerekek odaadó boldogsága ellenére. Történt ugyanis, hogy óvodánk életébe a Boldogságóra foglalkozásokat fiatal kolleganőnk, Andika hozta el, aki a napokban az angyalok közé költözött, egy még szebb világba. Mosolya, soha el nem múló optimizmusa, gyermekszeretete minden percben a szemünk előtt lebeg. Valahogy különös ez az egész, hiszen az ő jelmondata tényleg ez volt: -“Jobb veled a világ!” – pár éve a karácsonyi üdvözlőlapra is ezt írta, és adta át személyesen minden kollégánknak. Büszkék vagyunk rá, és hálásak hogy mindezeket az értékeket átadta nekünk. Megőrizzük a szívünkben, s próbáljuk a boldogságot fenntartani – hiszen ő is így szeretné. Utolsó képünkön a mi Andi óvó nénink látható, imádott Ficánkásai körében, a feldolgozott témájuk: “Boldognak lenni jó!”….
A legnagyobb tanítás számunkra, hogy “Bár annyi dolgunk van, de szeretni mindig érjünk rá!” /Vámos Robi/
Áttekintettük a tanév eseményeit. Felidéztük azokat a pillanatokat,amelyek a legkedvesebbek voltak. Majd rajzoltunk…