Csoportmunkában (együtt könnyebb) boldogság ábécét írtunk, számunkra jó, kedves és örömet okozó szavakkal.
Fenntartható boldogság
Kedves Címzettek!
Mezőberény Város Óvodai Intézménye Magyarvégesi Óvodájában, ebben a nevelési évben nyílt számomra lehetőség a Boldogságóra Programmal való ismerkedésre. A képzésen sajnos nem tudtam részt venni, de a program szemlélete, metodikája magával ragadt. Nagyon szeretném a részvételt az elkövetkező nevelési évben pótolni!
Intézményünk vezetőjének, Kissné Wagner Máriának köszönhetően mégis lehetőségem nyílt bepillantást nyerni ebbe a folyamatba. Havonta, kinyomtatva kaptam meg Tőle a segédanyagokat, és az általa vezetett boldogságórákról több alakommal is beszámolt nekem.Tapasztalatai szerteágazóak, pozitívak voltak.
Saját csoportomban elkezdtem tudatosan megfigyelni, hogy az Önök által felajánlott, és számomra is nagyon fontos támák, vajon ösztönösen benne vannak-e mindennapjainkban? Azt tapasztaltam, hogy többnyire igen! Hogy a nevelés folyamatában mindnek fontos helye, és szerepe van. Azt is észrevettem viszont, hogy jóval nagyobb tudatosságra, sokkal erősebb fókuszra, nyomatékra van szükség! Erre pedig nagy kincs a Boldogságóra Program!
A képzés elvégzése híján az ismerkedés fázisában maradtam. Elmeséltem az adott témákhoz felajánlott meséket, beszélgetéseket indítottam egy-egy, az Önök által megadott témában, és kerestem azokat a spontán helyzeteket, amelyek támogatják ezt a folyamatot. Igyekeztem a problémáról a megoldás keresésére irányítani a figyelmet.
A folyamat pedig kettős: nevelve voltam nevelt, tanítva tanított. Csodás élmény, köszönöm! Szeretnék elmélyülni, kiteljesedni benne!
A csoport tagjait megkértem, hogy a szemközti falra tekintve képzeljék azt, hogy egy vetítővásznon megjelennek a tanév legjobb pillanatai. Néhány perc múlva egyenként mindenki elmondta, hogy mit látott a saját, képzeletbeli vetítővásznán. Pár példa: a dunaalmási kirándulás, kerékpározás az Öreg-tó körüli parkerdőben stb. Videoösszeállítást csak az évzáró után készítettem, de más csoportbéli is látható rajta. Még nem tudom, hogy van-e mindenkinek médianyilatkozata.
Kőbányai Széchenyi István Magyar-Német Két Tan. Nyelvű Általános Iskola
A júniusi 2hétben többször gondolkodtunk azon,hogy milyen láncot alkossunk?! Rengeteg képanyagunk van,de idő kellett volna a képek válogatásához, nyomtatásához, feldolgozásához, kivitelezéséhez. Így mindenféleképp élőlánc-ban gondolkodtunk és ezt szerettük volna megvalósítani…… De mikor és hol? Zsúfolt programjaink voltak: osztálykirándulások, Dök-nap és egyéb iskolai rendezvények.
Közben lépegettünk a lépcsőkön……….
No majd az ünnepélyes tanévzárón……………,de ott se sikerült.
Végül,hol máshol sikerülhetett volna,mint Csemőn, a Tamás tanyán a Boldogságóra táborban !!!!!!!, mert
JOBB VELED A VILÁG!
Ahol óriási élményekben volt részünk, köszönhetően a szervezőknek.
Hálás köszönetünk a Jobb veled a világ! Alapítványnak,hogy részt vehettünk ezen a csodás három napon.
Tábori beszámolónkra később kerül sor. 🙂
Sajnos idén búcsúznunk kellett… Ezért nosztalgiáztunk… Szép és kevésbé szép élmények kavarogtak a fejünkben, mert az éremnek mindig két oldala van. De mi pozitívan a csodás együtt töltött élményekre koncentráltunk, elmeséltük, eljátszottuk és rajzlapra vetettük. Utána mi magunk voltunk a lánc, amire felfűztük… Egy rendkívül kreatív, tehetséges, rajzos osztály vagytok. Jó lesz a munkáitokra emlékezni, rám hagyott rajzaitokat nézegetni. Minden jót a felső tagozatban is, bontogassátok tovább szárnyaitokat, repüljetek minél magasabbra, váljanak valóra álmaitok… 🙂
A Boldogságóra program utolsó témaköre: „Fenntartható boldogság” volt.
A tevékenységet, a csoportszobában kialakított mesesarokban szerveztük meg, ahol a gyerekek kényelmesen elhelyezkedve a kispárnákon várták az új történetet. A mesehallgatásra készülve, gyertyát gyújtottunk és figyelemfelkeltésként elmondtuk a következő mondókát:
„Egyszer régen nagyon régen,
kint jártam a meseréten.
Ahogy mentem, ahogy jártam,
tudjátok mit találtam?
Semmi mást csak egy mesét,
kezdem is az elejét….”
Ezt követően a mese bemutatására került a sor: A mese címe: „A boldog ember inge” (magyar népmese). A mesehallgatást követően az gyerekek kiszínezték a boldog ember ingét. Nagy örömmel töltöttel el bennünket, óvodapedagógusokat, amikor csoportunk egy kislánya R.E. egy szívecskét rajzolt az ingre, aztán az egyik kisfiú L.I.L. szivárványszínűre színezte a boldog ember ingét. Kicsi lelkük így fejezte ki érzéseiket, érzelmeiket.
A tevékenységet élménymegosztással zártuk. Az óvodás gyerekek a hónapokon át tartott különböző témák feldolgozása közül, a megbocsátást gyakorolják leginkább. Meg is tanultak egy mondókát, melyet ügyesen, önállóan az óvónő segítsége nélkül használnak:
„Béke, béke barátság,
összeveszni szamárság,
ha még egyszer összeveszünk,
azon nyomban kibékülünk!”
A játékos feladatok segítségével az óvodások, kinyitottak a szívüket és befogadták a sok-sok élményt, amit program nyújtott számukra. Köszönjük szépen!
Szeretettel,
a gyerekek és az óvó nénik: Holló Éva Andrea és Sógor Melinda Ágota
Kőbányai Széchenyi István Magyar-Német Két Tan. Nyelvű Általános Iskola
……………ha már lépcső:
Ki melyik lépcsőfokon áll? Miért gondolod így?
—önismeret,–önbizalom………..
A gyerekek a felső 4fokra helyezték magukat és inkább a folyamatban gondolkodtak, többen nem zárták még le magukban.
Majdnem az osztály fele választotta a „Meg tudom csinálni” fokot és erre a fokra helyezte magát, azzal az indokkal,hogy van amikor hibázik és nem baj, ha nem sikerül elsőre, majd sikerülni fog. Fő az optimizmus. 🙂
A legtöbben az „Igen, megcsináltam” fokra, vagyis a legfelsőre képzelte magát ,megfelelő hurrá-érzéssel.
Indoklásaik:
„mert kitartó vagyok”
” elértem célomat ”
„mert elértem a 3.osztályt”
Nagyon bölcsen és reálisan gondolkodtak……….
Eredményesen zárhatjuk le ezt a 10 hónapot a Boldogságórák tükrében.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
Boldogság Dóra elmesélte a gyerekeknek, hogy most hosszabb időre nyaralni indul, ezért nem fognak találkozni. Elköszönt azoktól a nagycsoportosoktól is, akik már jövőre iskolába fognak járni, de megkérte őket, hogy amit tőle megtanutak azt ott is gyakorolják tovább. Legyenek hálásak szüleikért, testvéreikért, a körülöttük lévő csodálatos világért. Gondolkodjanak mindig pozitívan, szeressék barátaikat és tegyenek minnél több jót. Mindig legyenek céljaik, amiket igyekezzenek küzdelmek árán is elérni, hisz a célhoz vezető út nagyon sok örömet fog okozni. Legyenek elnézőek, társaikkal, vigyázzanak egészségükre és sokat mozogjanak. Ha így tesznek, minden nap boldogan élik életüket és a rosszabb dolgokat is könnyebben átvészelik majd. A beszégetést követően elmesélte a Boldog erdő-Kerekerdő meséjét, ami róla és Peti barátjáról, valamint a 9 boldogságfokozó technika felelevenítéséről szólt, majd búcsúzásként elénekeltük együtt a hónap dalát. Dóra távozását követően, mindenki készített magának egy- egy koronát, így királylányok és királyfiak szerepébe bújva, a szeretetfolyósón végighaladva, mindenki bejutott a Boldogságvárba, amire már hosszú idő óta vágyakoztak. A megérkezés örömére ölelésláncot indítottunk. Ebben a hónapban még egy nagyon nagy örömöt élhettek át a gyerekek és mi pedagógusok is, hisz óvodánk 2 éve felújjítás alatt volt, és végre a hónap köepén az új , csodálatos, modern épület átadásra került. Az óvoda átadását gyereknappal kötöttük össze, ahol a kicsik szüleikkel együtt betekinthettek a csoportszobákba és birtokba vehették az udvari játékokat. Arcfestésre, kreatívkodásra, lovaskocsizásra, gyermekkoncerten való részvételre is lehetőséget biztosítottunk. Nagyon jól érezte magát mindenki, és reméljük, hogy a boldogságóráink még hatékonyabbak lesznek a megújult környezetben.