A hónap dalánk meghallgatása.
Boldogságkoktél készítése.
Emlékidézés. Élményeink, közös programok.

Orosz Marianna

Beszélgetés az év boldogság témáiról, elmesélték kinek melyik hónap tetszett a legjobban. Meghallgattuk A jobb veled a világ c. dalt, közben pedig színeztek a gyerekek.

Iskolánkból két osztály vesz részt a boldogságórás programban. Szerettük volna a harmadik osztályosoknak is megmutatni, hogy mi mindenben lehetne részük, ha a következő évben ők is csatlakoznának hozzánk.
Erre remek lehetőséget adott a mese, melyet felolvastunk nekik. Az izgalmas és egyben lélekemelő mese egyes fejezeteihez felkínált ötletekből kiindulva végigjátszottuk a mese minden fejezetét.
A mese kezdetén a csodapalota bemutatásakor osztálytermünket mutatjuk be a filmünkben. Az osztályunk utolsó közösségi tevékenysége volt, hogy benn aludtunk termünkben. Izgalmasnak ígérkezett, hogy más helyzetben is megtapasztaljuk osztálytermünk, ill iskolánk olyan részeit, melyeket év közben nem igazán láthattunk. A kereséshez osztályfőnökünk a mese fejezeteinek egyes zárómondatait adta útmutatásul. Amint egy soron következő mondatot megtaláltunk a képzeletbeli palotánk ajtaja kinyílt, s feltárulhattak az épület rejtett zugai.
Mint ahogy az éves boldogságórás program a hála témájával indul, mi is a hála feliratot kellett, hogy megleljük. Ehhez a részhez kapcsolva a „kapd el a labda” játékot játszottunk az udvaron. A labda a mesében olvasott cipót helyettesítette. Cipót jelképeztek az óriáslabdák is, melyekkel remekül elszórakoztunk. Majd következett októberi hónapunk témája az optimizmus, melyhez a fekete-fehér-igen-nem játék tartozott.
Társas kapcsolatunk részbe az együttműködő játékok kerültek be. A nyerő játéknak a becsukott szemű óriáskígyó bizonyult, melyet a gyermeknapi akadályversenyünkön is eljátszottunk. Ugyancsak ezen a rendezvény egyik állomásán kellett sorversenyeznünk. Párt alakítva a két játékosnak a feje közé helyezett labdával kellett eljutni a kijelölt helyig és vissza. Ez is közös, összehangolt munkát igényelt.
Az idei december hónap jó cselekedeteit idéztük fel az ezzel a névvel ellátott ajtón belépve. Majd egy újabb labdás játék következett. „Adok neked egy” asszociációs játék az önzetlen ajándékozást elevenítette fel. Ehhez a témakörhöz készítettük el boldogságbefőttünket, melynek szívecskéire az elmúlt boldogságórák legkellemesebb, legérdekesebb eseményeit, pillanatait, feladatait írtuk rá.
Célkitűzést a sárkányfej farok, fej, nyak kitűzés szimbolizálta. Becsukott szemmel kellett a sárkánytesthez igazítani az említett részeket, melyek még véletlenül sem kerültek jó helyre. Nagy derültséget okozva a látóknak.
Megküzdésként a kecskehadsereg során megismert kakasviadalt idéztük fel. Erdei kirándulásunkon jól jöttek mesénkben főszereplő kisfiú édesanyjának buzdító szavai: „Ha úgy érzed, nem bírod tovább, állj meg egy kicsit. Vegyél néhány mély lélegzetet, pihenj egy keveset, igyál néhány kortyot, és menj tovább! Menni fog! Külön szerettük a mesének ezt a részét, mert a kisfiún egy mókus segített, s mi szinte az egész júniust a Misi Mókus kalandjai című könyvnek szenteltük. A kötelező olvasmány köré épített valamennyi csoport és egyéni feladat is valahogy a mókusokhoz kapcsolódott. Összekötöttök a boldogság órákon megismert érzésekkel, Olyan pofikat kellett beillesztenünk a lány és fiú testekbe, melyek az adott szereplőt jellemezhették. A különféle érzések így idézték meg a februári hónap boldogság eseményeit.
A mese feldolgozásának leizgalmasabb pontjára este fél 10-kor került sor. Éjszakai, elemlámpás rókavadászatra indultunk. Igazi öröm volt mindenki számára megkeresi az iskola udvarán elrejtett 50 rókát.
A megbocsátás fejezetben a haraggal történő párbeszédet többször eljátszottuk. Páronként mondtuk a hétfőn én bocsátok meg neked, kedden te nekem….. szöveget. A szív, mint jelkép jelent meg utolsó projektünkön, melyben agyagból készítettünk egy osztályszívet, amelybe mindenki beletette kezdőbetűjét. Sajnos még nincs kiégetve, de elkészülve, termünket fogja díszíteni. Ugyancsak a megbocsátásról szólt, amikor másnap reggel szalagokra írt megbocsátást kérő szövegeket helyeztünk el egy fán, majd megkerestük az illetőknek szánt üzeneteket, akik ölelkezve az év végén megbocsátottak egymásnak.
A megbocsátók kérhették kedvenc mozgásos játékaikat. Így kerültek elő a tánczsákok, melyekben a legelképesztőbb mozgásimprovizációkra került sor. A táncteremtől egy, a gyerekeke által felépített mozgásfejlesztő feladatsorral búcsúztunk. A célba dobás és a játszóterezés már csak hab volt a tortán.
Végül minden ajtófeliratot megtaláltunk és a terem előtt szekrényre helyeztük el. Átolvasva, mindenki a legkellemesebb élményét felidézve köszönt el a társától, a termünktől, az iskolától, tanárainktól a nyári szünet végéig. ITT A VAKÁCIÓ!

Visszaemlékeztünk a tanévre. Megosztottuk egymással a boldogságórákon átélt kedvenc pillanatainkat.
Valaki verses, rajzos fejezte ki, mit is adott neki ez a program.
A sok-sok módszer amit tanultunk, gyakoroltunk jól jöhet otthon is. Ezért mindenki készített egy ötlettárat magának otthonra, hogyha valami nehézségbe ütközik, könnyen újra boldog lehessen.

Júniusi témánk egyfajta összegzése, összefoglalása a tanév boldogságóráinak. Nekünk azonban még ennél is több volt…
Négy éve, 12 első osztályos kisgyerekkel kezdtem el boldogságórákat szervezni, akkor még tapasztalatok nélkül, de annál nagyobb lelkesedéssel. Együtt tanultuk a boldogságot, ők kisdiákként, én pedagógusként. Négy éven keresztül minden hónapban elővettük az adott havi témát, együtt tapasztaltunk, együtt fejlődtünk.
A kisgyerekek már „nagyok” lettek, és a négy év alatt nagyon sokat tanultak, tanultunk a boldogságról:
 – megtanultunk hálásnak lenni és kifejezni a HÁLA érzését, hálásak vagyunk az együtt töltött évekért, a sok közös élményért
 – gyakoroltuk az OPTIMIZMUS keresését, ma már más szemmel tekintünk minden helyzetre, igyekszünk mindenben meglátni a jót
 – TÁRSAS KAPCSOLATAINK szépen alakultak a 4 év alatt, sok új osztálytárssal ismerkedtünk meg (9 kisgyerek jött az osztályunkba, akiket hamar befogadtunk), változtak és rendeződtek a gyerekek közötti viszonyok, igazi kis közösség lettünk
 – igyekeztünk gyakran megörvendeztetni egymást és magunkat BOLDOGÍTÓ JÓ CSELEKEDETEK-kel, jólelkű kis osztály lettünk, akik szeretnek jót tenni társaikkal
 – CÉLOK KITŰZÉSÉVEL ÉS ELÉRÉSÉVEL alakítottuk napjainkat, sok kitűzött célt megvalósítottunk, és újabb célokkal biztosítottuk az előrehaladást
 – a legprofibbak a MEGKÜZDÉSI STRATÉGIÁK témakörében lettünk: második és negyedik osztályban is elnyertük a hónap csoportja címet ebben a témakörben, valamint a hónap pedagógusa címhez is hozzásegítettek a gyerekek harmadik osztályban
 – megtanultuk meglátni (hallani, érezni, kimondani…) az élet APRÓ ÖRÖMEI-t, eleinte keresve, később már rutinszerűen meglelve azokat
 – bizony voltak nehezebb napok is ezalatt a négy év alatt, voltak konfliktusaink, vitáink, volt, hogy megbántottuk egymást, de a MEGBOCSÁTÁS gyakorlásával mindig rendeztük sorainkat és helyrehoztuk a kibillent boldogságunkat, mert a bocsánatkérés mindenkinek jól esett
 – a TESTMOZGÁS mindennapjaink része volt, de mi tudatosan figyeltük az aktivitás boldogságfokozó hatását
 – a FENNTARTHATÓ BOLDOGSÁG témájában minden évben összegeztük a tanév boldogságóráit, ilyenkor tudatosult bennünk, hogy mennyire átjárja napjainkat a boldogság érzése.

Pedagógusként én is visszatekintettem erre a négy évre. A gyerekek segítségével felidéztem a kezdeti botladozásaimat, amikor könyvvel a kezemben próbáltam egyensúlyozni egy-egy relaxációs gyakorlatban, visszatekintettem a bizonytalan kezdésre, de megláttam a fejlődésemet is, hiszen ennyi boldogságóra után már rutinommá vált ezen gyakorlatok és a boldogságfokozó technikák alkalmazása. A negyedik évre már el is tűnt a havi egy boldogságóra, hiszen ezek a technikák már beépültek a mindennapjainkba, alkalmaztuk őket tanórákon és szabadidőben is. Minden napunk „boldogságórás” lett, tudatosan alkalmaztuk a boldogságfokozó módszereket a közösen töltött idő alatt.

Az e havi óránk így már nem egy „hagyományos” boldogságóra volt a megszokott felépítésével, hanem emlékeket idéztünk, fotókat nézegettünk, nagyon sokat beszélgettünk és még többet nevettünk! Boldog négy év volt, sok-sok fejlődéssel!

Utóirat (nem része az óra leírásának…):
A tanévzáró tantestületi értekezleten értékelnem kellett a negyedikeseim munkáját és a boldogságórákat. Mindkét beszámolómban fontos gondolat volt, hogy ezek a gyerekek mennyit fejlődtek lelkileg, mennyi változáson mentek keresztül, mennyi pluszt kaptak a boldogságórák által! Ezek az órák olyan értékeket közvetítenek, amik elengedhetetlenek egy boldog gyermekkorhoz és majd egy harmonikus felnőttkorhoz, minden iskolában kötelezővé tenném!
Az év végi búcsúzáson is egy itt tanult technikával köszöntem el a gyerekektől (köszönöm Panyi Katinkának! – Boldogságóra képzés Gyenesdiás, 2018.), mindig kerestük és megláttuk, ha valakinek szüksége van arra, hogy „ő legyen a töltelék a szeretetgombócban”, a búcsú pillanataiban én kértem a töltelék szerepét, és egy hatalmas búcsúölelésben a gyerekek átváltoztatták a szomorúság könnyeit örömkönnyekké!
Köszönöm a Boldogságóra csapatának ezt a sok-sok élményt és tapasztalatot! Jövőre – már rutinosabban, mint ezzel a kis csapattal – az új kis elsős osztályom is BOLDOGSÁGÓRÁS OSZTÁLY lesz!

Röviden átbeszéltük a tanévben történteket, s mindenki elmondta mi volt a legjobb, legkedvesebb számára az évben. Szívekre felírták gondolataikat, melyeket egy rajzolt befőttes üvegre felragasztottak.

Röviden átbeszéltük a tanévben történteket, s mindenki elmondta mi volt a legjobb, legkedvesebb számára az évben. Szívekre felírták gondolataikat, melyeket egy rajzolt befőttes üvegre felragasztottak.