Visszaemlékeztünk a tanévre. Megosztottuk egymással a boldogságórákon átélt kedvenc pillanatainkat.
Valaki verses, rajzos fejezte ki, mit is adott neki ez a program.
A sok-sok módszer amit tanultunk, gyakoroltunk jól jöhet otthon is. Ezért mindenki készített egy ötlettárat magának otthonra, hogyha valami nehézségbe ütközik, könnyen újra boldog lehessen.

Júniusi témánk egyfajta összegzése, összefoglalása a tanév boldogságóráinak. Nekünk azonban még ennél is több volt…
Négy éve, 12 első osztályos kisgyerekkel kezdtem el boldogságórákat szervezni, akkor még tapasztalatok nélkül, de annál nagyobb lelkesedéssel. Együtt tanultuk a boldogságot, ők kisdiákként, én pedagógusként. Négy éven keresztül minden hónapban elővettük az adott havi témát, együtt tapasztaltunk, együtt fejlődtünk.
A kisgyerekek már „nagyok” lettek, és a négy év alatt nagyon sokat tanultak, tanultunk a boldogságról:
 – megtanultunk hálásnak lenni és kifejezni a HÁLA érzését, hálásak vagyunk az együtt töltött évekért, a sok közös élményért
 – gyakoroltuk az OPTIMIZMUS keresését, ma már más szemmel tekintünk minden helyzetre, igyekszünk mindenben meglátni a jót
 – TÁRSAS KAPCSOLATAINK szépen alakultak a 4 év alatt, sok új osztálytárssal ismerkedtünk meg (9 kisgyerek jött az osztályunkba, akiket hamar befogadtunk), változtak és rendeződtek a gyerekek közötti viszonyok, igazi kis közösség lettünk
 – igyekeztünk gyakran megörvendeztetni egymást és magunkat BOLDOGÍTÓ JÓ CSELEKEDETEK-kel, jólelkű kis osztály lettünk, akik szeretnek jót tenni társaikkal
 – CÉLOK KITŰZÉSÉVEL ÉS ELÉRÉSÉVEL alakítottuk napjainkat, sok kitűzött célt megvalósítottunk, és újabb célokkal biztosítottuk az előrehaladást
 – a legprofibbak a MEGKÜZDÉSI STRATÉGIÁK témakörében lettünk: második és negyedik osztályban is elnyertük a hónap csoportja címet ebben a témakörben, valamint a hónap pedagógusa címhez is hozzásegítettek a gyerekek harmadik osztályban
 – megtanultuk meglátni (hallani, érezni, kimondani…) az élet APRÓ ÖRÖMEI-t, eleinte keresve, később már rutinszerűen meglelve azokat
 – bizony voltak nehezebb napok is ezalatt a négy év alatt, voltak konfliktusaink, vitáink, volt, hogy megbántottuk egymást, de a MEGBOCSÁTÁS gyakorlásával mindig rendeztük sorainkat és helyrehoztuk a kibillent boldogságunkat, mert a bocsánatkérés mindenkinek jól esett
 – a TESTMOZGÁS mindennapjaink része volt, de mi tudatosan figyeltük az aktivitás boldogságfokozó hatását
 – a FENNTARTHATÓ BOLDOGSÁG témájában minden évben összegeztük a tanév boldogságóráit, ilyenkor tudatosult bennünk, hogy mennyire átjárja napjainkat a boldogság érzése.

Pedagógusként én is visszatekintettem erre a négy évre. A gyerekek segítségével felidéztem a kezdeti botladozásaimat, amikor könyvvel a kezemben próbáltam egyensúlyozni egy-egy relaxációs gyakorlatban, visszatekintettem a bizonytalan kezdésre, de megláttam a fejlődésemet is, hiszen ennyi boldogságóra után már rutinommá vált ezen gyakorlatok és a boldogságfokozó technikák alkalmazása. A negyedik évre már el is tűnt a havi egy boldogságóra, hiszen ezek a technikák már beépültek a mindennapjainkba, alkalmaztuk őket tanórákon és szabadidőben is. Minden napunk „boldogságórás” lett, tudatosan alkalmaztuk a boldogságfokozó módszereket a közösen töltött idő alatt.

Az e havi óránk így már nem egy „hagyományos” boldogságóra volt a megszokott felépítésével, hanem emlékeket idéztünk, fotókat nézegettünk, nagyon sokat beszélgettünk és még többet nevettünk! Boldog négy év volt, sok-sok fejlődéssel!

Utóirat (nem része az óra leírásának…):
A tanévzáró tantestületi értekezleten értékelnem kellett a negyedikeseim munkáját és a boldogságórákat. Mindkét beszámolómban fontos gondolat volt, hogy ezek a gyerekek mennyit fejlődtek lelkileg, mennyi változáson mentek keresztül, mennyi pluszt kaptak a boldogságórák által! Ezek az órák olyan értékeket közvetítenek, amik elengedhetetlenek egy boldog gyermekkorhoz és majd egy harmonikus felnőttkorhoz, minden iskolában kötelezővé tenném!
Az év végi búcsúzáson is egy itt tanult technikával köszöntem el a gyerekektől (köszönöm Panyi Katinkának! – Boldogságóra képzés Gyenesdiás, 2018.), mindig kerestük és megláttuk, ha valakinek szüksége van arra, hogy „ő legyen a töltelék a szeretetgombócban”, a búcsú pillanataiban én kértem a töltelék szerepét, és egy hatalmas búcsúölelésben a gyerekek átváltoztatták a szomorúság könnyeit örömkönnyekké!
Köszönöm a Boldogságóra csapatának ezt a sok-sok élményt és tapasztalatot! Jövőre – már rutinosabban, mint ezzel a kis csapattal – az új kis elsős osztályom is BOLDOGSÁGÓRÁS OSZTÁLY lesz!

Röviden átbeszéltük a tanévben történteket, s mindenki elmondta mi volt a legjobb, legkedvesebb számára az évben. Szívekre felírták gondolataikat, melyeket egy rajzolt befőttes üvegre felragasztottak.

Röviden átbeszéltük a tanévben történteket, s mindenki elmondta mi volt a legjobb, legkedvesebb számára az évben. Szívekre felírták gondolataikat, melyeket egy rajzolt befőttes üvegre felragasztottak.

Egy tálból cseresznyéztünk
Azt a napot is közös cseresznyés boldogságbombákkal kezdtük. A relaxáció után meghallgattuk az ajánlott mesét. Utána felelevenítettük az év közben szerzett tapasztalatainkat a havi témák alapján. A zárókör adott szempontjainak megbeszélése után Bella dalával zártuk a foglalkozást. A fenntarthatóság jegyében ebéd után elmentünk a Gödöllői Egyetem Botanikus kertjébe.
Egy fél napra meglátogatott minket az Ausztriában élő és egyéni tanrenddel tanuló osztálytársuk, akit nagy szeretettel fogadtak. Ő kapta aznap a szívet is a „szívesembertől”. Olyan jól érezte magát, és olyan könnyen beilleszkedett, mintha nem ez lett volna az első találkozása az osztállyal. A testvérét is bevonták a „mocsárjárásba” és a fiúk a focizásba. A közös fagyizás után a játszótéren töltöttük el a nap további részét.

….c

….c

….c

….c

….c