Katica csoport
Nagyon szeretik a gyerekek a meséket, a mesedramatizálást ezért az Aranytulipán mesét dolgoztuk fel.Nagyon élvezték a gyermekek a mese közben a sok játékot, mondókát, éneket.
A boldogság jelképét a szívet mi új nyommattal készítettük el.
Fenntartható boldogság
Maci csoport
Június elején sor került az óvodai évzáróra, ballagásra. Mivel vegyes életkorú a csoportunk, csak 11 kisgyermektől kellett „búcsúznunk” akik ősszel megkezdik az iskolát. Úgy gondoltuk, hogy a fonalszív megfelelő ajándék lesz számukra erre az alkalomra. A kisebbekkel elkészítettük számukra, aki szeretett volna többet készíteni, hogy több barátjának adhasson arra is volt lehetőség. A kisebbek számára ez kicsit nehéz feladatnak bizonyult, sok segítséget igényelt. Volt aki csak a szív külsejét készítette fonalból és a belső részét csak kiszínezte. Sokat beszélgettünk arról, hogy milyen fontos a barátság, hogy a barátaink jelenléte boldoggá tesz minket. Mit tehetünk, hogy a barátok megmaradjanak? Próbáltuk a kapcsolattartást a beszélgetést hangsúlyozni.
Elérkeztünk az idei év utolsó boldogság órájához. Ezt az órát kicsit rendhagyó módon az udvaron tartottuk meg, az időjárás és a tanév vége miatt is. A gyerekek már kissé fáradtabbak, nehezebben koncentrálnak. Érezhető volt ez a mai napon is, bár lehet, hogy a helyszín miatt is könnyebben kalandozott el 2-3 gyermek figyelme időnként. A többieknek nagyon tetszett az arany tulipán mese, mely hasonlított a magyar népmesék némelyikéhez, könnyen kikövetkeztették a mese végét. A mesébe szövött mozgásos részek nagyon tetszettek a gyermekeknek, volt amit ismertek is, olt ami újdonság volt számukra. Két-három alkalommal is elismételtünk egy-egy mondókát, dalt, majd gond nélkül visszahelyezték magukat a mesébe. Kötetlen, jókedvű foglalkozás volt, melynek a végén kiszínezték a boldogság kerekét. Megnéztük, hogy milyen hosszú utat jártunk be év eleje óta, megszámoltuk hány hónapon át hány lépcsőfokot haladtunk felfelé.
Visszaigazolás olt számomra az évzáró ballagásunk, próbák során hallhattuk, ahogyan a gyermekeink elbúcsúznak az egy iskolába induló társuktól. A Boldogságóra Programnak is köszönhetően, illetve gyermekeink és a csoportban dolgozó felnőttek személyiségének köszönhetően is csodálatosan megfogalmazott, érzékeny, szeretettel teli mondatokba öltve fogalmazták meg a gyermekeink a jókívánságaikat társuk számára.
Az csodálatos több hónapos utazásunk utolsó témájához érkeztünk. Fenntartható boldogság
Bevezetésként meghallgattuk és megnéztük a videót: Bagdi Bella csodálatos dalát: Jobb Veled a Világ!
Sok szép emlék jött fel a hónapok témái kapcsán, örömmel beszéltünk róla.
Mesehallgatás:
A csodapalota c. mesét hallgattuk meg és dolgoztuk fel. Csodálatos mese, csodálatos utazás. Mennyi emlék, mennyi öröm, mennyi hála, mennyi szeretet, mennyi boldog pillanat!
Ez csak együtt jöhetett létre! Megbeszéltük, ki, melyik szobába menne be szívesen és miért?
Eljátszottunk néhány játékot, visszatekintettünk az eltelt hónapokra.
A program befejezéseként a gyerekek készítettek Boldogságbefőttet és Boldogságkoktélt kevertek.
Sok hónap sok szép témával. Igazán tartalmas , örömteli együttlétekkel.
Útravalóul a csoport tagjai megajándékozták egymást az általuk készített munkákkal.
Jó Vakációzást mindenkinek! Ősszel újra együtt!
Jobb Velünk a Világ!
Edit néni és a gyerekek
A Boldogságóra program utolsó témája, a fenntartható boldogság. Nemcsak a program lezárását jelenti, hanem az egész iskolaévet is.
Tartalmas tanévet tudhatunk magunk mögött, sokkal jobbat, mint az előző évben. Erről beszélgettünk a gyerekekkel. Voltunk igaz karanténban is, de a járvány csökkenése, majd eltűnése, a maszkok levétele igazi boldogságot jelentett számunkra. Értékeltük az évet, elmondták mi okozott számukra boldogságot, milyen pozitívumokkal távoznak. Készítettünk egy közös címert, melyre felkerültek azok a dolgok, amelyek a gyerekeknek boldogságot okoznak az életben.
A hála
A szeptembert a program átbeszélésével kezdtük, majd a szokásos teremdíszítéssel folytattuk. A 12. F osztály, mint rangidős végzős osztály, igencsak kitett magáért, hiszen sok más elfoglaltság mellett vállalták a programban való aktív részvételt, ami igazán felemelő érzés.
A szeptembert a program átbeszélésével kezdtük, majd a szokásos teremdíszítéssel folytattuk.
A hónap legelején, amikor visszaérkeztünk az iskolába, kiraktunk közösen egy puzzle – t. Mindenki kapott egy – egy puzzle – darabot, amire hálaüzeneteket fogalmazott. Mindenki végiggondolta, miért lehet hálás szeptember 1-jén. A hálaüzenetek mellett egy – egy fontosabb tervet is megfogalmaztak.
A puzzle-darabokat összeillesztettük eggyé, és az osztályteremben lévő szekrényre kiragasztottuk, így majd egész évben láthattuk, hogy mit gondoltak az év legelején, milyen céljaik vannak, azok megvalósításában hol tartanak, és miért/kiknek lehetnek már hálásak.
Az optimizmus
“A valóságban azonban az optimista látásmód inkább azt jelenti, hogy érzékeljük a nehéz, kihívást jelentő helyzeteket, ugyanakkor igyekszünk a dolgok jó oldalát nézni, valamint latba vetjük, mozgósítjuk az összes erőforrásunkat a cél elérése érdekében, így tudatosítjuk magunkban azt, hogy nem a legrosszabb forgatókönyv fog érvényesülni az adott helyzetben.”
Mi ebben a hónapban nem feladatokat csináltunk, hanem a gyakorlatban alkalmaztuk a türelmet, a toleranciát. Próbáltunk a nehezebb helyzetekhez is optimistán hozzáállni, segíteni egymást szavakban és tettekben is. (szalagavató, öltöny stb, érettségi…)
José Silva gondolata jellemzi legjobban a hónapunkat: Nem a problémák okozzák a stresszt. A problémádhoz való hozzáállásod okozza azt. Hittel, kitartással, optimizmussal kerekedtünk a problémákon felül.
Társas kapcsolatok Boldogító jócselekedetek
A 12. f november – december hónapban kicsit sajátosan oldotta meg ezt a feladatot. A szalagavató bűvöletében éltünk meg minden napot az iskolában és azon kívül is.
Mindenki hozzátett egy kis jó cselekedetet, hogy a gyerekeknek felhőtlen és feledhetetlen estéjük legyen. Nem túlzás azt mondani, h a gyerekektől kezdve a szülőkön át, a tánctanáron keresztül ott és akkor tett mindenki egy kicsi jót, amikor Kellett.
Nekünk azzal lett feledhetetlen ez az este, hogy mindeni együtt egymásért tett egy kis jót 😊
Célok kitűzése és elérése, megküzdési stratégiák apró örömök
A január, február sok és nehéz feladatot rótt a végzősökre (félév, érettségire jelentkezés, továbbtanulás), ill. felváltva volt mindenki covidos, így nagyon sokat hiányoztak(én is). De azért nem maradtak feladat nélkül. Az érettségire és továbbtanulásra való tekintettel célfotót készítettünk, így igazán tudatosan fogalmazták meg azokat a motiváló célokat, amelyekre már évek óta készülnek.
A célfotókat, amitket elkészítettek – rajzoltak, messengeren elküldték nekem 🙂 Az érettségihez közeledve ez elég fontos, meg is jelent a rajzokon. Meglepően lelkesen rajzoltak 😊
A megküzdési stratégiák témájával kapcsolatban elmondhatjuk, hogy számunkra is fontosabbá vált a kikapcsolódásra szánt, tudatosan tervezett pihenés és a pozitív, közös élmények megélése, így az egyik megküzdési stratégia, az úgynevezett mindfulness technika alkalmazása is megvalósult a hónap során.
Apró örömök
Ebben a hónapban az a meglepetés ért, “apró öröm”, hogy az osztályom meglepett a szülinapomon egy kis dobozkával, amibe mindenki írt egy kedves, köszöntő üzenetet. Nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem apróságokra 😊
Szívvel, lélekkel készült a meglepetés, és csoki is “járt” hozzá, amit már nem tudtam lefotózni, mert eltüntettük 😊
Megbocsájtás
A ballagáshoz és az elváláshoz közeledve egyre inkább azt vettem észre, hogy régebbi vélt vagy valós sérelmeiket, ellentéteiket félretéve, “megbocsájtva” telnek a napjaik. És nemcsak a megbocsátás, hanem a hála gondolata is egyre többször került elő irányított vagy spontán beszélgetésekben is. Utólag, a sikeres érettségi után azt mondhatom, hogy hálásak voltak, hogy 8 évvel ezelőtt ők együtt kezdték meg a tanulmányaikat. Hálásak voltak egymásnak, tanáraiknak és szüleiknek is, amit ki is tudtak mondani és mutatni.
A hála
A szeptembert a program átbeszélésével kezdtük, majd a szokásos teremdíszítéssel folytattuk. A 12. F osztály, mint rangidős végzős osztály, igencsak kitett magáért, hiszen sok más elfoglaltság mellett vállalták a programban való aktív részvételt, ami igazán felemelő érzés.
A szeptembert a program átbeszélésével kezdtük, majd a szokásos teremdíszítéssel folytattuk.
A hónap legelején, amikor visszaérkeztünk az iskolába, kiraktunk közösen egy puzzle – t. Mindenki kapott egy – egy puzzle – darabot, amire hálaüzeneteket fogalmazott. Mindenki végiggondolta, miért lehet hálás szeptember 1-jén. A hálaüzenetek mellett egy – egy fontosabb tervet is megfogalmaztak.
A puzzle-darabokat összeillesztettük eggyé, és az osztályteremben lévő szekrényre kiragasztottuk, így majd egész évben láthattuk, hogy mit gondoltak az év legelején, milyen céljaik vannak, azok megvalósításában hol tartanak, és miért/kiknek lehetnek már hálásak.
Az optimizmus
“A valóságban azonban az optimista látásmód inkább azt jelenti, hogy érzékeljük a nehéz, kihívást jelentő helyzeteket, ugyanakkor igyekszünk a dolgok jó oldalát nézni, valamint latba vetjük, mozgósítjuk az összes erőforrásunkat a cél elérése érdekében, így tudatosítjuk magunkban azt, hogy nem a legrosszabb forgatókönyv fog érvényesülni az adott helyzetben.”
Mi ebben a hónapban nem feladatokat csináltunk, hanem a gyakorlatban alkalmaztuk a türelmet, a toleranciát. Próbáltunk a nehezebb helyzetekhez is optimistán hozzáállni, segíteni egymást szavakban és tettekben is. (szalagavató, öltöny stb, érettségi…)
José Silva gondolata jellemzi legjobban a hónapunkat: Nem a problémák okozzák a stresszt. A problémádhoz való hozzáállásod okozza azt. Hittel, kitartással, optimizmussal kerekedtünk a problémákon felül.
Társas kapcsolatok Boldogító jócselekedetek
A 12. f november – december hónapban kicsit sajátosan oldotta meg ezt a feladatot. A szalagavató bűvöletében éltünk meg minden napot az iskolában és azon kívül is.
Mindenki hozzátett egy kis jó cselekedetet, hogy a gyerekeknek felhőtlen és feledhetetlen estéjük legyen. Nem túlzás azt mondani, h a gyerekektől kezdve a szülőkön át, a tánctanáron keresztül ott és akkor tett mindenki egy kicsi jót, amikor Kellett.
Nekünk azzal lett feledhetetlen ez az este, hogy mindeni együtt egymásért tett egy kis jót 😊
Célok kitűzése és elérése, megküzdési stratégiák apró örömök
A január, február sok és nehéz feladatot rótt a végzősökre (félév, érettségire jelentkezés, továbbtanulás), ill. felváltva volt mindenki covidos, így nagyon sokat hiányoztak(én is). De azért nem maradtak feladat nélkül. Az érettségire és továbbtanulásra való tekintettel célfotót készítettünk, így igazán tudatosan fogalmazták meg azokat a motiváló célokat, amelyekre már évek óta készülnek.
A célfotókat, amitket elkészítettek – rajzoltak, messengeren elküldték nekem 🙂 Az érettségihez közeledve ez elég fontos, meg is jelent a rajzokon. Meglepően lelkesen rajzoltak 😊
A megküzdési stratégiák témájával kapcsolatban elmondhatjuk, hogy számunkra is fontosabbá vált a kikapcsolódásra szánt, tudatosan tervezett pihenés és a pozitív, közös élmények megélése, így az egyik megküzdési stratégia, az úgynevezett mindfulness technika alkalmazása is megvalósult a hónap során.
Apró örömök
Ebben a hónapban az a meglepetés ért, “apró öröm”, hogy az osztályom meglepett a szülinapomon egy kis dobozkával, amibe mindenki írt egy kedves, köszöntő üzenetet. Nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem apróságokra 😊
Szívvel, lélekkel készült a meglepetés, és csoki is “járt” hozzá, amit már nem tudtam lefotózni, mert eltüntettük 😊
Megbocsájtás
A ballagáshoz és az elváláshoz közeledve egyre inkább azt vettem észre, hogy régebbi vélt vagy valós sérelmeiket, ellentéteiket félretéve, “megbocsájtva” telnek a napjaik. És nemcsak a megbocsátás, hanem a hála gondolata is egyre többször került elő irányított vagy spontán beszélgetésekben is. Utólag, a sikeres érettségi után azt mondhatom, hogy hálásak voltak, hogy 8 évvel ezelőtt ők együtt kezdték meg a tanulmányaikat. Hálásak voltak egymásnak, tanáraiknak és szüleiknek is, amit ki is tudtak mondani és mutatni.
A hála
A szeptembert a program átbeszélésével kezdtük, majd a szokásos teremdíszítéssel folytattuk. A 12. F osztály, mint rangidős végzős osztály, igencsak kitett magáért, hiszen sok más elfoglaltság mellett vállalták a programban való aktív részvételt, ami igazán felemelő érzés.
A szeptembert a program átbeszélésével kezdtük, majd a szokásos teremdíszítéssel folytattuk.
A hónap legelején, amikor visszaérkeztünk az iskolába, kiraktunk közösen egy puzzle – t. Mindenki kapott egy – egy puzzle – darabot, amire hálaüzeneteket fogalmazott. Mindenki végiggondolta, miért lehet hálás szeptember 1-jén. A hálaüzenetek mellett egy – egy fontosabb tervet is megfogalmaztak.
A puzzle-darabokat összeillesztettük eggyé, és az osztályteremben lévő szekrényre kiragasztottuk, így majd egész évben láthattuk, hogy mit gondoltak az év legelején, milyen céljaik vannak, azok megvalósításában hol tartanak, és miért/kiknek lehetnek már hálásak.
Az optimizmus
“A valóságban azonban az optimista látásmód inkább azt jelenti, hogy érzékeljük a nehéz, kihívást jelentő helyzeteket, ugyanakkor igyekszünk a dolgok jó oldalát nézni, valamint latba vetjük, mozgósítjuk az összes erőforrásunkat a cél elérése érdekében, így tudatosítjuk magunkban azt, hogy nem a legrosszabb forgatókönyv fog érvényesülni az adott helyzetben.”
Mi ebben a hónapban nem feladatokat csináltunk, hanem a gyakorlatban alkalmaztuk a türelmet, a toleranciát. Próbáltunk a nehezebb helyzetekhez is optimistán hozzáállni, segíteni egymást szavakban és tettekben is. (szalagavató, öltöny stb, érettségi…)
José Silva gondolata jellemzi legjobban a hónapunkat: Nem a problémák okozzák a stresszt. A problémádhoz való hozzáállásod okozza azt. Hittel, kitartással, optimizmussal kerekedtünk a problémákon felül.
Társas kapcsolatok Boldogító jócselekedetek
A 12. f november – december hónapban kicsit sajátosan oldotta meg ezt a feladatot. A szalagavató bűvöletében éltünk meg minden napot az iskolában és azon kívül is.
Mindenki hozzátett egy kis jó cselekedetet, hogy a gyerekeknek felhőtlen és feledhetetlen estéjük legyen. Nem túlzás azt mondani, h a gyerekektől kezdve a szülőkön át, a tánctanáron keresztül ott és akkor tett mindenki egy kicsi jót, amikor Kellett.
Nekünk azzal lett feledhetetlen ez az este, hogy mindeni együtt egymásért tett egy kis jót 😊
Célok kitűzése és elérése, megküzdési stratégiák apró örömök
A január, február sok és nehéz feladatot rótt a végzősökre (félév, érettségire jelentkezés, továbbtanulás), ill. felváltva volt mindenki covidos, így nagyon sokat hiányoztak(én is). De azért nem maradtak feladat nélkül. Az érettségire és továbbtanulásra való tekintettel célfotót készítettünk, így igazán tudatosan fogalmazták meg azokat a motiváló célokat, amelyekre már évek óta készülnek.
A célfotókat, amitket elkészítettek – rajzoltak, messengeren elküldték nekem 🙂 Az érettségihez közeledve ez elég fontos, meg is jelent a rajzokon. Meglepően lelkesen rajzoltak 😊
A megküzdési stratégiák témájával kapcsolatban elmondhatjuk, hogy számunkra is fontosabbá vált a kikapcsolódásra szánt, tudatosan tervezett pihenés és a pozitív, közös élmények megélése, így az egyik megküzdési stratégia, az úgynevezett mindfulness technika alkalmazása is megvalósult a hónap során.
Apró örömök
Ebben a hónapban az a meglepetés ért, “apró öröm”, hogy az osztályom meglepett a szülinapomon egy kis dobozkával, amibe mindenki írt egy kedves, köszöntő üzenetet. Nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem apróságokra 😊
Szívvel, lélekkel készült a meglepetés, és csoki is “járt” hozzá, amit már nem tudtam lefotózni, mert eltüntettük 😊
Megbocsájtás
A ballagáshoz és az elváláshoz közeledve egyre inkább azt vettem észre, hogy régebbi vélt vagy valós sérelmeiket, ellentéteiket félretéve, “megbocsájtva” telnek a napjaik. És nemcsak a megbocsátás, hanem a hála gondolata is egyre többször került elő irányított vagy spontán beszélgetésekben is. Utólag, a sikeres érettségi után azt mondhatom, hogy hálásak voltak, hogy 8 évvel ezelőtt ők együtt kezdték meg a tanulmányaikat. Hálásak voltak egymásnak, tanáraiknak és szüleiknek is, amit ki is tudtak mondani és mutatni.
Ebben a nevelési évben végre a teljes programot végig tudtuk vinni.
A gyerekek mindig nagy örömmel várták a boldogságóráinkat! Szívesen beszéltek érzelmeikről, aktívan részt vettek a táncmozdulatok kitalálásában. Gyermekeink hálásak minden szeretetért,figyelemért, meglátják mindenben a jót, képessé váltak arra hogy a kitűzött célukért mindent megtegyenek, a nehézségek sem állítják meg őket. Az idei évben a városi szakmai héten betekinthettek városi kollégáink a boldogságóránkba. Témánk a megküzdési stratégiák téma lezárása volt , egy izgalmas kalandjátékkal. Nagyon szerették a gyerekek , a vendégeink megcsodálták türelmüket, kitartásukat, aktivitásukat, tenni akarásukat.
Nagyon sok élménnyel gazdagodtunk, a tanultak beépültek mindennapjainkba, nagyon jó érzés volt vissza hallani a gyerekektől:
„ Mi pozitív gyerekek vagyunk, mert mindenben meglátjuk a jót !
’ Hát ez nehéz feladat, de meg tudom csinálni, mert képes vagyok rá!”
’Szívből , hálásan köszönöm kedves Szilvi néni!……stb
A boldogságórákon közösen dolgoztunk kolléganőmmel Bernáthné Kovács Ágnessel.
Jobb Velünk a világ!
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Móricz Zsigmond u. Telephely
Boldogságóránk záró témája: a Fenntartható boldogság volt. Próbáltunk olyan játékokat játszani, melyek a legjobban tetszettek a gyerekeknek a tanév folyamán. Felidéztük az ehhez tartozó témákat. Sok közös játékra emlékeztek vissza, a gyakorlatok által pozitív élményben részesültek, mely reményeink szerint a későbbi életükre is kihat majd.
Elmeséltem nekik Az aranytulipán című mesét, melyet el is játszottunk. Mondókáztunk, énekeltünk, mozogtunk mesélés közben. A mese végén lakodalmas táncot jártunk. Hallgattuk kedvenc Bagdi Bella dalainkat, melyeket mozdulatokkal is kísértünk. Táncoltunk, és relaxációs gyakorlatokat végeztünk. Itt is vannak kedvencek, melyeket a gyerekek már önállóan végeznek. Azt gondolom, hogy a gyerekek életébe, mindennapjaikba egyre jobban beépülnek az óvodában megismert boldogság fokozó technikák. A hála, az apró örömök, a jó cselekedetek, a testmozgás, szinte mindennapos a gyerekek életében. Bízunk benne, hogy ezeket tovább viszik, és nemcsak az óvodában, hanem az otthoni életükben is alkalmazzák.