Június, az év utolsó hónapja, a gyerekek már várták a szünetet. A nyári oviban nálunk csak 5 gyermek lesz, ezért utolsó nap felelevenítettük, hogy miért is jó óvodába járni. Rájöttünk, hogy itt mindig jókat lehet játszani, sok barátunk van. Örömmel hallgattunk meg, hogy ki, miért szeret óvodás lenni. A sok apró gondolat és emlék, boldoggá tett minket, nevelőket is. Ebéd után közös nassolással ünnepeltük az évet.

Ráhangolás. Beszélgetés – Mikor vagy boldog? Milyen érzés volt?
Szenzomotoros játék: Boldogságszőnyeg
– különböző hatású anyagdarabokat figyeltünk és tapogattunk meg: Mihez hasonlít? Mire emlékeztet?
– talpakkal is kitapogattuk – Milyen érzés? Mi jut eszedbe róla? (Az jut eszembe: Amikor anyáékkal a tengeren voltunk; Amikor apával a fűben birkóztunk stb.) Csupa boldog, vidám emlék jut eszünkbe – nevezzük el boldogságszőnyegnek!
Szituációs játék: Mi leszel, ha nagy leszel?
– tárgyakat helyeztem el egy asztalom, amelyek közül a gyerekek tetszés szerint választottak
– elmondták, hogy ki, mi szeretne lenni felnőtt korában és azzal hogyan segít másokon
Lezárás: Bagdi Bella Jobb veled a világ című dalára párokban táncoltak a gyerekek, majd a szünetben párt cserélten, zene hallatán ismét folytatták a táncot.

Az utolsó boldogságóra foglalkozáshoz érkeztünk az évben, amit most a Katica és Gomba csoport együtt élt át. Úgy gondoltam, hogy a program népszerűsítése érdekében nyílt alkalmat szervezek az érdeklődő óvodapedagógusaink részére, erre az alkalomra. Céljaim között szerepelt, hogy a gyakornok, illetve a programot még kevésbé ismerő kolléganők személyesen is megtapasztalhassák a bemutatott módszereket, ötleteket gyűjthessenek és a pozitív élmények hatására, majd bátran, szívesen vállalják a következő években a boldogságóra foglalkozások megtartását. Igyekeztem a javasolt feladatok közül úgy választani, hogy mind a három program (Alap program, Erősség program, Önbizalom program) egy-egy szeletét bemutathassam. A foglalkozás végén megbeszélésre is lehetőség nyílt, így összegeztem a feladatok lényegét, melyik feladattal mire tudtunk hatni. A kolléganők kérdéseket is feltehettek, illetve röviden bemutattam laptopon a tudásanyag letöltéséhez és a feltöltéshez szükséges lépéseket.
A Gomba és Katica csoportosok igazán jól ismerik egymást, ugyanis ebben az évben egymás melletti teremben folytak a mindennapjaik, sok esetben együtt is játszottak a szabad játékidőben. A legtöbben így már jól ismerték egymást, barátságok is szövődtek. A boldogságóra előtti napokban már jeleztem a gyerekeknek, hogy hamarosan együtt fogunk játszani, amit izgatottan vártak. A közös játék kezdeményezésére elsőként egy szívecske párnát adtunk körbe, amivel kértem, hogy hangolódjunk a mai boldogságórás napra, legyünk ma pozitívak. Mire a párna körbe ért, a gyerekek figyelme koncentrálódott így máris eltudtuk mondani, a „Jó reggelt, jó reggelt elindult a nap…” kezdetű jókedvre derítő mondókát, majd megölelték egymást az egymás mellett ülők. Megtanítottuk a Gomba csoportnak, hogy bátran kifejezhetik az érzelmeiket és jelezhetik: ki vidám, ki szomorú, ki mérges (a mondóka lényegi része). A kissé szomorúak fő oka az álmosság, fáradtság volt, ami nem is csoda hisz év végére nem mindig aktívak a gyerekek. Ki is tűztük közös célként, hogy a játékok végére, már mindenkinek legyen jó kedve, dolgozzunk ezen közösen. Jó ötletnek találták. Megbeszéltük, hogy a nehézségek ellenére, igyekezzünk kihozni magukból a legjobbat, hiszen így épül az önbizalmunk. Jelmondatunk lett: „Sok kis mebr, sok kis helyen miközben sok kis dolgot megtesz, megváltoztathatja a világ arcát.” (afrikai szólásmondás)
A relaxációs technikák közül, a már jól ismert „Égig érő fa vagyok” kezdetű nyújtó gyakorlatot választottam, melybe az óvó nénik is bekapcsolódtak. Ezután visszatérve a plüss szívhez, kezdeményeztem a „szeretetfolyosó” megalkotását – a fenntartható boldogság témához kapcsolódva, mely az alapprogram témaköréhez tartozik. Ehhez egy kis szőnyeget is leterítettem, ami a folyosó vonalát megadta, a gyerekek így könnyen, gyorsan felsorakoztak. Megkértem őket, hogy aki végighalad a szeretetfolyóson, azt a többiek biztassák akár egy mosollyal, simogatással, pár kedves szóval. A gyerekek kezdetben kissé zavarban, gyorsan haladtak végig, de néhány alkalom után már könnyen megértették a lényeget és szívesen adtak visszajelzéskezet egymásnak. Öröm volt látni, hogy milyen jól esik a végighaladó gyermeknek a sok visszajelzés, az hogy ő szerethető. Ezután a „seprűtánc” játékot kezdeményeztem, amit már ismernek a gyerekek, ezért ujjongva álltak körbe. Új feladat volt azonban, hogy a zene megállásakor be kellett állni a jobb kéz felől álló társuk mögé. A két csoport gyermekei így gyorsan keveredtek. Volt aki a sorban segített eligazodni a többieknek, volt aki az elől lévő gyermeknek drukkolt. Egyre izgalmasabb lett, ahogyan fogyatkoztak a seprűt körbe adók. Drukkolás, hangos kiabálás alakult ki, igazi versenyhelyzet. A játékhoz Bagdy Bella: Tükör dalát választottuk, ami még tovább fokozta a játék izgalmát. Végül az utolsó körnél a két játékban maradt gyerek izgatott mosolygások között koncentrált. Amikor a zene elhallgatott, egy pillanat alatt kiderült ki a „győztes”, de pont ez a szerény kislány már ki is nyújtotta a kezét, hogy átadja a társának. Ő nem fogadta el, inkább biztatni kezdte tapssal: -„Tiéd!” Gyorsan körbeállták a gyerekek és nagy tapssal jutalmazták. Játék közben egyszer egy kis kavarodás, pityergés is történt, ezért a korábban síró kislányt kértem üljön a székre, beszéljük meg mi történt. Szerencsére gyorsan túlléptek a pici hibán, hogy valaki a lábára lépett. Megbeszélték az érintett felek. Az Erősség program havi témájához – a kíváncsisághoz kapcsolódva a „Kíváncsiság gömb” játékot ajánlottam a gyerekeknek, a székemet pedig átadtam ennek a kislánynak. Ő lett az, amiktől kérdezhettek a gyerekek. Egy mondattal elmesélte, hogy úszó tanfolyamra jár. Arra biztattam a többieket, hogy kérdezzenek nyugodtan ez által is jobban megismerik egymást, nem beszélve arról, hogy milyen jól tud esni az érdeklődés. Rövid, közös beszélgetést is kezdeményeztünk, ki mitől érzi igazán boldognak magát, meghallhattam a véleményüket, vajon mi minden szükséges ahhoz, hogy fenntarthassuk ezt a boldogságot vagy legalábbis, a gondolkodásunkat. Egészen okos gondolatok hangoztak el: ” ne veszekedjünk annyit, inkább beszéljük meg”, hogy „mindennap mozogjunk és énekeljünk”, „osztozzunk a játékokon” , „ha kértek valamit, akkor tartsuk be és akkor ti is kedvezni fogtok nekünk”. Úgy gondolom, hogy ezeket már azért is tudják megfogalmazni, mert sokat ismételjük, tudatosítjuk. A hónap meséje az „Ubuntu” című mese volt, amit körbe ülve, csendesen hallgattak a gyerekek. Könnyen megértették a mese üzenetét: Az ember csak mások által válik emberré! Hogyan is lehetnék én boldog, ha a többiek szomorúak? Felidéztük közösen a 10 hónap eseményeit, az átélt témákat és néhány emlékezetes játékot. Sokat mondogatjuk év közben is, hogy mi egy boldogóvoda vagyunk, ezért törekszünk a jóra és a kedvességre. A közös délelőttöt a Mindfullness gyakorlatok közül a S.T.O.P. gyakorlattal zártuk, ahol megtanítottam a gyerekeknek a stresszkezelés, érzelemszabályozás egyik 4 lépéses nyugtató módszerét. Hatékonynak bizonyult, mert egy mozgásos játékhoz kapcsoltam, majd stop szóra és egy stop táblát felmutatva végig gyakoroltuk a lépéseket: állj meg; vegyél mély levegőt háromszor; figyelj a gondolataidra, érzéseidre; használd a pozitív fókuszt, mondj három dolgot amiért hálás vagy itt és most!
A foglalkozást egy buborékfújó körbeadásával zártuk, amibe bele is fújhattak. A bubikba a mai nap és az év emlékeit zártuk, valamint egy-egy jó kívánságot, gondolatot is mondhattak a gyerekek. Végül megkérdeztem kinek lett jó kedve? Mindenki feltette a kezét, több nem is kell egy sikeres naphoz. Az óvó nénik tetszését is elnyerte a délelőtti foglalkozást, jegyzetelték a technikákat, amit ki fognak ők is próbálni, a megbeszélés is jó hangulatban telt. Mosollyal, öleléssel váltunk el mindannyian, várjuk a jövő év feladatait!

A fenntartható boldogság témakörében a szülőket, a csoportban dolgozó pedagógusokat és a vezetőséget szólítottak meg. Kérésünk az volt, hogy mindenki egy lapon sorolja fel, vagy fejtse ki, hogy mi az, ami ebben az évben boldoggá tette a csoporttal és a gyerekekkel kapcsolatban. A cél az volt, hogy ezen gondolatok mentén emlékeztessük magunkat at átélt és elért sikerekre. A szülőket arra biztattuk, hogy otthon a gyerekekkel átbeszélve, közösen vitassák meg, hogy mindkettőjüknek mik voltak az évben a boldogságuk forrásai. A szülők aktívan részt vettek a gyakorlatban. Többen beszámoltak arról, hogy érdekes volt a gyerekükkel közösen kitölteni ezt a lapot, hiszen ők olyan dolgokat is megemlítették, amik felett a szülők elsiklottak volna. Az elkészült borítékokból boldogság falat hoztunk létre, melynek tartalmat bárki, szabadon elolvashatja.

Boldogságóra – Cica Csoport: Fenntartható Boldogság a Boldogságvárban
A Cica csoportban tartott Boldogságóra ezen a foglalkozáson a fenntartható boldogságot, a szeretet és a közösség erejét állítottuk középpontba. A cél az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják, hogyan hozhatják létre és őrizhetik meg a boldogságot, nemcsak maguk számára, hanem a körülöttük lévők számára is. Ehhez különféle mozgásos, alkotó és közösségi tevékenységeket végeztünk.
A foglalkozás elején a gyerekek egy relaxációval kezdtek, amely segített a nyugodt légkör megteremtésében. Az „Napimádás” elnevezésű gyakorlat során a gyerekek lazítottak, miközben elképzelték, hogy ők is a nap sugarait érzékelik a bőrükön, ami feltölt és boldoggá teszi őket. A relaxáció elősegítette, hogy a gyerekek felkészüljenek a további, aktívabb tevékenységekre.
A foglalkozás egyik legszebb pillanata a Szeretetfolyosó volt. Két csoportot alakítottunk, és a gyerekek egymás mellett álltak, miközben egyik csoport tagjai a másik csoport tagjait végigkísérték a folyosón. A gyermekek csukott szemmel sétáltak, miközben társaik egy-egy kedves tulajdonságot, dicséretet mondtak róluk. Ez a gyakorlat lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen érzés, amikor szeretetteljes, pozitív visszajelzéseket kapnak, és hogy ők maguk is milyen fontos szerepet játszanak abban, hogy a környezetükben boldogságot teremtsenek.
A következő lépésben a gyerekeket egy mesébe invitáltam. A mesében a gyerekek megismerkedtek a Boldog erdő titkaival és megtudták, hogyan alakult ki a boldogság az erdőben.
A mese után beszélgettünk arról, hogy a gyerekek melyik részén lennének a legboldogabbak a Kerekerdőnek, és miért. A gyerekek szívesen elmondták, hogy hol szeretnének lenni az erdőben, és mi tette volna még boldogabbá a helyet. A gyerekek fantáziáját és kreativitását ez a tevékenység jól megmozgatta.

Kerekerdő melyik részén lennétek szívesen, miért?

Melyik színű gyöngynek örültél volna a legjobban?

Mit tennél még az erdőbe?

A beszélgetés során minden gyermeknek volt lehetősége egyénileg is kifejezni véleményét és érzéseit. A bátortalanabb gyerekeket is biztattuk, hogy válaszoljanak, és a közösség támogatta őket.
A mese után egy szórakoztató mozgásos tevékenység következett: Seprűtánc. A gyerekek egy-egy seprűt kaptak, amellyel együtt táncoltak. Ez a tevékenység nemcsak a mozgás örömét adta, hanem az együttműködést is erősítette, hiszen a gyerekek közösen kellett, hogy egy ritmusra táncoljanak.
A tánc közben a gyerekek örömmel mozgatták a seprűket, miközben figyeltek egymásra. A mozgás és a közös tevékenység segítette őket abban, hogy még jobban összekapcsolódjanak, és megélték a közösségi élmény örömét.
A foglalkozás végén a gyerekek alkottak egy Boldogságfüzért, amelyet színeztek. A boldogságfüzér egy szimbolikus alkotás volt, amely összekapcsolta a gyerekeket, mint a szeretet és boldogság fonalait
A foglalkozás végén pedig egy Ölelésláncot alkottunk, ahol a gyerekek egymás kezét fogva egy kört alkottak, és szoros kapcsolatot teremtettek. Az öleléslánc szimbolizálta a közösség erejét és azt, hogy a boldogság akkor a legnagyobb, ha megosztjuk egymással.
A Boldogságóra ezen a napon különösen fontos üzenetet adott át a gyerekeknek: a boldogság fenntartható, ha mi magunk is hozzájárulunk ahhoz, hogy másoknak örömet okozzunk. A Szeretetfolyosó és a Boldogságfüzér tevékenységek lehetőséget adtak arra, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen jó érzés adni és kapni szeretetet, miközben együtt erősítjük a közösségünket.
A Kerekerdő meséje és a különféle játékok lehetőséget biztosítottak arra, hogy a gyerekek kreatívan gondolkodjanak a boldogságról, és hogyan teremthetjük meg közösen. Az egész foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek megtanulják, hogy a boldogság nemcsak pillanatnyi érzés, hanem folyamatosan megújuló és fenntartható állapot, amit mi magunk teremtünk és tartunk fenn.
A foglalkozás pozitív, szeretetteljes légkörben zajlott, és a gyerekek örömmel vettek részt minden egyes tevékenységben, miközben tanultak a fenntartható boldogság alapjairól.

El sem hiszem, hogy elérkeztünk a Boldogságvár utolsó lépcsőfokához a Fenntartható boldogsághoz. Mintha tegnap lett volna, hogy szeptemberben, Rita néni mesélt nekem a programról, az elért eredményeiről, most pedig már a nevelési év utolsó bejegyzését írom.
A júniusi hónap is bővelkedett boldogságban:
© Rita néniék a kicsikkel babot ültettek egy ládába, a nagyokkal pedig az udvaron található magaságyásba. A növényről maguk a gyermekek gondoskodtak és nap, mint nap örömmel figyelték, hogy egyre magasabbra nőnek.

© Az egészséges életmódhoz kapcsolódóan a szülők többször ajánlottak fel csoportunk számára idény gyümölcsöket, melyeket boldogan fogyasztottak el tízóraira a gyermekek.

© Minden reggel szebbnél szebb virágok tették csodássá a reggeleinket.

© Megható műsor keretén belül elköszöntünk nagycsoportosainktól, akik a versmondáson kívül Bagdi Bella: Pozitív mondóka című dalával búcsúztak az óvodától.

© Nagy szeretettel készültünk a hónap egyik legfontosabb ünnepére, az Apák napjára. Az édesapákat egyedi, kézzel készített ajándékkal lepték meg a gyermekek.

© Ahogy az év többi hónapjában, úgy most is sok időt töltöttünk a természetben. Marci születésnapját a Duna-parton ünnepeltük meg, akinek igazán különleges tortát készítettettünk.

© Végül, de nem utolsó sorban nagyon büszkék vagyunk Rita nénire, aki megkapta oklevelét, mivel a májusban elnyerte a Hónap Pedagógusa címet.

Nagyon izgalmas, tartalmas hónapokat tudhatunk magunk mögött. Igyekszünk a nyáron feltöltődni, hogy ősszel újult erővel vágjunk bele az újabb kalandokba.