Mindenki kitűzte saját célját, és elhatározta, hogy azt el is éri, hiszen már a tavaly is énekeltük, hogy ,,bármikor, bármire képes vagyok”.
Célok kitűzése és elérése
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislány egy ici-pici falucskában. Nagyon boldogan élt szüleivel, testvéreivel és sok barátjával együtt. Ez egy olyan hely volt a világon, ahol az emberek becsületesek voltak, szerették egymást, mindig számíthattak egymásra. De egyik nap a kislány szülei úgy döntöttek, ideje lenne elköltözni egy városba, hogy ott is kipróbálják milyen az élet. Ennek a hírnek a kislány nagyon nem örült, amikor csak eszébe jutott a költözés, csak sírt és nem akarta otthagyni a barátait, a kis falucskát. Sajnos nem volt más választása, menni kellett családjával.
Mikor a városba értek, a kislány ott mindent szürkének látott, az embereket ridegeknek, barátságtalannak érezte, nem voltak barátai, a kis szíve nagyon vágyott a kis falucskájába.
Egyik nap úgy döntött megmondja szüleinek, hogy ő tovább nem szeretne itt élni és költözzenek vissza a kis falucskájukba, de erre édesapja válasza az volt, hogy: „amit nehéz kiállni kislányom, arra meglátod jó lesz emlékezni!” Ettől a pillanattól a kislány úgy döntött megpróbálja jól érezni magát az új helyen, kedves lesz ezentúl osztálytársaival, az emberekkel akik körülötte vannak, felfedezi a város szépségeit. Ahogy teltek múltak a hetek egyre jobban érezte magát, és felismerte, hogy itt is nagyon sok értékes ember van, nagyon sok kedvenc helye lett a városban.
A kislány közben már nagy lány lett, férjhez ment és újra el kellett hagynia városát, ekkor már sokkal könnyebb volt az új településsel megbarátkoznia, mivel egyszer ezt már átélte, és tudta, hogy biztos itt is majd szép élmények várják. Ekkor újra fülébe csengett édesapja mondata: „amit nehéz kiállni, arra jó emlékezni”.
A gyerekek nagyon jól megfogalmazták céljaikat.
Nagyboldogasszony Egyházi Alapiskola – Gúta
1. osztályos diákok munkája.
A téli szünet után vidáman mesélte mindenki az élményeit az osztályban. Hamar sor került az \”új évi fogadalmak\” felsorolására is. Innen már csak egy ugrás volt a január hónapra szóló célok kitűzése. Egymás után sorjáztak a kívánságok, melyeket négy csoportba tudtuk összefésülni. A tanulás területén többen szerettek volna a jegyükön javítani, mert hogy közeleg a félév. De volt, aki azt vállalta, hogy minden délután olvasni fog a napköziben. Többen csatlakoztak ahhoz a felajánláshoz, hogy rendesen felkészülnek a félévi dolgozatokra. A sport területén egy kisgyerek valami kiemelkedőt szeretett volna elérni, a másik pedig megtanulni a helyben szaltót. Többen vállalták, hogy a testnevelés órákon 100 %-os erőbedobássel vesznek részt. (Az egyik tanítványom lázasan, influenzásan is eljött az iskolába, hogy részt vegyen a szekrényugrás felmérésén.) A magatartásán szinte mindenki szeretett volna javítani. Volt, aki azt vállalta, hogy a hátralévő három hétben noszogatás nélkül lemegy a szünetekben az udvarra. Más pedig igyekezett a délutáni foglalkozásokon is rendes, jó maradni. \”A padomon rendet tartok!\” volt az egyik legnagyobb fogadalom az egyik \”kupikirályunk\” részéről. És láss csodát, működött a dolog! Kíváncsiak leszünk meddig tart a lelkesedése?!
Azt, hogy minden nap közelebb kerültünk a megoldáshoz és az óriási céltáblánk közepéhez, kis névkártyákkal jeleztük. Aki megtett valamelyik területen egy lépést, közelebb léphetett a célhoz. A hónap végén azután megnéztük kik kerültek be a célba, kik teljesítették a kitüzött célok valamelyikét. Örömmel tapasztaltuk, hogy a nagy nyilakra, a megvalósított célok közül több is felkerült. Boldogan tettük ki az osztály különböző részeire a felfelé mutató, útirányt jelző tábláinkat. Megtettük az első lépéseinket a Himalája meghódítására.
