Célok kitűzése és elérése
A Lázári „Petőfi Sándor” I. osztáyos tanulói „kezükbe” vették kicsi sorsuk megtervezését és ebben a hónapban terveket, célokat, megvalósítandó álmokat rajzoltak le.
Ezzel a témakörrel két délután foglalkoztunk. Az első alkalom Vándor Áron történetének megismerésével telt. Elolvasás után megbeszéltük a mese tartalmát.
A második délutánon először eljátszottuk a történetet. Azután minden tanuló kigondolta a saját céljait, megsúgták nekem. Leírtam, majd egyesével felolvastam, az ő feladatuk pedig az volt, hogy kitalálják, melyik kié volt.
A következő tevékenységünk a közös tabló készítés volt, melynek a címe „Álmok és utak” lett. Az alkotás után meghallgattuk a Pozitív mondóka című dalt.
Az osztállyal közös cél kitűzését határoztuk el. Egy olyan osztálykirándulást terveztünk, amelynek előkészületeiben mindenki részt vesz. Kiválasztottuk az úti célt, és kijelöltük, hogy kinek mi lesz a feladata. Meghatároztuk a határidőket is, hogy a vállalt feladatokat mikorra kell teljesíteni. Három-négy fős csoportok alakultak a program megtervezésére, az utazási lehetőségek felderítésére, a belépődíjak megtudakolására, a költségek kiszámítására. A csoportok egymásra voltak utalva, meg kellett osztaniuk az információkat. Az együttműködő tervezés pozitív hozadéka volt a kisebb munkacsoportok összekovácsolódása, a felelősség tudatosulása a közös cél elérésében. A megküzdéséi stratégiák kialakítása a felmerülő akadályok leküzdésében. A segítő személyek megtalálása erősítette az osztály külső kapcsolatainak építését is. A közös munka eredménye a megvalósult jó hangulatú kirándulás volt.
A 7. osztályban közös, illetve egyéni célokat is megfogalmaztak a gyerekek. Az egyéni célok elérése érdekében „akciótervet” kellett készíteniük. Ezt be is mutatták a társaik előtt. Közös céljukat egy plakáton fogalmazták meg.
Az óra után egy „közös célunk” felírattal kitettünk egy plakátot a falra. Megfogalmazták, hogy akkor érhetnek el jobb eredményeket akár a tanulás, akár az élet más területén, ha boldogok. Szeretnének vidám környezetben teljesíteni. Ehhez pedig feltétlen szükséges az, hogy segítsék a náluk kisebb iskolatársaikat is. Főként azokat, akik nehezen tudnak beilleszkedni, gondjuk akad a barátkozással is. Ki így, ki úgy járult hozzá a közös célhoz. Egy- egy hét alatt megadott időintervallumon belül bárki felírhatott olyan cselekedetet, amellyel úgy érezte, hogy hozzájárult ezen célunk megvalósításához. Ez lehetett egy cipőfűző bekötésében nyújtott segítő kéz, de akár egy beszélgetés kezdeményezése , vagy egy dicsérő szó a nehezen barátkozó gyermekek felé.
Célunk egy vidám kirándulás.
A beszélgetés kezdeményezés során kiderült, hogy gyermekeinknek olyan célok lebegnek a szemük előtt, amit azonnal meg lehetne szerezni, például csokoládé, egy ruha, egy játék. Miután megbeszéltük, hogy lehetnek távolabbi célok is, amik nem feltétlenül kézzelfogható, tárgyi mivoltukban jelennek meg, már beindult a fantáziájuk. Ezen úton haladva már megfogalmazták, hogy ők mik lesznek, ha nagyok lesznek. Táncosnő, sofőr, tűzoltó, stb…ettől nehezen tudtak eltérni, hogy mi más céljuk is lehet még, amit el szeretnének érni, a közös célok elérése pedig már nagyon nehéz volt számukra. Segítséggel azonban eljutottunk odáig,hogy kitűzzünk magunk számára egy közös kirándulást év végén a csoporttal, ahol minden gyermek részt vehetne. Közösen kerestünk pozitív hangvételű idézeteket, amiket kiraktunk a csoportszekrényünk ajtajára. Azóta is mindig el kell olvasnunk, hogy melyiken mi szerepel. Fontos, hogy van már olyan kisgyermek, aki figyelmezteti a másikat, ha éppen rosszkedvű, hogy mosolyogjon!!! Nézze csak meg mi van kiírva az ajtóra!!! Figyelnek egymásra!!