A foglalkozást Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalával kezdtük, amit játékos mozdulatokkal kísértünk. Elmeséltem Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje című mesét, majd kiszíneztük a Boldogvárat. Megépült Csoportunk vára is.
Készítettünk a gyerekekkel egy szemüveget, amin keresztül látják céljaikat. Megbeszéltem velük, ki mit szeretne megtanulni, kinek mi a célja (szépen színezni, cipőt bekötni stb). Ehhez kitartás kell, van, hogy nem sikerül minden elsőre, de nem csüggedünk el, újra kezdjük, próbálkozunk, míg véghez nem visszük a céljainkat.

Pingvines céljaink
Megünnepelvén a Pingvin tudatosság Napját, heti projektben ismerkedtünk a pingvinek világával. Ez az összetartó közösség sokat tanított nekünk.
Elsősorban, hogy ha többen vagyunk könnyebb céljainkat elérni. Ha együtt dolgozunk a feladaton ügyesebbek és kreatívabbak vagyunk. Minden kis „pingvin másban jó”, így bármilyen akadályt is kell megugrani, így az is egyszerűbb.
A játékok segítették a közös feladatmegoldást, a kooperációt, az egymással szembeni türelem gyakorlását. Ha valami nem ment az egyik „pingvinnek” (gyermeknek), azt megoldotta egy másik. Ha egy kérdés nehéznek bizonyult, biztosan volt a csapatban olyan, aki mégis tudott válaszolni. Ezzel az összedolgozással napról napra több ismeretet szereztünk.
Célom a pingvinek életmódjának megismertetése mellett a közösségépítés. A közösség által pedig a gyermekek közötti érzelmi kötelék erősítése („pingvin család”).
Közös céljaink:
– Közös pingvinmenedék építése, a ragadozók előli elbújást segítve.
– Ha jön a bálna, egymásnak jelzés és menedékbe húzódás. Közös célunk egymás értesítése és összebújva elvackolás.
– Halászat. Célunk: minél több hal elfogása, hogy minden pingvin jól lakjon.
– „Baba pingvinek a jégen”: A kis pingvinek most tanulnak a jégen totyogni, a felnőtt pingvinek erre tanítják őket. Szükség esetén kézenfogva egymás segítése. Cél elérése: végigjutás az akadálypályán.
– Pingvin tánc gyakorlása, közös egyszerű koreográfia készítése. Célunk a tánc előadása.
– Pingvin családi kép készítése (fekete-fehér ruházatban). Célunk: szülők bevonása az öltözködés kapcsán. Az egyforma ruházattal a kis pingvin közösség építése.
– Déli sark díszítése- célunk: minél több, esztétikus alkotás elkészítése, kiállítás. Egymás művének megtekintése, megcsodálása.
– „Tanítsd meg korcsolyázni a kis pingvint”- ezt a célt több lépésben tudtuk elérni. Először színes jégkockákat gyártottunk nekik, amivel korcsolyázni tudnak, majd a „nagy pingvinek” irányításával a megadott pályán ők is megtanulták ezt a téli sportot. Utolsó lépésként kiolvasztottuk a pingvineket.
Óvodás korban a célok elérése elsősorban arról szól, hogy az életkoruknak megfelelő feladatokat és tevékenységeket egyre kitartóbban végezzék. Lebegjen az a cél a szemük előtt, hogy ezáltal teljesítenek valami értékeset és fontosat. Céljaik elérésével nem csak saját maguk lehetnek boldogabbak, hanem másoknak is örömet tudnak okozni. Ebbe a folyamatban az is benne van, hogy kudarc éri őket, vagy valami nem sikerül elsőre. A gyakorlás fontosságát, az ismétlés lehetőségét nekünk kell közvetíteni és megteremteni. Amikor pedig elérünk egy apró kitűzött célt, igazán büszkék lehetünk magunkra. Azt, hogy képesek megoldani az előttük álló feladatokat és dolgoznak magukért és társaikért a sikerélmény mellett növeli a gyermekek önbizalmát.

Átismételtük az eddig tanultakat: a háláról, az optimizmusról, a barátságról és a jó cselekedetekről beszélgettünk. Öröm volt számomra, hogy a gyerekek nagyon sok mindenre visszaemlékeztek.
A relaxációs gyakorlat után („Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…”) a foglalkozás első részében megbeszéltük, hogy az emberek életének fontos feladata, hogy mindig legyenek céljaik, álmaik, mert ezek nélkül nem lehet élni. Ha követjük azokat, és megteszünk minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy teljesüljenek, magabiztosak és boldogok leszünk.
A munkafüzet feladatait is megoldottuk, majd egy hatalmas kartonpapírra felragasztottuk az eltervezett céljainkat:
 -jó hangulatú farsangi bált szervezünk
 -sokat sétálunk
 -sok verset tanulunk
 -egészséges ételeket eszünk
 -örömökben telnek a napjaink
 -szót fogadunk az óvó néninek (kedvencem)
 -halkabban beszélünk a csoportszobában, nem kiabálunk

Óvodánkban már hagyomány A MAGYAR KULTÚRA NAPjának a megünneplése. Ebben az évben a ,,Tündöklő napsugárkák” által nagyon kedvelt népmesékhez kötöttük ezt a napot.Miútán több napon keresztül is népmeséket hallgattunk és dramatizáltunk, január 22-én az ünnephez méltóan felöltöttük népviseleti ruhánkat s elindultunk szerencsét próbálni a nagyvilágba.Tarisznyánkba hamuba sült pogács a cél: kiszabadítani a királykisasszonyt legyőzve az utunkba került akadályokat.
Hétmérföldes csizmával lépkedtük át a hegyeket, aztán hosszú kígyót tapostunk el, magokat válogattunk ( ahogy Hamupipőke is tette), legyőztük a hétfejű sárkányt és amint kiraktuk a kastély puzzleját is kiszabadult a királykisasszony és így mi is igazi mesehősökké váltunk, királyfik és királykisasszonyok.
Természetesen népi gyerekjátékokat énekelve megtartottuk a mulatságot is, majd a nap végén Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalát elénekelve zártuk le az élménnyel és jókedvel töltött napot.

A januári hónap témája a „Célok kitűzése és elérése” volt.
A boldogságóra keretén belül meghallgattuk a „Varázsecset” című mesét, melyet követően eljátszottuk az „Add körbe a Varázsecsetet!” című szórakoztató játékot. Egy gyermek volt a kereső, aki beállt a kör közepére. A többiek szorosan, egymás mellé állva kört alkottak. A körön belül kijelöltük a start és a cél mezőt. A kört alkotók hátradugták a kezüket és egy ecsetet adogattak egymásnak egyik kézről a másikra. A játék lényege, hogy anélkül érjen célba az ecset, hogy a kör közepén álló kitalálná annak pontos helyét. Ha kitalálta, akkor helyet kell cserélnie azzal a gyermekkel, akinek a kezében „ragadt” a varázsecset és a játék újra indul. A nagy sikerre való tekintettel, a játékot többször is újra kellett játszani.
A játék végén megbeszéltük, hogy milyen érzés volt közösen összefogni egy bizonyos cél elérése érdekében. A gyermekek arról számoltak be, hogy nagyon csalódottak voltak, amikor valaki kitalálta az ecset pontos helyét és folyamatosan azért szurkoltak, hogy az ecset végül tényleg célba tudjon érni, ami végülis nem sikerült.
Megbeszéltük, ha mindenkinek volna egy varázsecsete, akkor mi volna az a dolog amit szívesen lefestenének vele. Mivel a heti témánk az Univerzum volt, ezért a gyerekek azt szerették volna lefesteni. Viszont voltak olyanok is, akik azt mondták, hogy nem szeretik a sötétséget, mert olyankor félnek, ezért kitaláltuk, hogy a közös cél legyen az, hogy lefestjük a sötét éjszakát és a világos nappalt, így mindenkinek teljesülhet a kívánsága. Az elkészült napszakoknak megfelelően, öntapadós dekorgumiból ragasztottunk a nappalra napocskát és felhőt, valamint az éjszakára holdat és csillagot.
Ahhoz, hogy a kisebb félős gyermekek is bátrabbak legyenek a sötétségben, a nagyobb gyermekek elhozták otthonról a saját Univerzum éjszakai lámpáikat és planetárium projektoraikat, mely színes fényekkel bevilágítottuk az egész csoportszobát.
A Boldogságóra lezárásaként meghallgattuk és táncoltunk Bagdi Bella „Van nekem egy álmom” című dalára a színes fényekkel bevilágított óvódai teremben.

Az óvodás korú gyermekek érzelmi intelligenciáját nagymértékben fejleszti a mese. A szereplőkkel való azonosulás során átélik, megtanulják, megnevezik azok érzéseit.
A hónap témájának feldolgozásához egy mesét hívtam segítségül: A kis veréb leghőbb vágya volt felrepülni a legmagasabb hegy tetejére. A többi állat le akarta beszélni, mert nem hitték el, hogy képes lesz rá. A madárka kitartott az elhatározásánál és többször nekirugaszkodott, mire sikerült felrepülnie, célját elérnie.
Elkészítettük a mese főszereplőjét.
.