Az Elfogadók csapata, az első osztályosok, céljaikat aranyhalacskákra rajzolták, írták, miután az is tudatosult bennük, hogy elérhető feladatokat kell kitűzni, nem úgy, mint ahogy a nagyravágyó halász felesége tette a mesében.
Célok kitűzése és elérése
„Van nekem egy álmom, van nekem egy célom” gondolattal indították az óvónők a boldogság órát a Napraforgó csoportban. A kitűzött feladat teljesítésének lehetőségét kóstolták meg a célba dobással, a képek kirakásával, festésével.
Egyszer volt, hol nem volt egy testvérpár. Egy lány és egy fiú. Minden nap vitatkoztak a szüleikkel, mert azt gondolták ők már mindent tudnak, és nem szorulnak a szüleik segítségére. Egy napon hír érkezett a messzi városból, hogy a nagymama beteg lett. A szülők elmentek a nagymama megsegítésére. A gyerekek úgy döntöttek nem tartanak velük.
Kitalálták, hogy kitakarítják és rendbe rakják az egész házat, összesen 9 területet. Ám nem fogtak össze, nem gondolták át a feladatokat és mindketten nagy zűrzavart csináltak.
Konyha: A lány takarította a gáztűzhely felsejét, túl sok zsíroldót tett rá és rosszul lett. A fiú felvett egy maszkot, vizet öntött rá és letisztította.
Fürdő: A fiú vizet engedett a kádba, közbe takarította a vécét elfelejtette a kádat, a víz kifolyt. Lány észrevette, elzárta a csapot és ketten felmosták a kifolyt vizet.
Spájz: A lány nekiállt a polcokat rendbe rakni, kapkodva szedte le az eszközöket, a polc megdőlt és sok minden lehullott róla. Segítségül hívta testvérét, a lány adogatta a tárgyakat a fiú óvatosan pakolt.
Lány szoba: Megegyeztek, hogy egymás szobáját takarítják ki. Szerencsére volt a házban két pórszívó. Ám a fiú nem nézte pórszívó zsákját, így bekapcsoláskor az összes port visszafújta a gép. Újra kellett kezdenie.
Fiú szoba: A lány ügyesen pórszívózott, már majdnem végzett. Épp az ágy alatt takarított, amikor hangos csörgő zajt hallott és a gép leállt. Szét kellett szednie. Akkor látta, hogy legó darabok szorultak a csőbe. Jó sokára sikerült kipiszkálnia.
Szülői háló: Már tanultak hibáikból, együtt álltak neki a munkának. Partvisokkal takarították a pókháló, játékos kedvük kerekedett és vívni kezdtek, persze, hogy összetörték a lámpába az égőt. Szerencsére a tegnapi spájz takarítás közben égőket is találtak.
Nappali: Elment a kedvük a játéktól, Csendesen takarították a szobát. gondolták egy kis zenével nem okoznak maguknak bajt. Ám ahogy a lemezek között keresgéltek, egy ügyetlen mozdulatra a lemezek kiborulnak. Újra rakhatták rendszerezve.
Garázs: Más késő délután volt, ezért megosztották a maradék részeket. A lány rendezte a garázst. Miközben pakolászott, a zsebében lévő kapunyitó kiesett és széthullott. Ráadásul nem találta az elemet.
Kert: A fiú nyírta a füvet, amikor meghallotta, hogy testvére kiabál, hátranézett. A fűnyíró beszaladt a virágoskertbe és megcsupaszította a növényeket. Segített nővérének elemet keresni, közben virágmagokat is találta. Megoldották mindkét problémát.
Sötét este lett, mire végeztek. Másnap, mikor hazaérkeztek a szülők, a gyermekeik boldogan számoltak be kudarcaikról és végső sikerükről.
Beszélgetés előzte meg a végleges munkánkat. Először 24 egyéni célt fogalmaztunk meg. Pl. mosoly, nemes beszéd, varázsszavak, igényes munka, csend….Egy sorverseny keretében elmélyítettük a célokat. Ezután következett a közös munka, ahol csoportonként elkészültek a céltáblák. Zsűrizésre bocsátottuk a céltáblákat. Az 1. osztályosok, akikkel komaságot fogadtunk szeptemberben, megszavazták azt a céltáblát, melyre kiválasztottuk az osztály 4 közös célját. Barátok, örömmel tanulni, kitartás, együttműködés. A -nyertes- csoport jól érzékeltette táblájukon azt a cipőt is, melyet felvettünk képzeletben és elindultunk a közös célok megvalósítása felé. A gyerekek nagyon szívesen végezték a munkát, csoportmunkájuk dicséretet érdemel.
,,Segíts magadon, az Isten is megsegít! ”
Nagyon sok ember bolyong céltalanul az életben és észre sem veszi, hogy elmegy mellette az élet. Pedig, ha előbb megoldaná azokat a feladatokat, ami szükséges, utána mindazt, ami lehetséges, akkor lehet, hogy elérné azt is, amit lehetetlennek tart.
Lázáriban, a ,,Petőfi Sándor” Szaklíceumban, Török Enikő másodikos diákjai célokat tűztek ki és úgy gondolták, hogy mindent megtesznek azért, hogy valóra váljanak. Közös célnak a jó tanulást választották, melyben a sok olvasás segíthet, hisz a könyvek világában minden lehetséges. Mindenki lerajzolta legfőbb vágyát és elhatározták, hogy az álmaikért küzdeni fognak.
Komoly beszélgetés alakult ki a célokról, mindenkinek volt véleménye, hozzászólása. A diákok többsége nem veszi komolyan a célkitűzéseket, illetve sokan gondolják úgy, hogy minek tűzzenek ki célokat, ha azokat úgyis keresztülhúzzák. Jellemző a negatív gondolkodás. Beszélgetéseink után remélem, hogy pozitív irányvonal alakul ki.
Közeli és távoli célok kerületek megfogalmazásra. Álom szintű célok előfordultak.
E havi témánk feldolgozása során újra kiderült, mennyire motiválatlanok és céltalanok a felső tagozatos diákjaink. Nem mernek nagyot álmodni, vágyaikat nem merik kimondani, és sajnos jövőképük sem pozitív. Mégis nagyon meghatotta őket a kisfilm a sportoló kislányról, aki tudott küzdeni, hogy elérje célját, megvalósítsa álmait. Kiderült, hogy mindenkinek van vágya, és örömmel hallgatták azokat, akik ezt meg merték osztani a többiekkel. A 7. osztályos tanulók közös célja természetesen a továbbtanulás lett.
