Közös rajz készitése, alkotás örömének átélése.
Célok kitűzése és elérése
Gondolattérképet készítettünk a tanév második felére kitűzendő céljainkról. A szeretetteljes osztályközösség kialakítását és a jó bizonyítvány megszerzését választottuk ki a halmazból. Mindkét célhoz társasjáték táblát készítettünk. Kártyákra a cél elérését segítő és azt akadályozó tevékenységeket írtak a gyerekek. A megjelölt mezőkre érve húznak a tevékenység kártyákból, ezzel haladásukat vagy elősegítik, vagy gátolják. Szünetekben és szabadidőben élvezettel játszanak.
Közösen rajzolták le , milyen célokat szeretnének elérni. Sokféle cél megjelenítésre került, pl. Repülővel utazni, családdal kirándulni, baráttal mozizni.
Tanítványaimmal Petőfi Sándor „mesehőse”, Kukoricza Jancsi nevében írtunk levelet arról, hogy miként sikerült megvalósítania életcélját:
Kedves Gazduram!
Már rég történt, hogy a nyáj elvesztése miatt elkergettél a háztól, és el kellett válnom szeretett Iluskámtól. Vándorlásom során sokszor elkeseredtem, de célomat, hogy szerelmemmel egyszer majd békességben és boldogságban éljek, soha nem adtam fel. Hogyan sikerült elérnem célomat? Erről írok Kegyelmednek ebben a levélben.
Miután fájdalommal a szívemben elindultam világgá, sok veszélyes kalandba keveredtem. Először zsiványokkal találkoztam, akik el akarták venni az életem, de én túljártam az eszükön, és megmenekültem. A lelkiismeretem nem engedte, hogy elvegyem rablott kincseiket, pedig abból kárpótolhattam volna gazduramat is. De olyan pénzből, amihez vér tapad, senki nem lehet boldog!
Huszárként is sokszor veszélybe kerültem, de erőm és bátorságom mindig segítségemre volt. Katonai ruhámban nagyon tetszettem a lányoknak, sőt miután megmentettem a francia király lányát, őt is feleségül vehettem volna, de mindig eszembe jutott Iluskám és a ki nem mondott fogadalmunk. Az iránta érzett szerelem és hűség vezetett tovább. A jutalommal gályára szálltam, hogy hazatérjek, és már tervezgettem a boldog jövőt.
Már nagyon közel jártam ahhoz, hogy elérjem célomat, ám a sors másképpen akarta. Egy hatalmas tengeri vihar elsodorta a kincseket, de szerencsére meghagyta életemet. Erő és ügyesség és persze szerencse is kellett hozzá, hogy a griffmadár éppen szülőfalum határában tegyen le.
Megkereshettem volna magát, de a fájdalom, amit szeretett Iluskám halála miatt éreztem, teljesen lebénított. Eltántorogtam a sírjához, keservesen megsirattam. Ekkor úgy éreztem, hogy céltalanná vált az életem, nincs értelme tovább élnem!
Ismét vándorútra indultam. Az óriások csőszét és királyát is sikerült megölnöm, előrelátásomnak és leleményességemnek köszönhetően. Sok óriás állt így a szolgálatomba, és a tőlük kapott síppal sötétség országában megszabadítottam a világot a gonoszságtól.
Utam során többször is kértem segítséget, a fazekas és a halász is útbaigazított. A nehézségekkel azonban nekem kellett megbirkóznom.
Az óriás vállán átkeltem az Óperenciás-tengeren, és elérkeztem Tündérország határához. Nem is sejtettem, hogy milyen közel vagyok, hogy elérjem célomat!
Hatalmas erő kellett, hogy legyőzzem az első két kapu félelmetes őreit, a sárkánykígyó elpusztításához pedig éles eszemre volt szükség.
Beléptem a boldogság földjére, és a csodálatos látványtól még jobban elszomorodtam. Csak én nem lehetek boldog? Már majdnem belevetettem magam Tündérország tavába, amikor megláttam, hogy a szerelmem sírjáról leszakított rózsa az élet vizétől Iluskává változik. Végre beteljesült minden vágyam: Tündérország fejedelmeként megleltem a boldogságot.
Látja, Gazdám, ha nagyon szeretnénk valamit, azt képesek vagyunk elérni, csak kitartóan küzdenünk kell érte! Megtanultam, hogy még a legreménytelenebb helyzetekben sem szabad feladni! És ne csak magunkban bízzunk, hanem higgyünk a csodákban is, mert vannak!
Remélem, megbékélt azóta, és örül az én nagy boldogságomnak.
Tündérország, 2019. január 31.
Szeretettel:
Nevelt fia, Kukoricza Jancsi
Téma bevezetése: A témához kapcsolódó dal meghallgatása, majd a mese elmesélése. Téma feldolgozása: Beszélgetés vágyainkról, céljainkról. Mindenki lerajzolta mi a célja
Az előkészítés és témafeldolgozó óra után minden tanuló számára egyértelművé lett, hogy kisebb és nagyobb céljaink eléréséért tenni kell, döntéseket hozni.Ehhez a témához a már megismert irodalmi hősök útjáról is beszéltünk.
A kollégiumi csoportban lévő tanulók közös célja, hogy sikeres, boldog emberek legyenek, amelynek egyik összetevője a munkasiker, azaz a megfelelő munkahely. A végzős tanulókkal végiggondoltuk a tanulási lehetőségeket, hogy elképzeléseiknek megfelelő munkahelyük legyen. A gimnazistáknak határozott céljuk van, nyíltnapokra is elmentek, megosztották élményeiket, elmondták tapasztalataikat a többieknek. A szakgimnazista tanulók különböző lehetőségeket soroltak fel, a család anyagi lehetőségeinek figyelembe vételével tanulnak tovább. A technikusi oklevél megszerzése után második szakmát szereznek, vagy tanfolyamra járnak, idegen nyelvet tanulnak és nyelvvizsgáznak. A szakközépiskolások a szakma megszerzése után érettségizni, vagy egy másik szakmát szeretnének tanulni. A csoportban van még hét alsóbb éves szakgimnazista diák, akik érdeklődve hallgatták a végzősök céljait, elképzeléseit. Bennük is megfogalmazódott, hogy érettségi után hol fognak tanulni, dolgozni, milyen életpályát válasszanak.
Céltérkép
A hónap dalával kezdtük a boldogságórát.
Az elmúlt évben is használták az egyéni célok kitűzésénél a munkafüzetet, most újra kezükbe vették, már ezen a feladaton is lemérhettem, hogy mennyit változtak, az iskolába készülők céljai között már az írás és az olvasás megtanulása is szerepelt.
Az óvodás gyermek legfontosabb tevékenysége a játék, óvodásaink nagy érzelmekkel és lendülettel játszanak ez néha magával vonja, hogy nem figyelnek kellően a játék eszközökre. Fontosnak tartjuk, hogy a csoportban lévő játékokat megbecsüljék. A gyerekekkel erre készítettünk közös tervet. Nagyon ügyesen felsorolták mit kell tenniük azért, hogy sokáig és sokan játszanak az óvodai játékokkal:
– ha nem játszom vele, visszateszem a helyére
– ha leesik, felveszem
– ha elromlik, segítséget kérek a megjavításához
– ha észreveszem, hogy valaki nem vigyázz a játékra, megkérem óvatosan bánjon vele
– csináljunk mi is játékokat dobozokból, kupakokból, poharakból stb.
– minden nap két óvodás nézze meg, hogy minden játék a helyére került.
Ha ezeket betartjuk, sokáig fogunk játszani kedvenc játékainkkal.
„A mai napon, a mai napon a boldogságra rátalálok, rátalálok ahol vagyok, hopsz, elkapom, megfogom!”- mondókára mindenki megkereste a legkedveltebb játékát, amit le is rajzolhattak az elkészített alkotásokból közösen egy társasjátékot készítettünk, amit magukról készített rajzokkal is kiegészítettek. Ez lett a mi céltérképünk.
Együtt játszani jó!
Jégvilág projektünk, és egyben a Boldogságóra során, egy Sarkvidéki expedícióra indultunk a képzelet szárnyán. Természetesen ehhez a nagy úthoz, alapos felkészülésre volt szükség. Ezért a földgömbön megnéztük, hová is megyünk. Megkerestük rajta hazánkat, megnéztük a szárazföldeket és vizeket is. Megterveztük utunkat az ovinktól egészen az Északi – ill. Déli- sarkig. Célunk az volt, hogy megismerkedjenek az ottani világgal, állatokkal, eszkimókkal.
Megbeszéltük, mit vigyünk magunkkal, hogyan öltözködjünk, miért? Elmondtuk a varázsigénket, mellyel a Sarkvidékre varázsoltuk magunkat. Meg is érkeztünk az Északi-sarkra, egy jégtáblára, nagy hideg és sűrű havazás közepette. Két barátságos eszkimó fogadott bennünket. Elsőként a hideg orrocskák kerültek közelebbi ismeretségbe. Ez volt az eszkimóköszönés, az eszkimó puszi. Mivel nagyon hideg volt, fáztunk is, fáradtak is voltunk, gyorsan hozzá láttunk saját jégkunyhónk megépítéséhez. Ez biztonságos menedék lesz az itt tartózkodásunk idejére. Azt is megtudtuk, hogy a vastag falu menedékünket, a jégkunyhót, iglunak hívják.
Kipihentük magunkat, majd elindultunk a nagy felfedezésre. A távolban fehér bundás jeges medvéket és sarki rókákat pillantottunk meg. Bemutatkoztak, elmondták mit esznek, milyen a küllemük.
Búcsút vettünk tőlük, majd tovább folytattuk utunkat. A távolban kirajzolódott a tenger égszínkék vízfelülete, melyen a vakító fehér jégtáblák ringatóztak, rajtuk fókák heverésztek, sütkéreztek a melengető napsugarak alatt. Utánozhatták a fókákat, medvét, rókát.
Sok mindent megtanultak az Északi – sark világáról, hogy milyen az élet az „Örök hóbirodalmában”. Megismerkedtünk az Északi-sarkon élő állatokkal, életmódjukkal. Megbeszéltük, mivel táplálkoznak, hogyan mozognak, miként élnek. Indulás előtt még jó nagyot szippantottunk a kristály tiszta levegőből, majd varázsigénket elmondva, útnak indultunk a Déli-sarkra, a pingvinekhez.
A Pingvin megtanított nekünk egy kedves „Pingvin Táncot”, Nagyon élvezték a gyermekek. Elbúcsúztunk tőlük is, és megígértük jövőre újra eljövünk hozzájuk.
Nagyon távoli vidékeken jártunk a gyerekekkel, olyan helyeken, ahova csak igen kevesen jutnak el. Bár a képzelet szárnyán, egy varázsige segítségével mindenki ott lehet, ahol csak akar…