A januári témát több újszerű tevékenységen keresztül dolgoztuk fel a gyermekekkel.
A csoport egyik legkedveltebb tevékenysége lett a januárban megismert „Varázsecset” játék. Biztosak vagyunk benne, hogy a későbbiekben is sokszor fogjuk játszani.

A januári Boldogóra foglalkozás különleges esemény volt csoportunkban, mert a szülőkkel együtt volt megtartva. Már régen többször is érdeklődtek a szülők, hogy milyen is egy boldogóra, ezért nyúlt nap keretében arra törekedtem, hogy megismerjék a foglalkozások felépítését és ők is aktívan részt vehessenek különböző feladatokkal boldogság óránkon. Nyílt nap keretében tevékenységeket terveztem a reggel 8:00-tól 12-00ig, amelyet a hozzátartozójukkal együtt végezhettek a gyerekek. Főcélom az volt, hogy megismertessem a szülőkkel a Boldogságóra Integrált Programot a pozitív pedagógiát és az Erősségközpontú Oktatási Program egyes elemeit a szülőkkel. Az eseménnyel igyekszem összehangolni a család és óvoda gondolkodását, hogy minél nagyobb hangsúly tevődjön arra, hogy a gyermekek boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet élhessenek, jó reagáljanak az élet megfelelő kihívásaira, tűzzenek ki célokat és azokért próbáljanak megtenni is. A foglalkozást úgy építettem fel, hogy az időbeli relációkat összekapcsoltam a célkitűzésekkel, így a jövőbeli cselekvéseket tevékenységeket neveztünk meg, amelyhez a különböző terveket is elkészítjük. A foglalkozás idejére sajnos csökkent a gyermek létszámunk, ezért csak 14 gyermek vett részt a tevékenységeken, mivel a csoportunkban nagyobb betegség ütötte fel a fejét. A szülők így is nagyon érdeklődőek voltak, a legtöbb gyerekhez mindkét szülő eljött és volt, akihez még nagy szülő is. A foglalkozást komplexen terveztem, hogy mindenféle tevékenységet átöleljen, így összefűztem a boldogságóra ajánlásait a külső világ tevékeny megismerésével, matematikai tapasztalatokkal, meséléssel, énekkel, tánccal. A boldogóra könyvből és az előző évek ajánlásaival kutattam olyan anyagokat, amely a heti témához jól alkalmazkodik. A gyülekező során, még szabad játék közben is lehetőséget biztosítottam a szőnyegen a „Célelefánt” játékra. Nagyon élvezték a szülőkkel együtt végzett cselekvéseket. A tevékenységet relaxációval indítottam el, amelyhez a szülők is csatlakoztak. Hangulatvilágítást biztosítottam gyertyával, légző gyakorlatokkal, relaxációs zenével igyekeztem lenyugtatni szervezetüket, és ráhangolódni a következő tevékenységekre. Nagyon hatásos volt a relaxáció mivel csökkenti a stresszt, nyugalmat eredményhez, javítja a figyelmi képességeket, elősegíti a kreativitást, memória fokozódását, csökkenti a szorongást és a depressziót. Igyekeztem mesés játékos helyzeteket elképzeltetni a relaxáció közben, ahol a szeretet, a puha, meleg érzés dominált. A szülők is szívesen kapcsolódtak be, és nagyon tetszett nekik hogy a kezdeményezés során végig be voltak vonva és részükre is feladatokat közvetítettem, aktivizáltam Őket. A relaxáció után „Tegnap alaktól tanulok, holnap alaknak üzenek” című boldogság óra részt beszélgettünk meg a gyerekekkel, amely során a hét napjai, múlt, jelen, jövő, tegnap, holnap fogalmak kerültek megbeszélésre. Felhelyeztem egy mágnes táblára a napi tevékenységeket ábrázoló kukacot, és megbeszéltük a gyerekekkel, hogy melyik nap, milyen tevékenységeket végzünk. Elmondtuk a „Hétfőn heverünk..” című verset és elénekeltük a „Hétfő, kedd..” című dalt. Megbeszéltük, hogy ha célt szeretnénk elérni, azért meg kell küzdeni és megfogalmaztunk egyes célokat, amik majd a jövőben mi dolgozni kell, szeretnék majd elérni. A következő tevékenység során játékos mozgást végeztünk Bagdi Bella Erősségdalok kitartás című zenéjére. A szülők körben ültek a padon, a gyermekek táncoltak és amikor leállítottam a dalt akkor meg kellett keresni a szülőt és az ölében helyett kellett foglalni. Zene indítására folytatták a táncot. Nagyon élvezték a gyerekek, hogy a szülők végig részt vehettek a tevékenységeken és szembetűnő volt az érzelmi töltöttség a tevékenységek során is. Szerettem volna a következő lépésben egy eseménynaptárt összeállítani mágnes táblára, ezért megbeszéltük és bővítettük az időbeli relációk témakörét is, amely az évszakok és a hónapok. Minden gyermek kapott egy évszakórát és azonosítottuk a különböző évszakokat, amelyet előző héten készítettünk el. Gyakoroltuk az évszakok jellemzőit, az óramutatójának megfelelően. Egy megállapítást mondtam, és a gyermeknek oda kellett fordítania a mutatót ahhoz az évszakhoz, amire a megállapítás vonatkozik. Közben a mágnes táblára is elhelyeztem a négy évszakot, amelyhez később a megfelelő hónapokat csatoltuk. Elmondtuk a „Jégen járó január” című verset. Minden gyermek megkapta a jelét felmágnesezve, és mindenki azonosította magát a születésének megfelelő hónappal és a megfelelő helyre helyezte a mágnest táblára. Igyekeztem nemcsak a gyerekeket bevonni a beszélgetésbe, hanem a szülőket is néhány célzott kérdést a szülőkhöz intéztem. Gyerekekkel megbeszéltük, hogy mikor van a születésnapja, mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Mik a közeli és távoli céljaik és erre a szülőnél is rákérdeztem. Beszélgettünk arról, hogy a szülők mit kívánnak gyermekeinek. A beszélgetést után egy zenével szerettem volna színesíteni a tevékenységet. A kedvenc dalukat kapcsoltam be a cd lejátszóba: „Bagdi Bella Boldog vagyok” című dalt és közösen mutogatva táncoltuk el a szülőkkel és a gyerekekkel egyaránt. A foglalkozás végén két útvesztő feladatlapot készítettem elő, amelyiket egy könnyebb és egy nehezebb feladatot tartalmazott a differenciálás miatt. Amíg a gyerekek az asztalnál dolgoztak a szülők is kérdőívet kaptak egy borítékban. Szerettem volna a szülőkben, és egy kicsit tudatosítani a céltudatos nevelés és céltudatos életvezetés önismereti vonatkozásait. Hat kérdést intéztem a szülőkhöz. Négy magukra vonatkozott, kettő pedig a gyermekükre, és a jövőjükre. Arra kértem a szülőket, hogy töltsék ki a kérdőívet, és rakják el maguknak ezeket a gondolatokat, és a jövőben olvassák el. Olyan típusú kérdéseket intéztem feléjük, amely az erősségeinkre vonatkozik és a pozitív gondolkodást segíti elő. A feladatlap megoldása után ismét szabad játékba vonultak a gyerekek a szülőkkel. Bemutathatták a kedvenc játékaikat, amelyet itt az óvodában szoktak játszani. Egy órás szabad játék után mesehallgatást kezdeményeztem. „A rút kist kacsa” című mesét választottam, mert ez a mese összefüggött a heti környezetismeret témánkkal, amely a vízi madarak volt. Szép illusztrációkat készítettem a mágnes táblára. A gyerekek itt is együtt hallgatták a szülővel a mesét. Sikerült a mese végén megfogalmazni, hogy mi volt a célja a rút kiskacsának. Kiértékeltük a mese során résztvevő szereplők tulajdonságait. A feladatok végrehajtásánál a szülő és gyermek közös tevékenysége által erősödött formálódott érzelmi kapcsolatuk. Mese után készültünk az udvarra játszani. Az ajtón kilépve felragasztottuk a hónap szimbólumát a várra, ezzel ténylegesen lezártuk a boldogóra foglalkozást. Többször megfogalmaztuk, hogy egy különleges nap ez és úgy is éreztük, mert különleges az, amikor egy szülő egész nap a gyermekével lehet az óvodában. Más volt a légkör is, pozitív érzelmi töltet jelentett a szülők jelenléte. Öröm volt nézni, hogy a gyermekek hogy ragaszkodnak a szülőhöz és milyen pozitív érzelmi kapcsolatok fűződnek hozzájuk. A szülői szeretetet semmi nem pótolhatja, az egyedülálló. Nagyon szerencsés vagyok, hogy egy ilyen érzelmekben gazdag, csodálatos délelőtt tölthettünk együtt a szülőkkel és a gyermekekkel.

Az ötödik téma a célok kitűzése és elérése volt a boldogságóra keretében, melyet heti tervnek megfelelően valósítottam meg. Cél, feladatrendszer: Ismerjék fel a gyermekek, hogy mennyire fontos, hogy tudják, mit akarnak elérni, és milyen módszerek segíthetik őket ebben. Részcélok fontossága! Kiemelt fejlesztési terület: céltudatosság, önbecsülés, önismeret, énkép fejlesztése, önérvényesítés-pozitív önérvényesítési mód alakítása, együttműködési képesség fejlesztése, kezdeményező képesség fejlesztése. Hétfőn a kezdő relaxáció után beszélgetést kezdeményeztem a gyermekekkel arról, hogy kinek mi a célja, mit szeretne elérni. Itt közeli, és távlati célokat is megfogalmaztak. A közeli célokat is megbeszélve az interaktív táblánkra helyeztük fel a képeket. Fontos szempont volt, hogy reális célokat próbáljanak megfogalmazni, az apró lépéseket is szem előtt tartva, ne keverjék össze a vágyakat az elérhető célokkal. pl: Tanuljanak meg cipőt kötni, ne keverjék össze a bal és a jobb kezüket, lábukat stb. Most nálunk kiemelt cél, hogy minden gyermek felkészült legyen az iskolai életre. Ezután következett Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje. A mese átszőtte a hetünket. E köré építettem a feldolgozandó anyagot. A mozgás tevékenység során célba dobtunk változatos formában (a magasság változtatása miatt itt másfajta dobás-technikát is gyakorolhattak a gyerekek). Gyakoroltuk a hajítás, dobás műveletét, kiegészítve célok megfogalmazásával. Addig dobhattak a gyermekek, míg mindenkinek sikerült a kislabdát, gumilabdát a zsámolyba, kosárba dobnia. Kapura ütöttek floorball ütővel. (padlóhoki-jégkorong játékos változata). A Floorball nagyszerű tevékenység, mert nagyon szórakoztató! Florballozhattak egyedül, és egymással is a szabályok betartásával. Ezt a játékot könnyű botokkal játsszák, amelyeket minden életkorban könnyű irányítani. A bot pengéje lehet „jobb” vagy „bal”, ami azt jelzi, hogy a játékos szemszögéből milyen irányba kell tartani a botot. A jobbkezes játékos gyakran „bal” pengét használ, mivel a botot jobbra fogja, a balkezeseknél pedig fordítva. Ezt azért is gyakoroljuk, mert ebben a nevelési évben kiemelt feladatunk a téri tájékozódás fejlesztése. Célba dobhattak: műanyag poharakból épített toronyra. Cél a torony ledöntése volt. Tekéztünk is. A lényeg a pozitív élményen volt. Ha egy tanulási folyamat közben örömöt élünk át, akkor a foglalkozás alatt lévő tudás a hosszú távú memóriába épül be, és sokkal könnyebben leszünk képesek előhívni, mivel az emlékezés újra az átélt örömöt, vidámságot, melegséget idézi meg lelkünkben. Játszottunk egy új mozgásos játékot is. Babzsákos fagyasztós fogó: minden gyermek 1 babzsákkal a fején szabadon futhat. Ha valakinek leesik a fejéről a babzsákja, megfagy. Akkor állhat vissza, ha egy társa felveszi, és visszateszi a fejére. Változat: a szabadító odadobja a saját babzsákját, a megfagyott társnak, aki azt felteszi a fejére, majd a sajátját a földről felveszi, és odadobja, az őt szabadítónak (aki megfagyott, mert nincs babzsákja), majd mind a ketten futnak tovább. Dobás ugrásból, vagy szökdelésből. (együttműködési képesség fejlesztése) A gyerekek biztatták, buzdították egymást, örülve egymás sikerének. Ismételtük a tavaly megtanult „János úr készül” című kapubújós dalosjátékot amit szintén kapcsolódott a meséhez. Dramatizáltuk a mesét, majd következett a boldogságvár puzzle. Ezt eldugtam a csoportszobában, és a gyermekeknek ezeket a darabokat kellett megtalálni, és közösen összerakni. Ez többször is eljátszottuk, akkora nagy volt a lelkesedés. Hallgattuk Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát melyhez mozdulatokat találtunk ki. Ezt is többször ismételtük. Macis játékot játszottunk. „Óvónéni játéka” a Boldogságóra könyvből. Jelzésértékű maci fejdíszt tettem fel. A térkép segítségével, és a feladatok végrehajtásával eljutottunk az iskoláig, ami valóban nagy örömünkre szolgált, hiszen minden gyermekünk iskolába megy ősztől. Következett a Boldog vár színezése (mese illusztráció). Rájuk bíztam ennek létrehozását, hogy mindenki a saját elképzelése szerint színezzen. Játszottuk a „varázshópehelyt”, a képzeletbeli hóesésben. Figyeltünk a megélt érzéseinkre, megfogalmazták ismét, hogy mit szeretnének elérni. Felragasztottuk a célok elérésének jelét a boldogság várunkra, megbeszéltük, hogy már félúton vagyunk a célhoz, ahhoz, hogy bejussunk a várba. A hetet ismét Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalával fejeztünk be.

Foglalkozásunkat a „Hóember vagyok, elolvadok” feszítő-lazító játékos gyakorlattal indítottuk. Majd , a gondolattérkép játék során a gyermekek elmondhatták, számukra mit jelent az a szó, hogy „Cél”. Ebben az önkifejező játékban bátran fogalmazzák meg saját gondolataikat. Nem minősítünk, nem korrigálunk 🙂 minden válasz jó válasz, amely a saját asszociatív gondolatukat tükrözi.
Ezt követően, egy kalandos utazáson vettünk részt. A játék során egyes kifejezéseket mozgásmintával kötöttünk össze . Ezek különböző sorrendisége adta a játékos jellegét. Pl: lóháton indultunk : taps comb-comb – tá-ti-ti ritmusképpel. Ha elővettük a távcsövünket- megcsodáltuk a tájat Wouu 🙂 körbetekintéssel, ha akadályhoz értünk a „Hopp” szócskával ugrottuk azt át. És ha egy mély gödör előtt találtuk magunkat – jobbról is és balról is biztattuk egymást „meg tudod csinálni!” megerősítésekkel . A játék szuperjó hangulatban zajlott és nagyszerűen rámutatott arra, hogy a célunk felé vezető úton sok mindennel találkozhatunk. Ezeket az akadályokat legyőzve tudunk tovább haladni az úton. És igen, néha kellenek a barátok, a családtagok, akik ott vannak mellettünk és biztatnak bennünket ❤ Az utazás után pihenés képpen, a gyermekek Boldog Blankával is megosztották célkitűzéseiket. Sokan szeretnének megtanulni majd olvasni, vagy úszni. Van aki versenytáncos szeretne lenni, míg más utazni szeretne majd sokat. Egy -két esetben előfordult elő, hogy a vágyak és a célok kicsit összekeveredtek, amely az óvodás korban még természetes jelenség . Beszélgettünk arról is, mi a különbség a vágyak és a célok között. Természetesen most sem maradhatott el a hónap dala ” Van nekem egy álmom” , amelyre vidáman , táncoltunk, mozogtunk. Boldogságóránk zárásaként lehetőséget biztosítottam arra, hogy csapatmunkában készítsék el, álmodják meg, rajzolják le azt a hegyet, amelynek a csúcsára felérve -elérik a kitűzött céljukat, vagy éppen színezéssel díszítsék ki győzelem jelét.