A tevékenységet relaxációval kezdtük (puha meleg, felengedek, meleg vagyok, elolvadok) amelynek célja a gyermekek figyelmének összpontosítása és a tevékenységre való ráhangolódás elősegítése, valamint a testi – lelki egyensúly kialakítása. Lassan, csendes légzéssel és mozdulatokkal a gyerekek ellazultak, figyelmüket saját testükre és érzéseikre irányították, ezáltal megteremtődött a nyugodt, befogadó légkör a beszélgetéshez és a további kreatív tevékenységekhez. A relaxáció lehetőséget biztosított a gyermekeknek, hogy belső élményeikre koncentráljanak, és nyitottan kapcsolódjanak saját vágyukhoz. Ezt követően a gyerekekkel körbe ültünk, majd elmondták, mit szeretnének nagyon elérni, mire vágynak. A pedagógus támogató irányítása mellett minden gyermek lehetőséget kapott saját céljának megfogalmazására, miközben a csoporttagok figyelme és empatikus attitűdje is erősödött. A beszélgetés segítette a társas készségek, az önkifejezés és az érzelmi tudatosság fejlődését, hiszen a gyermekek megtapasztalhatták, hogy vágyukat a csoport elfogadja és értékeli. A beszélgetést követően mese következett, amely szintén az álmok és célok témáját dolgozta föl. A történet főhőse egy állat volt, aki hosszú utat tett meg, kitartott, és végül elérte vágyát. A mese során a gyermekek azonosulhattak a főszereplővel, átélhették a cél elérésének örömét, és megtanulhatták, hogy a vágyak elérése türelemmel, kitartással és kreatív megoldásokkal lehetséges. Ezután következett egy élményszerű gyakorlat, a „séta a hóesésben”, ahol a gyerekek varázshópelyheket kaptak, és mindenki elmondhatta, mire vágyik, mit szeretne legjobban. A játék mozgásos élménye lehetővé tette, hogy a gyermekek játékosan fejezzék ki kívánságaikat, és megtapasztalják a kreatív vágykifejezés örömét. A séta során a gyerekek mozgása és a közös élmény erősítette a csoportkohéziót és az együttműködést. Ezután a gyermekek hópelyheket színeztek, vágtak és ragasztottak, valamint a munkafüzet 38. oldalán található színezőt is kiszínezték, akiknek kedve volt hozzá. A kreatív tevékenységek a finommotorika és a vizuális észlelés fejlődését szolgálták, valamint lehetőséget adtak a vágyak vizuális megjelenítésére és a sikerélmény átélésére. A színezés és ragasztás önkéntes formája az önállóságot és az önszabályozást is fejlesztette.
A tevékenység záró része a „Van nekem egy álmom” zenére történő tánc volt, ahol a gyerekek a hallott szöveg szerint utánozták a mozgást. A mozgásos tevékenység elősegítette a testi – lelki feltöltődést, a kreatív önkifejezést, a csoportos ritmushoz való alkalmazkodást, és a foglalkozás élményszerű lezárását biztosította. A tánc során a gyermekek átélhették a közös sikerélményt és a célokhoz kapcsolódó örömöt.
A foglalkozás módszertani felépítése tudatosan követte a gyermekek életkori sajátosságait, figyelembe véve az érzelmi bevonódást, a figyelemfenntartást és a kreatív önkifejezést. A tevékenység során alkalmazott módszerek tudatosan épültek egymásra, és komplex pedagógiai élményt nyújtottak. A foglalkozás eredményeként nőtt a gyermekek önbizalma, pozitív énképe és együttműködési készsége, erősödött a csoportkohézió, és minden gyermek pozitív élményekkel gazdagodott.

Hat csoportra bővült óvodánkat új udvari játékokkal szeretnénk bővíteni, ezért a csoportok farsangi bevételét mindenki a közös célra ajánlotta fel alapítványunknak. Félévértékelő szülői értekezletünkön a szülőkkel megbeszéltük a lehetőségeinket-hagyományainkat, felajánlásokat, melyekkel közelebb kerülhetünk a közös cél eléréséhez /támogató belépő, tombola, sütemény, ital, szendvics…/. Szülői Munkaközösségünk tagjai aktívan segítenek a szervezésben, lebonyolításban. Csoportunk vidám jelmezes műsorral várja a vendégeket.
A gyermekekkel is elkezdtük a téma feldolgozását, melyhez ügyességi mozgásos és ábrázolós tevékenységeket párosítottam zenével és mesével. Mindenkinek sikerült egyéni célokat is megfogalmaznia /pl.: úszni tanulok, elutazok repülővel anyáékkal külföldre, tavasszal megláthatom a kistesómat…/. Lelkesen vettek részt a finommotorikai készségeket, kudarctűrő és koordinációs képességeket fejlesztő játékos feladatokban. Megbeszéltük, hogy a cél eléréséhez hosszú út vezet. Akadályokkal kell megküzdenünk, sok gyakorlásra lesz szükségünk. Örömmel mozogtunk a Van nekem egy álmom című dalra, majd ebéd után a Boldogságvár meséjére szenderültek álomba a gyerekek.
Izgatottan várjuk nyílt ünnepségünket. Rajtunk nem múlik! Az igazi fődíjunk /udvari hinta/ is reméljük, mihamarabb megérkezik!

A foglalkozást „Az én hangom” című relaxációs gyakorlattal indítottuk, amely során egy általam kezdeményezett halk hanghoz a gyermekek fokozatosan kapcsolódtak be. A csendes, duruzsoló hangzástól közösen jutottunk el a hangosabb, együtt csengő dallamig; a gyerekek látható örömmel és lelkesedéssel vettek részt ebben az élményben. A ráhangolódást a „Van nekem egy álmom” című dal közös meghallgatása követte, majd egy beszélgetést kezdeményeztem a célok eléréséről. A téma elmélyítése érdekében közösen kiszíneztük a „Neked mik a céljaid?” színezőt, miközben megbeszéltük, hogy a vágyaink megvalósításához bizonyos erőfeszítésekre is szükség van. Kezdetben a gyerekek célként főként olyan dolgokat fogalmaztak meg, amelyeket készen kapnak a szüleiktől – például egy új játékot vagy egy közös kirándulást –, ám mivel ezek nem igényelnek részükről egyéni teljesítményt, igyekeztem a figyelmüket olyan tevékenységekre irányítani, amelyeket még nem tudnak, de szeretnének megtanulni vagy megvalósítani. A Boldogvár meséjét minden nap felelevenítettük, amihez kapcsolódóan a nap folyamán a gyerekek szívesen öltöztek királylány ruhába, és örömmel játszottak az általam készített vármakettel. A szabad játékot sárkányokkal és Lego-figurákkal tették még tartalmasabbá. A lányok beöltöztek királylány ruhába, így játszottak elmélyült mesevilágukba. A Boldogvár témához kapcsolódva egy új játékot is kitaláltam: befestett kövek segítségével különböző mozgásos feladatokat végeztünk, ahol a piros kőnél guggolni, a zöldnél tapsolni, a barnánál pedig dobbantani stb. kellett, miközben a mennyiséget dobókockával határoztuk meg. Koncentrációt, memóriát igényelt a kő színéhez párosított mozgásforma memorizálása. Ez a feladat hatalmas sikert aratott a körükben. Ezt követte a „Varázshópelyhek” játék, amely segített a további célok megfogalmazásában. A játékhoz tartozó fejdíszek annyira elnyerték a tetszésüket, hogy saját maguknak is készítettek hasonlókat, amelyeket büszkén viseltek a nap során. A foglalkozás végén kiszíneztük a Boldogságvárat, és elhelyeztük a célok elérésének jelét az ötödik lépcsőfokon. Úgy gondolom, sikerült megértetni a gyerekekkel, hogy a célokért meg kell küzdeni. Tapasztalatom szerint a mai szülők nevelési stílusa gyakran arra irányul, hogy mindent azonnal megadjanak a gyermeknek, megkímélve Őket a hiányérzettől. Bár ez jószándékú, ezzel sokszor éppen a saját erőfeszítésből fakadó büszkeség és a küzdelem árán megszerzett öröm lehetőségét veszik el tőlük. Ez a foglalkozás segített nekik megérteni azt az értékes és felemelő érzést, amit a saját munkával elért siker jelent.