2025 január
VAN NEKEM EGY ÁLMOM
Ahogy a Boldogság programban is meg van fogalmazva a lelki jóllét szempontjából a céljaink felé törekvés legfontosabb eleme, hogy az „út” számunkra értékes és kihívásokat jelentő tevékenységeket kínáljon.
Felnőtteknél is tapasztaltam már, hogy a célok eléréséhez vezető út nem teszi őket boldoggá, nem találják meg benne az örömet. Ha véletlenül nem tudják elérni a céljaikat, akkor szinte, belebetegednek abba. Pedig az élet maga a célok eléréseink a folyamata. Így nem csak egy bizonyos pillanatnak tudunk örülni, hanem sok apró dolognak, ami észrevétlenül csempésződik be a céljaink megvalósításához vezető útba.
A gyerekek, amikor homokvárat építenek, van egy céljuk, hogy a barátokkal együtt minél magasabb várat hozzanak létre, de a lényeg mégis az építkezés folyamata.
Elmeséltük a gyerekeknek a Varázsecset című mesét, ezután játszottuk el az Add körbe a Varázsecsetet! A gyerekek szorosan egymás mellé álltak és úgy adták a hátuk mögött egymásnak az ecsetet, meg kellett tanulniuk, hogyan továbbíthatják a társaiknak úgy, hogy a középen álló ne vegye észre. Többször is játszottuk ezt a játékot szabadidőben.
Majd meghallgattuk Bagdi Bella „Van nekem egy álmom” című dalát. Különböző mozdulatokat találtunk ki a dal szövegére és úgy táncoltunk rá.
Nagyon sok ritmus hangszerünk van csörgődob, triangulum, guiro, rumbatök, dob, csörgőhangszerek stb. ezek felhasználásával zenekart alapítottunk. Először én voltam a karmester, és amikor megértették a játék lényegét mindig más lett az irányító, szerettem volna, ha megérzik ennek a szerepnek a lényegét így erősítve a vezetői képességeiket.
Az önkontrol, az önuralom katica csoport életében sarkalatos pont.
Nagyon sok fiú jár a csoportba, akik mint a kiskakasok azonnal szembeszállnak és bosszút állna az őket ért sérelem miatt, de elmondható összességében a gyerekekről hogy mindent és azonnal akarnak. Nem képesek késleltetni vágyaikat, visszafogni indulataikat, uralkodni az érzéseiken.
Két bábot választottam, királyt és királylányt. Megbeszéltük milyenek ezek a mesefigurák a király: határozott és hangos, a királylány: szerény és csendes. Ezután amikor a király bábot mutattam fel, hangosabban énekeltünk, ha a királylányt mutattam, halkabban folytatták kedvenc dalaikat énekelve.
Játék közben fejlődött egyenletes lüktetés érzékelésük, figyelmük, koncentrációjuk.
Szoborjátékot nagyon sokszor szoktunk játszani. Zenére mindenki táncol, de amikor elhalkul, mindenki szoborrá változik, megmerevedik. Aki megmozdul, az kiesik a játékból.
Az önuralmat erősítő játékokat későbbiekben is fogjuk játszani még

Ezt a témát Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje segítségével dolgoztuk fel.
Fontosnak éreztem, hogy olyan erőpróba elé állítsam a tücsök csoportos gyermekeinket, ahol önmaguk számára is mérhetővé válik a vállalt feladat, cél eléréséhez szükséges önkompetenciájuk megtapasztaltatása. Minden pillanatát élveztük, a közösen megtapasztalt élménymorzsák tovább erősítették a közösség összetartó erejét és a személyes kompetenciák megtapasztalásának lehetőségét.

A Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dallal kezdeményeztem a foglalkozást. A gyermekek hamar leültek a szőnyegre, érdeklődve hallgatták a dalt. Majd a „Fújj-fújj” relaxációs gyakorlat következett, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Majd megérkezett a csoportba Boldog Dóra. A szokásos köszöntés és ölelőkör után beszélgetett a gyerekekkel. Mit jelent az, hogy cél? Mi jut eszetekbe erről a szóról? Többen mondták, hogy „verseny”, „futóverseny”, „autóverseny”, stb. Majd pedig megbeszéltük, hogy miért gondolták ezt. Többen meg is fogalmazták: „Mert van egy cél”, „A célig el kell érni”, „A cél lehet egy dolog is, amit megkapunk, ha ügyesek vagyunk”. Ezt követően kis képeket készítettem elő nekik, amelyekről beszélgettünk, mit ábrázol, milyen célok lehetnek rajtuk (megtanulni számolni, úszni, biciklizni, többet segíteni anyának, több vizet inni, stb.). A gyermekek megmutatták, hogy ők mit szeretnének, és sok gyermekkel meg is beszéltük, hogy mit kell tenni azért, hogy elérjük a célunkat. Örömmel láttam, hogy néhányan több célt is kitűztek maguk elé. Még az is szóba került, hogy vannak olyan célok, amiért közösen kell tennünk, például a csoportban is lehetnek ilyenek (közös játékelrakás). Célbadobás játék következett (felfordított zsámolyba hat babzsákból mennyit sikerül beledobni), a gyerekek fogalmazták meg, hogy „az a cél, hogy mind a hatot beledobjuk, ugye?” A játékban nagyon jól érezték magukat, egymásnak szurkoltak, segítettek számolni. Majd leültünk a szőnyegre, és Bezzeg Andrea: Boldogvár meséjét meséltem el nekik, amit érdeklődve hallgattak. A mese után sokat beszélgettünk a történetről. A foglalkozás végén megbeszéltük, hogy otthon is sokat beszélgessenek a céljaikról, készítsenek rajzot a szüleikkel ezzel kapcsolatban. A foglalkozás végén pedig boldogan ragasztották fel a Boldogságvár ötödik lépcsőfokára a jeleket.

Január- célok kitűzése, elérése

Bagdi Bella: Van nekem egy álmom, amit valóra váltok!

A gyermekek körbe ülve, egymás kezét megfogva hallgatták a dalt, ezzel ráhangolódva a tevékenységre.

A célkitűzés jelentését kiscsoportban -tettek- segítségével igyekeztem bemutatni, míg a nagyobbakkal mar mélyebb szinten tudtunk a témával foglalkozni.

Beszélgettünk, az iskolába készülő gyermekekkel, hogy mik a céljaik (“jól tanulni”, “sok piros pontot gyűjteni”).

A kisebbekkel a nap, mint nap előkerülő babzsákokkal mutattam be, hogy – a célom elérése- mit jelenthet. Így a célba dobás, mint mozgásos játéktevékenység került terítékre.

A gyermekek elveztek, és volt aki meg is jegyezte, miszerint “Elértem a célom, és sikerült bedobni a babzsákot a karikába”

Vizualizálva a “cél”-t egy várat készítettem, melyhez egy lépcső vezetett. Minden bedobott babzsáknál léphettek egyet a lépcsőn, míg a célba nem értek.

A tevékenység lezárásaként relaxációs zenét hallgattunk, amelyet fekve, becsukott szemmel elvezhettek.

A célok kitűzése témát Dóra és Vili vezette be, mint minden alkalommal. A két báb közötti dialógus segíti a gyerekeknek megérteni a lényeget, és gyermeki közelségbe hozni. A „Mi leszek, ha nagy leszek?” kérdés többször elhangzik, többféle összefüggésben. Most a nagycsoportos gyermekek voltak elsősorban megszólítva, nekik már elérhető közelségben van az iskola. Érdekes válaszok érkeztek a kérdésre, a reális foglalkozásokon kívül: Pókember, Elza is.
A gyerekek segítségével készítettem el a Meseszövő manók szigetét, kicsi emberkékkel játszottam el a mesét, megszólítva a gyerekeket is. Nagyon tetszettek a „Miért szeretjük a meséket?” kérdésre adott válaszok: „valamelyik nagyon vicces… érdekesek… minden jót megtanulunk… hogy magyar népmeséket hallgatunk…”
A mozgásos feladatok közül a szobor játékot illesztettem bele a testnevelés foglalkozásba, így kétféle szabállyal is játszottuk, az egyik, hogy jelre indul a futás, majd jelre szoborrá merevednek, a másik változata, hogy két fogó fogja meg a gyerekekket, és így lesznek szobrok, majd amég futó gyerekek feloldják őket. Itt is megfigyelhető, hogy ki és kit old fel hamarabb, illetve, hogy mely gyerekek maradnak tovább szoborként.

Január hónapban elérkeztünk az ötödik Boldogságóránkhoz. Ebben a hónapban is sok eseményen vettek részt a gyermekek. Az én célkitűzésem volt, hogy a gyermekeket minél jobban felkészítsem a nyílt napra, mert nemcsak a szüleik, de a tanító nénik, kolleganők is ellátogatnak a csoportunkba. A célom eléréséhez, tervet állítottam össze a gyermekek számára, minden héten újabb ismeretanyaggal bővítettem tudásukat. A hónapok, évszakok, témakörében tevékenykedtünk. A Boldogságórához érve szerettem volna, hogy a gyermekek érezzék jól magukat, töltődjenek fel egy kicsit, felszabadultan énekeljenek, táncoljanak. Szerezzenek minél sokoldalúbb tapasztalatokat a Boldogságórán, zökkenjenek ki a hétköznapokból, a célkitűzésemet szem előtt tartva. Így a Boldogságóra anyagát a saját elképzelésem szerint kibővítettem, alakítottam, az oktatási segédanyagokat figyelembe vettem. Az eddig kialakított jól bevált szokásainkkal indítottam a nap eseményeit. A varázsládára ültettem „Boldog Dórát”. A gyermekek, ahogy érkeztek az óvodába, szinte mindenki már magától mondta ma Boldogóra lesz. Közösen megfogalmaztuk a mai óránk célját: egy lépcsőfokkal feljebb szeretnénk jutni a Boldogvárunkhoz, hogy a végén kinyílhasson a vár kapuja. A kezdő relaxációs gyakorlatunk az „Égig érő fa vagyok…”, többször gyakoroltuk, hogy érezzék át a gyermekek, milyen nagyra lehet nyújtózkodni, egyre feljebb hogy, egyszer csak sok gyakorlással elérhetjük, majd amit szeretnének. A kezdő éneklésre mozdulatsorokat improvizáltak, amiben a lányok leleményesebbek voltak minta fiúk. A zene alatt feloldódtak, vidám hangulat alakult ki, örömmel töltött el, hogy egymással egyre felszabadultabban táncolnak. Beszélgető kört kezdeményeztem. Mit kell tenni a célok elérése érdekében. Saját példával álltam elő, szeretném, hogy jól ismerjék az évszakokat, hónapokat. Egy kosárban tárgyakat rejtettem el, melyek a négy évszakot szimbolizálták. Tapintással fel kellett ismeri, mit fogtak meg, majd melyik évszakra jellemző. Megbeszéltük melyik a legkedvesebb évszakuk, van-e valamilyen céljuk a különböző évszakokban. Segítettem őket az elindulásban, majd hamarosan meg is jöttek az ötleteik. (korcsolyázni, focizni, biciklizni, úszni) Megerősítettem bennük, hogy a céljainkért tenni kell. Beszélgettünk arról milyen az, ha tudatosan készülünk egy-egy célunk elérésére, és miket kell tenni hozzá. A tervezés, a sok gyakorlás segíti a céljaink elérését. Kértem őket, hogy segítsenek az én célom elérésében. Amikor jönnek a szüleik az oviba a nyílt napra, akkor nagyon ügyesek, okosak legyenek, lássák a tanító nénik is, hogy nemsokára iskolások lesznek. A hónapok egymásutániságának tudatosítása érdekében megtanulták, Csanádi Imre: Hónapsoroló versét, valamint a Kerek mese: Hónapos dalát. Közösen elmondták a verset, dalt. Ezután egy közös játékra invitáltam őket. Térkép segítségével meg kellett keresni a Boldogvár kirakó darabjait. Csapatokat szerveztünk 3-4 főből állót. Az óvoda helyiségeiben nyomokat hagytam, melyeket a térkép alapján meg kellett találniuk. Az együttes keresgélés nagy izgalommal töltötte el a gyermekeket, ujjongva jelezték, ha megtalálták a kirakós puzzle darabokat. A csoportban összerakták a Boldogvárat, a céljukat elérték. Nagyon jó kis játék volt, kérték máskor is játszunk ilyet. A mesehallgatás szokásait megtartva a mesepárnákon helyezkedtek el, meggyújtottuk a mesegyertyánkat, majd meghallgatták Boldogvár meséjét. A képzelőerejüket hívtam elő, igyekeztem előadásmódommal a mesét minél jobban megjeleníteni. A mese végén elmondták álmaikat. Örültem, hogy egyszerű dolgokat fogalmaztak meg. Bagdi Bella: Képes vagy rá dalát hallgattuk meg zárásaként, majd felhelyeztük a várunkra a célok elérésének a jelét. A szülőktől visszajelzést kaptam már több alkalommal is, milyen jó, hogy a gyermekük Boldogságórán vehet részt, mindig lelkesen mesélnek otthon róla. Szülői megbeszélésen, a készült fényképekből, diavetítést fogok bemutatni a szülőknek, hogy ők is jobban megismerhessék a Boldogságóra programját, eseményeit. Megtartottuk hónap végén a nyílt napunkat, mely jól sikerült. A célom sikerült elérnem sok munkával, odafigyeléssel, gyakorlással, minden kisgyermek tudta, mikor született, melyik hónapban, évszakban. A szülők pedig megismerkedhettek Boldog Dórával. A gyermek örömmel üdvözölték, szívesen fogadták, hogy ismét eljött hozzájuk, aki a tevékenységek végzése közben játékossá tette a feladatok megoldását.