Szokásunkhoz híven ebben a hónapban is a mesével kezdtünk, de most nem én olvastam fel, hanem egy rajzfilmet néztünk meg, majd ezt követően mindenki megfogalmazhatta a saját három kívánságát a Boldogságfüzetébe, amit néhányan fel is olvastak. Beszéltünk arról, hogy a vágyaink eléréséhez célokat kell kitűzni magunk elé, amelyek lehetnek rövid-, közép- és hosszútávúak is, és hogy a célok eléréséhez ki kell dolgoznunk egy stratégiát, amit végül 3-3 lépésben határoztak meg a gyerekek. 2020-as célkitűzéseikhez rajzot készítettek a tanulók, s míg rajzoltak, közben többször meghallgattuk a hónap dalát.
Miután kiderült, hogy a legtöbb tanulónak a rövid távú céljai között valamilyen tantárgyhoz kapcsolódó fejlődés szerepel, elhatároztuk, hogy közösen próbáljuk megvalósítani a célkitűzéseinket. Meghirdettünk egy kihívási versenyt, ahol mindenki önmagával versenyzett, versenyez. Úgy döntöttünk ugyanis, hogy a tanév végéig mindenki megpróbál „versenyben maradni”. Ha egy nap valaki tesz valamit a célja eléréséért, léphet egyet egy társasjáték-szerű mezőn, ahol az egyes mezőkhöz különböző ajándékok, lehetőségek kapcsolódnak. Vannak bizonyos nagyobb „mérföldkövek”, aminél például elmegyünk majd cukrászdába, vagy egyéb, nagyobb ajándék közül választhatnak a rá lépő tanulók.
Mivel sok tanulónál célként a szebb olvasás szerepelt, január közepén meseolvasó versenyt hirdettünk, amelyre a 18 tanulóból (2 beteg volt) 11 jelentkezett. Ugyancsak az olvasás megszerettetése volt a célom, mikor ellátogattunk településünk könyvtárába, és Fekete István műveivel ismerkedtek a tanulók, amiből később vetélkedőt is rendeztünk.
Mozgalmas hónapon vagyunk túl, sok gyereknél látványos fejlődés tapasztalható, hiszen már szívesen olvasnak könyvtárból kölcsönzött könyveket, és nem csak „muszájból” olvassák az olvasmányokat. Akik az írás, nyelvtan vagy bármi egyéb területen akartak fejlődni, szintén „elindultak”, de ez a javulás, fejlődés mindenki számára egy hosszadalmasabb folyamat lesz.
Remélem, lesz, ami motiválja őket, és minél többen kitartanak februárban, és a többi hónapban is!
Célok kitűzése és elérése
Mazsola kiscsoport 5. Boldogságóráját célba dobással kezdtük- megfogalmaztuk az egy hétre vonatkozó rövid távú cèljainkat. Nem adjuk fel olyan könnyen,ha valami nem sikerül megpróbáljuk újra. Két csapatot alkottunk (fiúk és lányok) feladat 2 Boldogság vár èpítèse volt. Megterveztük hogyan fog elkészülni a vár ,mindenki összedolgova BOLDOGAN vett rèszt benne.
Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
Ebben a hónapban a boldogságórát beszélgetéssel kezdtük. A gyerekeket megkérdeztem, mit gondolnak, mi az, hogy cél? Miután ezt az ő korosztályukhoz képest megértették, arról beszélgettünk, hogyan tudjuk ezt elérni. Kértem őket, ne tárgyi dolgokra gondoljanak, hanem olyasmire, amit ők el szeretnének érni, megvalósítani, kipróbálni, megtanulni ( bekötni a cipőt, lovagolni, megtanulni úszni, számolni…). Ezután elolvastam nekik a boldogságvár meséjét, utána pedig megbeszéltük, kérdéseket tettem fel.
A hónap dala nagyon tetszett, mert igazi vidám, mozgásos tevékenységet lehetett rá alkalmazni. Kértem a gyerekeket vegyék le a cipőjüket, és a kezükre vegyék fel. Ezután a dalra egy ritmikus, ülős, de „táncoló talpas” mozgást végeztünk, tapsoltunk, „másztunk” a cipőkkel, ahogy a dalban is van. Szerettem volna ezt videóra venni, de annyira benne voltunk a dalban, hogy végül ez elmaradt. Láttam rajtuk, hogy nagyon évezték! 🙂
Feladatként kértem őket, meséljék el, majd rajzolják le mik szeretnének lenni, amikor felnőnek. Ezután megbeszéltük a rajzokat, megkérdeztem őket, szerintük mit kell ahhoz tenniük, hogy ezeket a célokat elérjék. A lányok többnyire táncosok, balerinák, óvónénik, nővérek szeretnének lenni, a fiúk pedig autóversenyzők, asztalos, tűzoltó, rendőr. Majdnem mindenki azt mondta, hogy iskolába kell járnia, sokat kell tanulnia, és ennie, hogy jól megnőjön.
Remélem, hogy ezzel a boldogságórás héttel is közelebb sikerült kerülniük az álmaikhoz! 🙂
A képeken az ő rajzaik láthatóak (sajnos nagyon sokan betegek, kevesen voltunk).
Ebben a hónapban többször beszélgettünk arról, hogy milyen célokat sikerült eddig elérni, mik voltak a megvalósulásukat segítő lépések, milyen célokat tűznénk ki. Az egyéni céljaikat nagyon szépen meg tudták fogalmazni a gyermekek, ami egyre inkább a jövő építéséről szólt. Innen jött az ötlet a közös cél kiválasztásához, megfogalmazásához: “Jövőt építeni”
Közös célunk a tetteinkből kelt életre. Mit tettünk eddig, mit teszünk és mit tehetünk a cél elérésének érdekében? Röviden összefoglalva:
Aki a múltat és a jelent ismeri, az tud jövőt építeni. A múlt ismeretének egyik fontos része a hagyományok ismerete, tudása. A hagyományok tisztelete, azok továbbvitele nemzedékről nemzedékre az őseink és a magunk tisztelete, megbecsülése. Tartást ad a becsületre, szeretetre, egymás tiszteletére, emberségre. Erősíti az együvé tartozás érzését boldogságban és bajban.
A hagyományok őrzése nem csak a családok, barátok kötelékeit erősíti, hanem egy nagyobb közösséghez való tartozás hitvallása is.
Iskolánkban a nevelési célok között kultúránk, szokásaink és kapcsolataink ápolásának is fontos szerepet tulajdonítunk, melyet a különböző programok megrendezésével biztosítunk.
A hagyományaink szerinti életvitelünk, lelki biztonságot ad a mai világunk uniformizálódó kihívásaival szemben. Lehetőséget teremt a kreatív szellem megnyilvánulásának, a sajátosan magyar néplélek kifejezésének.
Egyelőre a múltunkat próbáljuk megismerni, a jelent megélni, de hisszük, hogy elérjük a céluk.
– Hisszük, hogy tudunk jövőt építeni! – ezzel a felkiáltással zártuk az összefoglaló boldogságórát.
Ebben a hónapban többször beszélgettünk arról, hogy milyen célokat sikerült eddig elérni, mik voltak a megvalósulásukat segítő lépések, milyen célokat tűznénk ki. Az egyéni céljaikat nagyon szépen meg tudták fogalmazni a gyermekek, ami egyre inkább a jövő építéséről szólt. Innen jött az ötlet a közös cél kiválasztásához, megfogalmazásához: “Jövőt építeni”
Közös célunk a tetteinkből kelt életre. Mit tettünk eddig, mit teszünk és mit tehetünk a cél elérésének érdekében? Röviden összefoglalva:
Aki a múltat és a jelent ismeri, az tud jövőt építeni. A múlt ismeretének egyik fontos része a hagyományok ismerete, tudása. A hagyományok tisztelete, azok továbbvitele nemzedékről nemzedékre az őseink és a magunk tisztelete, megbecsülése. Tartást ad a becsületre, szeretetre, egymás tiszteletére, emberségre. Erősíti az együvé tartozás érzését boldogságban és bajban.
A hagyományok őrzése nem csak a családok, barátok kötelékeit erősíti, hanem egy nagyobb közösséghez való tartozás hitvallása is.
Iskolánkban a nevelési célok között kultúránk, szokásaink és kapcsolataink ápolásának is fontos szerepet tulajdonítunk, melyet a különböző programok megrendezésével biztosítunk.
A hagyományaink szerinti életvitelünk, lelki biztonságot ad a mai világunk uniformizálódó kihívásaival szemben. Lehetőséget teremt a kreatív szellem megnyilvánulásának, a sajátosan magyar néplélek kifejezésének.
Egyelőre a múltunkat próbáljuk megismerni, a jelent megélni, de hisszük, hogy elérjük a céluk.
– Hisszük, hogy tudunk jövőt építeni! – ezzel a felkiáltással zártuk az összefoglaló boldogságórát.
Január: Célok kitűzése
Bagdy Bella: van nekem egy álmom c. zenéjével nyitottunk, azért tetszett meg , mert ebben mozgás van, tánc van, és azt szeretik a gyerekek. A zene után kérték a gyerekek a Boldog gyerek vagyok …dalt, amit örömmel énekelnek. A mese a Hat hattyú mese volt, mert itt aztán igazán nehéz utakon, megpróbáltatásokon keresztül éri el célját Lili, a mese hőse. Ezután beszélgettünk a célokról, hogy egyáltalán mit is jelent, hogy nekünk van-e célunk, és ha igen ki szeretné elmondani, vagy hogyan érjük el. A gyerekek többsége a majdani szakmájukat említették, ami rendőr, pilóta, vagy szuperhősök voltak, akik ugyebár bátrak, erősek. Atina volt, aki nagy házat akart, és persze gazdag lenni. Ő volt az, aki megfogalmazta, hogy „ha elérjük a céljainkat, attól boldogok leszünk!” Töltöttünk egy feladatlapot párosító-célba vezető feladattal. Az udvaron Tami és Borcsi lefektették a kutyusukat, és Tami mesélni kezdett: „Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy boldog, boldog Lili, és annak volt egy boldog, boldog kutyusa, Roxi!”…
Építettünk Boldogság várat, ami nagyon tetszett a gyerekeknek, mármint a megnevezése. A végén egész nagy vár épült. Játszottunk „Utazás Afrikába” ahol az volt a lényeg, hogy különböző akadályokon hogyan jutunk tovább. Mivel viccesen játszottuk, így az összes gyerek kitartóan velünk vette az akadályokat: domb, hegy, szakadék, barlang, griff madár, stb. A célbadobásnál aki akarta célt is mondhatott, aki nem, csak célzott. Helyesen drukkoltak egymásnak. Megtanultuk a siker, győzelem jelét a kezünkkel mutatni (viktória). A kérdésre, hogyan mutatjuk a siker jelét, még mutatták a hüvelyk ujj mutatását, és a tapsolást. Ragasztottunk kukacot Wc papír gurigából. A cél az volt, hogy minél hosszabb legyen. Nagyon küzdöttek, és elég hosszú is lett.
Kivágtam egy nagy szívet, amire korongokba lerajzolták a céljaikat. Aki nem tudott rajzolni, annak adtam a feladatlapból, abból vágták ki a korong formát. Felragasztottuk, kiraktuk az öltözőbe, ahol a szülők is megcsodálhatják. Készítettünk farsangi álarcot, színeztünk bohócot, hiszen közeli célunk, hogy készülünk a Farsangra.
Színeztünk Boldog Várat, és kiraktuk a cél jelet a lépcsőre. Atina megkérdezte, hogy mi lesz az utolsó lépcsőfokon, aztán végig beszéltük, hogy mit csináltunk eddig, és mi következik majd ezek után. Megcsináltuk a Mackó kiállítást, de a gyerekek nem szívesen hagyták itt a macikat, ezért a többi csoportot nem hívtuk annak megcsodálására.
„Amit a cél elérésével kapunk, közel sem olyan fontos, mint amivé válunk, amíg azt elérjük.” /Zig Ziglar/ A célok kitűzése és az elérésükre irányuló törekvés fokozza a boldogságérzetünket. A lelki jóllét szempontjából fontos, hogy mindig törekedjünk céljaink felé. Ha követjük céljainkat, az értelmet ad életünknek. 1. Relaxáció:” Meglengetem a karom, pedig alig akarom”- két kar lengetése váltakozva. 2. Dal: Bagdi Bella; ” Van nekem egy álmom.” CD. Meghallgatjuk többször. 3. Célok: ” Nektek mi az álmotok, célotok?”- meséljétek el! Mf.: 37.o. A kis autónak az a célja, hogy…. Mf.: 36.o. Ha valamit el szeretnénk érni, tennünk kell érte! Színezd ki Boldogvárat! 4. Mese: Kerekerdő kalandra hív….- „Boldogvár meséje.” 5. Célba dobás; eszközök: labda, doboz. 2 csapatban állunk, akinek sikerül bedobni a labdát a dobozba, az célba ért, taps jár neki. 6. Szimbólum színezés, majd felragasszuk a Boldogság várának következő lépcsőfokára. Már az 5.-ik lépcsőn járunk a várba vezető úton, s haladunk a cél felé! 😊👫👭👬
Célok kitűzése és elérése
Az ötödik témakör feldolgozása a célok kitűzése és elérése. A gyerekekkel megismertetem a Boldog vár meséjét, majd ezt megbeszéltük. Hogyan jutott el János a Boldog várhoz, milyen akadályok állták az útját. Útja során, hogyan segítették a színes kövek, hogyan érte el a célját. Hogyan lett a boszorkányból szépséges királykisasszony, és a Boldog várba hogyan költözött be a boldogság. Ezáltal gyakoroltuk a szövegértést, az ok, okozati viszonyok közötti összefüggés megértést. Sokan kiszínezték a Boldog várat, a szépen színező gyerekek jutalmat kaptak.
A munkafüzetben található feladat segített a téma további feldolgozásában. Ki milyen célt szeretne kitűzni. Sokan választották célul, hogy meg tanuljanak olvasni, szépen írni, festeni, rajzolni, helyesen cipőt kötni, jól számolni és úszni. Céljaik eléréséhez az óvodai élet mindennapjai is hozzá segítik a gyerekeket. Távolabbi célokat is meghatároztunk, milyen foglalkozást választanának, amikor már felnőnek. Mit kell azért tenni, hogy elérjük a célunkat. Fontos a türelem, akarat, kitartás, figyelem, koncentráció, feladattudat kialakulása és a szabályokhoz való alkalmazkodás.
A munkafüzetben található útvonal kereső játékot is többen elkészítették. A kisautónak, hogy eljusson a városba több útvonal is ki volt jelölve. A cél eléréséhez a helyes útvonal csak egy volt. Különböző színű ceruzákat használtunk megkülönböztetés képen. Sok gyerek eltévedt az útvesztőben, kellett a segítség a helyes út megtalálásában. Fejlesztette a szem –kéz koordinációt, grafikus, finom motorikus képességet.
Óvodánkba található fa útvonal kereső játékot is felhasználtam a téma feldolgozása során.
A gyerekekkel gyakoroltuk a cipő kötés technikáját, de ez még továbbra is kitűzött cél maradt, ezt még többször meg kell mutatni és ismételni kell.
Óvodánk tornatermében versenyjátékokat szerveztem. A gyerekeket két egyenlő részre osztottam, így alakult meg a két csapat. Meghatározott dobó távolságból kellett eljuttatni a babzsákot a célba. Az a csapat nyert, amelyik több babzsákot dobott bele a zsámolyba.
Ugráló labdával is versenyezhettek a gyerekek. Vonaltól, vonalig, a starttól a célig.
Akadálypályát is készítettem nekik, mert a cél eléréséhez akadályokat kell legyőzni. Aki ezeket legyőzi, boldog lesz, mert elérte a célját.
Célom az ügyességi, gyorsasági játékok során a közösségi érzés, együttműködő képesség erősítése, élményszerzés, a versengés és a mozgásigény kielégítése.
A hónap során több alkalommal is meghallgattuk, Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalt, a Repülj velem albumról.
Egy lépcsővel közelebb kerültünk boldogsághoz. Az ötödik lépcsőfokra felragasztottuk a célok elérésének a jelét.