Csoportonként készítettek a gyerekek a témához társasjátékokat, melyeket jókedvű játék során ki is próbáltunk.
Célok kitűzése és elérése
Nehéz témát érintett ez a hónap, de évről évre érezhetően több tudatossággal beszélgetnek a gyerekek a céljaikról. A feladatban nemcsak a céljaikat , hanem az odavezető utat is megtervezték , s”lefényképezték ” azokat. A térképünk 2018-ból indult, s a 2019-es célokhoz vezetnek az utak.
A címer készítése nagyon illett művészeti osztályunk profiljába. Okos dolgokat rajzoltak, reálisan látták jövőjüket…………….
Ebben a hónapban nagyon sok tantárgyi órára bevihettük a boldogságórát. Rajz órán címert készítettünk. Fogalmazás órán \”MItől vagyok boldog?\” fogalmazást írtunk. Matematika órán halmazokba gyűjtöttük egyéni és közös, napi-,heti- és távlati céljainkat.Etika órán jó nagyokat beszélgettünk………………..
\” Az ember emlékezzen arra, ahonnan jött, és figyeljen arra, ahová menni kíván. \”
Elizabeth Chadwick: Az oroszlános címer
A témát több alkalomra osztottuk fel. Ebben a hónapban három fontos célt tűztünk ki magunk elé. Az első, hogy hónap végére mindenki megtanuljon az alábbi társasjátékkal – a szabályokat betartva – játszani.
A második célunk a fecskebetű alakítása, írása, mely néhány tanulónak elég nehezen megy. A kép alapján úgy vélem, remekül sikerült.
A harmadik célkitűzésünk, hogy gondoskodjunk másokról. Azokra gondoltunk, akik ilyen hideg időben segítségre szorulnak. Madáretetőt készítettünk. Megbeszéltük, hogy télen miért van szükség az állatok etetésére, itatására és folyamatosan figyelemmel kísérjük, hogy mindig legyen madáreleség az etetőkben.
Az elkészült etetőket nagy élvezettel töltötték fel magokkal, majd felnőtt segítségével az osztály ablaka előtti fára akasztottuk. Itt nap mint nap megfigyelhetjük kedvenceinket.
Brechler Zoltánné ért.ak. 3-4-5. csoport
Újra beszélgettünk a jócselekedetekről. Felidéztük, hogy nemcsak egymással tehetünk jót, hanem az állatokról való gondoskodás is jócselekedet.
Rendszeresen gondoskodunk az itt telelő madarakról. Az udvarunkon elhelyezett madáretetőbe késő ősztől folyamatosan helyezünk ki madáreleséget.
A kitűzött célunk az volt, hogy fel kell tölteni a madáretetőnket. Az eleség beszerzését kétféle képpen lehetséges megoldani: vagy vásárolunk, vagy otthonról hozunk magvakat.
Amikor megkérdeztem a gyerekeket, hogy mi akadályozhatna meg abban bennünket, hogy ne érjük el a célunkat, az egyik kislány aranyosan megjegyezte, hogy akkor is ki kell helyezni a madárcsemegét, mert különben éhen halnak a madarak.
A térképünk közepén célként egy madáretetőt készítettünk spatulából, benne köles és napraforgó, körülötte hajtogatott papírmadarakkal.
A kiindulásnál álltak a gyerekek, a célunkat két úton is el lehetett érni: az egyik út a bolt felé vezetett, ahol eleséget lehetett vásárolni, a másik út a szülői házat érintette, onnan almát, diót szereztünk.
A madáretetőnk körül repkedő madarak látványát így érhettük el.
Ez a téma jól illeszkedett a heti tervünkbe is, madáretetőt barkácsoltunk és Tordon Ákos Madárszálló című versét is megtanultuk.
Az influenza által megtizedelt osztályunk csoportokban munkálkodott. Két célt találtunk leginkább közel magunkhoz manapság: a jó osztályátlag elérése illetve a „nem veszekszünk”/elég energikus társaság vagyunk. Gondolataikat szépen összeszedve készítették el térképeiket.
Krisztiánnak meg kell verekednie a bajnokkal, hogy elnyerje a hőn áhított díjat.
Az edzőjének, Peti bácsinak elmondja, hogy nagyon fél. Bíztatást kap, de elhangzik, az sem baj ha mégse sikerül győznie. Aztán végül Krisztiánt ünnepli a közönség.