Óvodánkban már hagyomány A MAGYAR KULTÚRA NAPjának a megünneplése. Ebben az évben a ,,Tündöklő napsugárkák” által nagyon kedvelt népmesékhez kötöttük ezt a napot.Miútán több napon keresztül is népmeséket hallgattunk és dramatizáltunk, január 22-én az ünnephez méltóan felöltöttük népviseleti ruhánkat s elindultunk szerencsét próbálni a nagyvilágba.Tarisznyánkba hamuba sült pogács a cél: kiszabadítani a királykisasszonyt legyőzve az utunkba került akadályokat.
Hétmérföldes csizmával lépkedtük át a hegyeket, aztán hosszú kígyót tapostunk el, magokat válogattunk ( ahogy Hamupipőke is tette), legyőztük a hétfejű sárkányt és amint kiraktuk a kastély puzzleját is kiszabadult a királykisasszony és így mi is igazi mesehősökké váltunk, királyfik és királykisasszonyok.
Természetesen népi gyerekjátékokat énekelve megtartottuk a mulatságot is, majd a nap végén Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalát elénekelve zártuk le az élménnyel és jókedvel töltött napot.

A januári hónap témája a „Célok kitűzése és elérése” volt.
A boldogságóra keretén belül meghallgattuk a „Varázsecset” című mesét, melyet követően eljátszottuk az „Add körbe a Varázsecsetet!” című szórakoztató játékot. Egy gyermek volt a kereső, aki beállt a kör közepére. A többiek szorosan, egymás mellé állva kört alkottak. A körön belül kijelöltük a start és a cél mezőt. A kört alkotók hátradugták a kezüket és egy ecsetet adogattak egymásnak egyik kézről a másikra. A játék lényege, hogy anélkül érjen célba az ecset, hogy a kör közepén álló kitalálná annak pontos helyét. Ha kitalálta, akkor helyet kell cserélnie azzal a gyermekkel, akinek a kezében „ragadt” a varázsecset és a játék újra indul. A nagy sikerre való tekintettel, a játékot többször is újra kellett játszani.
A játék végén megbeszéltük, hogy milyen érzés volt közösen összefogni egy bizonyos cél elérése érdekében. A gyermekek arról számoltak be, hogy nagyon csalódottak voltak, amikor valaki kitalálta az ecset pontos helyét és folyamatosan azért szurkoltak, hogy az ecset végül tényleg célba tudjon érni, ami végülis nem sikerült.
Megbeszéltük, ha mindenkinek volna egy varázsecsete, akkor mi volna az a dolog amit szívesen lefestenének vele. Mivel a heti témánk az Univerzum volt, ezért a gyerekek azt szerették volna lefesteni. Viszont voltak olyanok is, akik azt mondták, hogy nem szeretik a sötétséget, mert olyankor félnek, ezért kitaláltuk, hogy a közös cél legyen az, hogy lefestjük a sötét éjszakát és a világos nappalt, így mindenkinek teljesülhet a kívánsága. Az elkészült napszakoknak megfelelően, öntapadós dekorgumiból ragasztottunk a nappalra napocskát és felhőt, valamint az éjszakára holdat és csillagot.
Ahhoz, hogy a kisebb félős gyermekek is bátrabbak legyenek a sötétségben, a nagyobb gyermekek elhozták otthonról a saját Univerzum éjszakai lámpáikat és planetárium projektoraikat, mely színes fényekkel bevilágítottuk az egész csoportszobát.
A Boldogságóra lezárásaként meghallgattuk és táncoltunk Bagdi Bella „Van nekem egy álmom” című dalára a színes fényekkel bevilágított óvódai teremben.

Az óvodás korú gyermekek érzelmi intelligenciáját nagymértékben fejleszti a mese. A szereplőkkel való azonosulás során átélik, megtanulják, megnevezik azok érzéseit.
A hónap témájának feldolgozásához egy mesét hívtam segítségül: A kis veréb leghőbb vágya volt felrepülni a legmagasabb hegy tetejére. A többi állat le akarta beszélni, mert nem hitték el, hogy képes lesz rá. A madárka kitartott az elhatározásánál és többször nekirugaszkodott, mire sikerült felrepülnie, célját elérnie.
Elkészítettük a mese főszereplőjét.
.

Két csapatot alkottunk, mindkét csapatnak célba kellett dobnia- karikába kis babzsákkal. Ez által fejlődött a koncentrációs készség.
Relaxációs gyakorlat: „Almát szedj, ügyeskedj, szőlőt szedj, ügyeskedj”.
Meghallgattuk a ,,Boldog vár” c. mesét, majd ,,Kincskereső” játékot játszottunk, amely során a csapatoknak meg kellett keresniük az elveszett várat puzzle formájában. Végül pedig ki kellett rakni a puzzle várat. Ez által fejlődött a csapaton belüli együttműködés.
Végezetül pedig meghallgattuk Bagdi Bella egyik személyiségfejlesztő dalát.

Ebben a hideg, csúszós év eleji hónapban a célok kitűzése és megvalósításuk került a középpontba. Ellátogatott hozzánk Boldog Dóra, aki elmesélte, hogy elveszítette a Boldogságvárunk lakójának, Hálás Helgának a cicáját Cél Cilit, őt kellett megtalálnunk.
A gyerekeknek egy mesével vezettem be a célok kitűzésének témakörét.

Egy hajóskapitány céltalanul hajózgatott egyik szigettől a másikig, amikor megunta a céltalan utazást kikötött, de ott sem talált feladatot magának. Egyetlen társasága egy kiscica volt, aki a céltalan tengeri utazások alatt mindig hű társa volt. Ám egy viharos napon a cica eltűnt a hajóról, ezért a kapitány megtalálta legfőbb célját: meg kell találnia a cicát. Újra bejárta azokat a szigeteket, ahol a vihar előtt hajózott. Az első szigeten hatalmas pálmafák voltak. Ahhoz, hogy fel tudjon mászni a fára létrát kellett készítenie. Sajnos a cica nyomára nem bukkant, de talált sok kókuszdiót, így azokkal utazott tovább.
A következő szigeten rengeteg partra vetődött halacskát talált, kimosta őket a dagály. Gyorsan a halacskák segítségére indult és visszadobálta őket a tengerbe, de a cicáját még mindig nem találta. Eljutott az utolsó szigetre, ahol nem látott mást csak homokot. Elindult a homokban, egyre beljebb ment a sivatagos szigeten. Nagyon meleg volt, egyre jobban megszomjazott. Ahogy ment, meglátott néhány apró lábnyomot a homokban. Örömmel ismerte fel a kiscica nyomait, így követte őket. Egy oázisban talált rá szeretett barátjára. Miután a kapitány kipihente fárasztó kalandját, megfogta kis barátját és újra elindultak felfedezni a körülöttük lévő szigeteket, de már nem cél nélkül. Újabb barátokat kerestek és segítettek mindenkinek, akinek útjuk közben szüksége volt rá.

A mese után megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mi, a Kutyus csoport milyen célokat találhatnánk ki magunknak. Elhangzott, hogy mindenki rakjon rendet, kóstoljuk meg az ebédet és próbáljunk a játékokkal úgy játszani, hogy megosztjuk egymással. Ezután kitűztünk még néhány célt magunknak.

Kezdődhetett Cili cica felkutatása. Hajóba szálltunk és nekivágtunk a mesebeli háborgó tengernek. Egy csendes kis szigeten kötöttünk ki. Itt rengeteg akadályon átvágva kerestük az elveszett cicát. Eljutottunk a mindig éhes óriás kutyáig, akit megetettünk és ráleltünk Cilire. De a szigeten nem csak a kiscicát találtuk meg, hanem az általunk kijelölt célok képecskéit is elbújtatta a sziget. Ezeket is összegyűjtöttük, majd visszahajókáztunk az óvodába. A csoportszobánk békés nyugalmában elkészítettük a tablónkat a céljainkkal, amit az ajtónkba ki is tettünk, hogy a csoportba belépve minden reggel megnézhessük, hogy milyen céljaink is vannak idén.

A témát egy édes finomsággal zártuk le. Az egyik kitűzött célunk az volt, hogy a nem kedvelt ételeket is megkóstoljuk. A csoportunkba járó gyermekek nagy része nem szereti a sütőtököt, ezért arra gondoltunk, hogy jobban megvizsgáljuk ezt a zöldséget. Megsütöttük, leturmixoltuk és süteményt készítettünk belőle. Így már szinte minden gyermek megkóstolta, még a legválogatósabbak is.

„Ahhoz, hogy bármilyen értékes célt elérj, először el kell határoznod: „megteszem, bármibe is kerül”.”
Andrew Matthews