Ebben a hónapban a célok kitűzése és elérése volt a témánk. A hosszú, tartalmas és pihentető téli szünet után, ahogy első alkalommal találkoztunk, már érintettük a hónap témáját. A gyerekek élménybeszámolói után az új évről beszélgettünk. Kis post it-eket osztottam ki a gyerekeknek, melyre célokat írtak, melyeket az újév során szeretnének megvalósítani. Voltak köztük könnyebben elérhető célok és reálisak (pl. jobb bizonyítványt szeretne év végére, többet szeretne szabad levegőn mozogni) és voltak olyanok, melyek kicsit elérhetetlenebbnek tűnnek (pl. találkozni a kedvenc focistával) és olyanok is, melyek egyenesen elrugaszkodnak a valóságtól és már-már vágyálmoknak lehet őket nevezni.
Természetesen megbeszéltük, hogy miért fontos magunk elé célokat kitűzni, mi mindent tudunk megtenni a cél érdekében, illetve milyen érzéssel tölt el minket, ha több próbatételt kiállva, szorgos munkával a célokat tényleg sikerül is elérni. Milyen hosszú az az út, amíg eljutunk a végéig és addig mennyi érzéssel találkozhatunk. (pl. sikertelenség, kudarc, ha valami mégsem sikerül; önbizalom és kitartás, hogy meg tudom csinálni)
Ezek átbeszélése után, mégis inkább a „vágyálmokhoz” kanyarodtunk vissza és mindenki elmesélte, hogy mi szeretne lenni, ha felnő és ehhez mit kell megtennie. Szép rajzok is készültek belőle. Voltak teljesen hétköznapiak: fodrász, műkörmös, informatikus. De valaki híres sztárfocista vagy éppen szuperhős szeretett volna lenni és ezt festette papírra.
Ahogy az ecsetet és a ceruzát fogták a kezükben, kértem, hogy játszanak el a gondolattal, hogy mi lenne, ha az egy varázsecset lenne és amit megfestenek/rajzolnak vele, valósággá válna. A fantáziájukat szabadon engedve nagyon szuper ötletek születtek. Először mindenki csak magára gondolt, magának akart új cipőt, kiskutyát, tengerparti nyaralást, versenyautót stb. aztán a barátaikra és a szeretteikre is gondoltak. „Egy szép nagy házat festenék, hogy mindegyikőnknek legyen saját szobája!” vagy „Azt szeretném, ha apukámnak lenne egy gyorsabb autója és hamarabb hazaérne vele a munkából!” vagy ‘Azt szeretném, ha több pénzünk lenne és eltudnánk menni nyaralni!”
Ezután még jobban kiterjesztették ezt a gondolatot és még nagyobb dolgokon kezdtek el gondolkodni, ami még több ember életét befolyásolná, akár az egész világét. „Ne éhezzenek gyerekek sehol a világon!'” vagy „Mindenki kapjon karácsonyra ajándékot!”
Egy kisfiú ügyesen megfogalmazta, hogy ő a „nagyobb jó”-ra törekszik. Olyat festene a varázsecsettel, mellyel több embert is boldoggá tehetne és segítene sok mindenkin, nem csak magára gondolna, hiszen ha másokon segít, az őt is jó érzéssel és boldogsággal tölti el.
A közös beszélgetéseink, foglalkozásaink után, néhány gyerek összeült egy délután és közösen megírtak egy történetet, melynek címe: A varázsecset. Hétfő reggel felolvasták és bemutatták nekem és az osztály többi tagjának. A történetet itt megosztom, elolvasása után azt gondoltam, hogy igazán sikeres volt ez a Hónapunk a Boldogságóra jegyében, én a kitűzött célomat elértem!

Céljaink eléréséhez nem vezet mindig egyenes és egyszerű út. Néha nagy kitérőkkel, erőfeszítéssel, segítséggel jutunk el a célig. Ha van bennünk elég kitartás, bátorság, erő, akarat, hit, remény és nem adjuk fel, akkor garantált a győzelmünk.

A céljaink eleréséhez szükséges belső tulajdonságokat jártuk körbe.

„Hiszem, hogy ha összejövünk, megvan a kezdet,
ha összetartunk, megvan a haladás,
ha összefogunk, az SIKER.” (Paksi Beáta)
Januári Boldogságóránkat már nagyon várták a gyerekek. Jó volt újra együtt énekelni, boldogságbeszédet mondani, és a ritmusfitneszt gyakorolni. A Boldogság várának 5. ajtaja mögött lévő kincses ládában, olyan játékokat találtunk, amelyek segítségével a külső és a belső tulajdonságainkat ismerhettük meg jobban. A hógolyózás játékban megrajzoltuk egymás arcképét, ráírtuk egy szerethető tulajdonságát és átadtuk egymásnak. Jókat nevettünk az elkészült rajzokon. Megbeszéltük, hogy az önismeret segít minket céljaink kitűzésében és elérésében. A Pozitivity társasjáték Ez vagyok én! kártyáiból húztak a gyerekek, ami zseniális kiindulópontja lett egy jó kis beszélgetésnek.
Az Újévet tervezéssel kezdtük. ÉN ÉS AZ ÚJ ÉV címmel megfogalmaztuk és lerajzoltuk mit szeretnénk megtanulni, elolvasni, megpróbálni és miben szeretnénk változni, fejlődni. LEGYEN MALACOM!-Szerencse malacot is készítettünk, benne az új évre vonatkozó kívánságainkkal.
A MESEKÚTBAN Szőlő Szelli álma című mesét találtuk. A meseszövő manóktól megtanultuk a vágy és a cél közti különbséget. Elképzeltük, hogy hogyan érheti el Szelli a célját, hogyan szerezheti meg a saját varázsfonalát. Mindenkinek van varázsfonala, ami segíti céljai elérésében, és abban hogy ne féljen a kudarc lehetőségétől sem. Ha valamit nagyon szeretnénk, annak sikerülni kell, ha igazán akarjuk és mindent megteszünk érte. Mindig találunk segítőket, akik támogatnak minket az úton.
BARÁTSÁG PÓKHÁLÓT alkottunk a varázsfonal segítségével, megsimogattuk egymás lelkét a kedves szavakkal. ADD KÖRBE A VARÁZSFONALAT! játékban megtapasztaltuk, milyen jó érzés csapatként eljutni a célig, és hogy milyen fontos az összefogás a cél érdekében.
Az osztály minden tanulója kapott egy CÉL-FÜZETET, amit saját képére formálhatott. A borítót az ilyen vagyok, majd az iskolai életem, és terveim az új évre oldalak követték. Mindenki lázasan készült a sajátjának bemutatására, nagyon sok érdekes és új dolgot tudtunk meg egymásról. Megbeszéltük, hogy egy év múlva megnézzük, mi az amit sikerült megvalósítani céljainkból, mik azok a dolgok, amikben változtunk.
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA segítségével készült az ÚT A CÉL FELÉ c. dal, amiből alkotás közben inspirálódtunk.
MI LESZEK, HA NAGY LESZEK? TÁTIKA készítését imádták a gyerekek, amit az is bizonyít, hogy otthon minden családtagnak készíteni kellett egyet. (szülői értekezleten nevetve mesélték a szülők) Nyolc olyan foglalkozást rajzoltak rá, ami szívesen kipróbálnának. Szünetekben nagyon szívesen játszanak vele, sok beszélgetés, nevetés kíséretében.