Bélapátfalvai Petőfi Sándor Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
Célok kitűzése és elérése
Kedves Bella néni!
Julcsi vagyok, egy sukorói nagycsoportos óvodás. Nagyon szeretem az állatokat, egyáltalán nem félek tőlük. Még a békát és a hernyókat is meg merem fogni. Mostanában az oviban is sokat beszélgettünk az állatokról, köztük a madarakról. Az udvaron felállított etetőkben folyamatosan eleséget rakunk, így gondoskodunk a madarak etetéséről. Az udvaron fecskefészkek is vannak az óvoda ablakaiban. Minden évben izgatottan várjuk már kora tavasztól a fecskék érkezését.
A foglalkozások során egy tavalyi történet jutott az eszembe, aminek a főszereplője voltam. Szép, tavaszi napsütéses délelőttön, az óvoda udvarán játszottunk, amikor egy furcsa hangra lettem figyelmes. Izgatottan indultam a hang irányába, és a bokrok mögött egy csupasz kis fecskefiókát pillantottam meg. Karolin, a barátnőm is észrevette a kismadarat. Gyorsan odahívta egy bátor csoporttársamat, Bánkot. Megkértük őt, hogy nagyon vigyázzon a fiókára. Senkit ne engedjen hozzányúlni, mert különben elpusztulhat a kismadár. Én odarohantam az óvó nénihez, elmondtam neki, hogy mi történt, aki megkérte Kriszta nénit, hogy telefonáljon. Sukorón működik egy vadmadár kórház, amit már többször megfigyeltünk sétáink során. Ide sérült vagy talált állatokat lehet vinni. Szerencsére Kriszta néni tudta a kórház telefonszámát, így sikerült felhívni a doktor bácsit. Tamás bácsi azt mondta, hogy próbáljuk betenni a kismadarat egy nagyobb zárható papírdobozba, és csináljunk kis lyukakat a doboz oldalára, hogy az szellősebb legyen. Nagyon óvatosan, egy lapát segítségével helyeztük a kismadarat a dobozba. Közben megkértük Erika óvó nénit, aki éppen akkor érkezett autójával az oviba, hogy gyorsan vigyen el bennünket a madárkórházba. A felnőttek megengedték, hogy én is beüljek az autóba, hogy elkísérhessem a sérült kismadarat.
A doktor bácsi már ott állt a kapuban, átvette tőlünk a dobozt, és betette az ijedt kisfecskét a többi sérült kismadár mellé.
Nagyon boldog voltam, amikor megdicsért Tamás bácsi. Örültem, hogy elértem a célomat, azaz megmentettük közösen a kisfecske életét. Reméljük, tavasszal meglátogat bennünket az óvodánk udvarán.
Szeretettel üdvözöl: Julcsi
Sukoró, 2019. január 31.
Meghallgattuk Az öreg halász és nagyravágyó felesége című mesét, majd értelmeztük a szereplők cselekedeteit, tulajdonságait, a mese mondanivalóját. Ezután megfogalmazták saját céljaikat, de már a felnőtt korukra gondol a néhányan. Ezeket írták be a csillagokba.
A 2019-es évet céjaink, terveink átgondolásával, megtervezésével kezdtük. Egyéni majd közös gondolkodást követően mindenki elkészítette a saját tervezését…
A Bölcs Baglyok 3. osztályos csapatával a célok kitűzése és elérése témakört közös ötleteléssel dolgoztuk fel. Megbeszéltük, hogy egy ilyen korú kisgyermek milyen célokat tűz ki általában, milyen a jó cél, valamint melyek azok a gondolatok és stratégiák, amelyek visszavetnek bennünket a céljaink elérésében és melyek visznek előre. Az okos gondolatokat összegyűjtöttük, majd 4-5 fős csoportokban azt a feladatot kapták, hogy készítsenek egy kartonpapírra társasjátékot. Szabadon választott neve és szabályai voltak a játékoknak, de volt egy fontos szempont: színesítsék a munkájukat azzal, hogy akadályozó és segítő mezőket is szerkesztenek a játékba. Volt olyan játék, amelyben kérdés-kártyák szerepeltek, melyekben a célok elérésére vonatkozó kérdéseket készítettek a gyerekek kvíz-szerűen. Nagy élvezettel vetették magukat a munkába és alig várták, hogy játszhassanak az elkészült játékokkal. A helyesírásra nem maradt energia a nagy igyekezetben, de egy pillanatig sem bántuk, hiszen az óra üzenete elért a gyerekekhez, tehát elértük a célunkat! 🙂
Nemesné Baján Panna és Dr. Bokoriné Rayman Katalin
