A témát a könyv tematikája alapján dolgoztuk fel. A relaxációs gyakorlatok s a Van nekem egy álom dal megtanulása után, a gyerekeket 3 csoportra osztottam, hasonló célkitűzések alapján (megtanulok cipőt kötni, úszni, kétkerekű biciklizni).S azonnali megvalósítandó célnak azt tűztük ki, hogy mindenki beletaláljon a hulahoppkarikába. Minden csapat 3 kört ment egymást biztatva. Majd meg fogalmaztuk a tanúságot, hogy milyen jó érzés volt csapatban lenni, fontos egymás biztatása, s persze a cél eléréséért tenni, gyakorolni kell.
A mese megismerése után, hogy elérjük a saját boldogság várunkat, a mese mondókáját elmondva mindig kaptak egy-egy segítő képet a gyerekek ami egy-egy puzzle darab megtalálásához vezette el őket. A varázs mondókát így könnyedén megtanulták, amit bármikor felidézhetnek ha úgy érzik a mindennapokban nehézségbe ütköztek. A terembe 7 asztal található, így minden borítékba, amit el rejtettem 7 azonos puzzle darab volt, amit miután megtaláltak s kinyitottak a gyerekek, szétosztották, úgy hogy minden asztalra kerüljön egy darab. Miután mind a 10 boríték előkerült 7 csoportban leültek összerakni a boldogság várat. Mindenki kivette a részét a munkából.
A közös célok megvalósítása után ismét egy kis tánc következett Bagdi Bella dalára, majd mindenki elmondta mi is az ő nagy álma! Mi lesz ha nagy lesz. A hasonló foglalkozású, gyermekek közös munkával készítették el rajzukat, azért hogy ne csak kimondjuk, hanem rajzoljuk is le amire vágyunk s így biztos valóra válik. Persze voltak, akik csakis szuperhősnek, pókembernek, vagy éppen hercegnőnek tudták magukat elképzelni, így a gyerekek tanácsára hallgatva, ők a leendő óvónénik plakátjára rajzolták magukat.
Az élmény beszámoló után mindig egy olyan dallal zárjuk a foglalkozást, amit a gyerekek kérnek. Eddig ez mindig különbözött a hónap dalától, de most a Van nekem egy álmom dalt kérték a gyerekek. Minden apró, aznapi kitűzött célunkat elértük!
Célok kitűzése és elérése
Naplónkat egy 11 éves fiú írja, aki kisebb-nagyobb, napi sérelmektől szenved. Aztán egyik nap felfigyel arra, hogy valamiben sikeres lehet…
Csongrádi Batsányi János Gimnázium és Kollégium
Januárban (Boldog Iskola cím tulajdonosaként), az új évet a célok kitűzésével és megfogalmazásával kezdtük el, és ennek a gondolatnak a jegyében igyekeztünk úgy együtt dolgozni, hogy a gyakorlatban is megvalósíthassuk a számunkra fontos célokat.
Első lépésként azt fogalmaztuk meg, hogy miért is fontosak a célok az életünkben, miért is jó az, ha tudatosan választunk elérendő álmokat. Ez nem is volt olyan egyszerű, hiszen a célok megfogalmazásával kapcsolatban jó néhány fontos jellemzőt kellett tisztáznunk. Fontos volt azt tudatosítani magunkban, hogy személyre szabott, reális céljaink legyenek, olyanok, amelyekért képesek vagyunk küzdeni, hosszú távon erőfeszítéseket tenni. Azt is megbeszéltük az osztályfőnöki órákon, hogy a célok elérése közben el kell fogadnunk a kudarcokat, a nehéz helyzeteket, így fontos, hogy rugalmasan tudjunk hozzáállni a megváltozott feltételekhez. Motiváló személyként beszéltünk az egyik legismertebb férfiről, Nick Vujicicről, aki igazán méltó példaként állhat bárki előtt a világon. Az ő élete kiválóan bizonyítja azt, hogy az életcélok éltethetnek minket, illetve azt is, hogy nincsenek leküzdhetetlen akadályok senki életében sem.
A bevezető gondolatok után a diákoknak meg kellett fogalmazniuk saját céljaikat, mind az iskolai élethez mind a saját társas kapcsolataikhoz fűződően. A rutinosabb diákok úgynevezett bakancslistát is összeállítottak, így olyan célokat is megfogalmaztak, amelyek hosszabb távra szólnak, évekre előre.
A célok megfogalmazását segítették a színes lufik is, amelyekre 5 célt kellett felírniuk a diákoknak. Ezeket haza is vihették, és folytathatták a további célok gyűjtését iskolánk 6. osztályos tanulói.
Osztályfőnökként én is igyekeztem hozzájárulni a diákjaim motiválásához, így bátorító gondolatokat írtam színes ceruzákra, amelyeket a félévi bizonyítványokhoz adtam ajándékba és könyvjelzőket készítettem, amelyek reményeim szerint szintén bátorítják iskolánk 6.f osztályos tanulóit a mindennapi célok megvalósításában.
Végül, de nem utolsó sorban, minden diák megkapta tőlem emlékbe azt a motiváló lépcsősort, amelyet iskolánk aulájában is elhelyeztünk, és amely gondolatok segítenek abban, hogy hogyan is juthatunk el a célok megvalósításáig az egyes lépések teljesítése során.
Reményeink szerint, ezek a gondolatok minden diáknak segítségül lesznek a céljaik megfogalmazásában és elérésében is a Batsányiban. Az én egyik célom az volt, hogy tudatosítsam diákjaimban azt, hogy a sikeres, boldog és megelégedett élet egyik kulcsa az, ha jó célokért, tudatosan dolgozunk és ehhez igazán fontosak azok az apró lépések, amelyeket nap mint nap megteszünk a célok eléréséért.
A hónapban a célok kitűzésével és annak eléréséről beszélgettünk. A beszélgetőkör alkalmával nagyon sok mindent megbeszéltünk, pl: Ki miben szeretne nagyon ügyes lenni, mit szeretne megtanulni…stb.
Megbeszéltük, hogy nem szabad soha semmilyen tevékenységet feladni ha nem sikerül elsőre. Mindig próbálkozni és gyakorolni kell, hogy egyre ügyesebbek legyünk.
Egy karikát kineveztünk csodakútnak amibe ha beletudjuk dobni a babzsákokat akkor sikeresen elérjük céljainkat. Ha sikerült a dobás nagy volt az öröm, ha nem, akkor újra próbálkoztak. Már tudták, hogy a gyakorlással el lehet érni, hogy sikerüljön. A foglalkozás végén közösen meghallgattuk a “Van nekem egy álmom” c. dalt és önfeledten táncoltunk.
Boldogan készültem a foglalkozásra, mert a hónap témája számomra is aktuális volt. A gyerekekkel együtt én is megfogalmaztam jövőbeli tervemet, kitűztem egy célt. Sok érdekes dolgot hallottam a gyerekektől, hogy miért is kell célt kitűzni, hogyan lehet eljutni a kitűzött célig.
A foglalkozást játékkal kezdtük, majd következett a hónap dala. Nehéz volt három kívánságot megfogalmazni, hiszen tudták a gyerekek, hogy fontos dolgokra kell koncentrálni. Beleírtuk a halakba kívánságainkat, majd továbbfejlesztettük a feladatot: barchoba – szerűen elmutogatták néhányan, hogy mi a három kívánságuk, amit a társaknak kellett kitalálni.
A mesebeli autó témája mindenkit munkára buzdított. Ötleteltek, vitatkoztak, álmodoztak, majd lassan közös nevezőre jutva megszületett a BULI-LIMÓ, vagyis egy limuzin, amiben mindannyian elférünk. Mindenki máshová akart utazni, eljutni, ezért egy irányított beszélgetéssel rávezettem a csoportot a legfontosabbra: ÚTBAN…BÁRHOVÁ…EGYÜTT
Elkészült a Boldogságjárat rajza, amin mindenki dolgozott. A rajz nagy becsben van azóta is, kikerült a terem falára és minden nap megnézik, beszélgetnek róla a gyerekek.
Az elsőseimmel a rajzos feladat elvégzése mellett döntöttünk azért is, mert az ön- és társértékelésük fejlesztésére is kiváló alkalom nyílt.Közösen terveztük el, milyen járművel tudnánk leginkább kifejezni a gondolatainkat.Padlószőnyeg darabkákból készítettük el a vonatunkat,mellyel Betűországba való barangolást tűztük ki legfőbb célul az osztály számára.Az utasok,akik a vonat ablakán nézelődnek,az osztályunk tanulói.A legügyesebb tanulót ültettük az első ablakba,majd őt követték a soron következők eddigi teljesítményük alapján.Érdekes volt, hogy ezek a 7éves gyerekek milyen reálisan értékelik társaik munkáját a társértékelés kapcsán, azonban mennyire felülértékelik önmagukat az önértékelés során.Az elkészült járművet a tantermünk falán helyeztük el tantermi dekorációként, használni fogjuk a mindennapok során az osztály teljesítményének értékeléséhez.
Csoportunk nagyon speciális helyzetben van. Két „Boldogovis” óvónénivel rendelkezik! 🙂 Marika óvónénié már nagyon régóta az Elefáni csoport, s ő kezdte el a gyerekekkel a Boldogságóra programot. Hamarosan nyugdíjba megy, s én veszem át a helyét, addig egymás munkáját támogatva, kiegészítve dolgozunk, de ugyanazzal a csoporttal. A hónap során a csoportban nagyon elmélyült beszélgetések folytak több alkalommal is a célok fontosságáról, s különböző területeken tűztünk ki egyéni célokat. (Miben szeretnél javulni? Mit szeretnél megtanulni? Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?) Ezeket ábrázoló tevékenység során rögzítettük is. Rajzoltunk, festettünk. A munkákat kiállítottuk, s készítettünk egy „Céljaink” falitáblát. A gyerekek többször is hallhatták a Boldogvár meséjét, s a Van nekem egy álmom című dalt. Közösen elkészítettük a Boldogvár Puzzle-t, s el is játszottuk a térképes keresést, s összeraktuk a várat. Erre a hónapra egy közös célt is kitűztünk, mégpedig az itthon telelő madarak védelmét, támogatását. Könyveket nézegettünk, interneten keresgéltünk, s ismerkedtünk a nálunk telelő madarakkal. Madáreleséget gyűjtöttünk, etetőket helyeztünk ki az óvoda udvarára, madárcsemegét készítettünk, s aggattunk az udvari fákra.