Január az új év kezdete és a céljaink kitűzésének hónapja. Ilyenkor az emberek új évi fogadalmakat tesznek, új szokásokat vesznek fel, egy új dolog kezdetének reményében. Célokat tűznek ki maguk elé, aminek az elérésével boldogabbá válhatnak. A mi Pillangó csoportos gyerekeink is egy új, iskolára felkészülő év elején állnak.
A foglakozást a „Haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” mondókával kezdtük a szőnyegen, majd a „Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga” mondókával el és visszakúsztunk a szőnyegre. A szőnyegen meghallgattuk Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát. Közben mozgunk, táncoltunk a dal szövegének megfelelően, majd a dal végén, körbe leültünk a szőnyegre. A téma bevezetéseként, motivációként elővettem a boldogság várat és mesélés közben, elbáboztam a mesét. Utána beszélgettünk arról, hogy miről szólt a mese, ki milyen fogadalmat tett újévkor és a családjában milyen új évi célokat tűztek ki maguk elé. Megbeszéltük, hogy hogyan érhetőek el ezek a célok és hogy elérhetőek-e, hisznek-e benne. Ezek után bemutattam nekik Zümit, a méhecske padló robotunkat. Készítettem hozzá pályát és cirkusz bejárat kártyát. A gyerekek feladata az volt, hogy vezessék el Zümit a kitűzött céljához, a cirkuszba. A gyerekek nagy örömmel vezették el padló robotunkat a céljához, mindenki ki akarta próbálni, akár többször is. A foglalkozás lezárásaként, mielőtt kimentünk a teremből, meghallgattuk Bagdy Bella: Van nekem egy álmom című dalát.
Úgy gondolom, hogy ez a foglalkozás is nagyon tartalmas volt. Fejlesztettem a gyerekek logikai gondolkodását, miközben a téri irányokat is gyakoroltuk a padló robotunkkal, míg elérkezett a cirkuszba, különböző útvonalakon. Ez a foglalkozás segített nekem is a jövőbeli céljaim kitűzésében, amit a csoporttal együtt tervezek még ebben a nevelési évben.

Célok kitűzése és elérése

A foglalkozás címe: Célok kitűzése és elérése
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni, hogy legyenek elképzeléseik, hogy mit szeretnének elérni, megvalósítani, és ha esetleg akadályba ütköznek ne adják fel.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek

– Boldog vár mese elmesélése.
– Célba dobás babzsákkal karikába.
– Kincskeresés (puzzle darabjainak megkeresése, a kincses térkép alapján)
– Puzzle kirakása (Boldog vár)

A boldogságórát a Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
a mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll. c. versikével kezdtem, amit már ismernek és kezdik is velem mondani. A versike végére, mindenki elhelyezkedett a szőnyegen és várták a mesét.
Boldogvár meséje c. történetet báboztam. Jancsi a szegénylegény báb, a színes kövek, és a tarisznya volt segítségemre.
A gyerekeket nagyon lekötötte a történet, nagy figyelemmel kísérték a Jancsi elé gördülő akadályokat. Színes köveket készítettem be, Jancsi tarisznyájába, amiből a pirosat kivettem az elején, amit a hangya vitt, majd amikor a folyóhoz értem a mesében, szép sorban kirakatam a szőnyegre. Ámulattal figyelték, szinte látszott, ahogy elképzelték, hogy miután Jancsi átkelt a folyón és elmondta a versikét világítanak a kövek.
Amikor a mese végére értem, a célt azzal mutattam be, hogy a kihelyezett karikákba dobják a babzsákot, az legyen a céljuk, hogy beletaláljanak. Akinek nem sikerült, megvártuk még addig dob, amíg találata lesz. Ezzel szemléltettem, hogy vannak nehézségek, akadályok, mint a mesében, de mindig próbálkozni kell, gyakorolni, és elérik a céljukat. Mindenkinek sikerélménye volt a dobásban, így elégedetten ültek vissza a szőnyegre, várva a következő feladatot.
Természetesen, ha nem sikerült volna a dobás valakinek, közelebb vittük volna a karikát és elmondtam volna, hogy apróbb lépésekkel is el lehet jutni a kitűzött célhoz.
A kincskeresés következik mondatomra, felbolydult a csoport, egymás felé fordultak eltátott szájjal és elismételték csodálkozva, hogy kincskereséééés?
Négy térképet adtam a gyerekeknek, akik így négy csapatot alkotva nézték a térképet és fedezték fel rajta az öltözőjüket, a csoportszobát, az előteret.
A nyilak jelölték az utat, és a csillagok a helyet, ahol a puzzle darabjait rejtettem el, illetve a Dajka néni volt segítségemre, aki még a gyerekek a reggeli után a mosdóban, majd a meseközben az öltözőben voltak, a megfelelő tárgyak alá helyezte a képdarabokat.
Ez nagyon izgalmas volt. A térkép olvasás, a helyek beazonosítása, elgondolkoztatta Őket. A síkfelületről leolvasni, merre kell haladni, az irányok ismerete, igazi nagycsoportos feladat.
Amikor minden darabot megtaláltak, összeillesztették az asztalon, ahol megbeszéltük, hogy gyűjtjük. Mivel nagycsoportosok, úgy gondoltam, hogy több darabra vágom és nem csak négyzetek, de háromszög darabok is lesznek. Ez már egy kicsit nehéznek bizonyult, mert többen otthagyták a feladatot, de itt a közös munkára, a kitartásra hivatkoztam és kértem a segítségüket.
Miután összeállítottuk a képet, megtapsoltuk magunkat és még egy picit leültettem őket a szőnyegre, hogy megdicsérjem Őket, hogy elérték a célt, összerakták a Boldog várat, mert az volt a képen.
A Fújj, fújj erősen, és minden, ami bánt, azonnal már nem akadály c. versikét elismételve búcsúztunk.

Boldogságóra – Január
Célok kitűzése és elérése
A heti tematikánkhoz – Várjuk a medvét! – jól illeszkedve tudtuk megvalósítani ezt a témát. A boldogságóra könyvből az óvó néni játéka ötletet használtuk fel. Egy kolléganő felvette a medve jelmezt, aki versmondás közben egyszer csak megjelent. Nagyon élvezték a medvebocs játékát, hogy ő elkóborolt és nem talál vissza a barlanghoz, és a térképen a csatok csak akkor nyílnak ki, ha a gyerekek segítenek. A négy játékos feladatot
1 – énekeljenek medvés dalt: Mackó, mackó mackó ugorjál…,
2 – cammogjanak mit egy medve, mondókára cammogtunk: Dirmeg, dörmög a medve…
3 –lufit fújtunk és pukkasztottunk, amely játékot már jól ismertek a gyerekek, alkalmazni szoktuk mozgások végén levezető illetve légző gyakorlatként,
4 – kiáltottunk, hogy Medve mama jövök már! nagyon élvezték.
Amikor kinyílt a térkép, a gyerekek nézték meg, ismerték fel és nevezték meg, merre is kell haladjunk. A térkép útmutatása szerint játékos formában a Medvevadászat című játékkal (Menjünk medvét vadászni…Nini, ott egy híd…stb..) jutottunk el a barlanghoz haza segítve a medvebocsunkat. Végül megbeszéltük, hogy szegény bocs célba ért, megtalálta otthonát. Majd beszélgettünk arról, kinek milyen célja van, mit szeretne elérni, megtanulni, megszerezni. Egy példát mondtunk mi felnőttek, majd sorban jelentkeztek a gyerekek. Bámulatosan fogalmazták meg céljaikat és azt, hogy hogyan tudják elérni.
„ Szeretnék egy autót! Sok pénz kell hozzá, ahhoz sokat kell dolgozni.” – ehhez hasonló célként fogalmaztak meg még versenyautót, motort, hajót.
„ Szeretnék szépen beszélni! ( egy kislány, aki nagyon pöszésen beszél) Hogy ez sikerüljön, le kell tegyem a cumit.”
„ Szeretnék iskolás lenni! Ehhez még ide kell járnom még egy évet az óvodába.” (egy nagycsoportos gyermek, aki marad plusz egy évet.)
„ Szeretnék egy lovat!” ( egy gyermek, aki nagyon szereti a lovakat és rendszeresen jár lovagolni.) – szintén azt fogalmazta meg, hogy sok pénz kell hozzá, amiért sokat kell dolgozni.
Végül egy futó-fogó játékkal zártuk. A játékszabály az volt, hogy a körön kívül egy gyermek a babszákkal megérinti a társai fejét miközben mondja hogy méz, méz, méz…akinél azt mondja medve, ott ölébe ejti a babzsákot és futással megpróbál leülni a társa helyére. A gyerekek ismerik a szabályt, hogy a cél, hogy le tudjon ülni, és az, hogy olyan társat válaszon a mondókával, aki még nem volt, hogy mindenki részt vehessen a játékban.
Megítélésünk szerint egy nagyon tartalmas, öröm és élmény teli boldogságóra foglalkozást sikerült megvalósítani.

Zalavár, 2025. január 31.

Boldogságórás foglalkozásunkat egy mondókával kezdtük, ezzel vártuk, hogy Boldog Dóra megérkezzen.
Öt ujjacskámmal tapsolok,
négy ujjacskámmal szálldosok,
három ujjacskámmal kukkintok,
két ujjacskámmal békét mutatok,
egy ujjacskámmal elhalkulok.
Boldog Dóra új évet kívánt a gyermekeknek, hiszen ebben az évben még most találkoztak először. A gyerekek egy köszöntő verssel fogadták őt, majd párban állva, a végén egymást átölelve is bemutatták újonnan tanult versüket.
„Itt az új év, megérkezett,
ajándékot hoztam neked.
Hüvelykujjam egészség,
mutatóujjam békesség,
középsőujjam boldogság,
gyűrűsujjam vidámság,
a kisujjam szeretet,
odaadom mind neked!”
Beszélgetőkörrel folytattam a Boldogságórát. Elmondtam a gyerekeknek, hogy egy nagyon fontos témát fogunk ma megbeszélni, mégpedig: Reális célok kitűzése és elérése. Kis csoportommal beszélgettünk a célokról, mi óvodai célokról, erre az éppen aktuális udvarra lemenetelkor felmerült problémát választottam (kesztyű) beszélgettünk róla, miután körbejártuk a témát saját példákat mondtam az én életemből, azután már ők is közelebb kerültek ehhez a témához.
Relaxációs gyakorlatként az „Irkafirkát” választottam, melyben jól ellazultak a gyerekek. Kezeik alatt szép alkotások születtek.
Majd a Boldogság mondókával mentünk vissza a nagy szőnyeghez, ahol Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalára táncoltunk a gyerekekkel. Boldogan, vidáman, felszabadultan énekelték a dalt táncolás közben.
A gyakorlatban is kipróbáltuk a cél elérését. Babzsákot kellett hullahopp karikába dobniuk. Elmagyaráztam nekik, hogy ez most nem verseny, a cél lebegjen a szemük előtt, hogy a babzsák a hullahopp karikában landoljon. A gyerekek ezt a játékot nagyon komolyan vették, akinek elsőre nem sikerült beletalálnia, próbálkozhatott még egyszer.
Játék után Boldog Dóra szélcsengőjével és mesébe hívó mondókájával mesehallgatásra hívta a gyerekeket. Elmeséltem A kesztyű című mesét. Azután beszélgettünk az állatok tevékenységeiről. Milyen célokat lehet még kitűzni. Sorrendbe tették a gyerekek egyesével az állatokat beköltözésük sorrendjében.
Boldogságóra lezáró tevékenységeként kesztyűs színezőt kaptak, melyet ki is színezhettek.
A szülők számára már jól ismert mondatot „Mindig a cél lebegjen a szemed előtt!” kinyomtattam, és fölragasztottam a csoportszoba ajtajára, a témát a szülőknek így adtam tovább.

Boldogóra keretében a gyerekekkel egy sarkvidéki expedícióra szerettünk volna eljutni. Megterveztük az úticélt, és kellő felszereléssel elindultunk, hogy felleljük a sarkvidéki állatokat. Az expedíció nem volt felhőtlen, mert hatalmas hóviharba keveredtünk. Menedéket kellett keresnünk, nem szerettük volna feladni az expedíciót. Elővettük bátorságunkat, és nekiláttunk egy jégkunyhó építésének. Ebben a jégkunyhóban vártuk meg a vihar végét, és közben átbeszéltük, hogy nem adjuk fel céljainkat, mert azok értelmet adnak az életünknek. A célok elérésével fejlődünk, értékesebb életet élhetünk.
Ahogy elült a vihar, azonnal útnak indultunk, hogy meglessük a jegesmedvéket, sarki rókákat. A hóban megleltük a nyomukat. El is indultunk a nyomon, de közben ismét akadályba ütköztünk. Darabokra tört jégtáblákon kellett átkelnünk. Ám közben használtuk varázsdalunkat, így sikeresen átjuthattunk a túloldalra. Ennek nagyon örültünk, hiszen a jéghegy mögött ott rejtőztek a jegesmedvék. Elővettük távcsövünket, és végignéztük ahogy a medvebocsok játszanak. Nagyszerű élmény volt a gyerekek számára.