A mi mesebeli járművünket, ami majd közös célunk felé viszi csapatunkat, olyanra terveztük, hogy:
„Földön, vizen, levegőben, de még a víz alatt is tud járni.
Van benne nappali, hálószoba, fürdőszoba, sportszoba, játékszoba, ebédlő, konyha és egy olyan jó szakács, aki nagyon jól tud főzni, és azt főz, amit kérünk.
Sok sok könyv van benne, ha keresünk, nagyon szép régi meséket találhatunk benne. De más jutalmak is vannak elrejtve mindenütt.
Olyan üzemanyag hajtja, ami nem szennyezi a környezetet.
Mi magunk vezetjük, de magától is tud menni.
Van benne egy célhoz vezető útvonaltervező masina. Képernyőn mutatja az irányt.
Mindig lehet utazni vele, és ahova akarunk menni, oda visz. Akár időutazást is tehetünk vele.
Mikor el akarunk érni egy célt, előbb be kell üljünk egy szobába, ahol mindent megtanulhatunk, ami kell ahoz, hogy elérjük a célunk. Olyan számítógépes programok vannak benne, amik okosítanak.
Aki megijed, nem kell féljen, mert ebben a járműben mindig biztonságban van.
Szines lufik vannak körülötte, amerre jár, szivárvány terem a nyomában, és olyan virágok, amik a legfinomabb illatot árasztják.”
Ilyen járművel mennénk mi céljaink felé.

„Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart.” – mondta a célokra utalva Seneca, 2.000 évvel ezelőtt. Cèlok nèlkül àlmokat valòsìtani meg nem igazàn lehet. A siker elèrèsèhez jòl meghatàrozott cèlokra van szüksègünk. A gyerekeket arra kell megtanìtanunk, hogy az àlmokèrt, cèljaik elèrèsèèrt, minden nap meg kell dolgozniuk. Ebben a hònapban, a boldogsàgòràk segìtsègèvel erre törekedtünk. Kezdetben olyan cèlokat tűztünk ki, amelyeket rövidtàvon elèrtek, ìgy megèreztèk a siker èdes ìzèt. Mivel mèg előkèszìtősök a gyerekek, ezert először megbeszèltük, majd lerajzoltàk lèpèsről-lèpèsre, hogyan haladhatunk a siker fele. Hogy megèrtsèk tàrsasjàtèkkal pròbàltam bemutatni nekik miről is van szò: a START-bòl el kell jutni a kitűzött CÈL fele.Aprò lèpèsekkel haladtunk előre. Megtanultàk, hogy ez az ùt rögös is lehet, nem könnyű, de nem adhatjàk fel. Volt, hogy elkeseredtek, mèrgesek voltak, de mindig ùjrakezdtèk, ès vègül sikerült megoldàst talàlni, hogy sikeresen elèrjèk, amit annyira szerettek volna. A fiùk megterveztèk, ès közösen megèpìtettèk a mesebeli jàrgànyunkat, amellyel eljutunk a cèlba. Nagyon gyors az autò, mint a rakèta. Azèrt olyan gyors, mert a mi közös akaratunk hajtja. Beletankoltuk a cèlkitűzèseinket! Az egyik kisfiù cèlja az volt, hogy besegìt apukàjànak a cèges dolgaiba. Jòl meghatàrozott lèpèseket tervezett, hogyan is fogja ezt megtenni. Egy pàr nap mùlva, beszèlgetès közben szomorùan közölte velünk, hogy ő bàrmennyire pròbàlkozik, nem tud besegìteni. Kèrtem, hogy ùjra gondoljuk, gondolja àt a lèpèseket. Fel akarta adni, inkàbb zoknikat tűröget anyàval, az sikerülni fog. Na itt jött be, hogy SOSE ADD FEL!!! Közösen kidolgoztunk egy tervet, ès làm sikerült, besegìtett. Meggyőzte apàt, hogy mègis tud ő segìteni. Nem adta fel! Annyira boldog volt, hiszen apuka a pèldakèp, a nagy erős sàrkàny, aki minden rossztòl megvèd, ès mindent tud! Boldogok voltunk. Mindenki. Ès leìrhatnàm a hùsz gyerek törtènetèt, törekvèsèt, mert mindenik egyedi, ès megtanìt bennünket is a kitartàsra. Büszke vagyok ràjuk.
Megbeszèltük, hogy a cèlok kijelölik az utat,amit be fogunk jàrni. A cèlkitűzèsek fontosak, hogy ne helyben toporogjunk. Bàr mèg picikèk a gyerekek, de az egyik azt mondta: „Tanìtò nèni! Ìgy màr van èrtelme mindennek.”- közhely, de nagyon okos gondolat volt. Meg is lepődtem, ès jòl esett, hogy èn is sikeresen beèrtem velük a cèlba. Màr tudjàk, hogy nem kell cèltalanul bolyongani az èletben. Cèlokkal èrdekesebb, boldogabb. Valami elérendő cél miatt dolgozni máris teljesen más megvilágításba helyez mindent. Lesz èrtelme a munkànknak.
Közös cèlokat is tűztünk ki. Pèldàul, hogy a hònap vègèig mindenki gyönyörűen fogja ìrni a szàmokat 5 -ig, ès minèl több embert boldoggà pròbàl tenni egy mosollyal, egy jò szòval, ölelèssel. Konkrètan meghatàroztuk, hogyan tudjuk elèrni ès, hogy időben meddig kell elèrnünk a cèlba. Motivàltak is voltak a gyerekek. Tudtàk, hogy sokat kell dolgozzanak, de làttam rajtuk a tenniakaràst. A tàblàra kifüggesztettük a gyönyörűen ìrt szàmokat, hogy mindig a szemünk előtt legyenek. Az utcàn idegen emberekre ràmosolyogtak, köszöntek, ès ettől boldogabbak voltak, hiszen visszamosolyogtak ràjuk az emberek. Önmagàhoz kèpest, mindenki fejlődött.Lelkesen mesèltèk szünetben egymàsnak, hogy ők màr mindenre kèpesek.
A szülők el vannak ragadtatva, mert làtjàk, hogy a gyerekük hònapròl- hònapra milyen komoly vàltozàsokon megy àt. Annyira hàlàsak, hogy ez nekem a legnagyobb öröm. Kitűztünk egy cèlt, ès tudom, hogy el is èrjük a kilenc hònap alatt. Köszönöm, hogy vagy BOLDOGSÀGÒRA!!!!

Óriási lendülettel vágtak neki a gyerekek a mesebeli járművek eltervezésének.Az elkészítés lépéseit fotóztam le.

Járműnek egy autót választottunk, melynek elkészítése előtt mindenki végiggondolta előző évének legmeghatározóbb esemnyeit, pillanatait. Jól átgondolva kitöltötte az „Előtted az év” célmeghatározó füzetét és az „Én és az új év” lapokat, melyekben rangsorolta és időhöz kötötte az általa elérni kívánt eseményeket, feladatokat. Voltak benne olyanok, melyek éppen a félév előtt még teljesítődtek is a jobb bizonyítvány elérése céljából. A saját egyéni célok után következtek a csapat közös elképzelései a jövőre vonatkozva.
Első lépésben kiválasztottuk járgányunkat, mely előtt nincs akadály, gyors és igyekszik tartani az utat. Motorját 4 általunk fontos dolog hajt: az akaraterő, a barátság, a tudásvágy és a szenvedély. Ennek az autónak, mely osztályunkat jelképezi szintén 4 erőssége lett. A néptánc, a foci, a szerepléseink és a pályázatokon való sikeres részvételek. Ha netalán meghibásodik rajta valami annak oka lehet a veszekedés, a butaság, a sérelmek magunkkal cipelése, a manipulációk és a sértegetések. Újraindítsához elsősorban megbocsátására, ölelésre, összefogásra lesz szükség valamint a barátságok elmélyítésére. Ezeket a fogalmakat megjelenítettük autónk különböző részein.
Azt is megbeszéltük, hogy útja biztos nem lesz egyenes. Haladásában lesznek emelkedők és lejtők, melyeken a csoportnak közösen kell átvergődnie magát, ha pedig valaki közülünk gödörbe kerül, annak igyekszünk segítséget nyújtani ahhoz, hogy útját folytathassa.
Kanyargós útja előtt azok a célok jelentek meg, melyeket igyekszünk megvalósítani. Reméljük sikerül.

Mint annyi más osztályban, nálunk is a zajszint okoz gondot. Amikor elmondtam nekik, hogy közös célt kell kitűznünk, azonnal ezt javasolták. Legyen csendesebb az osztály! Lerajzolták magukat a legváltozatosabb szájzárakkal (lakat, húzózár, ragtapasz, de készült számzáras ajak is). Volt jelentkező a mi megrajzolásunkra is. Nagy meglepetésemre, az én számra is lakat került!!!! Na, ezt gyorsan javítottuk. 🙂 A kreatív csapat pedig megalkotta a Pszt-Buszt. Hogy még csendesebb legyen a járgány, lábujjhegyen jár. Az ötlet a kőkorszaki szakiktól származik. Élmény volt ezt elkészíteni velük.
Farkas Lászlóné

A hónap témája a célok kitűzése volt.
Boldogságóránkat egy rajzos meditációval kezdtük, az „Irkafirká”-val. Először csukott szemmel irka-firkáltunk, majd nyitott szemmel. Megállapítottuk, hogy sokkal könnyebb úgy firkálni, ha látjuk a célt, vagyis a papírlapot.
Kipróbáltuk „Körbe, körbe, karikába” is az irkafirkát. Megállapítottuk, hogy ha előre elhatározott módon firkálunk, akkor sokkal könnyebb, mint ha összevissza siklik ceruzánk a lapon. Ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy fontos a célunk elérésében a tervszerűség.
Ezután a „Boldogságóra munkafüzet” aranyhalait töltöttük meg mindenféle kívánsággal. Volt, aki azt kívánta: „Bárcsak én lennék a legokosabb a Földön!”. Vagy, hogy „Bárcsak tudnék repülni!”. Kívántak még a gyerekek jó jegyeket, sok pénzt, családot, boldogságot, finom ételeket, csemegéket, kirándulást, tárgyi dolgokat stb.
Ezekről aztán jót beszélgettünk. Közben megtanultuk, hogy fontos, hogy a kívánságaink, céljaink elérésében, hogy azok elérhetőek, reálisak legyenek.
A témát testnevelés órán folytattuk. Erről szól a kis „videónk”.