A Boldogságóránkat a”Hintaszék”relaxációs gyakorlattal kezdtük. A gyakorlat befejezésével megteremtődött az a nyugodt közeg, amelyben igazán rá tudunk hangolódni a témánkra, a közös együttműködésre. Beszélgetőkör során felelevenítettük, hogy mi is a cél fogalma, miért fontos célokat kitűzni, új dolgokat megtanulni.
Ezután egy távolugró versenyt rendeztünk a gyermekekkel. A távolugrás során minden gyermek egy kővel jelölte meg azt az egyéni célként meghatározott távolságot, amit át szeretne ugrani. Bár a cél megfogalmazása, elérése egy gyors folyamat eredménye, de az azt követő boldogság érzése megtöltötte a gyermekeket önbizalommal, pozitív gondolatokkal. Tapssal, szurkolással biztatták egymást.
A távolugrást követően a Holle anyó című mesét meséltem el a gyermekeknek. A mesével kapcsolatban beszélgettünk arról, hogy milyen fontos, hogy ha kitűzünk magunk elé egy célt, akkor a megvalósításig próbáljunk szorgalommal, kitartással hozzáállni. Egy idő után elérjük a célunkat, a személyes sikerünket.
A mesét követően minden kisgyermek egy rajzzal örökítette meg azt, hogy mit szeretne megtanulni, mi a személyes célja. Kreatív ötleteik lerajzolását követően, mindenki alkotását egy céltáblára tűztük ki. A célok között fogalmazódott meg például, hogy szeretne megtanulni… táncolni, furulyázni, spárgázni, betűket, számokat írni. A gyermekek a csoportban minden nap megnézhetik, feleleveníthetik, hogy milyen célt tűztek ki, mit is szeretnének megtanulni.

Nagy izgalommal várják a gyermekek a Boldog órákat. Az egyik kislány azt mondta: „Mindig valamit jót csinálunk, és jó táncolni a zenékre…” Az 5. órát tartottuk most meg, ahol a célok kitűzése elérése volt a témánk. Minden foglalkozást zenehallgatással és tánccal kezdünk, a hónap dalára, majd következik a mese. Nagyon tetszett a gyermekeknek a Boldog vár meséje, és azt találgatták, hogy vajon a mi várunk kapuja, ha kinyílik mit fogunk találni mögötte. Próbáltunk beszélgetni arról, hogy mit jelent a cél, mit jelent, hogy valakinek van valami célja? Elég sokan tudtak helyesen válaszolni, és volt olyan gyermek is, aki elmondta, hogy neki milyen célja van, és hogy mit fog megtenni azért, hogy ez sikerüljön. Ezután játékos formában, kicsit összekapcsolva az évszakkal, megérkezett hozzánk „Pihe” a hópihe, a testvéreivel, akik eltévedtek és szeretnének „Hófelhő” nagyapóhoz visszajutni, de ezt csak úgy tudják megtenni, ha a gyermekek segítenek nekik, és teljesítenek 3 feladatot (1-énekeljenek el egy hóemberes dalt, 2-keressék meg a csoportban elrejtett hópelyheket, 3-keressék meg a Boldog vár kirakó darabjait) A hópehely célja az volt, hogy visszajusson „Hófelhő” nagyapóhoz, célja eléréshez a gyermekeket kérte segítségül. Jó volt látni, hogy buzgón keresgélnek a csoportban, segíteni akarnak. Foglalkozásunkat relaxációs zenével zártuk, nagyon ügyesen, egyre többen tudnak már ellazulni, kicsit lecsendesedni, megpihenni.

Célok kitűzése és elérése
Célul tűztük ki, hogy a nevelési év végére elérjük a csoportban, hogy szeretni, segíteni és értékelni fogjuk egymást. A csoport két harmada iskolába megy, a többiek maradni fognak. Megfogalmazták a gyerekek, hogy barátok szeretnének maradni. A rajzaikban megjelenítették, hogy együtt vannak.

Boldogságóránkat – mint mindig – relaxációval kezdtük. A gyerekek egyik kedvence az „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” nyújtózós, és a „Rongybabává válok, csak pihenni vágyok…” lazító, szőnyegre huppanós gyakorlat. A Boldogvár meséjét érdeklődve hallgatták a gyerekek. Utána beszélgettünk arról, hogy mit jelent a boldogság, ki mitől érzi magát boldognak. Egy kisfiú így válaszolt: ” akkor lennék boldog, ha vége lenne a koronavírusnak és mehetnénk a strandra”. Bagdi Bella: Van nekem egy álmom c. dalára önfeledten mozogtunk, táncoltunk. Már az első alkalommal nagy sikere volt a dalnak, a hónap során többször meghallgattuk. Befejezésként Boldogvár kifestő színezésére adtam lehetőséget, ami elsősorban a kislányoknál volt népszerű.