A célok kitűzése témát Dóra és Vili vezette be, mint minden alkalommal. A két báb közötti dialógus segíti a gyerekeknek megérteni a lényeget, és gyermeki közelségbe hozni. A „Mi leszek, ha nagy leszek?” kérdés többször elhangzik, többféle összefüggésben. Most a nagycsoportos gyermekek voltak elsősorban megszólítva, nekik már elérhető közelségben van az iskola. Érdekes válaszok érkeztek a kérdésre, a reális foglalkozásokon kívül: Pókember, Elza is.
A gyerekek segítségével készítettem el a Meseszövő manók szigetét, kicsi emberkékkel játszottam el a mesét, megszólítva a gyerekeket is. Nagyon tetszettek a „Miért szeretjük a meséket?” kérdésre adott válaszok: „valamelyik nagyon vicces… érdekesek… minden jót megtanulunk… hogy magyar népmeséket hallgatunk…”
A mozgásos feladatok közül a szobor játékot illesztettem bele a testnevelés foglalkozásba, így kétféle szabállyal is játszottuk, az egyik, hogy jelre indul a futás, majd jelre szoborrá merevednek, a másik változata, hogy két fogó fogja meg a gyerekekket, és így lesznek szobrok, majd amég futó gyerekek feloldják őket. Itt is megfigyelhető, hogy ki és kit old fel hamarabb, illetve, hogy mely gyerekek maradnak tovább szoborként.

Január hónapban elérkeztünk az ötödik Boldogságóránkhoz. Ebben a hónapban is sok eseményen vettek részt a gyermekek. Az én célkitűzésem volt, hogy a gyermekeket minél jobban felkészítsem a nyílt napra, mert nemcsak a szüleik, de a tanító nénik, kolleganők is ellátogatnak a csoportunkba. A célom eléréséhez, tervet állítottam össze a gyermekek számára, minden héten újabb ismeretanyaggal bővítettem tudásukat. A hónapok, évszakok, témakörében tevékenykedtünk. A Boldogságórához érve szerettem volna, hogy a gyermekek érezzék jól magukat, töltődjenek fel egy kicsit, felszabadultan énekeljenek, táncoljanak. Szerezzenek minél sokoldalúbb tapasztalatokat a Boldogságórán, zökkenjenek ki a hétköznapokból, a célkitűzésemet szem előtt tartva. Így a Boldogságóra anyagát a saját elképzelésem szerint kibővítettem, alakítottam, az oktatási segédanyagokat figyelembe vettem. Az eddig kialakított jól bevált szokásainkkal indítottam a nap eseményeit. A varázsládára ültettem „Boldog Dórát”. A gyermekek, ahogy érkeztek az óvodába, szinte mindenki már magától mondta ma Boldogóra lesz. Közösen megfogalmaztuk a mai óránk célját: egy lépcsőfokkal feljebb szeretnénk jutni a Boldogvárunkhoz, hogy a végén kinyílhasson a vár kapuja. A kezdő relaxációs gyakorlatunk az „Égig érő fa vagyok…”, többször gyakoroltuk, hogy érezzék át a gyermekek, milyen nagyra lehet nyújtózkodni, egyre feljebb hogy, egyszer csak sok gyakorlással elérhetjük, majd amit szeretnének. A kezdő éneklésre mozdulatsorokat improvizáltak, amiben a lányok leleményesebbek voltak minta fiúk. A zene alatt feloldódtak, vidám hangulat alakult ki, örömmel töltött el, hogy egymással egyre felszabadultabban táncolnak. Beszélgető kört kezdeményeztem. Mit kell tenni a célok elérése érdekében. Saját példával álltam elő, szeretném, hogy jól ismerjék az évszakokat, hónapokat. Egy kosárban tárgyakat rejtettem el, melyek a négy évszakot szimbolizálták. Tapintással fel kellett ismeri, mit fogtak meg, majd melyik évszakra jellemző. Megbeszéltük melyik a legkedvesebb évszakuk, van-e valamilyen céljuk a különböző évszakokban. Segítettem őket az elindulásban, majd hamarosan meg is jöttek az ötleteik. (korcsolyázni, focizni, biciklizni, úszni) Megerősítettem bennük, hogy a céljainkért tenni kell. Beszélgettünk arról milyen az, ha tudatosan készülünk egy-egy célunk elérésére, és miket kell tenni hozzá. A tervezés, a sok gyakorlás segíti a céljaink elérését. Kértem őket, hogy segítsenek az én célom elérésében. Amikor jönnek a szüleik az oviba a nyílt napra, akkor nagyon ügyesek, okosak legyenek, lássák a tanító nénik is, hogy nemsokára iskolások lesznek. A hónapok egymásutániságának tudatosítása érdekében megtanulták, Csanádi Imre: Hónapsoroló versét, valamint a Kerek mese: Hónapos dalát. Közösen elmondták a verset, dalt. Ezután egy közös játékra invitáltam őket. Térkép segítségével meg kellett keresni a Boldogvár kirakó darabjait. Csapatokat szerveztünk 3-4 főből állót. Az óvoda helyiségeiben nyomokat hagytam, melyeket a térkép alapján meg kellett találniuk. Az együttes keresgélés nagy izgalommal töltötte el a gyermekeket, ujjongva jelezték, ha megtalálták a kirakós puzzle darabokat. A csoportban összerakták a Boldogvárat, a céljukat elérték. Nagyon jó kis játék volt, kérték máskor is játszunk ilyet. A mesehallgatás szokásait megtartva a mesepárnákon helyezkedtek el, meggyújtottuk a mesegyertyánkat, majd meghallgatták Boldogvár meséjét. A képzelőerejüket hívtam elő, igyekeztem előadásmódommal a mesét minél jobban megjeleníteni. A mese végén elmondták álmaikat. Örültem, hogy egyszerű dolgokat fogalmaztak meg. Bagdi Bella: Képes vagy rá dalát hallgattuk meg zárásaként, majd felhelyeztük a várunkra a célok elérésének a jelét. A szülőktől visszajelzést kaptam már több alkalommal is, milyen jó, hogy a gyermekük Boldogságórán vehet részt, mindig lelkesen mesélnek otthon róla. Szülői megbeszélésen, a készült fényképekből, diavetítést fogok bemutatni a szülőknek, hogy ők is jobban megismerhessék a Boldogságóra programját, eseményeit. Megtartottuk hónap végén a nyílt napunkat, mely jól sikerült. A célom sikerült elérnem sok munkával, odafigyeléssel, gyakorlással, minden kisgyermek tudta, mikor született, melyik hónapban, évszakban. A szülők pedig megismerkedhettek Boldog Dórával. A gyermek örömmel üdvözölték, szívesen fogadták, hogy ismét eljött hozzájuk, aki a tevékenységek végzése közben játékossá tette a feladatok megoldását.

A gyerekek nagy örömmel vettek részt a játékban. Mindenkire nem került sor, ezért megbeszéltük, hogy az elkövetkező napokban is játszunk majd ezt a játékot.