A Katica csoport gyermekivel Micimackó évfordulója alkalmából készítettünk színezőket, rajzokat.
Ezután beszélgettünk a céljainkról, terveinkről, majd célbadobós játékot játszottunk a gyermekekkel.
Végezetül átbeszéltük közösen a mai napot, kinek melyik foglalkozás tetszett jobban.
Célok kitűzése és elérése
Tervezz, álmodj és valósítsd is meg!
Ebben a hónapban úgy érzem egy nagyon komoly témát feszegettünk főleg a 14 éves gyerekekkel. A hónap témáját ugyanis két kisebb korosztályra bontottam. Úgy éreztem, hogy a közös témaindítás után meg kell bontanom a csoportomat, hiszen egészen más dolgokról kell beszélgetnünk a 10 évesekkel, mint a 14 éves továbbtanulás előtt álló diákokkal. Nagyon tetszett a gyerekeknek a könyvben szereplő kis történet a lottónyereményről. Ennek a történetnek a mondanivalóját átültettük a gyerekek élethelyzetébe. Ezután a 10-12 éves gyerekek nyílt végű mondatokat kaptak, melyeket be kellett fejezniük. A mondatok az elmúlt év pozitívumaira vonatkoztak, illetve ennek az évnek a célorientált tervezésében segített. A 13-14 évesek pedig ezidő alatt egy „céltáblát” kaptak, melyen a főbb témaköröket én megadtam és nekik kellett ezeket kibontani, személyre szabni, apró elérendő célokkal megtölteni. Most csak a vázlat céltábla került ki a faliújságra, mert amit a gyerekek készítettek, azt hazavitték és azon nyomon követhetik, hogy mit sikerült elérniük a 2021-es évben. A hónapot ismét egy drámapedagógiai foglalkozással zártuk a helyi családsegítő szolgálat munkatársát is bevonva. Itt előkerült a Koshi nevű hangszer is, melyet majd szeretnék én is beszerezni, mert a hangja azonnal elvarázsolt kicsit és nagyot egyaránt. A meditációkhoz tökéletes lenne. Aztán Jankó és a testvérei történetén keresztül megtanultuk azt, hogy mindenkinek meg kell becsülnie azt a kenyeret, amit otthonról hoz, még ha az sokszor kemény és száraz is. A foglalkozás végén mindenki elgondolkodhatott arról, hogy átvitt értelemben milyen kenyeret hozott otthonról, s mindez mire tanítja.
Hogy mit tartogat a jövő, azt mindenki szeretné tudni! Elképzelések, álmok , rajz formájában történtek a csoportban.
Hogy mit tartogat a jövő, azt mindenki szeretné tudni! Elképzelések, álmok , rajz formájában történtek a csoportban.
A bakancs és a bakancslista
A kialakult járványhelyzetben a szakiskolai hibridoktatás (a gyakorlat, és szülői kérésre a közismeret is, az intézményben jelenléti oktatással történik) tette lehetővé, hogy az osztály tagjaival együtt gondolkodva jussunk el a megvalósított projektig: mit szeretnél elérni, megvalósítani a következő fél évben!
A segédanyagok választható feladatai közül eddig is mindig együtt döntöttük el, hogy melyiket válassza a csoport, kvázi az összeset feldolgoztuk egy kicsit. A módszerünk minden hónapban ez: célok kitűzése és elérése, most fokozottan érvényes erővel működött, hiszen ennek a hónapnak a témájáról van szó.
A megbeszélés során középtávú terveket és célokat határoztunk meg (2021. június végén, a banketten fogjuk kibontani és megnézni bakancslistájukat), mert a tanulásban akadályozott tanulók végzősök, már második szakmájukat szerzik és a vizsga letétele után kilépnek a munka világába.
Hálás vagyok, hogy részese lehettem a csapattá kovácsolódott osztály célkitűzéseinek, hogy megtapasztalhattam a segítő együttműködés felemelő, mindenen átsegítő érzését. Miért hívják bakancslistának a kitűzött célokat? Milyen a reális, megvalósítható cél? Mit jelent a középtávú terv? Annak megértése, hogy a kigondolt megvalósítással 1 nap alatt nem végezhetünk! Ki hoz zoknit? Persze, hogy a sportolónak jutott eszébe felajánlani! Az egyik fiú apukája kőműves, gondolta, hoz betont! Természetesen, telefonos egyeztetés után, modellgipszet juttatott be a szülő! A radiátoron való szárítás közben jöttek rá fiataljaink arra, milyen fontos a türelem! A festék színében és a cipőfűző szükségességében már önálló döntést hoztak. Az újságpapír, a vödör, a kislapát, a kanna, a kötény és a ragasztópisztoly beszerzését és rendelkezésre bocsátását rám osztották!
Hát, így készült el nálunk a bakancs egész januárban, több héten át! A képekből készített kollázs is alátámasztja, hogy boldogan, hittel és élményekkel, tapasztalatokkal bővelkedve valósítottuk meg céljainkat, terveinket és tekintünk a jövőbe.
Nagyon sokat tanultam tőlük magamról, az életről, ezúton is köszönöm.
A mese felolvasásával vette kezdetét az óra!
Felrajzoltuk a célok feljegyzéséhez az osztott kört.
Önállóan kitöltötték, szöveggel, ill rajzokkal.
Elkészítettem közben az osztály közös céljainak feljegyzéséül szolgáló kört, melyet a gyerekek közösen megbeszéltek, majd kitűztük a falra, hogy láthassuk mi valósul meg belőle a későbbiekben!
Jó volt érezni, hallani, hogy látják a saját, közös hiányosságaikat (melyek alig különböztek a mi terveinktől) és szeretnének tenni is érte!
Ezen a héten célunkkul tűztük ki, hogy megvendégeljük a télen is velünk maradó kismadarainkat. Ennek érdekében először is megismekedtünk a telelő madarainkkal, megbeszéltük, miért is fontos élelmet biztosítani ebben a hideg, zord időben kismadarainknak. Minden gyermek elkészíthette saját kis madáretetőjét, ezzel is erősítvén a gyermekekben az állatokról való gondoskodás fontosságát. Udvari játékunk során megfigyeltük őket, valamint feltöltöttük a madáretetőket és madárkalácsokat is kihelyeztünk madárkáink számára. A gyermekek örömmel ismerkedtek meg telelő kismadarainkkal, megértették a téli madáretetés célját, annak fontosságát.
Ebben a hónapban a célok kitűzése és elérése volt a fő témánk. Ezzel kapcsolatban sokat beszélgettünk arról, hogy az embereknek kell, hogy legyen egy céljuk az életükben. Legyen egy jó tervünk. Minden sikeres részcél elérése után jutalmazzuk meg magunkat. A foglalkozást kezdő énekléssel indítottam el Van nekem egy álom c. dallal. Nagyon tetszett a gyerekeknek.Ezután a Boldogvár című mesével ismerkedtek meg a gyerekek. Elkészítettük közösen kartonból a csoportunk céljait. Különböző játékokat játszottunk. /célba dobás, Boldogságvár puzzle/Mindenki nagyon jól érezte magát.
A szokásos beszélgetőkörünket Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalának meghallgatásával kezdtük. Megbeszéltük miről szól a dal (- feljutok a csúcsra, – megtanulok úszni…). Megkérdeztem a gyerekektől, hogy mi a legnagyobb álmuk, a céljuk, amit majd elszeretnének érni. A válaszaik: – úszóbajnok, pilóta, iskolás, óvónéni, rendőr…. Nagyon tartalmas beszélgetés folyt közöttük. Elmeséltem nekik, Boldogvár meséjét. Milyen érzés amikor sikerül elérni valamit? – tettem fel a kérdést. Mindenkinek pozitív érzései voltak. Kitűztük magunk elé aznapi célunkat, megépítjük Boldogvárát. A közös tevékenység nagy mértékben erősítette a csoport kohéziós erejét. Boldogan állták körbe, az elkészült várat. BÜSZKÉK VOLTUNK MAGUNKRA!
Minden gyermeknek van legalább egy olyan, belülről jövő kihívása, ami meghatározza az érdeklődést, amiben önmaga lehet, ki tud bontakozni. Lehet ez egy építőjáték során alkotott vár, vagy csak egy egyszerű rajz, de a cselekvésben jól érzi magát. Ezeket a kihívásokat örömmel végtelen szeretettel és odaadással végzi.
A Kisvakond csoportban van olyan kisfiú, aki egy-egy úszóversenyről éremmel tér haza, illetve vannak olyan gyermekek, akik a rajz tehetségükkel érnek el eredményeket. ŐK A MI BÜSZKESÉGEINK, együtt örülünk a sikereiknek!
A téma lezárásaként kiszínezték a közeli céljaikat, és ígéretet fogadtak, hogy el is érik azokat, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a nehézségeket leküzdjék.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Nagykereki Tagóvoda
A boldogságóra témájának feldolgozásához ajánlott játékok nagy sikert arattak a csoportban. Ismert ugyanakkor a megváltozott eszköz miatt mégis új játéknak számított a „célbazokni „. A csoport életében már szokássá vált a gyerekek név,- ill. születésnapjának megünneplése, azonban nagy meglepetés volt a kedvenc mesehősüket köszönteni „ Micimackó napja”alkalmából. Örömmel beszélgettek és készítettek képet róla. A „Hátra arc” játék is élményt jelentett, főként a nagyobbak számára. Lelkesen követték egymás mozdulatait, próbálták minél pontosabban lemásolni ugyanazt a formát. Az együtt töltött időt a jókedv, öröm, vidámság jellemezte, ezt a gyerekek is elmondták, amikor arról kérdeztük őket hogyan érezték magukat?