A célok jelentik az első lépést a jövő tervezése, és alapvető szerepet játszanak a készségek fejlesztésében az élet különböző területein.
Januári témánk a célok kitűzése és elérése volt, melyhez nagy lelkesedéssel fogtunk hozzá. Sokat beszélgettünk a gyerekekkel a családdal eltöltött boldog napokról, a közös élményekről. A beszélgetőkörben megbeszéltük, hogy mit is jelent a cél, miért fontos a célok kitűzése, meghatározása Megbeszéltük az is, hogy kinek milyen egyéni céljai, álmai vannak, hosszabb vagy rövidebb távra. Például, ki hova szeretne kirándulni? Mit szeretne megtanulni? Még azt a kérdést is feltettük, hogy ki mi szeretne lenni, ha nagy lesz? Mi az, amit szeretnél kipróbálni?
A beszélgetések során az egyéni célok megfogalmazása mellett helyet kaptak a csoport közösen elérendő céljai, kívánságai is. A témához kapcsolt mese (Boldogvár meséje) feldolgozása segítette a ráhangolódást, a megértést. Megbeszéltük a cselekményt, a szereplők tulajdonságait, cselekedeteiket, a mese tanulságait. Egy-egy szituációban, a napok folyamán is előkerült a bátorító mondóka, amit János ismételgetett, amikor akadályok tornyosultak elé („Fújj, fújj erősen! S minden ami bánt, meglátod azonnal már nem akadály! Fújj, fújj!”)A történet arra inspirálta a gyerekeket, hogy merjenek nagy célokat kitűzni és ne féljenek az akadályoktól, a kudarctól.

Munkafüzetből kiválasztották a hozzájuk legközelebb álló céljaikat és kiszínezték. Voltak aki saját maguk rajzolták le céljaikat. Felragasztottuk azokat a saját hőlégballonra és fellógattuk azokat a csoport szoba faágára, amely mindennap a szemünk előtt lebeghetett. Az alkotások felragasztása közben meghallgattuk a „Van nekem egy álmom” című dalt, majd felszabadultan mozgott rá mindenki a csoportban egy vidám hangulatú foglalkozás lezárásaként.
Madárkalácsot készítettünk a madaraknak és célunk lett, hogy folyamatosan , minden nap ellenőrizzük a madár etetők tartalmát, hogy fel legyen töltve.
Mozgásos tevékenység során célba dobás, drámajátékok, helyzetgyakorlatok, sok-sok szerepjáték, a Boldogvár meséje, Kalandok kapuja társas játék.
Többször meghallgattuk, énekeltük a ”Volt nekem egy álmom” című dalt.
Próbáljanak legjobb tudásuk szerint haladni az álmaik megvalósítása felé és minden apró sikernek tudjanak örülni. A csoport közösen kitűzött céljaiért pedig mindenkinek együtt kell tenni, ki kell venni a részüket az ahhoz vezető út nehézségeiből is. Vizuális technikák bevonásával, szituációs és drámajátékokkal segítettem őket a közös gondolkodásban és összetartásban

A boldogságóránkat a maci-héten tartottuk meg. Elmeséltük a gyerekeknek a Varázsecset című mesét. A csoportunkba érkezett Maci Marci, aki eltévedt és segítséget kért a gyerekektől. A hazafele vezető út térképét négy kapocs zárta, ezeket a kapcsokat különböző feladatok elvégzése után lehetett levenni. Énekeltünk macis dalokat, elmondtuk Balla Piroska: Ébred a medve című versét, utánoztuk a medve járást és képekről különböző medvéket neveztünk meg (barnamedve, óriás panda, koala, jegesmedve…). A feladatok teljesítése után, a gyerekek a térkép segítségével hazavezették a barlangjába Maci Marcit.
Beszélgettünk arról, hogy kinek milyen céljai vannak, amiket szeretne elérni és mit tesz azért, hogy elérje a céljait. Valaki szeretne megtanulni zongorázni, egy kislány szeretne olyan jól rajzolni, mint a nővére, mások távoli tájakra szeretnének eljutni….
Ezután a gyerekek lerajzolták Maci Marcit és várjuk, hogy vasárnap meglátja-e az árnyékát.

Januárban az alapprogram fő témája a célok kitűzése volt ,az önbizalom program ajánlott témája a motiváló jövőkép,az erősségprogram témája a vezetői képesség, valamint az önkontroll, és a nyitott gondolkodásmód volt. Ezt csoportjaink életkori sajátosságaiknak és az aktuális projek folyamatba beépítve valósították meg. A nagyobbak beszélgetőkörök alkalmával osztották meg egymással gondolataikat a céljaikról, s azt is kipróbálhatták hogy hogyan tudnak összedolgozni egy egy játékos feladat közben. A kisebbeknél nagy sikert aratott a szoborjáték amit zenére valósítottunk meg. valamint a vonatozás szintén zenére melynek során mindenki kipróbálhatta vezetői képességeit. A rajzolós mondókák során nagyméretű lapra alkothatott mindenki kedve szerint és utána egymás rajzát találték ki a gyerekek hogy vajon mit is ábrázol. A nagyoknál az add tovább játék igen szórakoztató pillanatokat is okozott, míg a kicsit ugyanezt a játékot az add tovább a labdát játékkal helyettesítették. A legnagyobbak azt a célt tűzték ki maguknak hogy mackóbarlangot építenek közösen s egész héten ezt a témát dolgozták fel , igazi jó hangulatú projekthét kerekedett belőle, sok játékkal érdekes feladatokkal, megfigyelésekkel beszélgetésekkel.

A hosszú szünet után nagy örömmel érkeztek a gyerekek az óvodába. A karácsonyi élmények beszámolója után a Boldogság Programunk következő feladatait beszéltük meg. Boldog Dóra bábunk minden tevékenységünk előtt beszélgetett a gyerekekkel. Több célt is kitűztünk erre a hónapra. Színes hetet tartottunk, melyre a szülőkkel együtt készültünk, bevonva őket is a témánk feldolgozásába. Mindennap olyan színű ruhába érkeztek a gyerekek, mely az adott napra volt jellemző. A következő célunk táncosok fogadása volt. Vannak bátortalan gyerekek a csoportunkban, ezért nagy odafigyeléssel fordultunk feléjük, hogy ez a célunk is teljesülni tudjon, hogy örömmel vegyenek részt ezen a programon. Motiváló hatása volt a Boldogság szívecskének. Ezt megelőzte, hogy mindenki „megkereste” hol dobog a szíve. „Add tovább” játékunkhoz is a szívecskét használtuk fel.
A Maci nap zárta be a hónapunk esemény sorozatát. Felértünk az ötödik lépcsőfokra, amely a Boldogság várunkhoz vezet.

A Maci csoportban először az előző havi jócselekedetek gyűjtéséről kérdeztem a gyerekeket, melyet papír szívekbe kellett beleíratniuk szüleikkel mindenki meggyőzően bizonygatta, mennyi minden jót tett.
A havi témánk a célok kitűzése és elérése: a foglalkozást két-a „Fújj-fújj” és „Az égig érő fa vagyok” – relaxációs gyakorlattal kezdtük (dr.Bagdy Emőke), majd beszélgetőkörben kérdeztem a csoportot a cél, mint szó jelentéséről, hozzá kapcsolódó szinonimákat kerestünk, és megmutattam a boldogovi cél jelét. Elérendő célként sokféle dolgot mondtak a gyerekek, és segítségül egy tablóra előre felragasztott képeket mutattam nekik, melyeket egyenként megtárgyaltunk, kiegészítettük hasonló gondolatokkal. A témánkat a kiskakas gyémántfélkrajcárja c. mesével folytattam (rendhagyó módon nem a Boldogvár c. mese volt). Azért is tűnt célratörőbbnek ez a mese, mert egyrészt ismerték a gyerekek és így interaktívan együtt meséltük el, együtt kántálva a kiskakas ismétlődő monológjait, másrészt a mese előtt megfigyelési szempontként a kiskakas elérendő és tűzön-vízen át megvalósítandó pozitív célját jelöltem ki a csoportnak. A szekrényre illusztrálásként felraktam papírból kutat, tüzet, török császárt és méhkast, és egy kakas bábbal báboztam. A mese végén pici, ujjra húzható papírméhecskéket adtam a gyerekeknek, melyeket együtt reptettek. Nagyon lelkesek és vidámak voltak a Maci nagycsoportosok az egész tevékenység alatt.
Tovább gondolásként megkértem őket, hogy beszélgessenek otthon szüleikkel a családjuk céljairól.