A foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók életkoruknak megfelelő, játékos és élményalapú módszerekkel megismerkedjenek a célok fogalmával, felismerjék a célkitűzés jelentőségét, valamint megtapasztalják, hogy a célok apró lépésekben, kitartással elérhetők.
A foglalkozás az Irkafirka relaxációs gyakorlattal indult. A gyerekek megnyugodtak, ellazultak, figyelmük befelé irányult, így felkészültek a közös munkára és az érzelmi ráhangolódásra.
Az Add körbe a varázsecsetet című játék segítségével a tanulók játékos formában kapcsolódtak a foglalkozás témájához. A tevékenység elősegítette az egymásra figyelést, az együttműködést és a koncentrációs képesség fejlesztését. A játék nagyon vidám hangulatot teremtett.
A foglalkozás fő részében a tanulók meghallgatták A varázsecset című mesét. A mese feldolgozása irányított kérdések segítségével történt, melyek segítették a történet megértését, a tanulságok felismerését és a személyes élményekhez való kapcsolódást.
A beszélgetés során a gyerekek megfogalmazták saját céljaikat, egyszerű, számukra fontos és elérhető példákon keresztül. A gyerekek a céljaikat rajzos formában is megjelenítették. A rajzolás közben Bagdi Bella Van nekem egy álmom című dalát hallgattuk, amely támogatta az elmélyülést, és az érzelmi feltöltődést. A zenehallgatást a gyerekek mindig nagy örömmel veszik.
A foglalkozás meditációs gyakorlattal zárult, amely segítette a tanultak elmélyítését, a belső képek rögzítését és a nyugodt lezárást.
A tanulók aktívan, érdeklődően vettek részt a foglalkozáson. Nyitottan fogalmazták meg gondolataikat, örömmel osztották meg céljaikat. A tevékenységek hozzájárultak az önismeret fejlődéséhez, az önbizalom erősítéséhez és a pozitív gondolkodás kialakításához. A foglalkozás jó hangulatban, élményekkel gazdagodva zárult.
Célok kitűzése és elérése
Boldogságórás foglalkozásunkat egy mondókával kezdtük, ezzel vártuk, hogy Boldog Dóra megérkezzen.
Öt ujjacskámmal tapsolok,
négy ujjacskámmal szálldosok,
három ujjacskámmal kukkintok,
két ujjacskámmal békét mutatok,
egy ujjacskámmal elhalkulok.
Boldog Dóra új évet kívánt a gyermekeknek, hiszen ebben az évben még most találkoztak először. A gyerekek egy köszöntő verssel fogadták őt, majd párban állva, a végén egymást átölelve is bemutatták újonnan tanult versüket.
„Itt az új év, megérkezett,
ajándékot hoztam neked.
Hüvelykujjam egészség,
mutatóujjam békesség,
középsőujjam boldogság,
gyűrűsujjam vidámság,
a kisujjam szeretet,
odaadom mind neked!”
Beszélgetőkörrel folytattuk a Boldogságórát. Elmondtam a gyerekeknek, hogy egy nagyon fontos témát fogunk ma megbeszélni, mégpedig: Reális célok kitűzése és elérése. Középső csoportommal beszélgettünk a célokról, és arról, hogy mit jelent kitartani egy cél mellett, még akkor is, ha valami nem sikerül elsőre. Hegyes képeket választottam számukra példaként, majd kis kártyákon keresztül beszéltük meg azt, hogy mely dolgok jöhetnek szóba egy célnál. Megosztották saját tapasztalatikat is. (pl. valaki megtanult biciklizni)
Relaxációs gyakorlatként az „Irkafirkát” választottam, melyben jól ellazultak a gyerekek. Kezeik alatt szép alkotások születtek.
Majd a Boldogság mondókával mentünk vissza a nagy szőnyeghez, ahol Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalára táncoltunk a gyerekekkel. Boldogan, vidáman, felszabadultan énekelték a dalt táncolás közben.
A gyakorlatban is kipróbáltuk a cél elérését. Babzsákot kellett hullahopp karikába dobniuk. Elmagyaráztam nekik, hogy ez most nem verseny, a cél lebegjen a szemük előtt, hogy a babzsák a hullahopp karikában landoljon. A gyerekek ezt a játékot nagyon komolyan vették, akinek elsőre nem sikerült beletalálnia, próbálkozhatott még egyszer.
Játék után Boldog Dóra szélcsengőjével és mesébe hívó mondókájával mesehallgatásra hívta a gyerekeket. Elmeséltem A Didergő király című mesét. Azután beszélgettünk arról, hogy a kislánynak, mekkora célt kellett kitűznie, hogy elérje a királynál, hogy ne fázzon. Kértem őket, hogy sorolják el nekem, hogy milyen dolgok kellett ahhoz, hogy a kislány célja megvalósult (bátorság, önismeret…)
Boldogságmondókával az asztalhoz vezettem őket, ahol képek közül ki kellett választaniuk a saját céljaikat, majd ki kis kellett színezniük. Színezés közben egyéni megerősítésekkel támogattam őket, hangsúlyozva, hogy a fejlődés folyamatos gyakorlással érhető el.
Boldogságóra lezáró tevékenységeként Boldogságváras színezőt kaptak, melyet ki is színeztek.
A foglalkozás jó hangulatban telt, a gyerekek aktívan részt vettek a beszélgetésben. Megfigyelhető volt, hogy egyre tudatosabban használják a „megpróbálom még egyszer” és „gyakorlok” kifejezéseket. A téma segítette önbizalmuk erősödését és a pozitív gondolkodás kialakulását.
Jövőben szeretném a kitartás témáját játékos helyzetgyakorlatokkal és mesedramatizálással tovább mélyíteni.
A szülők számára már jól ismert mondatot „Mindig a cél lebegjen a szemed előtt!” kinyomtattam, és fölragasztottam a csoportszoba ajtajára, a témát a szülőknek így adtam tovább. Otthoni feladatként pedig megkértem őket, hogy beszélgessenek a célokról, ill. a család közös céljairól és egy A/4-es lapra készítsék el a választott két célt. Ezeket az alkotásokat várom vissza, melyet a következő témával fogok feltölteni.
A januárban a célok megfogalmazására és megvalósítására összpontosítottunk. Elsőként arról beszélgettünk, mit jelent a gyerekek számára egy vágyott eredmény, és milyen terveket szoktak kitűzni maguk elé. Ezt egy játékos feladat követte: előbb mindenféle szándék nélkül dobták a labdát, majd a „Beletalálok!” szó kimondásával igyekeztek pontosan célba találni. A közös megbeszélés során arra kerestük a választ, hogyan segíti a sikeres megvalósítást, ha kimondjuk vagy elképzeljük, amit szeretnénk elérni. Ezután összegyűjtöttük, milyen ismérvekkel rendelkezik egy jól megfogalmazott cél: legyen világos, kisebb lépésekre bontható, reálisan teljesíthető és időben behatárolt. A gyerekek ezt követően elkészítették saját „célvirágukat”. A virág közepére mindenki egy kitűzött célját írta, a szirmokra pedig a kérdésekre adott válaszai kerültek: miért fontos számára, mit kell tennie érte, kitől kaphat segítséget, mikorra szeretné megvalósítani, és hogyan ünnepli majd a sikerét. A foglalkozást egy közös mini rituáléval zártuk: mindenki magasba emelte a célvirágát, és együtt, hangosan kimondtuk a megerősítő mondatot: „Képes vagyok elérni céljaimat!”
Mit jelent 5-6 éveseknek a célok kitűzése? Nehéz erről beszélni a gyerekeknek, de a hajós játék, jó lehetőség volt arra, hogy egy cél érdekében közösen dolgozzunk. Viharos tengeren megy a hajó, ami egyre kisebb lesz. Vigyáznunk kell egymásra, célunk, hogy senki se essen le a kissebbedő vízi járműről.
Utána a beszélgetés során a gyerekek elmondták, hogy mi a céljuk a közeljövőben – és ezt le is rajzolták.
Lezárásként felhelyeztük az ötödik lépcsőfokra a célok elérésének jelét.
Az otthon befejezett célokat óra elején felolvasták, és megbeszéltük, hogy esetleg tudnak-e egymásnak segíteni egy-egy cél elérésében. Volt ajánlat segítségre, ami nagyon jó hatású volt. A mese meghallgatáása és megbeszélése után próbáltunk egy közös célt is kitalálni az osztálynak, azt pedig lebontani részcélokra csapatokban, de még dolgoznunk kell rajta. A meditáció mostanra egész jól működik, nagyon szereti mindenki. Erről teszek most be fotót.
A célok és kívánságok közti különbségek megfigyelésén és meghatározásán volt a fő hangsúly, illetve a füzetbe is írtak aranyhalacskákba kívánságokat, nyilacskákba pedig célokat fogalmaztak meg.
A hónap témáját célbadobással vezettem be, babzsákokat dobhattak a gyerekek egy kosárba. Ezután beszélgetést kezdeményeztem: kinek milyen célja van. Eleinte inkább kívánságokat fogalmaztak meg, pl. kisautót szeretne kapni. Később sikerült rávezetnem a nagyobbakat arra, hogy mik is azok a célok melyek igazán nagy boldogságot okozhatnak nekik. Volt aki olvasni, más korcsolyázni szeretne megtanulni, valaki főzni…sokféle célt hallhattunk.
Ezután babzsákokból meseösvényt építettünk, és sorban mindenki végigsétált a kacskaringós ösvényen. Eljutottunk Meseországba, ahol papírszínház mesét láthattak, hallhattak a gyerekek. A mese címe: Jégország királya.
A főhős igazán kitartó volt abban, hogy elérje célját és ő lehessen Jégország királya.
Mese után mindenki királlyá/királynővé válhatott kis időre: Mátyás király parancsára játékot játszottunk úgy, hogy a kör közepén álló gyermek nevét mondtuk „Mátyás” helyett 🙂
Ez a játék nagyon tetszett a gyerekeknek.
A végén énekeltünk, relaxáltunk.
Januárban a boldogságóráink középpontjában a célok kitűzése és a hozzájuk vezető út állt. Az órák során nem csupán beszélgettünk a célokról, hanem élményszerűen, mesén és játékokon keresztül dolgoztuk fel a témát.
Az első alkalommal megnéztük a A teknős és a nyúl című mesét. A történet remek kiindulópontot adott ahhoz, hogy beszéljünk a kitartásról, a lassú, de biztos haladás fontosságáról, és arról, hogy a célok eléréséhez néha türelemre és kitartásra van szükség.
A következő alkalommal a harmadikos gyermekek a mese inspirációjára saját „cél-lépcsőt” készítettek. Ez egy vizuális segédlet volt, amelyen végiggondolták, miben ügyesek már, és mit szeretnének még gyakorolni. Így nemcsak elméletben, hanem konkrétan saját életükre vetítve is foglalkoztak a célokkal. A kisebbek közben színezővel dolgoztak, amely szintén a mese és a célok témájához kapcsolódott – így mindenki korának megfelelő, kreatív feladatot kapott.
Az óra végére csodálatos volt látni, mennyi gondolat született a gyerekekben. A legfontosabb pedig az volt, hogy mindenki sikerélménnyel zárta a foglalkozást, és megtanulták:
Kitartással célba érnek!
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
A hatodik osztályban megemlékeztünk az oktatás nemzetközi napjára. Megbeszéltük, hogy mit jelent az iskolában az inklúzió, és azt, hogy miért fontos az inklúzió. A tanulók ötleteltek azzal kapcsolatban, hogy szerintük még mitől lehetne inklúzívabb az iskola.
A tanulók prezentációt készítettek a céljaikról, amiben azt is kifejtették, hogy miért motiválóak számukra céljaik, mennyire reálisak, mérhetőek és konkrétak.
Januárban a téli szünetről visszatérve sokat beszélgettünk a gyerekekkel az újévi fogadalmakról, bár azt tapasztaltuk, hogy a szülők körében ez annyira nem jellemző, senki nem tudott olyat említeni, amit a szülei az idei évben változtatni szeretnének vagy el szeretnének érni.
Beszélgettünk a gyerekek vágyairól, terveiről. Kértük, hogy fogalmazzanak meg maguknak egy célt, melyet szeretnének elérni. Segítettük őket abban, hogy ez ne legyen irreális, és saját maguknak kelljen érte tenni nap mint nap.
Ez a téma a hónap folyamán többször is előjött. Technika órán a kezüket rajzolták le és az ujjaikra írták a vágyaikat, céljaikat.
Olvasásórán a Himnusz tanulásánal a bérc szó ismeretlen volt a gyerekek számára, így több képet is megnéztünk magas hegységekről, pl. a Kárpátokról is. Megbeszéltük, hogy őseink sem hátráltak meg, átjöttek rajta. A táblára felrajzoltak egy magas hegyet, melyet azonosítottunk a céljaikkal. Beszélgettünk arról, hogy milyen érzés egy hatalmas hegy lábánál állni, milyen nehéz lehet feljutni rajta, sőt, az is előfordulhat, hogy visszacsúszunk a megmászása közben stb.. Nagyon jó gondolataik voltak azzal kapcsolatban, hogy mit tennének ilyenkor. (Nem adom fel, újra próbálkozom, másik, esetleg könnyebben járható utat keresek, stb…)
Mindemellett megünnepeltük a hóemberek világnapját is, persze ebben az időjárás is segített nekünk, de Örökös Ökoiskolaként a hóembereket az újrahasznosítás jegyében üres műanyag joghurtos poharak és textilmaradékok felhasználásával is elkészítettük.
Kolléganőmmel úgy gondoljuk, nagyon tartalmas hónapot éltünk meg a témának köszönhetően.