Januárban az alapprogram fő témája a célok kitűzése volt ,az önbizalom program ajánlott témája a motiváló jövőkép,az erősségprogram témája a vezetői képesség, valamint az önkontroll, és a nyitott gondolkodásmód volt. Ezt csoportjaink életkori sajátosságaiknak és az aktuális projek folyamatba beépítve valósították meg. A nagyobbak beszélgetőkörök alkalmával osztották meg egymással gondolataikat a céljaikról, s azt is kipróbálhatták hogy hogyan tudnak összedolgozni egy egy játékos feladat közben. A kisebbeknél nagy sikert aratott a szoborjáték amit zenére valósítottunk meg. valamint a vonatozás szintén zenére melynek során mindenki kipróbálhatta vezetői képességeit. A rajzolós mondókák során nagyméretű lapra alkothatott mindenki kedve szerint és utána egymás rajzát találték ki a gyerekek hogy vajon mit is ábrázol. A nagyoknál az add tovább játék igen szórakoztató pillanatokat is okozott, míg a kicsit ugyanezt a játékot az add tovább a labdát játékkal helyettesítették. A legnagyobbak azt a célt tűzték ki maguknak hogy mackóbarlangot építenek közösen s egész héten ezt a témát dolgozták fel , igazi jó hangulatú projekthét kerekedett belőle, sok játékkal érdekes feladatokkal, megfigyelésekkel beszélgetésekkel.

A hosszú szünet után nagy örömmel érkeztek a gyerekek az óvodába. A karácsonyi élmények beszámolója után a Boldogság Programunk következő feladatait beszéltük meg. Boldog Dóra bábunk minden tevékenységünk előtt beszélgetett a gyerekekkel. Több célt is kitűztünk erre a hónapra. Színes hetet tartottunk, melyre a szülőkkel együtt készültünk, bevonva őket is a témánk feldolgozásába. Mindennap olyan színű ruhába érkeztek a gyerekek, mely az adott napra volt jellemző. A következő célunk táncosok fogadása volt. Vannak bátortalan gyerekek a csoportunkban, ezért nagy odafigyeléssel fordultunk feléjük, hogy ez a célunk is teljesülni tudjon, hogy örömmel vegyenek részt ezen a programon. Motiváló hatása volt a Boldogság szívecskének. Ezt megelőzte, hogy mindenki „megkereste” hol dobog a szíve. „Add tovább” játékunkhoz is a szívecskét használtuk fel.
A Maci nap zárta be a hónapunk esemény sorozatát. Felértünk az ötödik lépcsőfokra, amely a Boldogság várunkhoz vezet.

A Maci csoportban először az előző havi jócselekedetek gyűjtéséről kérdeztem a gyerekeket, melyet papír szívekbe kellett beleíratniuk szüleikkel mindenki meggyőzően bizonygatta, mennyi minden jót tett.
A havi témánk a célok kitűzése és elérése: a foglalkozást két-a „Fújj-fújj” és „Az égig érő fa vagyok” – relaxációs gyakorlattal kezdtük (dr.Bagdy Emőke), majd beszélgetőkörben kérdeztem a csoportot a cél, mint szó jelentéséről, hozzá kapcsolódó szinonimákat kerestünk, és megmutattam a boldogovi cél jelét. Elérendő célként sokféle dolgot mondtak a gyerekek, és segítségül egy tablóra előre felragasztott képeket mutattam nekik, melyeket egyenként megtárgyaltunk, kiegészítettük hasonló gondolatokkal. A témánkat a kiskakas gyémántfélkrajcárja c. mesével folytattam (rendhagyó módon nem a Boldogvár c. mese volt). Azért is tűnt célratörőbbnek ez a mese, mert egyrészt ismerték a gyerekek és így interaktívan együtt meséltük el, együtt kántálva a kiskakas ismétlődő monológjait, másrészt a mese előtt megfigyelési szempontként a kiskakas elérendő és tűzön-vízen át megvalósítandó pozitív célját jelöltem ki a csoportnak. A szekrényre illusztrálásként felraktam papírból kutat, tüzet, török császárt és méhkast, és egy kakas bábbal báboztam. A mese végén pici, ujjra húzható papírméhecskéket adtam a gyerekeknek, melyeket együtt reptettek. Nagyon lelkesek és vidámak voltak a Maci nagycsoportosok az egész tevékenység alatt.
Tovább gondolásként megkértem őket, hogy beszélgessenek otthon szüleikkel a családjuk céljairól.

A foglalkozást Szivárvány légzéssel kezdtük, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát, amit mozgással kísértünk, a gyerekek legnagyobb örömére.
Megbeszéltük, mit jelent a „cél” szó. Ennek ismeretében mindenki elmondhatta, hogy kinerk mi a célja, van e olyan vágya, amit szeretne elérni. Érdekes módon majdnem mindenki azt fogalmazta meg, hogy mi szeretne lenni nagykorában.
Mesehallgatásként Bezzeg Andrea, Boldogvár című meséjét meséltem el a gyerekeknek, mely után beszélgettünk. A mese története által megbeszéltük a célok eléréséhez szükséges törekvéseket.
Játszottuk a „varázshópelyhek” játékot, ami nagyon elnyerte a gyerekek tetszését, így többször ismételtük.
Mivel középsősök vagyunk, így ettől a hónaptól kezdődően indult csoportunkban a „naposság”
Szinte kivétel nélkül minden gyermek azt mondta, hogy egyéni célja, hogy szeretne napos lenni. Zárásként kiszínezték a célok elérésének jelét: a kéztartást, közben szólt Bagdi Bella: Van nekem egy álmom…kezdetű dala, amire a színezés végeztével táncolni is lehetett.

A hosszú téli szünet után érdeklődve hallgattuk egymás élménybeszámolóját az ünnepekről. Eddig elért eredményeinkről, következő feladatainkról, odavezető útról is sokat beszélgettünk gyermekeinkkel-szüleikkel. Mindenkit pozitívan értékeltünk egy-egy számára fontos területtel kapcsolatban. Mesélés után rávilágítottunk a család, segítő emberek fontosságára, kitartásra, melyek elengedhetetlenek további boldogulásunkhoz. Elkészítettük a szerencse malackáinkat, patkóval célba dobva felsorolhatták további terveiket, kívánságaikat /pl.:” Elengedtem a cumimat!”, „Viszlát Pelus!”, „Ez leszek a farsangon.”../, hagyományápoló témahetünkön játékosan gyakorolhatták a medveetetést, medvék mozgását -„Medve vagyok, cammogok”. Egymást buzdítva biztattuk őket a többszöri próbálkozásra, melyek előbb-utóbb sikerélményhez vezettek. Tevékenységeink során többször is meghallgattuk a Pozitív mondókát, dallama hamar a fülünkbe szállt. Szülők támogatásával készülünk a farsangra, melynek bevételével óvodánk alapítványát támogatjuk.