Az Eszterlánc kiscsoportban a következő boldogságórát, a célok elérését egyedi módon igyekeztünk megvalósítani. A „Testünk” témakörrel összekapcsolva azt a célt tűztük ki, hogy elsajátítjuk, illetve gyakoroljuk (Hapci manó segítségével) a helyes orrfújás technikáját, valamint az egészségünk megóvása érdekében sokat mozgunk. A „Boldog mondókával” gyakoroltuk a testrészek nevét, majd közös lufipukkasztással és célba dobással mozogtunk. Egy fantázia játékkal a gyerekek segítettek „Maci mamának” különböző feladatok elvégzésével, hogy haza jusson. A gyerekeket egész héten könnyen be lehetett vonni a játékokba, boldogan és lelkesedéssel tevékenykedtek.

A tevékenységet Bagdi Bella Van nekem egy álmom című dalával kezdtük, amit mozgással kísértünk. Ezt követően beszélgettünk a céljainkról, álmainkról és ezek megvalósításához szükséges feladatokról, erőfeszítésekről, segítségül a munkafüzet 38. oldalán található színezőt használtuk. Majd játékkal folytattuk a tevékenységet – célba dobás- játék, amit a gyerekek nagyon élveztek, igyekeztek elérni a célt. A témát mesével Boldogvár meséjével dolgoztunk fel, amit a gyerekek figyelmesen hallgattak végig. beszélgettünk a mesében rejlő célokról és azok megvalósításáról. Mindenki kiszínezhette a saját elképzelése alapján a várát. A „hátra arc”- játéknál a gyerekek oda figyeléssel segítették társaikat, hogy sikerüljön a feladat helyes megoldása. A témát a cél elérés jelének színezésével zártuk.

Először közösen, majd egyénileg is kitűzték a gyerekek céljaikat.
Célba dobással átélhették az elért cél teljesítésének örömét, a kitartó próbálkozás eredményét.

Ebben a hónapban a célok kitűzéséről és eléréséről beszéltünk. Az óvodás gyerekek számára ezt úgy tudtam a legjobban szemléltetni, hogy kincskeresésre hívtam őket. A beavatott kollégáimnál elrejtettem a borítékokat, amelyek egy-egy puzzle darabot tartalmaztak. Ezeket a borítékokat a gyerekek csak akkor kaphatták meg, ha helyesen válaszoltak a feltett kérdésekre. pl: Milyen évszak van most? Miért fontos a gyümölcs fogyasztása? stb. Nagyon jó volt látni, ahogy a nagyobb gyerekek segítették a kisebbeket. A kincskeresés végéhez érve megszereztük az utolsó puzzlet is, így már csak annyi feladatunk volt, hogy összeragasszuk és kiszínezzük. Színezés közben mindenki elmondta az egyéni célját, mint például megtanulni úszni, írni, stb.

Az ötödik téma a célok kitűzése és elérése volt a boldogságóra keretében, melyet heti tervnek megfelelően valósítottam meg. Cél, feladatrendszer: Ismerjék fel a gyermekek, hogy mennyire fontos, hogy tudják, mit akarnak elérni, és milyen módszerek segíthetik őket ebben. Részcélok fontossága! Kiemelt fejlesztési terület: céltudatosság, önbecsülés, önismeret, énkép fejlesztése, önérvényesítés-pozitív önérvényesítési mód alakítása, együttműködési képesség fejlesztése, kezdeményező képesség fejlesztése. Hétfőn a kezdő relaxáció után beszélgetést kezdeményeztem a gyermekekkel arról, hogy kinek mi a célja, mit szeretne elérni. Itt közeli, és távlati célokat is megfogalmaztak, melyről videó felvételt készítettem. Nagy élmény volt számunkra, hogy a szelektív mutizmussal küzdő gyermekünk is jelentkezett, és néhány rövid mondat erejéig részt vett a beszélgetésben. A közeli célokat is megbeszélve felragasztottuk a képeket egy nagy szívre, melyet az interaktív táblánkra helyeztünk fel. Ennek fotója is feltöltésre került. Fontos szempont volt, hogy reális célokat próbáljanak megfogalmazni, az apró lépéseket is szem előtt tartva. Kedden mozgás tevékenység volt, ahol célba dobtunk, gyakoroltuk a hajítás, dobás műveletét, kiegészítve célok megfogalmazásával. Addig dobhattak a gyermekek, míg mindenkinek sikerült a kislabdát a zsámolyba dobnia. „ Nem adjuk fel!” felkiáltással biztatták, buzdították egymást a gyermekek, örülve egymás sikerének. A tevékenység végén egy tégely apró gyöngyöt gurítottam szét, amit közösen szedtek össze a gyermekek. Ezekről is fotó készült. Ezután következett Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje. Ez nagyon tetszett a gyermekeknek, és kérték, hogy minden nap meséljem el. Szerdán ismételtem a mesét, majd következett a boldogságvár puzzle, ami 7 darabból állt. Ezt eldugtam a csoportszobában, és a gyermekeknek ezeket a darabokat kellett megtalálni, és közösen összerakni. Ez többször is eljátszottuk, akkora nagy volt a lelkesedés. A délelőttöt Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalával fejeztünk be, melyhez mozdulatokat találtunk ki. Ezt is többször ismételtük. Csütörtökön ismételtem a mesét, majd létrehoztunk egy folyót, köveket pakolva bele, melyen a gyermekeknek végig kellett haladnia. Ezt nagyon sokszor játszották, állandóan változtatva az útvonalat. Ez egyben egy nagyon jó lábtorna is volt. Következett a Boldog vár színezése (mese illusztráció). Rájuk bíztam ennek létrehozását, hogy mindenki a saját elképzelése szerint színezzen, illetve több gyermek ki is egészítette a várat. Ők maguk fogalmazták meg, hogy most az legyen a cél, hogy nem mennek ki a vonalból színezés során. Ezen a napon nem mindenki színezett, ezért pénteken folytattuk ezt a tevékenységet. Ekkor találták ki a lányok, hogy tegyünk csillámport az övékébe. Ezt minden kislány kérte, boldogan nézték a fiús, és lányos boldogság várakat. Mikor mindenki befejezte, kitettük a faliújságra, hogy a szülők is megtekinthessék gyermekük munkáját. Következett ismét a mese, a kérdésekre ügyesen válaszoltak. Felragasztottuk a célok elérésének jelét a boldogság várunkra, megbeszéltük, hogy már félúton vagyunk a célhoz, ahhoz, hogy bejussunk a várba. A délelőttöt ismét Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalával fejeztünk be. Felszabadult, boldog hetet zártunk!

A Boldogságóra e havi témáját a hóembertekével és a földre fektetett karikába való célba dobással (a térlátás és a mozgáskoordinációs fejlesztési lehetőségeket megragadva két térbeli síkot alkalmaztam) vezettem be, a CÉL szót többféle szituációban említve és magyarázva. Sajnos, a „mi” gyermekeinknek ez a fogalmi megnevezés nehéznek, nehezen elsajátíthatónak tűnt. Nagyon sokára sikerült néhány gyermeket rávezetnem a cél fogalmára. Igyekeztem saját, egyszerű valamint a gyermekekhez közel álló – a könyvben is szereplő – példákat is említeni és hozzájuk magyarázatokat fűzni, de így is csupán két középsős korú (jobb megértő képességgel rendelkező) gyermek tudta saját célját felnőtt segítség nélkül megfogalmazni. Ezt a lerövidített és gyermekeink szociokulturális környezetének nyelvezetéhez igazítottan előadott mese – melyet szokatlanul figyelmesen és csendben hallgattak – sem segítette elő jelentősebb mértékben, pedig a feldolgozását segítő kérdésekre adekvát válaszokat adtak. Gyerekeink kisebb hányadánál közelítünk a fogalom jelentéstartalmának megértéséhez, de döntő többségüknek a magyarázó beszélgetések ellenére sem sikerült megértenie mire vagyok kíváncsi, így a téma feldolgozása itt meg is rekedt. Célok hiányában az elérésükhöz vezető utak sem „rajzolódhattak ki”.