Sokat gondolkodtam azon, hogyan tudnám gyakorlatban szemléltetni az iskolába készülő csoportomnak, a célok eléréséhez vezető utat.
Játékon keresztül mutattam meg a lehetőséget – szándékom az volt, hogy saját maguk tapasztalják meg először egyénileg, majd összedolgozva azt, hogyan lehet „A” pontból „B”-be eljutni. Tudom, hogy csak gyakorlással lehet ráérezni a célok és az odavezető út meghatározására.
Többször hallottam és magam is alkalmazom a SMART módszert, ami angolul okosat jelent – ezt próbáltam gyereknyelvre lefordítani.
De mi is kell hozzá?
1. megvizsgáltuk a helyzetet – vannak eszközök, vannak barátaim, és egy feladatot fogunk megoldani.
2. mi a feladat – el kell jutnom az utolsó kis szigetig (szőnyeg)
3. S – SPECIFIC: csak a szőnyegen lehet haladni a cél felé, nem léphetek le róla
M – MEAUSREABLE: megszámláltuk hány kis szőnyeg van lerakva, hányat kell lépni hozzá
A – ACHIEVEABLE: elérhető, megbeszéltük mit is kell tenni, mire kell figyelnünk
R – RELEVANT: elérünk az utolsó szigetre, ott megtaláljuk a „kincset”, vagy találunk „táplálékot”
T – TIME BOUND: időhöz kötött – nem állok meg, nem szállok ki, minél rövidebb idő alatt végig megyek az úton
4. célok elérése: hogyan fogod elérni ezeket a célokat? – hogyan tud engem a segítőm támogatni, mire fogok figyelni a közös munkában
5. elindulok a kitűzött úton a „kincs felé”
Első játékunk: „Vidd a tojásokat az utolsó szigetre”
Műanyag kanálon lévő kindertojás belsőt kellett végig vinni az úton úgy, hogy csak a szőnyegre léphettek a gyerekek.
Második játékunk: „Segítsünk közösen a barátunknak a vak sötétben eljutni a kincses szigetre”
Egy gyermeknek bekötöttem a szemét és közösen adtuk az utasításokat, hogy merre forduljon, mekkorát lépjen.
Harmadik játékunk: „Segíts a barátodnak a vak sötétben eljutni a kincses szigetre”
Itt pár párokban dolgoztak a gyerekek úgy, hogy körülöttük duruzsolás hallatszott és abból kellett csak a társa utasításait követni, rá figyelni.
A játék végén a gyerekek maguk is megfogalmazták, hogy nagyon figyelniük kellett a társukra és nehéz feladat volt, de együtt megcsinálták, elérték a célt. Jó volt látni az örömüket.

Relaxációval kezdtük a hetet, amely a „Malomkörzés” volt. Egyre gyorsabban forogtak a malomkerekek, amit nagyon élveztek. Az együttes mozgás örömét, a célba dobás versenyfeladata fokozta. Csapatokat alkottunk és babzsákot kellett a Bady-hengerbe bedobni. A csapatok izgatottan álltak neki a közös cél teljesítésének, ami a győzelmet jelentette. Az a csapat győzött , aki a legtőbb babzsákot dobta be a hengerbe. Nagy volt a boldogság mikor megszámoltuk a hengerben lévő babzsákokat és kihírdetésre került a győztes csoport. Az átélt siker, közös cél a beszélgetőkör témája lett. Mindenki elmondhatta, mit szeretne elérni. Akadt,aki a közelgő oviolimpián szeretett volna jól teljesíteni, akadt,aki anyukájának szeretne segíteni a házimunká- ban, volt,aki úszni szeretne megtanulni és olvasni. A téma feldolgozásához Boldog Dóra hozott nekünk egy mesét, a Boldogvár meséjét. A mese sokakban felébresztette a küzdési vágyat, a közös siker és cél megfogalmazását. A váratlanul beinduló hóesés, csak fokozta azt a hangulatot,hogy versenyezzünk, ezért az udvaron rendeztünk hógolyócsatát, amely segítette gyermekeinket a közös cél megvalósításában, az összetartásban ,ami az oviolimpia dobogós első helyezése volt.

Meghallgattuk Bagdi Bella:Van nekem egy álmom című dalát .Majd beszélgettünk arról,hogy kinek milyen céljai vannak.Mit szeretnének elérni egyszer.A nagyobbaknak sikerült megfogalmazni,hogy úszni,100-ig elszámolni,olvasni,írni,cipőt kötni ,vágni,stb .A havas udvaron téli útkeresős játékot játszottunk .A gyerekeknek egymást felváltva szánkóval kellett a kijelôlt célba húzni.A cél felé haladva minden gyerek izgatottan boldog volt.Remélem a megfogalmazott távolabbi célok is nemsokára teljesülnek.

Mesehallgatásként Bezzeg Andrea, Boldogvár című meséjét meséltem el a gyerekeknek, mely után beszélgettünk. A mese története által megbeszéltük a célok eléréséhez szükséges törekvéseket.
Szívmanó és Pozitív gyerek vagyok kártyacsomagok képeit nézegettük, mely segített ötletet adni a gyerekeknek céljaik megfogalmazásához, melyek önbecsülésüket nagyban támogatják. Elkészítettük ,, Közös céljaink”- albumunkat, ahová minden gyermek elhelyezhette a számára elérendő pozitív emberi tulajdonságot, vagy valamely cselekményt amelyben szeretne ügyes lenni. Az albumot csoportszobánkban helyeztük el.

Január hónapban az óvodánkban tömegesen betegedtek le a gyerekek, ezért amikor a boldogságórát tartottam volna a kis ovisaimnak, szinte mindenki elfogyott a csoportunkból. Egy kisfiú maradt, így átmentünk vele egy középső csoportba és velük együtt tarthattam meg a januári boldogságóra foglalkozásomat.
A foglalkozások elején A Van nekem egy álmom című dalra a varázsecsetünket adogattuk körbe és próbáltunk csendben egymásra figyelni, ebben a játékban ki kellett találni a középütt állónak, hogy kinél rejtőzködik az elrejtett varázsecset. A játékot tovább folytatva, tovább relaxáltunk egy olyan játékkal, ahol hurkapálcáról hurkapálcára kellett körbeadogatni egy kendőt anélkül, hogy kézzel hozzáértünk volna. Az volt a célunk, hogy leesés nélkül érjen körbe a kendő. Sikerült, elértük az első célunkat. Beszélgettünk a céljainkról, kinek milyen céljai lehetnek akár egyénileg, akár a csoportban vagy otthon a családdal. Kinek mi okoz még nehézséget, mi az álma, mit szeretne elérni, és ahhoz milyen út vezet. Az egyáltalán fárasztó, megterhelő, vagy könnyedén teljesíthető? Mivel csak helyettesítettem ebben a csoportban autista gyermekemmel, nem igazán ismertem a csoportot, így csak tapogatóztam mi az amit kép formájában megmutathatok, javasolhatok célként számukra. Sok-sok képet hoztam és sok-sok új gondolatot is kaptam, kinek mit jelent a cél elérése. Mondtak olyat a kis csigabigák, hogy megtanulni úszni, vagy elmenni kirándulni. Beszélgettünk arról, hogy mennyire fontos, hogy tudjuk mit akarunk elérni és ehhez mit kell tennünk. Megfogalmaztuk a gyerekekkel az egyéni és a csoport közös céljait, amit még nem tudnak, vagy ami már magabiztosan megy. Volt olyan álom, hogy pl. megtanulni cipőfűzőt kötni, olvasni, írni, megtanulni figyelni, csendben lenni, egyedül étkezni, öltözködni, kibékülni, szabályokat jobban betartani. Ezeket felragasztottuk a szekrényre, amit a foglalkozás végén mindenki megnézhetett közelebbről. Édesek voltak a gyerekek, ezért a végén egyik szívmelengető játékomat játszottam velük, melyben egy érzést kell továbbadni csukott szemmel. Ez az érzés a hátsimogatás volt, és a végén meg is beszéltük, hogy jó volt-e mindenkinek. A visszajelzések, mosoly alapján úgy érzem, hogy mindenki jól érezte magát ebben a játékban, engem pedig boldogsággal töltöttek el ezek a percek.
Remélem máskor is tarthatok boldogságórát ebben a csoportban.
Mészárosné Ádám Andrea
óvodapedagógus, óvodaigazgató-helyettes
Maglódi Napsugár Óvoda
Nyuszi és Csigabiga csoport