A célok kitűzésének a hónapja
Ebben a hónapban kiderült, hogy még mindig pozitív a tesztem, ezért a kolléganőmet kértem meg, hogy tartsa meg helyettem a boldogságórát. Ő szívesen elvállalta a Bezzeg Andrea „Boldogvár meséje” című mese elmondását, feldolgozását, valamint lerajzoltatta a gyerekekkel, hogy milyen célokat szeretnének elérni a közeljövőben. Az elkészült műveket a gyerekek a dajkanéni által eljuttatták hozzám. A képek másik oldalára pedig az óvónéni szavakkal is leírta, hogy mit ábrázolnak: többen számítógépes figurákat szeretnének kapni a szüleiktől, van, aki király szeretne lenni, hogy sok aranya legyen, van, aki háromemeletes ágyat szeretne, hogy az unoka testvére is velük tudjon aludni, van, aki sok játékbabát szeretne, van, aki sok virágot szeretne, hogy az anyukájának adhassa és ezzel mosolyt csaljon az arcára. Az egyik kisfiú pedig azt írta, hogy ő segíteni szeretne az édesanyának mosni, főzni, takarítani, hogy több ideje maradjon arra, hogy vele játsszon.
Ezzel ezt a hónapot le is zártuk volna, de szerencsére még időben munkába tudtam állni újra és így egyéb tevékenységeket is meg tudtunk valósítani. Például közösen ragasztottuk fel a képeket egy rózsaszín kartonra, melyre filctollal felírtam, hogy „Céljaink”, ők pedig kiszínezték a betűket.
A dalok hallgatása már mindennapossá vált a csoportunkban. A gyerekek már majdnem minden dalt együtt énekelnek Bagdi Bellával. Kedvencük a Szép nap, ölelj most át engem című dal, amelyre önállóan már saját koreográfiát is kialakítottak.
A dalok többsége kiválóan alkalmas arra, hogy a gyerekeket kelőképpen energetizálja, így előszeretettel használom torna foglalkozások előtt, mint ahogy ezt történt a héten pénteken is. A foglalkozás alatt végig motiváltak, lelkesek és fáradhatatlanok voltak. A tervezett célba dobást (babzsákkal) legalább hétszer ismételtük meg. Bár, ha rajtuk múlt volna, még most sem hagytuk volna abba. Az sem szegte kedvüket, hogy nem mindig sikerült beletalálni a célba.
Az utolsó pillanatokban a célok kitűzésének a jelképét is sikerült megcsinálnunk, így azok is felkerültek a „Boldogságvár” ötödik lépcsőfokárra.

Szeretnénk sokat játszani egymással: vidáman, jó hangulatban.
Készülünk a Farsangra: új tánccal.
Farsangi mulatság az óvodában: mindenki érezze jól magát.

Az új évben szeretnénk sokat vidáman játszani.
Több barátot szerezni.
Gondoskodni a hideg télben a madarakról.

A téma feldolgozását a ” Boldogvár meséjével kezdük el. A feltett kérdéseket megértették, melyekre nagyon ügyesen válaszoltak. A megfogalmazott vágyak, célok között elhangzott, – szeretnék megtanulni írni , olvasni, úszni, sielni, korcsolyázni, bringázni, motorozni, melyeket a foglalkozás után mindenki lerajzolhatott.
A csoport közös vágya a farsang volt, melyre már nagy izgalommal készülnek.
Következő nap a tornateremben, két csapatot alkotva, babzsákot dobtunk célba ( karikába). A gyermekek ismét megfogalmazták, kimondták céljaikat dobás közben. Akinek elsőre nem sikkerült, azt a többiek buzditották az újabb dobásra, igy megtapasztalhatták azt is, ha elsőre nem sikerül, ne adják fel! Legközelebb sikerülni fog.
A nap végén Bagdi Bella ” Van nekem egy álmom ” cimű dalát énekeltük – játszottuk el. Megmásztuk a magas hegyet ( bordásfalat) úsztunk egy nagyot a ” Dunában” , tapsoltunk , táncoltunk, mely nagy örömet jelentett számukra.