A január az év első hónapja. Valami új kezdődik minden évben ilyenkor. A megújulás, a változások lehetősége pedig mindig reményekkel teli. Én ezt a fonalat szerettem volna megragadni a diákjaimmal. Motivációs idézetet választottunk magunknak: „Bízz abban a csendes és szerény belső hangban, ami azt súgja, hogy : Megpróbálom, menni fog.” Ezt választották a gyerekek. Azt állapítottam meg ebből, hogy igazából bátorításra van szükségük leginkább. Erre és az elért eredményekre építettem a beszélgető körünket.
Egy nagyon alapos beszélgetőkörben tehát megtartottuk a mi kis számvetésünket. Gondolatébresztőként a kérdéseket a gyerekek a táblán láthatták, amitől persze el is lehetett térni. A kérdések az elmúlt év, tanév célkitűzéseihez és a célok megvalósításához kapcsolódott. Rögtön az élményekhez, a tényekhez kötöttük az érzelmeket is. Felidézték a gyerekek a sok munkához, a beteljesüléshez és a kudarchoz kapcsolódó élményeiket is. Néhányan beszéltek a jövőbeli terveikről is. Természetesen nem volt kötelező a gondolatokat, a terveket megosztani egymással. Hiszen két önálló feladatban ezt megtették mindnyájan. Az egyik nyílt végű mondatok befejezése az új évre vonatkozóan, a másik egy gondolattérkép volt. Igaz, hogy van némi átfedés a két feladat között, de én 10-14 éves gyerekekkel foglalkozok és nagyon eltérő szinten vannak értelmi és érzelmi intelligencia terén, szóbeli kifejezőképességben, így mindenki megtalálta a számára megfelelő feladattípust. A munkákat hazavihették a gyerekek. Jó ezt év közben többször elővenni, visszaigazolást, vagy bátorítást nyerni.
Célok kitűzése és elérése
A célok kitűzése témakörben sok olyan lehetőséget láttam, ami egy negyedikes számára fontos üzenettel bír. Év elején -mint minden évben- leírták fogadalmaikat. Egy-egy cél kitűzése érdekében fontos ismerniük a saját korlátaikat, képességeiket. Ennek érdekében egy önismereti játékkal kezdtük, aminek neve: Mit tennél ha… ezt követően egymásról mondtunk jó tulajdonságokat, majd kevésbé jókat. Azt szeretem benned, hogy…, Azt nem szeretem benned hogy… Ezeket feltárva a gyerekeknek lehetőségük nyílt még jobban magukba nézni, magukra ismerni. Majd 2 hetes kihívásokkal folytattuk, célok, amiket 2 hét alatt elérek. Lehetett testi, lelki, szellemi, társas. Például: Egy héten keresztül reggel korán kelek, egy héten keresztül bevetem az ágyam s így tovább. Ebben a feladatban számít az elszántság , a motiváció, akarat és az időmenedzsment is. A gyerekek nagy részének sikerült a kitűzött challenge-ket megvalósítani. Végül jöhettek a hosszabbtávú célok, amiket űrhajóval csillagokkal, meteorokkal szemléltettünk. Amiben az űrhajó a gyermek és a csillagok, meteorok az elérendő célok.
Az újév alkalmából mindenki felírt egy jókívánságot név nélkül, majd egy kalapból ezt kihúztuk és felolvastuk. Kiderült, hogy sok kívánság csak úgy teljesülhet, ha teszünk érte. Ezzel kapcsolatban a gondolataikat egy feladatlap segítségével mindenki egyedül fogalmazta meg. Végül tettünk egy osztályfogadalmat is. Bízzunk benne és önmagunkban, hogy sikerül betartani a fogadalmat. Ha igen, akkor azt biztosan megünnepeljük.
Varga Irén: Mi leszek, ha nagy leszek? című versének ismertetése után megbeszéltük, milyen szupererőre vágynak a gyerekeknek, milyen szuperhősök lennének szívesen, majd néhányan le is rajzolták elképzeléseiket.
Január hónap a célkitűzések hónapja. A gyerekekkel először megnéztük a Piston (Dugattyú) animációs kisfilmet és kielemeztük, hogy milyen cél motiválhatta a szereplőt. Megbeszéltük azt is, hogy ez valójában nem egy okos dolog volt, a rendőrt lekörözni. Ezután megfogalmaztuk saját céljainkat, nagy hangsúlyt fektetve rá, hogy olyan célokat próbáljanak megfogalmazni, ami elérhető, megvalósítható a számukra. A célokat mindenki lerajzolta egy papírra. Ezután kezdődött az asztronauta képzés, ugyanis eldöntöttük, hogy a célokat saját űrhajóval kilőjük az űrbe! Jelmondatunk: „A végtelenbe és tovább…!”. A kis asztronauták a kilövés napjáig több vizsgán is megfeleltek:
– állóképesség (állj fél percig egy lábon)
– tér-irány orientáció (tudd melyik a jobb, bal kezed…)
– matematikai tudás (feladatlap helyes kitöltése)
– színek ismerete (nem mindegy, hogy vész esetén a piros vagy a kék gombot nyomja meg az űrhajós… 😊)
A vizsgán mindenki átment, kezdődhetett a mérnöki pontossággal kidolgozott űrhajók gyártása. Szabadidőben mindenki elkészítette saját asztronauta öltözékét is és jutott idő űrmanócskák gyártására is wc-papír gurigákból. Eljött a kilövés napja, az iskola aulájában. A célokat az űrhajóban elhelyeztük, visszaszámlálás után mindenki tehetett jó pár kört az aulában a céljaira gondolva, hogyan fogja azokat megvalósítani. Az aulában kis kiállítást is készítettünk. A landolás napján – június 15-én – mindenki visszakapja az űrhajóját és megbeszélhetjük, hogy a benne lerajzolt célokat, kinek sikerült megvalósítania.
(MANT – Magyar Asztronatikai Társaság – ez szerepel az űrhajós ruhákon 🙂 , persze valamelyiken a NASA kapott helyett… 🙂
Időkapszulát készítettünk, mottót választottunk, beleírtuk rövid és hosszútávú céljainkat. A későbbiekben is ebbe az időkapszulába fogjuk gyűjteni céljainkat.
Időkapszulát készítettünk. A gyerekek levelet írtak a jövőbeni önmaguknak.
Megfogalmaztuk hosszú – és rövidtávú céljainkat. A nyilkat kilőttük, várjuk, hogy teljesüljenek kívánságaink. Tudjuk, hogy keményen kell dolgoznunk azért, hogy megvalósuljanak.
Elsősökként a legnagyobb kihívást az jelentette számunkra, hogy mi is a különbség az álom és a cél között. Az utóbbiért küzdenem kell, s bizony lesznek buktatók, követünk el hibákat, elesünk, de felállunk, a koronát megigazítjuk és megyünk tovább. Ha kell, egészen a csillagokig:)
A célok kitűzése, és elérése témát is két órában dolgoztuk fel. Az órát relaxációs feladattal kezdtük: „Lemegy a nap, lankad a kar, törzsem pihenni akar”, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. sikerült ellazulniuk tőle. Megfejtettük a keresztrejtvényt, a megfejtés – sikerül szó jelentésének tisztázása után, beszélgettünk a téma elméleti hátteréről, majd meghallgattuk mindenki beszámolóját, élményét. A hónap dala meghallgatása során volt, aki táncra perdült, többen színezték „Bármire képes vagyok!” színezőt. Ezeket a dalokat nagyon szeretik a gyerekek, örömmel éneklik a szöveget, szívesen táncolnak rá. Ezután egy mesét olvastam nekik – levontuk a tanulságot, hogy miért tesz valakit boldoggá az, ha van célja, és eléri azt. Az első órát meditációval zártuk.
A második órát a hónap dalának meghallgatásával kezdtük. A dalt többször meghallgattuk, közben színeztek. Elkészítettük a tablót: minden gyerek egy kék alapra lerajzolta magát, a jobb felső sarokba ragasztott egy kupát, amibe beleírta a célt, amit szeretne elérni. A három felhőbe a cél eléréséhez szükséges lépéseket, részcélokat írták be. A tűzijátékhoz odaírták, hogy milyen jutalmat szeretnének, ha elérik a kívánt célt. Ezeket az egyéni rajzokat feltettük a táblára a hónap mottója köré: „Bármit képes vagyok elérni!” Zárókörben mindenki megfogalmazta, hogy mit tanult ebből az órából, mi az a pozitív gondolat, amit magával visz. A második órát is meditációval zártuk.