A hónapban a Cirkusz témakört kezdtük el feldolgozni a gyermekekkel. Ez alkalommal a célkitűzés és elérés témát egy torna keretein belül gyakoroltuk és sajátítottuk el. Az akadálypálya kitűnő lehetőséget biztosít a gyermekek számára, hogy megismerhessék a rövidebb távú célokat, melyek ebben az esetben a részfeladatok teljesítései voltak és a távoli célok elérésében, amely maga az akadálypálya teljesítése volt.
A gyermekek nagyon szeretik az akadálypályát, örömmel vették és teljesítették a kihívásokat.
A játék végére minden mogyorós gyermekből cirkuszi artista lett.

Vár a Boldogvár! 😊

Az ötödik boldogságórán a Célok kitűzésével és elérésével foglalkoztunk.

A csoport reggel elég izgatott volt, ami valószínű a frontnak volt köszönhető, ezért tízórai után bele is kezdtünk a relaxációnkba. Kezdésként „a haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” mondókára igyekeztünk minden negatív érzéstől, hangulattól megszabadulni és arra a feladatra koncentrálni, ami előttünk állt. A gyermekek néhány perc után sokkal nyugodtabbak és figyelmesebbek lettek. Majd folytatva a bemelegítést a „medve vagyok és cammogok” mozgásra körbe jártuk a csoportszobát, teret adva a teljes megnyugváshoz.

Ezt követően leültünk a szőnyegre és beszélgetést kezdeményeztem arról, hogy tudják-e, hogy mit jelent az, hogy célok kitűzése és annak elérése. Az egyik kislány tökéletesen megfogalmazta, mi szerint: „A cél kitűzése az, amit nagyon szeretnék elérni és ezért mindent megteszek, hogy sikerüljön!” Ettől tökéletesebben és gyermekibb nyelven nem is lehetett volna megfogalmazni. Megtapsoltuk a kislányt, aminek ő nagyon örült. Minden kisgyermeket megkértem, hogy csendben gondolkodjon el azon, hogy mit szeretne elérni, mi a célja, majd ezt a célt hangosan mondják ki úgy, hogy közben a padlóra letett karikákba babzsákot dobnak. Kértem őket arra is, hogy figyeljenek oda egymásra is és saját magukra is, mert később ezt a célt le is kell rajzolniuk. Ügyesen, mindenki beletalált a körbe és szófogadóan kivárták a sort is. Nagyon jó és elérhető célokat fogalmazott meg a gyermekek többsége. Például „az a célom, hogy legyen egy teknősöm”, vagy „az a célom, hogy legyen egy Ford Mustangom nagykoromban”, vagy „az a célom, hogy tanuljak meg úszni”, a célom az, hogy „a családommal jussunk el a Balatonra nyaralni!”. Megbeszéltük azt is, hogy ezekért a célokért bizony dolgozni is kell, meg kell küzdenünk azért, amit szeretnénk elérni. Ezt követően Boldog Dóra és a kesztyűbábok segítségével elmeséltem nekik a Boldogvár meséjét. Szinte tátott szájjal hallgatták a mesét és látszott rajtuk, hogy nagyon tetszik nekik. A mese után motivációként meghallgattuk a „Van nekem egy álmom” című dalt, amely szintén nagy hatással volt a kisgyermekekre. Kitaláltam nekik egy kis „kincskeresést”, amelyhez nagy szükség volt a kitartásukra.
Az óvoda különböző helységeit lefényképeztem és kinyomtattam, majd puzzle képeket csináltam belőlük, amiket elhelyeztem egy- egy borítékba. Ezeket a borítékokat eldugtam minden olyan helyiségbe, ahova az utunk vezetni fog. A borítékok nemcsak a következő helységet tartalmazták, hanem egy-egy kérdést is, ami a mesére vezetett vissza. Például: hogy hívták a boszorkányt, vagy milyen mondókát mondott János, amikor egy akadály elé ért. Ha ezekre a kérdésekre helyesen válaszoltak, akkor a Boldogvár egy-egy darabkáját kapták meg jutalmul. 12 borítékunk volt, 12 kérdéssel és 12 puzzle darabkával. Az útvonalat lábnyomokkal jelöltem ki és megkértem a kedves kollegáimat, hogy vigyázzanak ezekre a nyomokra, amikor mennek ki az udvarra, mert a tappancsok vezetnek el minket a célunkhoz. A szabályokat érthetően elmondtam, megértették a kisgyermekek és bele is vágtunk a nagy kalandunkba. Szinte az egész délelőttöt eltöltöttük a darabkák keresésével és sikerült is mind a 12-t megtalálniuk. A célunk a Boldogvárba való bejutás volt és ahhoz, hogy ezt a célt elkérjük teljesítenünk kellett a feladatokat ugyanúgy, mint a mesében szereplő Jánosnak. Izgalmas volt a keresés, izgalmas volt azt is látni, hogy mennyire tudnak küzdeni, mennyire figyelnek a mesében lévő részletekre és okosan válaszolni a kérdésekre. Amikor meglett minden darabka, kirakták a Boldogvárat és ezzel bebocsátást nyertek oda. Ezt követően kiszínezték a célok elérésének a jelét, kitették az ötödik lépcsőfokra, majd visszamentek az asztalokhoz és lerajzolták, hogy kinek mi a célja, amit ez előtt megbeszéltünk. Nagyon jól sikerült rajzok lettek. Ezeket a rajzokat haza is vihették és mesélhettek a nagy kalandunkról is otthon. Zárásképpen kérték, hogy énekeljük el a „Van nekem egy álmom” és a „Pozitív gyerek vagyok” című dalokat. A kimerítő napunkat egy jól megérdemelt ebéddel zártuk, az elalvásukat és a nyugalmukat a hangtálak rezgései és hangjai biztosították. Talán még soha nem aludtak ilyen mélyen és nyugodtan! 😊
Úgy gondolom, hogy jól érezték magukat a gyermekek, jó kedvvel és nagy kitartással, odafigyeléssel csinálták végig a feladataikat. A mai gyermekeknek sajnos egyre ritkábban vannak olyan céljaik, amikért meg kell küzdeni. Ezzel gyakran szembesülünk, hiszen szinte mindent készen kapnak meg és sokszor túlzásban is el vannak kényelmesedve, kényeztetve. Elgondolkodtató, hogy a túlzott kényeztetéssel használunk-e a gyermekeinknek? Vajon nem fosztjuk meg őket ezért az effajta örömtől, amit ma is átélhettek? Vajon képesek-e örülni egy-egy sikernek, vagy tárgynak, amit „csakúgy” megkapnak? És a felnőttkorukra milyen hatással lesz az, hogy hogyan tudnak küzdeni, kitartóak lesznek vagy sem? Bizony, ez majd a jövő zenéje, de azt hiszem a mai nappal is sikerült egy alappillért letennünk a cél érdekében.😊
Ui: A csoportunkhoz néhány vendég kisgyermek is csatlakozott, őket is szeretettel fogadtuk és bevontuk a foglalkozásba. Szívesen csinálták a feladatokat velünk. Így összesen 34 kisgyerek lett részese a mai napunknak! ❤️

A célok kitűzése és elérése feldolgozásához a kezdő relaxációt követően Bartos Erika Cipőfűző című versét mondtam el a gyerekeknek, miközben esetlenül próbálkoztam a cipőfűzőm bekötésével. A gyerekek láthatták a vers hallgatása alatt, hogy bizony kezdetben minden nehéznek tűnik, sokszor bosszankodunk is, ha valami nem sikerül elsőre, s gyakran könnyebb megoldásnak tűnik, ha feladjuk. De sokkal jobb érzés a végén, ha elég kitartóak vagyunk és addig-addig gyakoroljuk, amíg végre sikerül. A mókás befejezés is elnyerte a gyerekek tetszését, így többször is el „kellett” mesélnem nekik.
A vers meghallgatása után kérdéseket tettem fel a gyerekeknek (pl., ki az, aki egyedül beköti már a cipőjét, egyedül tud öltözni, egyedül összepakol maga után otthon is,… stb), akik nagyon büszkén és lelkesen mesélték, mi az, ami korábban nem ment még nekik, de mostanra megtanulták.
Beszélgettünk arról, is, ki mi szeretne lenni, ha felnőtt lesz. A beszélgetés végén behunyták a szemüket a gyerekek, s közben közösen kívántuk, hogy egyre jobban sikerüljön minden, amit szeretnénk elérni.
A beszélgetés alatt és után többen kitartóan próbálkoztak a vers kellékeként használt cipőfűző bekötésével.
Ezek után körbeálltunk és Bagdi Bella „Van nekem egy álmom” című dalára táncoltunk közösen. A táncot is többször ismételtük a gyerekek kívánságára.
A boldogságórát követően a gyerekek sokkal lelkesebben öltözködtek egyedül, büszkén mutatták, milyen ügyesek. Azok a gyermekek is kitartóan próbálkoztak, aki korábban a felnőttek segítségét kérték.
A mozgástevékenységünket is összekapcsoltuk a boldogságórával, különböző alakzatokon kellett a gyerekeknek végighaladniuk, hogy végül eljussanak a Boldogvárhoz.

(A relaxációhoz felhasznált irodalom: Bagdi Bella, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek (3-6 éveseknek), Bartos Erika: Bárányfelhők, Magánkiadás-Móra Kiadó 2023)

Hol is kezdjem? Talán a legelején. Kolleganőm, Szőke Zsuzsi a Boldogságóra program „nagykövete” már egy jó ideje az ovinkban. Elhivatottsága példaértékű, évek óta örömmel,sok -sok kreatív ötlettel,átgondolva dolgozza fel csoportunkban a havi témákat. Mindig csodálattal figyeltem, ahogyan a gyermekek érzelmi intelligenciáját fejleszti, segíti őket a pozitív gondolkodás elsajátításában.
Gondoltam,én is szeretném ezt a varázslatos tevékenységet magamban elmélyíteni, és átadni a nagycsoportosaimnak ,mielőtt még nyugdíjba mennék (egy év híján ,negyven éve dolgozom).Tehát, számomra ez egy izgalmas próbatétel.
A januári téma: ”Célok kitűzése”, mely nagyon tetszett, hiszen én magam is, világ életemben , e szerint éltem. Az értelmes célok kigondolása, megtervezése, elérése igazi kihívás, pont olyan,mint ennek a foglalkozásnak a levezetése.
Akkor most szeretném nektek elmesélni a mai tartalmas délelőttünket.
Reggeli után a tornaszobába vezettem a gyerekeket, majd leültünk egy „kupacba”,hogy kicsit beszélgessünk az élet nagy dolgairól. Egy titkos vágyamba avattam be az én kis Katicáimat. Elmeséltem nekik, szeretnék elutazni a nyáron valami szép helyre, de addig még sok minden történhet, szervezési problémák is adódhatnak, de mindent megteszek, hogy rendben legyenek a dolgok. Számomra nagy boldogságot jelentene, ha sikerülne elutaznom.
„Képzeljétek el,ti is szoktatok célokat kitűzni,csak inkább vágyaknak, kívánságoknak mondjátok.” – avattam be őket a témába. Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát elkezdtük hallgatni, a gyerekek pedig a bordásfalra mászhattak különböző magasságba, ill. oldalazva haladtak tovább a „cél „ felé. Ezzel tudtuk érzékeltetni, kinek mekkora az álma. A szöveg alapján sétáltunk a tornaszobában, csúsztunk (úsztunk) a hosszú egyenes padon, majd táncra perdültünk a dal végén. Boldogság, öröm töltötte el a gyermekeket, és persze az én szívem is.
„Dobjunk célba!”- ajánlottam a Katicáknak. Babzsákot kellett a padon túlra dobni, mely mindenkinek sikerült, ettől ügyesnek, magabiztosnak érezték magukat. Egy kislány újra próbálta, nem adta fel, majd ő is teljesítette.
Visszamentünk a csoportszobába,ahol a Boldogságóra plédre telepedtek a gyermekek. Pihenésképpen elmondtam Benedek Elek: A három kívánság című mesét. Még egy nagyon szép kép is lekerült a Gomba csoport faláról, melyet még Mónika óvó néni festett (mese illusztráció). A történet végén feltett kérdéseimre annyira okosan válaszoltak, többek között azt fogalmazták meg, hogy a meseszereplők nem jót kívántak, tehát nem jó célt választottak ki. Érzékeltettem a mesén keresztül, hogy mindig időt kell magunknak adni az elérhető kívánságok kigondolásához, a hirtelen döntésnek nem biztos, hogy van értelme. Nekem nagyon tetszett, ahogyan fogalmazták, taglalták a cuki gondolataikat.
A nagycsoportban sokat foglalkozunk azzal a témával,hogy nem sokára iskolások lesznek. Ez bizony, most is szóba került. Persze mindenki célul tűzte ki, hogy ügyes lesz, és mindent megtesz azért, hogy jól tanuljon (remélem így is lesz). Biztattam őket, ha valóban ügyesek lesznek, az azért jó, mert sikerélményük lesz és az önbizalmuk is nő; tehát büszkék lesznek magukra. De fontos,hogy segítsük őket, nem elég a szorgalom. Játékkal igyekeztem bebizonyítani, hogy könnyebb elvégezni a feladatot, ha pl.: „szurkolunk” , „vele vagyunk”. Továbbá az egymástól való tanulás is nagyon sokat jelent, amiért hálásak lehetünk (egy-egy gyermek szívesen mutatott pl .felülést,hidat..).
Elmeséltem a gyerekeknek azt is, hogy én mindig is óvó néni szerettem volna lenni, ez volt az álmom. A céljaim eléréséhez sokat tanultam, sokan segítettek, néha akadályba ütköztem, de nem adtam fel soha.
A gyerekek sorra mondogatták, ki mi szeretne lenni, ha nagy lesz (űrhajós,óvó néni, traktoros…..)Teljesen belemerültünk ebbe a témába, majd Fruzsika mikrofont ragadva énekesnővé változott.
Bagdi Bella: A tanulás szeretete c.dal meghallgatásával zárult a Boldogságóra.
Semmi nem késő, boldog voltam, hogy ilyen jól sikerült ez a számomra nagy kihívást jelentő foglalkozás. Mindenképp megérte meghallgatni a gyerekek megfogalmazásait, látni a beleélő képességeiket, lelkesedésüket a téma iránt. A további játékidőben nem győztek kitalálni az újabb célokat maguknak, melyeket persze meg is osztottak velünk pl.”az a célom,hogy ez a mozgó fogam még ma kiessen”…..ebéd közben valóra vált az álom…..pont akkor pottyant ki. Persze mindannyian ovációval, tapssal fogadtuk a kitűzött cél elérését.