A januári tematikánkban benne vannak az újévi néphagyományok, így a disznóvágás, szövés- fonás, varrás.. A Három kívánság mesét is beterveztem, és rongybabákkal báboztam el a gyerekeknek. Nagy sikere volt, meg is beszéltük a tanulságát, lényegét. Boldog Dóri kérdésére, hogy ha jönne egy „Jótündér”, akkor mit kívánnának tőle? Nagyon meghatottak a válaszok, ilyenkor érzem, hogy van értelme a Boldogságóráknak. Ilyen válaszok érkeztek: „A szüleim mindig szeressék egymást, védjük egymást mindenkitől, mama, papa sose legyenek betegek” „legyen sok cicuskám, szeressenek a szüleim, eljöjjenek a barátaim hozzám” „ne legyenek betegek, szegények, szeressék egymást a családom”
A mozgásfejlesztés idején pedig a célba dobást terveztem be, utána pedig erről is beszélgettünk, a nagycsoportosaimmal, kinek milyen érzés volt, amikor betalált a célba, illetve, amikor nem sikerült: „örültem, mikor 2- szer beletaláltam, nem adom fel, újra próbálom” „amikor betaláltam a célba, jót éreztem a szíremben, amikor nem, annak n4em örültem, ideges lettem” „nagyon jó érés volt, hogy be tudtam dobni, szomorú voltam, azt gondoltam, hogy ügyetlen vagyok, de aztán nem adom fel.”
” annak örültem, hogy játszottunk ilyet, ha nem sikerült, újra megpróbálom”
Célok kitűzése és elérése
Új év, új év, új esztendő- tele friss energiával, új célokkal!
Meghallgattuk a Van nekem egy álmom, Bagdi Bella gondolatébresztő dalt, és figyelemmel kísértük egymás terveit! Le is jegyeztük egy lapocskára, abban a reményben, hogy meg is fog valósulni, amit tiszta szívvel szeretnénk.
Lelkesítő- A tanulás szeretete erősségmondóka, mely emlékeztet az elhatározásainkra. El is mondjuk sokszor, hogy megerősödjünk általa.
A béke világnapja ihlette galambokat nagy örömmel rajzoltuk, kivágtuk, és mindenki ráírta, hogy mi lenne a leghőbb vágya, hogy jól érezzük magunkat az iskolában.
A világirodalom napján megnéztük a Kaláka együttes feldolgozásában , Weöres Sándor – Az ujjév-!-i mesét, mely ritmusával, vidámságával magával ragadott bennünket!
A kézírás nemzetközi napján nagy élmény volt egymás kézírására rácsodálkozni. Amiként mindannyian különbözőek vagyunk, a kézírásunk is teljesen egyedi. Annyira megtetszett a gyerekeknek, hogy még egy hétig oktatójátékként használtuk.
A világvallások napja is ehhez a témához kapcsolódva, tovább bővítette a sokszínűségünkre való rácsodálkozásunkat. Kiderült a legnagyobb igazság, hogy egy dologban egyformák vagyunk. Mindannyian boldogok szeretünk lenni, és ezt az állapotot létre kell hozni.
Kedvesség, odaadás, egyetértés, béke, szeretet, mind – mind belőlünk kell kiáradjon.
Számtalanszor ajándékozzák meg egymást, apró édességgel, gyümölccsel, rajzocskákkal, könyvjelzőkkel. Öröm látni azt a szeretetet, ahogyan egymáshoz fordulnak.
A magyar kultúra napja megihletett ” szín, íz, hang” segítségével… a székely kürtőskalács, töltelékeskáposzta, székelykapu, népdalaink, néptáncaink népi kultúránk meg is jelentek az alkotásainkon. Tiszta öröm figyelni, amilyen odaadással rajzolnak, színeznek és adják át magukat az alkotás örömének!
Az Orbán Balázsra való emlékezésünk ünnepélyes megnyitója két kislányunk csodaszép népdaléneke által vált szívhez szólóvá. Nagy tisztelettel tartozunk őseinknek, mély alázattal idézzük fel értékeiket, és próbáljuk méltóképpen megőrizni, továbbadni a szellemi kincseket, melyek tőlük származnak.
Hála és köszönet a jó ötletekért, segédanyagokért, hiszen nagy segítség a témák feldolgozásakor. A gyerekek örömteli munkája elégtételül szolgál ezekért.
Túl vagyunk az első féléven, amely során számos közös célt tűztünk ki magunk elé, és örömmel mondhatjuk, hogy ezeket sikeresen el is értük. A félév során kiemelt szerepet kapott az egymás segítése, az együttműködés és az elfogadás erősítése. A közös munka során megtanultuk, hogyan támogathatjuk egymást nehezebb helyzetekben, és hogyan lehetünk figyelmesebbek társaink iránt. A jótékony és közösségépítő foglalkozások hozzájárultak ahhoz, hogy fejlődjön az empátiánk, a felelősségérzetünk és a szociális érzékenységünk.
A félév során több jótékony foglalkozást is megvalósítottunk, például:
Adománygyűjtő foglalkozás: közösen gyűjtöttünk tartós élelmiszert és ruhákat rászoruló családok számára. A résztvevők aktívan bekapcsolódtak a szervezésbe és a csomagolásba is.
Segítő kézműves foglalkozás: saját készítésű ajándéktárgyakat és képeslapokat készítettünk.
Januári foglalkozásainkon célunk az volt, hogy a gyermekek megtapasztalják: a pozitív kapcsolódás és a közös élmények biztonságot teremtenek még egy érzelmileg hullámzó időszakban is.
A hónap egyik legmeghatározóbb eleme a Békegalamb projekt volt, melybe az alsó osztály tanulói is szívesen bekapcsolódtak. A gyermekek megfogalmazták, milyen jó szokásokat szeretnének erősíteni az iskolai mindennapokban – kedvességet, halkabb beszédet, együttműködést, odafigyelést.
A Láthatatlan törzsfőnök játék során a szerepek váltakozása segítette a felelősségvállalás, a példamutatás és az egymás támogatásának megélését. Pocahontas történetének megtekintése és feldolgozása egy új és szükséges eleme volt a csoportnak, nagyon „ránk fért” már. A „Szél” bölcsessége igazán nyugodt, békés légkört teremtett, amelyben a gyermekek természetesen tudtak kapcsolódni saját érzéseikhez és egymáshoz.
Január 18-án mindenki nagy örömére megünnepeltük a Hóember Világnapját. Bár a porhó nem tette lehetővé a valódi hóemberépítést, óriásplakáton festéssel és színezéssel, majd gyurmából készítettük el saját hóemberfiguráinkat. Örömmel tapasztaltam, hogy az alsó tagozat egyre nyitottabban, egyre lelkesebben kapcsolódik a program feladataihoz.
A hónap vége is tartogatott meglepetést, ahol a védőnéninknek és az intézmény betegszobás nővérkéjének közös énekünkkel köszöntük meg a szűrővizsgálatok során végzett fáradozásaikat. Felemelő pillanat volt! Közös érzelmi feltöltődéssel értük el a kitűzött céljainkat és búcsúztunk el a Januári hónaptól.
„Minden siker egy döntéssel kezdődik, és kitartással valósul meg.”
A január mindig az újrakezdésről, új célok kitűzéséről szól.
Beszélgettünk arról, miért fontos, hogy az embernek legyenek céljai, hogyan érhetik el azokat, mik szükségesek ahhoz, hogy teljesüljenek a céljaik.
Ellátogattunk az Erősségek kertjébe, ahol a tanulás szeretetéről tudtunk meg fontos információkat. Meghallgattuk a hónap dalát, ami szólt az alkotás alatt is. Mozogtak, tapsoltak rá, maguktól.
Elmeséltem Vándor Áron történetét, ami elgondolkodtatta a gyerekeket.
Elmondták a céljaikat, és megbeszéltük közösen, hogyan érheti azt el.
Elkészítette mindenki a saját erősséglufiját, miután a célját felírta egy kis csillagra.
Ebből plakát készült, amin a gyerekek látják minden nap a céljukat, és a hozzávezető úton az erősségeiket. Remélem, ez minden nap motiválja őket arra, hogy küzdjenek, ne adják fel akkor sem, ha elsőre nem sikerül.
„Csak az számít, hogy tudd mit akarsz és küzdj érte.”
Január hónapban a célok kitűzése és elérése került a középpontba ismét. Minden évben befőttesüvegbe helyeztük az éves céljainkat. Idén egy kicsit másként közelítettük meg a témát.
Mindenki elkészítette a saját bakancslistáját, ami nem határozott időtartamra szól, hanem legalább 5 célt kellett megfogalmazniuk, amit a megvalósítás után kipipálhatnak.
Meghallgattunk egymás céljai közül néhányat. Mikor most töltöm fel az anyagot, már van, aki ki is tudott pipálni megvalósított tervet.
A januári boldogságórán a jövővel kapcsolatos célokkal, vágyakkal és álmokkal foglalkoztunk.
A ráhangolódást több játékkal kezdtük: a Láthatatlan törzsfőnök, az Add tovább a mozdulatot és a Rajzold le, amit a hátadra rajzoltam vezetői játékokkal. Megbeszéltük, hogy saját életünk vezetői is lehetünk, valamint a gondolat teremtő erejéről is beszélgettünk.
Egy irányított képzeletgyakorlat segítségével mindenki megpróbálta összegyűjteni azokat az álmait és vágyait, amelyeket élete során el szeretne érni, ahová el szeretne jutni, illetve amelyeket meg szeretne valósítani. Ezt követően mindenki elkészítette saját bakancslistáját, amely rendkívül változatos lett.
Nagy utazások, hivatások, család, barátok és különleges elképzelések jelentek meg a papíron.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
Az 5. osztályos tanulókkal a félév zárasaként beszélgettünk az 1. félévről, rövidtávú, középtávú és hosszútávú céljaikról. Mindannyian átgondolták és megfogalmazták önmaguknak ezeket a kitűzéseket. Akinek volt kedve, meg is oszthatta a közösséggel. Érdeklődő kérdéseket tettek fel a gyerekek a középiskolai továbbtanulási lehetőségekről, az iskolák profiljairól is. Van már elgondolásuk saját iskolaválasztásukról, mely a célok közé is bekerült.
Januárban 4 alkalommal találkoztam a Csodacsapatommal. A tèma a cèlok kitűzèse volt. A gyerekek rövid ès hosszú távú cèlokat igyekeztek kitűzni, habár tartottak tőle, hogy nem sikerül a cèlt elèrni. Ezèrt a cèlokat álmokká formáltuk, ès megbeszèltük, ha egy cèl nem sikerül azon az úton amin haladunk, akkor talán más utat kell választani vagy èpp más cèlt kell kitűzni.
Elkèszítettük a „Boldogárium”-unkat, melyben a kívánság teljesítő halakè a főszerep. Minden tanuló 3 kívánságát/cèlját írta/rajzolta a halakra.
Az ölelès világnapja alkalmából pedig a gyerekek megöleltèk egymást, valamint szemèlyemben az alsó tagozatos osztályokba ellátogatott egy Minion, melyet a gyerekek megölelhettek, teret engedve azoknak is, akik egyèbkènt zárkózottabbak, szorongóbbak, de most szárnyalva öleltek.