2023. Január: Célok kitűzése

Január kilencedikén, hétfőn indult az év. Vagyis elég hosszú szünet után találkoztunk újra a gyerekekkel, a legtöbben még nőttek is. Már reggel célba dobós játékot raktam ki, a babzsákokat a kosárba kellett célozni. Mindig kiemeltem, hogy CÉLba dobunk. Az a cél, hogy…. Tehát igyekeztem magát a szót, és jelentését erősíteni. Két rajzolt fejet székre erősítettem, és a szájukon át kellett húzni a sárga hosszú fonalat, mintha spagettit ennének. Itt a cél, hogy jól lakjanak a gyerekek. Ez annyira tettszett nekik, hogy a délelőtt végére a fonal szétment. El kezdtünk reggeli után karikákat ragasztani egymásba, a hagyományos, színes karácsonyfa girlandot, de most más céllal, hogy minél hosszabb legyen, és farsangi dísznek a lámpák közé fogjuk felkötni. Közös munka, egy cél érdekében. Egész hosszú lett, de persze még folytatni kell. Pakolás után leültettem a gyerekeket a szőnyegre. Eljátszottam, hogy valamit elfelejtettem, és a héten Boldogságóra lesz. Természetesen kitalálták, hogy Boldog Dórát nem vettem elő a dobozából. Beszéltünk arról, hogy miért mondjuk egymásnak azt év elején, hogy boldog új évet. Kinek mit jelent a boldogság?!Mik a céljaid, álmaid?! Természetesen a célok felállításánál, értelmezésénél sokat kellett az elején segíteni, de a foglalkozás végén már nagyon okosakat mondtak. Elmondtam a tankönyvben levő mesét, Bezzeg Andrea: Boldogvár. Fejből meséltem, és a gyerekeket interaktívan bevontam a mutogatásba, fújásba, kavics keresésbe. A mese után tánc következett, Bella; Van nekem egy álmom… A tánc után egy kis vicces ügyességi játékkal folytattuk, a körbenállók kézenfogását nem szabadott elengedni, de a karikának tovább kellett haladnia mindenkin. Volt egy kis nevetés, és meglepő módon, nagyon ügyesek voltak. A célok visszakérdezését már írtam, hogy néhányan megértették. A folyósora elhelyztem a szokásos táblát, aminek a közepére ragasztottam egy sárga korongot, hogy az egy napocska, a többiek pedig kis sárga cetlikre felírják céljaikat, ezek adják majd a nap sugarait. A kiírás így szól: Írd rá egy kis sárga papírra a kitűzött céljaidat, és ragaszd fel a napocskához, hogy egyre fényesebben ragyogjon!
Kedden a nagy sláger a tegnapi spagetti evő figurák voltak, ma versenyeztek is a lányok, nagy üdvrivalgásokkal. A fiúk a szőnyegen óriás várat kezdtek el építeni, mondtam nekik, milyen jó cél, hogy ilyen nagy várat építenek, mert én is beférek, és szuper az ötlet, mert ma úgyis egy királylányról mesélek, legalább kész lesz a kastélya. Reggeli után kiraktam az asztalra az óriás felhőt, amit egy csomagoló papírra ragasztottam, és fehér festékkel bekentük egymás tenyerét. A tenyér volt a hópehely, mert ugye ezen a télen jócskán hiányt szenvedtünk belőle, és ezt ki is találták a gyerekek, amikor rákérdeztem: „na mi hiányzott a télből nekünk?” Az elkészült lenyomatok után csak én lettem festékes, tehát ügyesek voltak, és egy gyerek kivételével mindenki részt vett benne. Fénymásolt felhőket raktam ki az asztalra, amin az ‘esőcseppeket’ kellett a szaggatott vonal mentén kivágni, aki szerette volna, meg is pödörhette ceruza segítségével. A pakolás után képzeletbeli játékot játszottunk. Eljátszottuk a felhő kialakulásától, a hideg miatti fázáson, és megfagyáson, kikristályosodáson, földre hulláson keresztül, hogy havazik, mi vagyunk a hópelyhek. Amikor lehullot a sok hó, akkor képzeletben újra gyerekek lettünk, és eljátszottuk, mit lehet a hóban csinálni. A síelés, a hóangyal készítése is megjelent a korcsolya, hóember építés, és szánkózás mellett. Kicsit nehéz volt nekik, hogy nem beszélve, hanem mozdulatokkal mutatjuk, de a végére egész jól belejöttek. Leültünk, kezdődött a mese. Az Aranytulipán mesét meséltem, itt a főhősnek a világ legszebb lányának megkeresése, és feleségül kérése volt a cél. A mese végén megtanultuk a célok elérésének jelét, hogy mit jelent, miből alakult ki. Tánccal zártuk a tevékenységet. Az esős idő miatt ma is beszorultunk a szobába, trambulinoztunk, célbadobtunk. Dadus nénink kirakott a szekrény mélyéről még két célbadobó játékot, amin karikákat kell dobálni a pálcikákra.
Szerdán már korán reggel elkezdtük a kis hőlégballonok készítését, mellyel a szobánkat díszítettük ki. Sokszínűsége miatt vidám, a farsangra hangolódva megadja a szoba alap hangulatát. Egész ügyesen dolgoztak rajta, a nagyok segítettek a kisebbeknek. Pakolás után éneket tanultunk, „Szervusz kedves barátom..” és táncoltunk is hozzá. A mai mese Tóth Anna; A titokzatos hóember című meséje volt. A mese után zsákban futást játszottunk, még a kicsik is élvezték. Verset tanultunk, és egy mondókát is mondtunk. A mosdóba úgy engedtem ki őket, hogy mondaniuk kellett egy célt, amit szeretnének megvalósítani: „legókat szeretnék gyűjteni, tűzoltó leszek, anyuval szeretnék lenni sokat, találkozni szeretnék az unokatestvéreimmel, kórházos néni akarok lenni (ápolónő), természetvédő leszek, azt szeretném, ha jó kedved lenne mindig Andi néni (ne kelljen rászólnom a rendetlenkedő egy-két gyerekre), ha mindig az apukám lenne velem otthon……”
A csütörtök jó sűrűre sikerült. Tornával kezdtük a napot a tornateremben. Célba kellett érni futással, mászással, bordásfalon függeszkedéssel. Reggeli után érkezett a napok óta beígért meglepetés, A Csömörön dolgozó egyik gyermekorvosunk. Beszél a munkájáról, hogy mikor határozta el, hogy gyerekorvos lesz, és természetesen mutatott eszközöket, amiket a vizsgálatai során használ. Ezeket meg is foghatták, ki is próbálták. Még egymás szív verését is meghallgatták. Miután elbúcsúztunk, elindultunk a kutya menhelyre, ahova elvittük a szülők által összegyűjtött élelmet, és még kutyust is simogathattunk, etethettünk, sétáltathattunk.
A pénteki napon színezővel indítottunk, Boldog-várat, és őzikét lehetett színezni. Reggeli után kivágtuk a felhő kistesóját a napocskát, és le lett cserélve a táblán is, hadd süssön. Mire végeztünk, megérkezett a mai meglepetésünk is, az egyik kisgyerek anyukája, aki cukrász. Olyan tartalmas volt a tevékenység, amivel készült, hogy a gyerekek is le voltak nyűgözve. Sütit készítettek, kötényt, sapkát próbáltak, krémet színezett, és nyomott rózsa, és levél formát, megmutatta a nyomó, és formáló eszközeit, a díszítéshez használható gyöngyöket. Megbeszélte a gyerekekkel a sütemény összetevőit, hozott fahéjat, amit megszagolhattak, és foghattak. Könyvet, amiben ehető virágok voltak. Táncoltunk Bella zenéjére, és még egy szobor játék is volt. Elismételtük a héten történteket, a célba jutás jelét gyakoroltuk, feltettük a jelet az ötödik lépcsőfokra. Elbúcsúztunk Dórától, visszatettük kincses dobozába pihenni. Kaptak házi feladatot, mert nem volt idő elkészíteni, azt a feladatlapot a munkafüzetből, hogy ki, milyen célt akar elérni. Kértem tőlük, hogy szüleikkel készítsék el.
Jó volt ez a hét, sok élménnyel, izgalommal, játékkal!

A célok kitűzése és elérése témát relaxációval kezdtem. A választásom a Tüdő takarítás című játékra esett. A gyerekeknek nagyon tetszett a játék mély belélegzés után a magánhangzókat hosszan ejtve, kilégzéssel adták ki a hangokat. A játék alkalmával kisebb versengés alakult ki vesz nagyobb levegőt és kinek tart tovább a hang kiadása. Utána lejátszottam a hónap dalát nekik Van nekem egy álmom című dal. Újév első hetében, január 9-én érkeztünk az óvodába, ezért újévi köszöntő jegyében kismalacokat készítettünk a gyerekekkel. Tudatosítottam velük, hogy milyen új évet írunk és a kismalacok kalapjára ráírtam. Későbbiekben a kis malackákat még használtuk. A célba dobó játékhoz különböző karikákat használtam. Összekötöttem célba dobást számlálás gyakorlásával. A sárga nagyobb karika 10 pontot a kék kisebb karikák pedig egy-egy pontot értek. Így a gyerekek ki számolhattak a három babzsák eldobása után, hogy hány pontot dobtak. A játékot annyira megkedvelték a gyerekek, hogy egész héten folyamatosan lehetőséget biztosítottam a gyakorlásra. Beszélgetés kezdeményeztem, hogy kinek milyen célja van, és mit kell tenni azért, hogy azt elérjük. Először is a fogalom tisztázásával kezdtük meg kellett tapasztalnom, hogy egyáltalán értik-e a célkitűzés fogalmát. Érdekes volt ahogy a gyerekek nyilatkoztak. Főleg hosszú távú célokban gondolkodtak. Az egyik kislány azt mondta, hogy Ő űrhajós szeretne lenni. Beszélgettünk arról, hogy már nagyon sok női űrhajós van és minden elérhetnek, amit csak szeretnének. Az álmaink célokká válnak és ha teszünk érte, megvalósulhat. Elmeséltem több esetet ismerősi körömből. (egy kisfiú aki már kicsi kora óta pilóta szeretett volna lenni, és az is lett, de ahhoz ő mindig nagyon jól tanult, jól is viselkedett, nagyon fegyelmezett volt, vigyázott a fogaira, egészségesen élt, sportolt) Tudatosítottam bennük, hogy a céljainkért tenni kell. Beszélgettünk arról milyen az, ha tudatosan készülünk egy-egy célunk elérésére, és miket kell tenni hozzá. Igyekeztem a beszélgetést a kisebb célokra átvezetni. Elővettük az elkészített kismalacokat és megpróbálták a gyerekek megfogalmazni a következő céljukat. Megkértem a pedagógiai asszisztenst, hogy jegyzetelje le, amit a gyerekek mondanak, amiket később a kismalacok hátára ráírtam, hogy amikor kirakjuk a jelükhöz, így a szülők is elolvashatták a gyerekeik céljait. A feladatlapon is kiszínezték, amit szeretnének megtanulni. Az egyik kislány nagyon szeretett volna cipők megtanulni kötni, ezért a héten gyakoroltuk a cipő kötést. A székre kötöttem cipőfűzőket és sorba mutattam játékosan a mozdulatokat. Három gyermek is megtanult köpni cipőt a héten. A mese a Boldogvár meséje volt. Szívesen hallgatták a gyerekek. A mesehallgatás után a Varázshópelyhek játékot játszottuk. A játék után mutattam a gyerekeknek hópehely mintázatokat, és többen megpróbálkoztak rajzolásával. Megkértem a gyerekeket, hogy a téma szimbólumát színezék ki, majd közösen helyeztük a következő lépcsőfokra. Zárásképpen, „Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek” dalt lejátszottam közkívánatra. Most már lassan hagyománnyá válik, hogy ez a dal zárja a foglalkozásunkat.

A januári boldogságórát célba dobással kezdtük ráhangolódásként: két sorban álltunk fel, külön a lányok és külön a fiúk. A lányoknak piros karikába kellett célba dobniuk babzsákkal, a fiúknak kék karikába. Mindenki dobhatott többször, hogy legyen sikerélménye. Majd csengettyűjével megérkezett Boldog Dóra és elmesélte a Boldogvár meséjét. A mese után beszélgettünk az álmainkról, céljainkról, amit sikerült már elérnünk, vagy amit nagyon szeretnénk. Ez után vendégünk érkezett: egy maci bábbal játszottam el a gyerekeknek, hogy a kis maci segítséget kér tőlünk. Nem talál haza, de van nála egy térkép, amin van négy kapocs, de csak akkor nyílik ki a térkép, ha teljesítünk négy feladatot. A gyerekek örömmel segítettek a kis macinak. Elsőnek macis dalt énekeltünk (Mackó, mackó ugorjál…), második feladatunk volt a lufifújás (légzőgyakorlat), a harmadik feladatban cammogtunk, mint a medve és az utolsó feladatunk az volt, hogy hangosan kiabáljuk a mackó mamájának, hogy „Mackó mama, jövök már!”. Majd kinyílt a térkép és láthattuk, hogy merre kell a macinak mennie és elköszöntünk tőle.
Utána levele érkezett a Katica csoportnak, amit a postás hozott. Benne egy üzenet és egy térkép.
Az üzenet az volt, hogy egy puzzle darabjai vannak elrejtve az óvodában, keressék meg a térkép segítségével. A térképen az óvoda általunk használt részei voltak ábrázolva fotókon és egy x jelölte a puzzle helyét. 6 db rejtekhely volt, amit meg kellett keresnünk. Végül összeálltak a puzzle darabkái és elénk tárult a Boldogságvár. A varázshópelyhekkel zártak a foglalkozást: megkértem a gyerekeket, hogy képzeljük el, ahogy esik a hó és szállnak az orrunkra a varázshópelyhek. Mindenki szippantson be három ilyen hópihét és kívánjon valamit, amit nagyon szeretne. A kívánságaikat utána lerajzolhatták. Volt aki térképet rajzolt a Boldogságvárhoz, nagyon sokan szivárványt ábrázoltak, de volt, akinek kiskutya az álma vagy egy új, szép szoba. Elmondta mindenki, hogy mire vágyik. A képekből kiállítást rendeztünk.
Zárásként felkerült a következő jel a Boldogságvár ötödik lépcsőjére.