A feldolgozás során igyekeztem közös munkába bevonni a gyerekeket, amit nagyon élveztek. Bábokkal is eljátszottuk a mesét, majd Bella énekét élvezhettük.

2023 január Célok kitűzése és elérése

A foglalkozást a szokásos módon Boldog Dóra vezette fel, alkalmat kínálva a gyerekeknek egy kis mozgásra a „Puha meleg, felengedek, meleg vagyok elolvadok”, illetve a „ Fújj, fújj” gyakorlatokkal aló relaxációkkal.
Ezután párokba rendeződve egy-egy testrésznél összenőve próbáltuk meg elérni a kitűzött célt. Nagyon mulatságos mozdulatok, helyzetek születtek, nehezen sikerült célt érni a gyerekeknek. Az idei év szeptembere óta a csoportunkba járó egyik kislány kerekes székes, sajnos a foglalkozás alkalmával beteg volt. Jó alkalmat adott a feladat, hogy kipróbáljuk, milyen is lehet az Ő élete. Rövid időre a helyébe tudták képzelni magukat, nehezen tudták a gyerekek az adott feladatot megoldani, sőt, volt olyan kisgyermek, akinek nem is sikerült. Ennek kapcsán eljátszottuk, megbeszéltük, hogy hogyan tudjuk, tudják a mindennapokban segíteni a csoporttársukat.
„Leghasznosabb dolog” című mesét mesélte el Boldog Dóra a gyerekeknek. Lelkesen végezték el a feladatokat, leginkább az elválás tetszett nekik. Kipróbáltuk az összes variációt, valamiért a beszélgetés során a gyerekek szinte mindegyike a hosszas öleléssel búcsúzott volna a testvérétől, még a fiúk is, annak ellenére, hogy ebben a korban már más forma „nagyfiúsabb”, a társaik előtt. Azt gondolom, hogy ez a legbensőségesebb, legérzelmesebb módja az elválásnak.
A gyerekek nagyon sok példát tudtak a saját életükből mondani, sőt az óvodai életből is több példát említettek – lányok-fiúk versenye.

Első nap bemelegítésként jó magasra nyújtózkodtunk, mint a fák, majd hóemberré válva el is olvadtunk. Megnéztük a tavaly nagy sikert aratott Strucc és pingvin versenyét bemutató rövid videót. Bagdi Bella: Van nekem egy álmom dalára Pingvinek a jégtáblán játékot játszottunk. A gyerekek egymás átölelve segítették egymást, hogy minél többen fölférjenek az egyre kisebbé váló lepedőre.
Másnap céltáblát hoztam, célba dobást játszottunk. Aki eltalálta, elmondhatta, mennyire örül, hogy sikerült neki, akinek nem sikerült úgy, ahogy szerette volna, az is elmondta, hogy mennyire csalódott. Megbeszéltük, mit kell tennie, hogyha azt szeretné, hogy sikerüljön: gyakorolni, és újra próbálni, és ha akkor sem megy segítséget kell kérni, mert együtt majdnem minden sikerül.
Szerdán a szülők foglalkozásairól volt szó és ennek kapcsán arról is beszélgettünk, ki mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Kerestem hozzá színezőket és mindenki válogathatott álmai, elképzelései szerint. Kerestünk közelebbi célokat is, hiszen a „Tudás fánkon” még bőven volt hely több ágon is, pl: masni kötés, ruha hajtogatás, formák ismerete. Nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a gyakorlásba, versengésbe. A versenyekkel kapcsolatban azt is föl kellett dolgozniuk, hogy sajnos, nem mindenki lehet első. De hamar rájöttek arra is, nem tökéletesnek kell enni, hanem csodálatosnak, mert ha nem is ők győztek, de kezet nyújtottak a nyertesnek, hatalmas elismerést lehetett kapni kárpótlásul tőlünk, felnőttektől.
Utolsó nap céltáblát ragasztottunk kollektív munkában, amelyre fölragasztottuk a kiszínezett közeli és távol célokat, és kitettük a képet a szülők falára, hogy lássák, mit szeretnének elérni a gyermekeik, és tudják őket ebben támogatni.