A világjáró nap keretében elsétáltunk a marcali Szabadság parkba. Megtekintettük városunk nevezetes alakjainak a szobrait. Gyönyörködtünk az őszi természetben.
Tablót készítettünk a lakóhelyünkről.

Osztályomban már rengeteget beszélgettünk arról, kinek milyen céljai vannak. Bátran megfogalmazzák, ki mi szeretne lenni, hogyan képzeli el a jövőt és abban magát. A célhoz vezető utat még bizonytalannak érzik, de ügyesen leírták és lerajzolták a céljaikat.

A foglalkozást a nyugilégzés megtanulásával kezdtük. Megbeszéltük, hogy akkor használjuk ezt a technikát, amikor egy feszült helyzetben le szeretnénk csillapodni, megnyugodni. Ezután meghallgattak egy mesét a kitartásról, Fűz Nóra: Úgysemegy és Debizony történetét. Nagyon tetszett a gyerekeknek. Az óra végén néhányan megosztották velünk életük eddigi legnehezebben megvalósuló céljukat, amelyhez nagyon sok akadályt kellett leküzdeniük. (Volt, aki kiskutyát szeretett volna, és ezért bevállalt több hétig mosogatást, „amit nagyon nem szeret”. Más célja az úszás, pedig rettenetesen félt a mély víztől, egy kislány biciklizni szeretett volna megtanulni, de sokszor elesett.)

Októberben volt iskolánkban a pályaorientációs nap. A témához kapcsolódva tartottam meg a boldogságórát.
Az óra anyagát drámapedagógiai játékokkal, csoport és páros játékokkal dolgoztuk fel. Összegyűjtöttük, kiemeltük, hogy milyen céljaink vannak, mit tegyünk ezek eléréséért. Az óra második felében „Mi leszek, ha nagy leszek” tablót készítettünk a gyerekekkel. A záró játék „Hogy vagy?” körében sok-sok vidám gyermekarcot láttam.

Ketté osztották a gyerekek a lapot, majd az egyik felére azt írták amire már képesek és megtudják csinálni, a másikra pedig, hogy mit akarnak elérni, és a jövőben mire lesznek képesek.