Boldogító jócselekedetek

Mint első osztályos tanítónéni, én már egy megtörtént jócselekedetről szeretnék írni nektek. December hatodikán reggel egy különös térkép várta az osztályt. A térképet a Télapó ragasztotta a táblára, egy útmutató volt ahhoz, hogy miként találkozhatunk vele. Akár a népmesében a szegény legény, mi is különböző próbák elé voltunk állítva. Mindegyik állomáson, a teljesített feladat után megkaptuk a Télapó kellékeit: csengő, csizma, sapka stb.
Útközben emberektől is kaptunk útmutasítást, hogy merre keressük a Télapót. Végül a közeli erdő aljában egy házikóban találtunk rá. Nagy volt az öröm, a gyerekek kérdésekkel halmozták el, melyekre türelmesen válaszolt. Kellemes hangulatban fogyasztottuk el a csokis palacsintát és a citromos forró teát. Mindenkit megajándékozott, s az elköszönés pillanatában egyik kis elsős odajött hozzám, mondván:
– Tanító néni, Szili az osztálytársunk, aki otthon hólyagoshimlős nem lehetett itt velünk. Nem kérhetnénk meg a Télapót, hogy rénszarvas húzta szánján térjen Sziliék háza felé és adja át neki is az ajándékot ? Bíztos nagyon örvendene, s talán a viszketős hólyagocskái is könnyebben elviselhetőbbek lesznek a meglepetéstől és az örömtől amit szerzünk neki.
Meglepődtem, és elérzékenyültem, hogy egy ilyen csöpség mekkora boldogító cselekedetre képes.
A Télapó persze, hogy válalta a rábízott feladatot, és egy felejthetetlen örömet szerzett Szilinek és családjának.
Szerintem, ez egy olyan boldogító cselekedet volt, ami útmutató lehet sok más kisgyerek számára.