Karácsonykor különösen fontos, hogy odafigyeljünk a menhelyi állatokra, akik szeretetre és gondoskodásra vágynak. A karácsonyi időszak az együttérzésről, szeretetről, mások segítéséről szól, és nincs jobb módja ennek kifejezésére, mint segíteni a rászoruló állatoknak. Így tettünk mi is 6.a osztályommal, akikkel a közelünkben található múcsonyi Betti Menedéke Állatmenhelyre látogattunk el december 18-án délután. Természetesen nem mentünk üres kézzel, minden árva kutyus ajándékot is kapott, illetve pénzbeli adományt is gyűjtöttünk a menhely számára. Névre szóló – a menhely kutyusainak neveivel ellátott – karácsonyi gömböket is készítettek a tanulók, melyekkel együtt díszítettük fel a menhely karácsonyfáját. A kutyusoknak – és nekünk is -, az adományozásnál is nagyobb öröm volt a csodálatos, közös ’Boldog-séta’. Minden menhelyi kutyust elvittünk sétálni, a csillogó szemek és lógó nyelvek örömmel és boldogsággal töltötte meg mindannyiunk szívét.

A Hajdúnánási Református Általános Iskola 7.b osztályával több héten át készültünk egy csodálatos mese dramatizálásával a „Boldogító jó cselekedetek, a szeretet” jegyében . Kovács András meséje nyomán alkottuk meg a gyerekekkel a szövegkönyvet. Öt kis jelenetből állt össze a színdarab. Az első részben egy kismadár és a fenyőfa beszélget. A kismadár nem hiszi el, hogy milyen csodás évszak a tél. Fázik, éhezik, boldogtalan . A fenyőfa meg szeretné győzni, hogy ilyenkor minden ember jobbá válik, jó dolgokat cselekednek és még a haragosok is kibékülnek. Szeretné, ha hinne a madár az élet szépségében, az emberekben. A soron következő négy jelenet ezt a feltevést bizonyítja. Míg a kismadár a fenyőfa ágai mögül hallgatja a történéseket, valóban rádöbben arra, hogy a jóság még nem halt ki a földön, ott van mélyen az emberek szívében. A második jelenetben néhány fiú az iskola előtt vitatkozik egy ceruza eltűnésén, majd a vádaskodó gyerek rájön, hogy csak a pad alá esett a ceruza és nem az osztálytársa lopta el tőle, így bocsánatot kér. A végén kibékülnek és eltervezik, hogy másnap elmennek együtt korcsolyázni. A harmadik jelenet egy iskolaigazgató és egy folyton elkéső tanítónő párbeszéde. Az igazgató kemény szavakkal illeti és el akarja küldeni a sok gyereket egyedül nevelő pedagógust, aki mindig elkésik. Aztán a tanítónő felajánlja az igazgatónak, hogy töltse velük a karácsonyt , mert tudja, neki nincs családja. Végül beleegyezik és békét kötnek. A következő jelenet egy idős néni egy kislány és egy anyuka találkozásáról szól. A néni kezéből kiüti a szomszédkislány a tejet, miközben elhalad mellette. A kislány elnézést kér, majd megérkezik az anyuka aki a néni családjáról érdeklődik. Kiderül, hogy ő csak a cicájával akarta tölteni a karácsonyt , senkije sincs, magányos. Ezért az anyuka meghívja a házukba , az anyóka nagyon boldog ettől. A történet zárásaként, több gyerek hoz egy madáretetőt amit a fázós kismadár részére készítettek és megtöltötték eleséggel. Így a kismadár is boldog lesz karácsonykor a gyerekek jótette miatt.
Az összes díszletet együtt alkottuk meg. A lányok találták ki a hópihetánchoz a koreográfiát. Nagyon sokat dolgoztunk , de megérte, mert kedves, meghitt kis színdarab jött létre. Az osztály osztályfőnöke is szerepelt a műben és segítette a munkánkat, ami nagyon nagy öröm volt számunkra.
Amit üzenni szeretnénk a jelenettel: Ha úgy élünk, hogy tetteinkkel, cselekedeteinkkel , életünkkel azt közvetítjük a másik ember, a világ felé, hogy jó célokért munkálkodunk , példát és utat mutathatunk azok számára akik még keresik önmagukat. Sosem késő változni, kijavítani a hibáinkat, értékesebbé tenni az életünket, jobbá válni… A legfontosabb, hogy higgyünk önmagunkban és abban, hogy képesek vagyunk a szeretet erejével másokat is inspirálni a jócselekedetekre.
A jelenetről videó is készült. Nagy szeretettel fogadták a szülők és a gyerekek egyaránt.