Az iskolánk udvarán több fa is van. Szeretjük őket, mert a nyári hőségben kellemes árnyékot adnak. Ősszel viszont lehull a sok levele, ami aztán összegyűlik a betonon. Nem szép látvány és még csúszik is, ha megázik az esőtől. Az udvaros bácsi gyakran felsepri, de nagy az udvar és mindig újabb levelek hullanak le. Sokat dolgozik, de a munkája sosem fogy el. Mi egyszer arra gondoltunk, hogy segítünk neki és elkértük a seprűjét, majd felváltva sepregettünk. Szerencsére hozott ki a tárolóból még többet, így sokan tudtunk egyszerre sepregetni. A kis kupacokat egybe gyűjtöttük és neki már csak bele kellett tennie a zsákokba. Mosolygott, szerintünk örült, hogy sok segítőt kapott maga mellé azon a délutánon. Mi is örültünk, hogy segítettünk. A következő ősszel is ezt fogjuk tenni, ha megengedi, mert megtanultuk, hogy jónak lenni jó.
Boldogító jó cselekedetek
A „Váltsuk valóra a meséket!” karácsonyi jótékonysági akció keretében az ovisokkal mesekönyveket gyűjtöttünk, és juttatunk el rászoruló családokhoz, gyermekekhez, a tiszakécskei Katolikus Káritász segítségével.
Hajdúböszörményi Bocskai István Általános Iskola
Hajdúböszörményi Bocskai István Általános Iskola
A kedvenc relaxációs gyakorlatunkkal kezdtünk, zenére csukott szemmel firkálgattak a gyerekek. Majd megérkezett Boldog Dóra, elindultunk a mesebeli kerekerdőbe. Beszélgettünk arról hogy ki miben szokott segíteni otthon, ez milyen érzéssel tölti el. Majd elmeséltem nekik a Szívem kertje történetet, ami nagyon megérintette a gyerekeket. A foglalkozás végén pedig mindenki kapott egy szivecskét amire a jó cselekedetekért gyűjthettek pecsétet a hét folyamán!
Drámajátékokkal játszottunk el több jó cselekedetet.
A foglalkozás elején körbeálltunk, és elmondtuk a már jól begyakorolt „boldogságmondókát”. Ezután leültünk, és a ‘boldog-szomorú’ fejecskék segítségével mindenki felmutatta, milyen aktuális állapotban jött ma oviba: boldogan, esetleg szomorkásan. Ezt meg is beszéltük, hogy ki miért boldog ma, és ki miért jött szomorkásan.
Ezután felálltunk, és egy kicsit ellazultunk a ” Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom..” kezdetű kis mondókával, és csak úgy szárnyaltak a kis karok.
Majd újra leültünk körbe, és a jó cselekedetekről beszélgettünk. Ki milyen jó cselekedetet vitt már véghez, vagy milyen apró jó cselekedeteket szokott nap mint nap csinálni.
Ezután mindenki kapott papírból kivágott karácsonyfadíszeket, melyeket kiszíneztek, kidíszítettek, és a saját jelükkel láttak el a gyerekek.(Ezeket utána ovónéni összeszedte.) Aki hamar kész lett, segített megrajzolni és kiszínezni egy nagy fenyőfát. Ez lett a csoport karácsonyfája. Az elkövetkezendő egy hétben, aki a csoportban valami jót cselekedett, annak felkerült egy karácsonyfadísze a fenyőfára. Így szépen la lassan teljes díszben pompázhatott a „jó cselekedettel díszített karácsonyfa”.