Karácsony közeledtével üdvözlőlapot készített minden Manó, a családjának. A hiányzó, beteg gyerekeknek a csoporttársak szívesen készítettek, így ők sem maradtak ki. A Manó csoporttal elmentünk a postára, és szabályosan feladtuk a képeslapokat.
A Holle anyó mesét a nagyok bevonásával közösen elmeséltük a kicsiknek.
Lábtorna alkalmából cipőt, zoknit válogattunk. Akinek szüksége volt segítségre, észrevettük, és együtt rájöttünk: Segíteni jó!

Sajnos a hónap nem a terveink szerint alakult, a gyerekek betegsége folyamatosan felülírta terveinket. A téma nagyon hálás volt, hiszen a szeret ünnepéhez közeledve rengeteg lehetőség adódott arra, hogy a jó dolgok, a jó cselekedetek a figyelem középpontjába kerüljenek. A témát A három fenyőfa történetével vezettük be, ami aztán remek lehetőséget adott arra, hogy egy jó beszélgetés kerekedjen arról, hogy mit jelent jót tenni, ki hogyan tud segíteni másoknak, és ez miért jó annak is aki kapja, és annak is aki adja. Karácsonyhoz közeledvén megfestettük a jó cselekedetek fenyőfáját, ami attól vált karácsonyfává, hogy ha valaki jó cselekedetet tett, azt lerajzolhatta, és feltehette a fára.
Mivel tényleg sok volt a beteg kisgyerek, ezért ajándék képeslapokat is készítettünk, amit aztán elvittünk a hiányzóknak, ezzel is egy kis jókedvet, kedvességet csempészve a napjukba.
A harmadik héten angyalokká váltunk, és mindenki kihúzta egy kis társa jelét, akinek titokban kedveskedett, jó cselekedeteket hajtott végre. Volt, aki olyan ügyesen csinálta, hogy a társának nem sikerült kitalálni, hogy ő volt a jó tündére, csak a figyelmességeket vette észre.
Zárásként elénekeltük Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalt, és mindenki elmondhatta, hogy számára mi volt a legkedvesebb jó cselekedet, amit az elmúlt időszakban véghez vitt.
Szóval annak ellenére, hogy elég foghíjasan voltunk, azért sikerült egy igazán tartalmas hónapot véghez vinnünk.