A három tanórás „Jó cselekedetek” témakör beszélgetéssel indult. Hamar ráébredtek a gyerekek, hogy nap mint nap mennyi szépség, élvezetes pillanat lehet az életünkben, ha figyelmesek vagyunk.
Az órák mottója: „ Nemcsak az vagy, ami, hanem az is, amivé válhatsz! „ – Jordan B. Peterson –
Minden gyermek hamar megértette a mottó üzenetét. Az óra elején Bagdi Bella örömteli dalocskája inspirálta a gyerekeket, majd tanítói előadásban meghallgatták a tanulók „Lázár Ervin: A másik télapó” c. meséjét és kezdődhetett is a feldolgozás páros munkában.
December 12-én van a „Mézeskalácsház napja”, így újrahasznosított pizzás dobozokból elkészítették a tanulók az osztály mézeskalácsház városát. A színező is a mézesekhez kapcsolódott, ahol számlálással matematika tudásukat is kamatoztathatták a gyerekek.
A „Mi karácsonyfánk” is kidobásra ítélt papírgurigákból készült el, hogy új életre keljenek és szépséget varázsoljanak életünkbe.
Végezetül az osztály vidám téli dalocskával kapcsolódott a december 19-ei „Csúnya karácsonyi pulcsik világnapja”-hoz.
Egymásra koncentrálva a gyerekek megfogalmazták, hogy milyen fontosak a jó cselekedetek az életünkben.
„Élvezd a kis dolgokat! Egy nap vissza fogsz tekinteni, és rájössz, hogy azok voltak a nagy dolgok.” – Robert Brault –
Boldogító jó cselekedetek
Decemberben az apró örömök fontosságára helyeztük a hangsúlyt, arra, hogy a mindennapok legkisebb pillanatai is mennyi boldogságot hordozhatnak, és hogy ezekért mennyire hálásak lehetünk. A foglalkozásokat sok beszélgetés, nevetés és közös élmény tette igazán különlegessé. Minden alkalmat a boldogság tànccal indítottunk, amelyet a gyerekek különösen megszerettek.
Csoportmunkában mindenki elkészítette a saját „apró örömök boltját”, majd játékos formában egymástól is „vásároltak”. A gyerekek hatalmas lelkesedéssel és örömmel vettek részt a tevékenységben.
A hónap során egy különleges, egész iskolát megmozgató projektet is megvalósítottunk. Karácsony alkalmából közel kétszáz szeretetkavicsot festettünk, amelyeket gondosan becsomagoltunk, és egy kedves karácsonyi üdvözlőkártyával láttunk el. Ezeket az apró ajándékokat a gyerekek a város több pontján „hagyták el”, jól látható helyeken, hogy a megtalálók örömére szolgáljanak. Így azokhoz is eljuthatott egy apró, szívből jövő ajándék, akiknek a karácsony nem minden évben hoz meglepetést.
Megkértük a szerencsés megtalálókat, hogy amennyiben tehetik, osszák meg a talált ajándékról készült fotókat az iskola honlapján. Örömmel fogadtuk a visszajelzéseket, amelyek nagy boldogságot okoztak a gyerekeknek. Külön öröm számunkra, hogy a tanítók is jelezték, ők is szeretnék megvalósítani ezt az ötletet iskolájukban. A projekt során megtapasztalhatták, hogy nemcsak kapni, hanem adni is jó, és hogy a szeretet kifejezéséhez nem feltétlenül nagy vagy drága ajándékokra van szükség néha egy apró, szívből jövő kedvesség is elegendő.
A december hagyományosan a jó cselekedetek hónapja. A Boldogságóra keretében felelevenítettük az elmúlt évek tapasztalatait, és közösen felidéztük, milyen jó cselekedeteket valósítottunk meg korábban. Eddig elsősorban a kisebbek, a felnőttek és barátaink segítése állt a középpontban, ám idén egy új nézőponttal gazdagítottuk a témát: ráirányítottuk a figyelmet arra, hogy jót cselekedni nemcsak az emberekkel lehet.
Bevezetésként meghallgattuk Bagdi Bella Gyújts egy gyertyát a Földért című dalát, amely segített ráhangolódni a környezetvédelem és a felelősségvállalás gondolatára. Ezt követően közösen beszélgettünk arról, hogy milyen módon tehetünk jót a Földért és az itt élő élőlényekért. A gyerekek rendkívül fogékonyak voltak a témára, és hamar felismerték, hogy sok olyan mindennapi cselekedetük van, amelyről eddig nem is gondolták, hogy jó cselekedetnek számít.
Sorban érkeztek a környezetvédelemmel kapcsolatos ötletek: szemétszedés, növények gondozása, faültetés, az állatok védelme. Ezek mind olyan tevékenységek, amelyekkel közvetlenül a Földünkért teszünk. A közös gondolkodás eredményeként úgy döntöttünk, hogy ebben a hónapban jó cselekedetként az itt telelő madarak etetését választjuk.
Megbeszéltük, miért fontos a madarak téli etetése: a hideg hónapokban kevesebb táplálékhoz jutnak, ezért az etetéssel segítjük a túlélésüket. A madarak „hálája” sem marad el: jelenlétükkel, vidám csicsergésükkel, valamint a kártevők gyérítésével is hozzájárulnak környezetünk egyensúlyához, miközben közvetlen kapcsolatot teremtenek a gyerekek és a természet között.
A jó cselekedet megvalósítása során több madáretetőt is kihelyeztünk. Készítettünk lopótökből és makettből etetőket, amelyeket a gyerekek saját kezűleg festettek, díszítettek és állítottak össze. A legnagyobb élményt azonban a karácsonyi madárkalács készítése jelentette: kókuszzsírból, dióból és napraforgómagból alkottuk meg, majd az ablak előtt álló kis fára helyeztük ki.
Perceken belül megérkeztek az első cinegék, és jóízű lakmározásba kezdtek. Ez óriási boldogságot okozott a gyerekeknek: egész nap izgatottan figyelték az ablakból, hány madár érkezik az etetőkhöz. A megfigyelés, az öröm és a közös élmény mély nyomot hagyott bennük.
Ez a jó cselekedet nemcsak a madarak számára jelentett segítséget, hanem mindannyiunkat gazdagított. Megerősítette a gyerekekben az empátiát, a felelősségérzetet és azt a felismerést, hogy a legkisebb tettek is számítanak – különösen akkor, ha a természet és az élőlények védelméről van szó.
A jónak lenni jó kifejezés minden cselekedetünkben többször is megnyilvánulhat, csökkenti az elszigeteltség érzését, segít abban, hogy hasznosnak és értékesnek érezzük magunkat valami miatt, amivel valamelyik másik embernek a környezetünkben egy apró örömet okoztunk.
A másokon való segítés nemcsak a befogadónak, hanem az adományozónak is bizonyítottan növeli a boldogságszintjét, ezért a gyerekekkel Jócselekedet-kártyákat gyártottunk, amelyekre rárajzolták, mit tettek másokért aznap, vagy az elmúlt napokban.
A ráhangoló zene, mely a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dal volt, ami megható dallamával elrepített minket egy olyan világba, ahol mindeni segít másokon, és sose bántjuk egymást. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy ezután a mi óvodánk is ilyen hely lesz, ahol csak jó dolgok történnek.
Minden gyerek odaadott egy szívecskét annak, aki a legközelebb áll a szívéhez.
Boldogító, jó cselekedetek
Decemberben a Boldogságóránk témája a jó cselekedetek volt.
Az alkalmat mozgásos, lazító gyakorlattal kezdtük, melynek neve: „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” és a „Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga”.
Aztán meghallgattuk és igyekeztünk megtanulni Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát. Körben állva, egymás kezét megfogva énekeltünk.
A téma kibontásaként beszélgettünk arról, milyen jó segíteni, odafigyelni másokra. Milyen örömet okoz adni. Ha kedvesek vagyunk, már azzal is jót cselekedtünk. Mindenki tud tenni valami jót ott, ahol éppen van, és neki nem kerül semmibe sem. Utána pedig ő is jobban fogja érezni magát, és hálás lesz azért, amije van.
Egyenként is meséltek a gyerekek arról, milyen jót cselekedtek mostanában, ötleteket adva ez által egymásnak is.
A gyerekek meghallgatták Bezzeg Andrea: Szívem kertje című meséjét, majd válaszoltak pár kérdésre a mesével kapcsolatosan.
A munkafüzetből feladatokat oldottunk meg, majd jóság szívecskét színeztünk és megajándékozták egymást vele a gyerekek.
Végezetül Bagdi Bella: „Boldog vagyok” című dalát énekelve vidáman táncoltunk.
A december hónap a Boldogító jó cselekedetekről szólt. Ilyenkor, az ünnepek közeledtével mindig sokat beszélgetünk a családról, szeretetről, ajándékozásról.
Novemberben, Márton-napkor is hasonló dolgokról beszélgettünk.
A foglalkozás elején néhány mozgásos relaxációs gyakorlatot választottam a könyvből (36-39. oldal)
Ezeket nagyon szeretik, mindig örömmel végzik a gyerekek.
Ezt követően asztalhoz ültünk, mindenki kapott egy előre kivágott papír szivecskét, amelyet pirosra színeztek. Később elmondták, hogy kinek, és miért adják oda a szivecskéjüket.
A téli időszakban, a tematikus tervünkben is szerepel a madarakról való gondoskodás fontossága. Ez is jó cselekedetnek számít.
Az ablakból szoktuk figyelni a közelben elhelyezett madáretetőt, és az oda érkező éhes kismadárkákat.
Életkoruknak megfelelő szinten, kicsit lerövidítve és leegyszerüsítve elmeséltem nekik a Szívem kertje című mesét. Irányított kérdéseket tettem fel, így megbeszéltük a mese tartalmát és mondanivalóját.
Zárásként többszőr is meghallgattuk Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalát.
December az adventi várakozásról, az ünnepre való hangolódásról szól. A mi osztályunkban sem volt ez másképp. Boldogságóránkon apró ajándékot készítettek a gyerekek, ráírva nevüket, majd egy kalapból húzott mindenki egyet az elkészült csekély, de szeretettel készült fenyődíszből. A gyerekek munka közben adventi kérdezz-feleleket játszottak, osztályfőnökük irányításával. Szép gondolatok hangzottak el arra a kérdésre, hogy mi tesz igazán boldoggá, miért vagy hálás, ajándékot kapni vagy adni jobb, mitől lenne jobb a világ? Az elkészült, kihúzott ajándéknak örültek a gyerekek, megbeszéltük, hogy mindenki felteszi az otthoni karácsonyfájára.
Boldogító jó cselekedetek
1. „Adok nektek valamit” játékkal indítottuk az órát. Kissé döcőgősre sikeredett, több tanulónak is problámát okozott a tárgy és a mozdulat kitalálása.
———————————————————————————————————-
2. A kőleves című magyar népmesét felolvastam a gyerekeknek, majd meg is néztük. Beszélgettünk róla, hogy mit jelent az önzetlen segítség, mit jelent a jócselekedet? Miért volt furfangos a katona?
_________________________________________________________________
3. Mire van szükség egy jó cselekedethez?
Miért kellhet okos fej, figyelő szem, kérést meghalló fül, széles mosoly, segítő kéz, gyors láb?
Miért a szeretetteli szív a legfontosabb?
Nagyon sok választ mondtak a gyerekek!
———————————————————————————————————-
4. Megrajzolták a gyerekek , hogy mire van szüksége egy jótevőnek.
—————————————————————————————————————
5. Adventi kihívás- a család bevonásával
December- Boldogító jó cselekedetek
Az ünnepekre készülve kiváló alkalom adódott, hogy beszélgessünk arról, miért jó magunknak is és másoknak is, ha kedvesek, nagylelkűek vagyunk.
Ellátogattunk az Erdős Otthonba, ahol az idősekkel együtt kézműveskedtünk. Az ott együtt készült munkákkal díszítettük a falu karácsonyfáját.
Az utolsó héten kihúztuk egymás nevét, és négy napon át kis ajándékokkal, figyelmességgel leptük meg egymást.