Mi a jó cselekedetünket az osztály tanulóinak nagyszüleinél tettük. Akinek a nagyszülei megengedték elmentünk nekik bevásárolni, illetve kisebb udvari takarítást is elvállaltunk.Az idősek örültek a segítségünknek mi meg örültünk, hogy segíthettünk.

Az iskolánk udvarán több fa is van. Szeretjük őket, mert a nyári hőségben kellemes árnyékot adnak. Ősszel viszont lehull a sok levele, ami aztán összegyűlik a betonon. Nem szép látvány és még csúszik is, ha megázik az esőtől. Az udvaros bácsi gyakran felsepri, de nagy az udvar és mindig újabb levelek hullanak le. Sokat dolgozik, de a munkája sosem fogy el. Mi egyszer arra gondoltunk, hogy segítünk neki és elkértük a seprűjét, majd felváltva sepregettünk. Szerencsére hozott ki a tárolóból még többet, így sokan tudtunk egyszerre sepregetni. A kis kupacokat egybe gyűjtöttük és neki már csak bele kellett tennie a zsákokba. Mosolygott, szerintünk örült, hogy sok segítőt kapott maga mellé azon a délutánon. Mi is örültünk, hogy segítettünk. A következő ősszel is ezt fogjuk tenni, ha megengedi, mert megtanultuk, hogy jónak lenni jó. 