Rajzok a jó cselekedetekről.
Boldogító jó cselekedetek
Az adventi időszakban volt koszorúnk, és az első gyertya meggyújtásakor azt fogadtuk meg, hogy jócselekedetekkel próbáljuk építeni a közösségünket, vinni a szeretetet az osztályba azzal, hogy figyelünk egymásra.
Minden hét végén jóságpontokat adhattak egymásnak, ha észrevették, hogy ki az, aki segítséget, figyelmet adott, szeretettel fordult feléjük az elmúlt héten.
Nagyon érdekes volt, mert az első héten nagyon nehezen ment. Nem emlékeztek, sokan nem vették észre, nem tudtak mondani senkit, aki jó volt hozzájuk. Ahogy teltek a hetek, érezhetően gyorsabban tudtak erre a kérdésre válaszolni, készültek rá már a héten, hogy kinek fogják adni a jóságpontjukat. Végül nem is egy, hanem kettő-három gyereknek is szerettek volna pozitív visszajelzést adni. Érezhetően beletanultak, észrevenni a JÓT!
(A jóságpont táblázatunkat mellékeltem.)
Az adventi időszak fontos állomása volt a szülőkkel közös karácsonyi kézműveskedés és a karácsonyi műsor is.
Beszélgettünk olyan közmondások jelentéséről is, mint Jobb adni, mint kapni és Jótett helyébe jót várj!
Utolsó tanítási napunkon értékeltük az adventi időszakot, és ehhez kapcsolódóan két játékot is játszottunk.
Az egyik szaloncukor kereső verseny volt. Lehetett látni, hogy csak egy gyerek lökdösődött, hogy többet szerezzen, mint a többiek, de hamar rá is szóltak a gyerekek, hogy ez nem szép. Miután megszámoltuk, hogy ki hányat gyűjtött, megbeszéltük, hogy elosztjuk, és szabadon mindenki adhatott azoknak, akiknek kevesebb jutott. Nagyon büszke voltam rájuk jószívűségükért.
Végül egy angyalka osztogatás következett. Én kezdtem a sort, meg is kellett indokolni, hogy miért annak adom az angyalkámat, akinek. Majd ő vihetett valakinek egy angyalkát, és mindig hangosan ki kellett mondani, hogy miért őt választotta. Mindenkinek csak egy angyalkája lehetett, így a végén egyre kevesebb gyerek közül lehetett választani, de megbeszéltük, hogy mindenkiben találhatunk jót. Az utolsónak maradt gyerek nekem kellett adjon zárásképpen egy angyalkát. Ő azt mondta: Azt köszönöm neked Zsuzsa néni, hogy ilyen szép karácsonyi műsort tanítottál be nekünk mindannyiunk örömére.
Az angyalkát mindenki hazavitte, hogy ha ránéz, mindig emlékezzen a boldogító jótettekre.
Almákra írták fel a gyerekek egy-egy jó cselekedeteiket és a közelgő karácsony ihlette, hogy fenyőfa formájúra rakták fel a kartonra.
A decemberi Boldogságóra témája a boldogító jó cselekedetek voltak. A felsős napközisek a rövid bevezetőt követően csoportmunkában járták körül a kérdést. Összegyűjtöttük a jó cselekedetek lehetséges fajtáit; elképzeltük, hogy mit tennénk a talált pénzzel, majd a jó cselekedetek pozitív hatásait soroltuk fel. Ezt követően egy kártya pakli és egy játékos feladat segítségével gyakorlatban tapasztaltuk meg azt, hogy az emberi természet alapjaiban segítőkész. Végül mindenki húzott egy jó cselekedet-cetlit, amelynek teljesítésére a hónap végét jelöltük ki.
Adventi készülődésünk mottója: Adni jó!
A jó cselekedetek gyakorlásához a gyerekek titkos angyalkákká válva lepték meg egymást, ezzel okozva örömet társaiknak és egyben maguknak is. Bizony nem volt könnyű feladat, és sokszor nagyfokú találékonyságot és kreativitást is igényelt az, hogy ne legyen egyértelmű kinek ki az angyalkája. Az utolsó tanítási napon mindenki izgatottan várta, hogy az angyalkák felfedhessék magukat.
Boldogító jócselekedeteinket karácsonyi díszekre gyűjtöttük össze, mellyel tantermünket még hangulatosabbá tettük.
Milyen szívmelengető jó cselekedeted volt a közelmúltban, vagy mire készülsz így karácsony tájékán?
Jobb adni, mint kapni.
Ha veszel, megtelik a kezed. Ha adsz, megtelik a szíved.
Mert igaz, hogy jó érzés ajándékot kapni valakitől, de még jobb érzés látni mások arcàt, örömmel telten.
Mindenkinek kellene, hogy legyen valami, amit önzetlenül tesz, pusztán azért, hogy a másoknak szerzett örömmel magát boldogítsa.
Milyen jó lenne, ha az emberek megpróbálnák úgy élni az életüket, hogy ne mindig magukkal legyenek elfoglalva, és vegyék észre egész évben az elesetteket. Ilyenkor ünnepek előtt mindenki jótékonykodik, legtöbben próbálnak segíteni a rászorulóknak. És mi van a többi napokon?
A gyerekeimmel nagyon sokszor beszélgetünk erről a témáról, és ők is úgy látják az emberek sokszor elmennek a „szerencsétlenek” mellett, úgy tesznek, mintha nem is látnák őket, „Ha nem látom nem tudok róla”, ez a gondolat megnyugtathatja őket.
Több tanítványom is feltette azt a kérdést: Miért csak Karácsonykor jók az emberek?
Ilyenkor szokás? A mai rohanó világban nagyon kevés idő jut egymásra. A szülők állandóan dolgoznak, a gyerekek szinte egész nap az iskolában vannak, vagy különórára, edzésre rohannak. Nincs idejük megállni, beszélgetni. Pedig „csak” egy ölelés, egy mosoly is elég lenne sokszor. Nem kell ahhoz drága ajándék, hogy éreztessük a szeretetünket. Közvetlen kapcsolat nélkül magányosak vagyunk és nem lesz kivel megbeszélni a gondjainkat.
Egy ember soha nem magányos, ha érdekli egy másik ember sorsa. Segíteni mindig lehet, mindig lehet egy kicsivel többet adni. Másokat megajándékozni akkor a legértékesebb, ha azt halkan tesszük.
Derecskei Bocskai István Általános Iskola és AMI
A csoportom december hónapban a kreatív tanulságos történetírást választotta. Valóban tartalmas a mondanivalója, mely bizonyítja számunkra, hogy a legfontosabb az ember életében a szeretet.
Szívvel lélekkel
Eljött az évben az adventi időszak, a várakozás, a készülődés a közelgő ünnepre.
A hónap témája a Boldogító jó cselekedetek, amely köré felfűztük a programokat.
Volt kavicsfestés, melyet ajándékba adhattunk, tanterem takarítás, közös sütés és vendéglátás is. A program megvalósulásban segítségemre voltak az alsó osztályban tanító kollégák is.
A napközis csoport megvendégelte a közösen sütött sütikkel az 1. – 2. osztályos napközis gyerekeket egy Adventi teadélutánon, amely program Adventi discóval zárult.
Az iskolai karácsonyváró ünnepre szép versekkel és a hónap dalával készültünk.
A dal címe: Jó emberré csak a szívemmel válhatok.
Ez a hónap tartalmas volt, és valóban a várakozás, a készülődés jegyében telt el.