Nagyon élvezték a kötéllel való Együtt játékot. Egyszerre, egymást bíztatva sikerült felállniuk, úgy, hogy nem engedték el a kötelet. A társuk kezét fogva csukott szemmel, fenntartás nélkül megbíztak egymásban. Így erősödtek szeretet baráti, és emberi kapcsolataik.

Kis képek segítségével megbeszéltük, ki miben tud segíteni otthon, ha a szülők fáradtak. Nagyon készségesen, örömmel választottak a lehetőségek közül. Majd szív-szigetekre költöztünk, ahol senki nem maradt otthon nélkül, még az egyre kisebb helyre is befogadták társaikat. Öröm volt látni, átélni!

Jócselekedetek minden nap
A jó cselekedetekről nem csak ebben a hónapban esik szó, de ilyenkor talán többször szóba kerül. Ovisaink már elég nagyok, 6-7 évesen egészen jól átlátják, hogy mikor tudnak hasznosat cselekedni, hogyan tudnak segíteni egymásnak vagy a felnőtteknek. Nagy öröm számunkra, hogy ezek a jó cselekedetek szívből jönnek, spontán alakulnak, és egyáltalán nem a viszonzásért történnek. Szívmelengető, amikor az udvarra készülődés közben észreveszik, hogy társuknak nincs kesztyűje, és akinek kettő is van, önként, rögtön, természetes módon nyúl a zsákjába, és már adja is oda a társának: Nézd, nekem kettő van. Szívesen odaadom! – válaszul egy halk „köszönöm” is elhangzik.
A téli időszakban egy tornaterembe járunk tornázni, ilyenkor a tornacipőjét mindenki a saját hátizsákjában viszi. A kicsi háromévesek válláról olykor lecsúszik a zsák pántja, de a nagyok ezt is észreveszik, és roppant gyorsan meg is oldják. Mindig van valaki, aki már nyitja is a saját zsákját, hogy a picikének ne kelljen cipelnie.
Minden télen gondoskodunk a kertünk környezetében telelő madarakról. Idén a nagyobbak kivájták a tök magját, a kisebbek összekeverték az olvasztott zsírral a madaraknak szánt magvakat, és végül a formába öntve elhelyeztük az etető környékén az elkészült eleséget. Nagy öröm volt, amikor a kis kertlakók felfedezték az élelmet, és rendszeresen elkezdték látogatni az etetőt.