Karácsonyfa és csillag interkativ mese
Boldogító jó cselekedetek
A tevékenységet az IRKAFIRKA relaxációs gyakorlattal indítottam. Minden gyermek elé egy A/3-as lapot és egy ceruzát tettem. Megkértem Őket, hogy fogják meg a ceruzájukat és csukják be a szemüket. Az általam kimondott, „firkálhattok” szóra, el kezdtek rajzolni. Volt aki, a teljes lapot kihasználva, bátran firkált, de akadt olyan kisgyermek is, aki végig bátortalanul, a lap közepére rajzolt csak.
Ezután a szőnyegen beszélgettünk arról, hogy cselekedtek -e már valakivel valaha jót és hogy milyen érzés volt ez számukra. Egy általam elhangzott példa után, sokan elmesélték, hogy milyen jót cselekedtek és hogy kivel.
Számomra az egyik legszívmelengetőbb feladat következett. Egyesével odahívtam magamhoz a gyerekeket és megkértem Őket, hogy nézzenek bele abba a cipős dobozba, amibe egy tükröt rejtettem. Felhívtam a figyelmüket arra, hogy nem árulhatják el, hogy mit látnak benne. Mielőtt kinyitottam, minden egyes alkalommal ezt mondtam: „Itt látható a világ legszeretetreméltóbb gyermekének fényképe”! Volt, aki mosolygott magát megpillantva a tükörben, de olyan is volt, akin a tanácstalanság, értetlenség jeleit véltem felismerni.
Majd öleléskört indítottam. Mindenki bátran, mosolyogva szorította magához a mellette állót, mosolyt csalva ezzel, a társa arcára is.
A tevékenység végén ismét asztalhoz ültünk és mindenki kiszínezte a jó cselekedet jelét (kettőt). Egy kisgyermek kivételével (Nekünk adta), mindenki haza szerette volna vinni anyukájának és apukájának.
December a Jó cselekedetek gyakorlásának hónapja volt. A szüleink úgy neveltek minket, hogy mindig legyünk kedvesek, segítőkészek, törekedjünk arra, hogy a környezetünkben élőknek örömet okozzunk, és ha szomorkodnak, megvigasztaljuk őket. Az intézményünkben mi is ebben a szellemben neveljük a ránk bízott gyermekeket. Először meghallgattuk Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát, melyhez különböző mozdulatsorokat találtunk ki.
A téma feldolgozásához a következő játékokat játszottuk:
– Kis barátom hogy vagy? – játék, beszélgetőkör
– Jócselekedetek a csoportban: Mit tettem jól játék
– Miután megbeszéltük egymás jó tulajdonságait, minden gyerek egy tulajdonságot beírt az osztályszívbe
A gyermekek átérezték a jócselekedetek fontosságát és igyekeztek kihozni magukból a legjobbat. Beszélgetőkörök alkalmával meséltek otthoni élményeikről és átbeszéltük, hogy az iskolában milyen jócselekedeteket tehetnek nap mint nap.
December a jó cselekedetek hónapja.A jó cselekedetek gyakorlása nagyon sok területre pozitívan hat. Az adventi témakör nagyon jó hátteret ad a témának. A napi beszélgetőkörök alkalmával megbeszéltük sok-sok példával és személyes tapasztalattal, hogy mennyire sokfélék lehetnek a jócselekedetek. Megbeszéltük, hogy ilyenkor igyekszik mindenki egy kicsit jobb lenni, jobban odafigyelni a másikra az oviban és otthon is, igyekszik többet segíteni. Megbeszéltük,hogy ajándékot legalább olyan jó adni, mint kapni. Ezért a szomszéd Katica csoporttal megajándékoztuk egymást, saját készítésű ajándékkal, illetve részt vettünk a cipősdoboz akcióban. Nemcsak az emberekkel, hanem az állatokkal is lehet jót tenni, ezért az óvodánk udvarán elhelyeztünk pár madáretetőt.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Decemberben a hagyományőrzés került a fókuszba. Felelevenítettük a Luca napi népszokásokat. Luca-búzát vetettünk, majd hagymakalendáriumot készítettünk.
A kikelt búzát hazavitték a család karácsonyi asztalára.
A foglalkozás végén a ,,seprűs játék” sem maradhatott el.
Mindenki boldog volt ezen az órán.
Atkári Petőfi Sándor Általános Iskola
Decemberben több alkalommal szóba került, milyen jó cselekedeteket tehetünk, hogy szeretteinket meglepjük, örömet okozzunk nekik. Ezeket összegyűjtöttük, felírtuk kis papírokra. Mindennap más gyerek húzott belőle és megvalósította. (Pl.: otthoni segítés, apró ajándék készítése valakinek, kedvesnek lenni egész nap, megtanulni egy karácsonyi verset, vagy dalt, társnak segíteni, megosztani valami finomságot, ..) Természetesen készítettünk Adventi naptárt is. Mindennap más gyerek nevét húztuk ki, akinek feladata a következő volt: 1.Kapott egy matricát, melyet ő ragasztott fel az Adventi naptárunk megfelelő helyére. 2.Kapott egy színezőt, mely az osztály karácsonyfájának egy részlete volt. 3.Húzott egy megvalósításra váró jótettet, melyet aznap meg kellett valósítania. Mindennap énekeltünk és hallgattunk karácsonyi dalokat. Ajándékot is készítettünk.
Ebben a a hónapban több „miniprojektet” is megvalósítottunk. Mindegyik közös jellemzője az volt, hogy örömet szerezzünk egymásnak, másoknak, ezáltal önmagunknak is.
Az első „akciónkba” megpróbáltuk bevonni az alsó tagozatos gyerekeket is. Nyomtattam pár kiskártyát, amelyeket apró figyelmességként használtunk, amolyan adventi naptárszerűen:
a gyerekek páronként húztak egy kártyát, ami 2 apró jótettet vagy figyelmességet tartalmazott: Meglepetés Neked, Meglepetés Tőled felirattal. Szabadon választhattak, mikor és hányszor lepik meg egymást, de lehetett párt is cserélni- ezt ügyesen, egymás között intézték. Nyomtattam pár üres kártyát is, itt már igény szerint (előzetes megbeszélés, egyeztetés után, mert kereteket azért kellett felállítani) ők találták ki a kedvességeket.
Ezeket a kártyákat kitettük a folyosóra is és kis „követként” tájékoztattuk a többi osztályt is arról hogy ebben a hónapban, ha van kedvük, vegyenek részt ebben a kis örömszerzős akcióban.
Második szervezkedésünk az volt, hogy ellátogatott hozzánk egy program keretében egy kutyákkal foglalkozó társulat. Mindenféle hasznos tárgyakkal (állateledel, póráz, stb.), egy ún.osztályadománnyal háláltuk meg a közreműködésüket.
A harmadik foglalkozásnál a gyerekek szabadon alakult csoportokban kiválasztottak egy-egy betanító tanárt, akiknek hálájuk jeléül megfogalmazták és leírták közösen, miért jó, hogy Ő tanítja őket, mit szeretnek benne. Nagyon kedves kis tablók születtek. Ezeket természetesen át is adták még aznap a kollégáknak, akik nagyon meghatódtak és örültek ennek a váratlan , önzetlen ajándéknak.
A negyedik projektünk egyéni aktivitást igényelt: szerettük volna az emberekhez is lejuttatni a figyelmességet, kedvességet. Ezért azt találtuk ki, hogy közösségi helyeken, pl. boltokban apró kedves üzeneteket rejtünk el titokban, név és mindenféle hatásvadászat nélkül, pusztán azért, hogy a decemberi nagy rohanásban okozzunk egy-egy ismeretlennek is szívet melengető perceket. 🙂
A gyerekek nagy lelkesedéssel álltak neki, és örömmel mesélték, milyen érzés volt elrejteni, és ha úgy esett, megtapasztalni, mit okoztak ezzel a kis aprósággal egy-egy gyanútlan, de szerencsés vásárlónak. 🙂
Ebben a a hónapban több „miniprojektet” is megvalósítottunk. Mindegyik közös jellemzője az volt, hogy örömet szerezzünk egymásnak, másoknak, ezáltal önmagunknak is.
Az első „akciónkba” megpróbáltuk bevonni az alsó tagozatos gyerekeket is. Nyomtattam pár kiskártyát, amelyeket apró figyelmességként használtunk, amolyan adventi naptárszerűen:
a gyerekek páronként húztak egy kártyát, ami 2 apró jótettet vagy figyelmességet tartalmazott: Meglepetés Neked, Meglepetés Tőled felirattal. Szabadon választhattak, mikor és hányszor lepik meg egymást, de lehetett párt is cserélni- ezt ügyesen, egymás között intézték. Nyomtattam pár üres kártyát is, itt már igény szerint (előzetes megbeszélés, egyeztetés után, mert kereteket azért kellett felállítani) ők találták ki a kedvességeket.
Ezeket a kártyákat kitettük a folyosóra is és kis „követként” tájékoztattuk a többi osztályt is arról hogy ebben a hónapban, ha van kedvük, vegyenek részt ebben a kis örömszerzős akcióban.
Második szervezkedésünk az volt, hogy ellátogatott hozzánk egy program keretében egy kutyákkal foglalkozó társulat. Mindenféle hasznos tárgyakkal (állateledel, póráz, stb.), egy ún.osztályadománnyal háláltuk meg a közreműködésüket.
A harmadik foglalkozásnál a gyerekek szabadon alakult csoportokban kiválasztottak egy-egy betanító tanárt, akiknek hálájuk jeléül megfogalmazták és leírták közösen, miért jó, hogy Ő tanítja őket, mit szeretnek benne. Nagyon kedves kis tablók születtek. Ezeket természetesen át is adták még aznap a kollégáknak, akik nagyon meghatódtak és örültek ennek a váratlan , önzetlen ajándéknak.
A negyedik projektünk egyéni aktivitást igényelt: szerettük volna az emberekhez is lejuttatni a figyelmességet, kedvességet. Ezért azt találtuk ki, hogy közösségi helyeken, pl. boltokban apró kedves üzeneteket rejtünk el titokban, név és mindenféle hatásvadászat nélkül, pusztán azért, hogy a decemberi nagy rohanásban okozzunk egy-egy ismeretlennek is szívet melengető perceket. 🙂
A gyerekek nagy lelkesedéssel álltak neki, és örömmel mesélték, milyen érzés volt elrejteni, és ha úgy esett, megtapasztalni, mit okoztak ezzel a kis aprósággal egy-egy gyanútlan, de szerencsés vásárlónak. 🙂
Gondolatébresztőként megnéztük az alábbi két kis történetet, majd megbeszéltük, hogy éltek-e át hasonló élethelyzetet, miként cselekedtek és miért:
https://www.youtube.com/watch?v=WKmZ3ipZar0 https://www.youtube.com/watch?v=qnSxKcJwQ-o
Felolvastam a tanulóknak azt a hét érvet, ami a tanári segédanyagban olvasható a jó cselekedetek gyakorlása mellett, aztán mindenki elmondta a legutóbbi vagy a legemlékezetesebb jócselekedetét. Ötletrohammal összegyűjtöttük, milyen konkrét módon lehet önmagunkkal vagy másokkal jót tenni. Karácsonykor az osztályban megajándékozzuk egymást, ezért mindenki húzott egy nevet, és kigondolta, hogy az ajándékozás napjáig milyen jó cselekedettekkel fog naponta kedveskedni a húzott személynek.
Végül levezetőként mindenki kitöltötte önmaga jobb megismerése céljából a program által küldött „Ez vagyok én a művészeteken keresztül” c. feladatlapot.