„Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.”
Máriai Sándor szavaival vezérelve a december minden egyes napját így éltük meg a baglyocskáimmal. Már a hónap elején karácsonyi hangulatot igyekeztem varázsolni második otthonukba a kandalló varázslatos fényeivel, s az adventi naptár titkos küldetéseivel és meglepetéseivel. A gyerekek izgatottan várták a reggeleket, amikor kihúzhattak a zsákokból, s persze elmesélték a küldetéseiket. Az arcokon boldog mosoly ült. A lelkünket készítettük a szentestére, s rengeteg élménnyel gazdagodhattak. Ez a boldogságfokozó technika az én szívemhez is közel áll, hiszen a legjobb adni másoknak úgy, hogy közben nem várunk érte semmit sem.
A gyerekekkel szinte mindennap tartottunk boldogság perceket, szüneteket. Így meghittséget sikerült varázsolni a beszélgetőkörökkel, a szeretet-zuhany technikájával is piciny lelkükbe. Érezték, hogy jobb velük a világ, s ők is apró jócselekedeteket szerettek volna véghezvinni szinte az egész iskolában. Első ilyen jó cselekedetünk az iskola karácsonyfájára a mézeskalács sütése volt. Majd ezeket a karácsonyi finomságokat hagyományosan a mindenkori 5. osztályos diákok akasztgatták fel a fára, s helyezték el az iskolánk folyosójára. A mézessütés napján minden kis diákom formázott egy-egy Jobb veled a világ szívecskét,amit saját maga díszített ki, csomagolt be, s írt hozzá az első osztályos gyerekeknek egy-egy karácsonyi üdvözletet és bátorító mondatot! Izgatottan várták, hogy meglephessék vele a kis elsősöket. Egy kedves ötlettől vezérelve a boldogság napunkon pedig további karácsonyi üdvözlőlapot készítettek, amelyet az utolsó napon énekkel, verssel, öleléssel adták át az alsó tagozatos gyerekeknek. Az élményekből ők sem maradhattak ki, hiszen a Mikulás napja közeledtével levelet írtak, feladták a télapónak, aki természetesen válaszolt is levelükre. Megérkezett december 6-án a Mikulás is jóságos osztályomba, s kis csomagokkal kedveskedett a gyerekeknek. December második vasárnapján az adventi gyertyagyújtáson az iskolások szerepeltek a községi rendezvényen, így az osztályunkból is képviseltették magukat a gyerekek, ki hanggal a kórusban, ki a jelenlétével az utána tartandó karácsonyi vasáron. A hagyományos ünnepi adventi fényeket néztük meg a gyerekekkel a debreceni kirándulásunk alkalmával. Eme csodálatos napot karácsonyi mozizással zártuk. A boldogság napon a jó cselekedetek angyalát elkészítve, tiszta szívvel énekelték a gyerekek a hónap dalát. Titkos üzenetben írták le egymás jó tulajdonságait, amelyet ki is tűztek az angyalkánkra. A szeretet-zuhany volt a kedvenc boldogságfokozó technikájuk. Élvezték minden pillanatát. A jó cselekedetek karácsonyfáját feldíszítve várták az utolsó napon a második osztályosok ünnepi műsorát. Ezen a napon megérkezett a karácsonyi kandallónkra a Jézuska különleges ajándéka is, s a tankerületünk Positivity társasjátéka is. Örömmel és kíváncsisággal várták a játékot. Karácsonyi filmnézéssel hangolódtunk a szentestei templomi műsorukra a gyerekekkel. S a meglepetésekből én sem maradtam ki, hiszen a szoros, szeretetteli ölelések mellett gyönyörű rajzokat és ajándékokat is kaptam. Hiszen a szeretet csendben jár, s boldogsággal tölti meg a szíveket.
„A karácsony nem csak egy nap. És nem is három. Az igazi karácsony nem… Sőt, nem is napokkal számolható. Karácsony a szeretet születésének ünnepe. Szeretet pedig bármikor születhet. Bárhol, bármelyik napon, bármelyik pillanatban. Hiszen az első karácsonyig az a nap is csak egy volt a sok közül. A szeretet születésétől vált karácsonnyá.” (forrás: Csitáry-Hock Tamás)
A kis videó magáért beszél! Áldott Ünnepeket és Egészségben Gazdag Boldogságos Új esztendőt kívánunk mindenkinek!
Hiszem és vallom, jobb velük a világ!

A december hálás időszak a jó cselekedetekhez.
Sokat beszélgettünk, hogy kinek mi szerez örömet és ő mivel tud-na másnak, másoknak örömöt okozni.
Megnéztük Max Lucado: Értékes vagy ! című meséjét:

Megbeszéltük,hogy „kedvezőbben értékeljük azt a személyt, kinek segítő jobb kezünket nyújtjuk.”
Az Aranyalma fánkra mindenki lerajzolta az ő jó cselekedetét:
–„Barnussal együtt játszunk.”
–„Anya megfőzte a levest, én pedig beviszem az asztalhoz a testvéremnek és magamnak.”
–„A 3 éves unokatestvéremre vigyázok és játszok vele a kisszobában, míg mi felnőttek a nappaliban beszélgetnek.”
–„Segítettem anyának felporszívózni! ”
–„Gyümölcs levest főzök anyával.”
–„Várom a szobámban a Jézuskát, amíg anyu süt, főz lent a konyhában.”
–” Együtt focizunk a testvéremmel.”
Boldog karácsonyt kívánva egymásnak búcsúztunk a téli szünet előtt.