A december az egyik legkedvesebb boldogságórás hónapunk, hiszen „jónak” lenni, „jót” cselekedni a „legjobb” dolog a világon. Így december 1-től elindítottuk az osztályban az adventi „zokni-kalendárium” programunkat: minden gyerek hozott magával egy fél pár ünnepi zoknit, amiket aztán teleraktunk apró ajándékokkal, majd felakasztottuk őket a tábla alatt kifeszített zsinórra. Mindennap az a tanuló kapta meg a zokniját, akinek a nevét kihúztuk egy dobozkából. Egész hónapban nagy örömmel csináltuk végig a játékot, míg mindenki sorra nem került. Természetesen idén is december 1-én elkészült a karácsonyfánk, ami az ember méretű Mikuláslánnyal szemben pompázott a folyosón. Az adventi koszorú és a karácsonyi ablakdekorációk pedig még fokozták a meghitt hangulatot.
Elindítottam a „Jószívűség” című feladatot is, vagyis a gyerekek kaptak egy papírból kivágott szívformát, arra azoknak a nevét írták rá, akikkel jót tettek az adventi várakozás idején.
Nagy sikert aratott a „Halló!” című játék is: körbe ültünk és úgy hívtunk fel jelképesen valakit, hogy csak a külső és belső tulajdonságait ismertettük a felhívott tanulónak. Ha felismerte magát, felvette a telefont és „visszahallózott”.
A „Segítő tárgyam” elnevezésű gyakorlatnál egy hógömb formájú sablont kaptak a gyerekek, ebbe pedig olyan tárgyakat, kabalákat rajzolhattak, amikhez olyan fajta bizalom fűzi őket, ami átsegíti őket az élet adta nehézségeken. Például egy plüss figura, amihez hozzá lehet bújni, vagy meg lehet simogatni, ha félünk valamitől, vagy izgulunk valami miatt.
A mézeskalács ház napja alkalmából színes házikókat is színeztünk, amiket a faliújság dekorálására használtunk fel. A színezés közben jókívánságokat fogalmaztunk meg egymásnak. Mindig az mondta a következő pozitív gondolatot, akit az előző tanuló kiválasztott.
December 12-én, pénteken, Luca napja alkalmából búzát vetettünk (mivel 13-a szombatra esett idén), ami már hagyomány nálunk: mindenki tesz az előkészített nagyobb cserépbe 1-2 szem búzát, hogy egészségben, gazdagságban, boldogságban teljen a következő esztendő. Nagy örömünkre december 17-én már megjelentek a föld felett az első apró hajtások.
Az elsősökkel megismertük a Mikulás bácsi csizmája című mesét is, ami az önzetlen szeretetről adott mintát, utána pedig a hozzá kapcsolódó (2. melléklet) párkereső színezővel koronáztuk meg a történetet. Természetesen az iskolába is eljött a Mikulás, aki minden gyereket piros csomaggal ajándékozott meg. Dalokkal, versekkel köszöntük meg kedvességét.
Nagy örömünkre szolgált, hogy idén benevezhettünk a községi adventi ablaknyitogató programba: fenyőfákkal, hópihékkel, csillagokkal, Holddal, Hótündérrel és fehér fényekkel díszítettük fel a főbejárat óriási ablakát, ami december 5-én nyílt ki a falu közössége számára. Részt vettünk az iskolai Adventi Forgatag (december 13.) és a községi „Mindenki karácsonya” (december 19.) című programokon is, ahol elsőseimmel „A kis fenyőfa” című verses, énekes, zenés jelenetet adtuk elő mindkét esetben szülők, nagyszülők, gyerekek örömére.
Csendes várakozással, meghitt hangulatban telt el a december az iskolában.
Boldogító jó cselekedetek
Boldogító jó cselekedetek a Maci csoportban
A decemberi hónap boldogságórájának témája a boldogító jó cselekedetek. Ez az időszak különösen meghitt számunkra, hiszen az advent, a Mikulásvárás és a karácsonyi készülődés mind-mind olyan alkalmak, amelyekben a szeretet, az egymásra figyelés és a kedvesség erősebben jelenik meg.
A csoportban nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyerekek felismerjék és megértsék, hogy mi számít jó cselekedetnek. Amikor kedvesek, segítőkészek egymással,–például amikor valaki zsebkendőt visz a síró társának vagy odanyújtja a gyümölcsöstálat annak, aki nem éri el vagy segít egy elveszett játékot megkeresni, akkor megfogalmazzuk nekik, hogy ez bizony egy jó cselekedet volt és nagyon megdicsérjük őket. Így a gyerekek tudatosan átélik, milyen érzés jót tenni és megértik, hogy ezek a tettek másoknak örömet szereznek. Amikor egy ilyen kedves gesztust kiemelünk, akkor a többi gyerek is követni szokta ezt a példát, hogy ők is dicséretet kapjanak. Ezek a pozitív visszajelzések (dicséretek), számukra nemcsak a jó viselkedést rögzítik, hanem az önbizalmukat is növeli.
Beszélgettünk arról a gyerekekkel, hogy a jó tetteikről a Mikulás is tud. Elmeséltük, hogy az Északi-sarkról egy hosszú távcsővel figyeli őket. A Mikulás barátai, a kórházkertben lakó mókusok és kismadarak, amikor benéznek hozzánk az ablakon, rögtön viszik a hírt neki és elmesélik, amikor kedvesek és segítőkészek voltak egymással. A Mikulás ilyenkor beírja a „Jó gyerekek nagy könyvébe” a nevüket és a jó cselekedeteiket. Amikor mesélünk a gyerekeknek a Mikulásról és az erdei kis állatokról látjuk, hogy a fantáziájuk beindul és tudatosan törekszenek a helyes viselkedésre.
Hagyomány nálunk, hogy a Mikulásnak saját készítésű meglepetéssel kedveskedünk. A gyerekek idén is nagy örömmel készítették az egészséges almás, zabpelyhes kókuszgolyót. Közben Bagdi Bella dalait hallgattuk a CD-ről. Majd amikor elkészültek vele, megkértem őket, hogy válasszanak ki egyet, amit oda szeretnének ajándékozni. Ezeket a kókuszgolyókat egy díszes celofánba tettünk a Mikulásnak. A Mikulás nagyon örült a kedves meglepetésnek. A kókuszgolyó készítés által az ajándékozás örömét is megtapasztalták a gyerekek.
Elmeséltem a gyerekeknek, hogy a téli hidegben a kismadarak nem találnak maguknak ennivalót, és nagyon örülnének, ha mi tudnánk segíteni nekik. Éppen ezért a gyerekekkel közösen „madárbüfét” nyitottunk az óvoda udvarán. A papírgurigákat zsírral bekentük, majd különböző magokba hempergettük őket. Majd felöltöztünk, kimentünk az udvarra, és a csoportszobánk ablaka előtti bokorra helyeztük ki az elkészült finomságokat. Ezután mindig figyeltük, ahogy a kismadarak felfedezik a madárbüfét.
Egyik nap, egy dramatikus foglalkozás keretén belül ellátogatott hozzánk Csipcsirip, a kismadár (madárbáb), aki elmesélte, hogy észrevette az óvoda udvarán a madárbüfét, és szeretett volna személyesen is találkozni azokkal a gyerekekkel, akik ilyen jót tettek vele. Majd a madárbábbal együtt játszottunk, mondókáztunk, tornáztunk.
Egy másik alkalommal Csipcsirip ismét ellátogatott hozzánk, hogy megköszönje a gondoskodást, és minden kisgyereknek egy színes karácsonyi csengőt ajándékozott. Csengőszóval közösen elénekeltük a „Kiskarácsony, nagykarácsony” című dalt és elbúcsúztunk a kismadártól. A gyerekek még megígérték neki, hogy továbbra is fognak gondoskodni a madarakról és máskor is szívesen játszanának vele.
Ezekkel az élményekkel a gyerekek megtapasztalhatták, hogy egy apró jó cselekedet is milyen sok örömet és boldogságot adhat.
A Katica csoport karácsonyi készülődése a Boldogító jó cselekedetek témaköréhez kapcsolódva valósult meg. A közös dalos–verses tevékenységek és a szülőkkel együtt szervezett karácsonyi kézműves délután során a gyermekek megtapasztalhatták az adás, az együttműködés és az egymásra figyelés örömét. A közös alkotás erősítette a közösséghez tartozás érzését, fejlesztette empátiájukat és pozitív érzelmeiket. A program hozzájárult ahhoz, hogy a gyermekek átéljék: a jó cselekedetek boldoggá tesznek bennünket és másokat is.
A boldogító jó cselekedetek téma feldolgozását, a témához illő mesével indítottam. A mesével kapcsolatos kérdéseket ügyesen megválaszolták, viszont amikor megkértem őket, hogy mondjanak olyan helyzeteket, amikor valakivel jót cselekedtek, csak egy-két gyermek tudott a kérdésre válaszolni. Ezután színes képeket mutattam nekik és megbeszéltük, hogy milyen szituációt ábrázol az adott kép. A legtöbben egész mondatokban meg tudták fogalmazni a jó cselekedetet ábrázoló képről mondandójukat.
A tevékenység zárásaként, a meséhez kapcsolódóan mindenki festett magának egy varázskövet, amely csak akkor fog világítani, ha a gazdája valami jót cselekszik.
Mézeskalácsház Világnapja
A Mézeskalácsház Világnapjáról december 11-én emlékeztünk meg az osztályban Kommunikáció órán. A karácsonyi időszak meghitt, békés hangulatát hozza el az otthonokba a finom mézeskalács illata. Ennek varázsát kívántuk felidézni közösen a gyermekekkel. Az óra elején karácsonyi dalokat hallgattunk meg, beszélgettünk az ünnep lényegéről, a szeretet jelentőségéről. Az adventi időszakban levő szokásokról kisfilmet tekintettünk meg közösen, melyben a mézeskalács házikó készítéséről is szó volt. Az iskola tankonyháján egy jól bevált recept alapján mi is gyúrtunk mézeskalács tésztát, belőle pedig finom, puha mézeskalácsot sütöttünk. Ezzel mi nálunk is a karácsony melege áradt szét az osztályban, a szeretet boldogsága töltötte be szívünket.
Mézeskalácsház Világnapja
A Mézeskalácsház Világnapjáról december 11-én emlékeztünk meg az osztályban Kommunikáció órán. A karácsonyi időszak meghitt, békés hangulatát hozza el az otthonokba a finom mézeskalács illata. Ennek varázsát kívántuk felidézni közösen a gyermekekkel. Az óra elején karácsonyi dalokat hallgattunk meg, beszélgettünk az ünnep lényegéről, a szeretet jelentőségéről. Az adventi időszakban levő szokásokról kisfilmet tekintettünk meg közösen, melyben a mézeskalács házikó készítéséről is szó volt. Az iskola tankonyháján egy jól bevált recept alapján mi is gyúrtunk mézeskalács tésztát, belőle pedig finom, puha mézeskalácsot sütöttünk. Ezzel mi nálunk is a karácsony melege áradt szét az osztályban, a szeretet boldogsága töltötte be szívünket.
A boldogító jó cselekedetek témáját a gyerekekkel közösen készített ajándékok és finomságok valósították meg.
Karancslapujtői Kastélykert Óvoda
A gyerekekkel megbeszéltük mik azok a jó cselekedetek, mikor vagyunk jók. A társas kapcsolatokban miért fontos, hogy meg tudjuk a jó és rossz cselekedetek különböztetni. A közelgő karácsonyi ünnepre mennyi jó cselekedetet hajthatunk végre, mennyit segíthetünk szüleinknek, nagyszüleinknek. A családi kötelék és a szeretet nagyon fontos a gyermekek illetve a felnőttek számára is. Néhány gyerek nehezebben értette meg a témát, de néhány példával könnyebben tudtak azonosulni. Tartalmas beszélgetés volt a gyermekek számára. Remélem tudtam gazdagítani az érzelmi világukat és gondolkodásukat.
Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium
Készítettünk a gyerekekkel egy közös karácsonyfát. A kidíszített ajándékok alatt egy egy jócselekedet lapult, amit igyekeztek decemberben véghez vinni.
A decemberi boldogságórák témája a boldogító jó cselekedetek volt. A hónap során arra helyeztük a hangsúlyt, hogy a gyerekek felismerjék: az apró kedvességek, figyelmes tettek nemcsak másokat, hanem őket magukat is boldogabbá teszik.
Az óra elején közös beszélgetéssel indítottunk. Megbeszéltük, mit jelent jót tenni másokkal, és milyen jó cselekedeteket ismernek a mindennapokból. A tanulók lelkesen meséltek saját élményeikről: segítségnyújtásról otthon, kedves szavakról az iskolában, valamint arról, milyen érzés volt örömet szerezni valakinek. A beszélgetés során tudatosult bennük, hogy a jóság sokszor egészen egyszerű dolgokban jelenik meg.
A kreatív rész különösen nagy élményt jelentett számukra. A gyerekek ,,jócselekedet-befőttet” készítettek. Az üvegekbe jókívánságokat, kedves üzeneteket, fontos címszavakat (pl. segítség, mosoly, odafigyelés, szeretet), valamint mézeskalácsokat helyeztek el. A feladat során nemcsak alkottak, hanem elgondolkodtak azon is, kinek szeretnék ajándékozni a befőttet, és milyen érzést szeretnének kiváltani vele.
A tevékenység során a gyerekek együttműködtek, ötleteket osztottak meg egymással és örömmel tapasztalták meg az adás örömét. Az elkészült befőttek nemcsak kreatív alkotások lettek, hanem valódi üzenetet hordoztak: a jóság, a figyelmesség és a szeretet fontosságát.
A boldogságóra meghitt, ünnepváró hangulatban telt és hozzájárult ahhoz, hogy a tanulók nyitottabbá, empatikusabbá váljanak, valamint megtapasztalják, hogy a jó cselekedetek valóban boldogító hatásúak.