„Az Ég és a Föld készíti az utat ” című pásztorjátékkal kedveskedtünk idén a szülőknek karácsonyra a kézzel készített ajándékok mellet.. Ezzel nagy örömet szereztünk nekik. Már a felkészülés időszakában is sokat beszéltünk arról, hogy mi a szeretet? Mit jelent számunkra a szeretet ünnepe? Szó esett a „Jobb adni, mint kapni” jelentéséről. Beszéltünk az ehhez kapcsolódó érzelmekről, mit is jelent az, hogy Te adsz és mégis jól érzed magad.

,,Mindenütt a földön vágynak valami jó után,
minden ember keresi hol a boldogság.
Sok mindent elérhetsz mégis üres maradhat a szív,
ha nincs benne igazi érték, mely mindenen átsegít.
Az élet néha bonyolult nem is mindig értem én,
de kell, hogy a szívben ott legyen a hit, szeretet, remény.,,
Decemberben a boldogító jócselekedetek gyakorlásával foglalkoztunk. Mindennap igyekeztünk valami apró jócselekedet véghez vinni. Decemberben részt vettünk a városunk főterén felállított éneklő karácsonyfáján tartott ünnepi műsoron, városunk lakosait leptük meg ünnepi műsorunkkal. Gyűjtöttünk játékot városunk óvódáinak, cipősdobozba az időseknek készítettünk meglepetést. Karácsonyi manókat készítettünk családtagjainknak és a karácsonyi vásárba is rengeteg aprósággal, meglepetéssel készültünk. A december mozgalmas volt mindannyiunk számára, de a szívünk csordultig telt szeretettel, örömmel. Nem csak adtunk, de kaptunk mi is: Mikulástól csomagot, az osztály részt vett egy közös fánkozáson és forrócsokizáson, utolsó nap vendégséget rendeztünk az osztályban. Mindannyian egyettértettünk abban, hogy a jócselekedetek igazán boldoggá teszik az embereket.

Erre a témàra nem készítettünk terméket.
Kàdàr Annamària- Karàcsonymeséjét dolgoztuk fel. Sajàt hagyomànyokról beszélgettünk.
Visszaidéztük az egész féléves jócselekedeteket, ugyanis az osztályra nagyon jellemző, szerencsére. Pl. Néhàny diàk könyvjelzőt készített a többieknek.
Sokszor segítik egymàst: leveszik a székeket, befogadjàk a jàtékukba akàr a màsik osztàlybeli gyereket, ha meglátjàk hogy ő egyedül van. Többször is felszedték az udvaron a szemetet. Ezeket mindig a magatartástàblànkban is értékeltük, feljebb lépéssel.
Nagyon büszke vagyok rájuk!

Egész hónapban igyekeztünk a gyerekekkel minél több jó cselekedetet megvalósítani, hogy érezzék, hiába kicsik, ők is tudnak már segíteni valakinek, képesek hasznossá tenni magukat, képesek már ilyen fiatalon is örömet okozni embertársaiknak:
Iskolánk csatlakozott A Válts egy csokit mosolyra akcióhoz, csokit gyűjtöttünk rászoruló gyerrekeknek.
A hónap elején a nagycsoportos óvodások látogattak el hozzánk, akikkel közösen énekeltünk, zenéltünk, barkácsoltunk, így vártuk a Mikulást. A gyerekek lelkesen tanulták a verseket, zeneszámokat, segítettek az ovisoknak a kismikulások elkészítésében. Itt már átérezhették azt, hogy milyen jó segíteni valakinek, együtt barkácsolni, közösen alkotni valami szépet.
A következő héten az időseket látogattuk meg, akikkel mézeskalácsot sütöttünk, nekik is kedveskedtünk egy kis műsorral.
Jó volt látni, hogy milyen ügyesen, szépen dolgozott együtt a különböző korosztály, a gyerekek mennyire figyeltek a nénikre, mit hogyan kell csinálni. A kész mézeskalácsokat közösen egy kis tea melllett fogyasztottuk el. Itt átélhették, hogy szükség van rájuk, jó érzés volt az idős nénik mosolyát , csillogó szemét is látni, az idősek hálásak voltak a közös élményért.
Majd a testvérosztályunkkal barkácsoltunk együtt, akik szintén részt vesznek a Boldogságóra Programban, nagyon ügyesen segítettek egymásnak és munka közben vidáman beszélgettek a gyerekek , így jó hangulatban telt ez az óra.
Az utolsó héten ajándékokat készítettek szüleiknek, hogy megtanulják nem csak kapni jó, de adni is mennyire jó érzés.

A Jó cselekedetek témakörében december 18-án tartottam meg a Boldogórás foglalkozást az alsós osztályomnak.
A foglalkozást egy kis beszélgetéssel kezdtem. A gyerekekkel különféle jó cselekedeteket soroltattam fel, melyeket már ők is megtettek, vagy meg szoktak tenni a környezetük támogatása, segítése érdekében. Örömmel észleletem a gyerekek lelkes hozzászólásra nyújtott kezeik bőségének a számát, szinte mindenkinek volt legalább egy olyan jó cselekedete, amiről szeretett volna megnyílni az osztálynak is.
A bevezető beszélgetést követően a gyerekeket két csapatban (fiúk és lányok) egy kis jó cselekedetek pörgentyűs játékra invitáltam. A feladat az volt, hogy egy ceruzát kellett a jó cselekedetek kerék közepén megforgatni (2. számú melléklet) és amelyik körszeletnél megállt, az azon levő ábra szerinti jó cselekedetet kellett a pörgetőnek felolvasnia és egyúttal házi feladatként másnapig végrehajtania. A gyerekek ügyesen, figyelmesen és lelkesen vettek részt ebben a szívet jó cselekedetekre nyitó játékban a lányok csapata különösen szépen, rendesen végezte el a pörgetéseket a maguk számára.
A foglalkozás második felében a Boldogórás segédanyagból hallhattak a gyerekek egy mesét (1.1. Melléklet) a karácsonyi csillagokról és az öreg fenyőről. A feladat egyfelől az volt, hogy a mesében megfigyeljék milyen jó tett, jó cselekedetre hallanak példát, majd pedig a mese meghallgatása után le kellett rajzolniuk az öreg fenyőt a csillaggal a tetején. A gyerekek szépen, gondosan készítették a rajzaikat, ki-ki a maga módján ment bele a fenyő és a csillag ábrázolásán kívül további részletekbe. Voltak, akik csak a kért, két elemet ábrázolták, voltak akik annál kicsit több részletbe is belementek. A rajzolás közben a „Jó emberré csak szívemmel válhatok” című Bagdi Bella dal is lejátszásra került, s véleményem szerint nagyon szépen tudta ezzel fokozni a gyerekek rajzoláshoz felvett hangulatát pozitív, szeretetre nyitó szavaival.
Összeségében úgy gondolom, hogy ebben az ünnepi időszakban egy relatíve nyugodt, együttműködő hangulatban lefolyó foglalkozást sikerült tartani, amiért hálás vagyok. Továbbá, jó volt látni a számomra a gyerekek téma iránti nyitottságát és a foglalkozás részeiben való lelkes közreműködésüket, szorgalmas hozzáállásukkal.