Ez a hónap a jó cselekedetekről szólt. Az adventi időszakban mindenkinek jutott minden napra egy apró kis üzenet, amit nagy szeretettel adtak egymásnak a gyerekek, segítették a társaikat, sokkal jobban odafigyeltek egymásra, mint általában szokták.
Elvállaltuk a karácsonyi ünnepség megszervezését, hiszen olyan jó érzés adni. Az egész december arról szólt, hogy minél bensőségesebb, minél szívet melengetőbb műsort adjunk elő. A készülődés izgalma mindig hozott újabb és újabb ötleteket. Mivel negyedikesek, már voltak nagyszerű ötleteik. Látszott, hogy komolyan veszik a feladatukat. A gyakorlás időszakában is odafigyeltek egymásra, instruálták egymást, apró jelzésekkel jelezték, ki következik a szöveggel, ki hova menjen. Több éves pályafutásom alatt, nem hoztunk még össze ilyen gyönyörű műsort, ilyen nagy békességben, egyetértésben. A boldogságórát is erre szántuk. Miért jobb adni, mint kapni? Érett gondolkodású, szeretetet adó gyerekekkel fantasztikus érzéseim voltak, teljes mértékben feltöltődtem, észre sem vettem a karácsony előtti rohanós időszakot. Nagy öröm volt számomra így készülődni a szeretett ünnepére. Hálás vagyok értük! <3
Boldogító jó cselekedetek
December hónapban osztályunkban a Jó cselekedetek gyakorlása állt a középpontban. A téma feldolgozása során arra törekedtünk, hogy a gyerekek a mindennapokban is megtapasztalják az odafigyelés, az együttműködés és az egymás iránti kedvesség fontosságát.
A hónap elején Mikulás-partit szerveztünk, amelyre a tanulók saját maguk készítettek szendvicseket. A közös előkészületek során segítették egymást, megosztották az alapanyagokat, és örömmel kínálták társaikat, ezzel is gyakorolva az önzetlen segítségnyújtást.
Az adventi időszakban közösen készítettünk egy adventi naptárat, amelyben minden napra egy-egy jó cselekedet szerepelt. Ezek a feladatok ösztönözték a gyerekeket arra, hogy tudatosan figyeljenek egymásra, segítsenek otthon és az iskolában, valamint kedves gesztusokkal tegyék szebbé társaik napját. A szülők és az osztályfőnök által készített süteményeket az adventi vásárban kínáltuk, a befolyt adományt osztálykirándulásra fogjuk fordítani.
Az egészségnap alkalmával gyümölcssalátát készítettünk. A gyerekek együtt dolgoztak, megosztották a feladatokat, és megtanulták, milyen fontos az egészséges táplálkozás mellett az együttműködés és a közös munka öröme.
A decemberi programok zárásaként karácsony előtt megajándékoztuk egymást. A kis ajándékok és kedves üzenetek nagy örömet okoztak a tanulóknak, és tovább erősítették bennük az egymás iránti figyelmesség és szeretet fontosságát.
Összességében a decemberi hónap programjai hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek a jó cselekedeteket ne csak megismerjék, hanem a gyakorlatban is megéljék, és ezáltal erősödjön bennük az empátia, az együttműködés és a közösséghez tartozás érzése.
Decemberben sokszor megélte az osztály, hogy szeretetet kapunk és adunk.Egy kedves ismerőstől saját készítésű, kiszínezhető rajzokat kaptak a gyerekek, melyeket elkészítve hazavihették a családjuknak. Hálából verssel, dallal köszöntük meg a kedvességet.
A „szeretem az osztályt” kép egy spontán szabadidős rajz.
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola Őri Bibó István Tagintézménye
A decemberi boldogságórák a Boldogító jó cselekedeteinkről szóltak. A gyerekek is tudják, hogy gyakorlásához nem szükséges semmilyen különleges tehetség, idő vagy pénz. Aki szívből, szeretettel, önzetlenül segít, az, mint a mesékben, mindig elnyeri méltó jutalmát. A segítségnyújtás valóban boldogabbá tesz bennünket, amit az év minden napján kellene gyakorolnunk, nemcsak decemberben.
December 5-én iskolánkba és osztályunkba is- a gyerekek legnagyobb örömére- ellátogatott a Mikulás és napokkal előtte eljuttatták hozzá a megírt levelüket is. Délután pedig jó hangulatú Mikulás-kvízzel és vetélkedővel, sok nevetéssel, vidámsággal és izgalmas feladatokkal zártuk a napot. Adventi kalendáriumot is készítettek a gyerekek. Adventi kedvességkártyák és listák közül minden nap a kihúzó gyerek a lapra írt jó cselekedetet hajtotta végre, aminek nagyon örültek. Csomagolópapírra elkészítettük az osztály karácsonyfáját is, melyre olyan díszeket akasztottak, melyen jótetteket hajtottak végre. Iskolánk, osztályunk idén is csatlakozott az Ágota Alapítvány: Válts egy csokit mosolyra! országos jótékonysági akciójához. A cipősdobozokba rejtett ajándékok és csokoládék formájában mosolyt és örömet szereztünk azoknak a rászorult, állami gondozott gyerekeknek, akiknek ebből kevesebb jut az évben. „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Példabeszédek11,25.) December 12-én délelőtt iskolánk adventi koszorúján a mi osztályunk ünnepi műsorral egybekötve meggyújtotta a 3., az öröm gyertyáját, melynek fénye emlékeztetett minket arra, hogy a várakozás nemcsak csend, hanem örömteli reménység is.
Kézműveskedtünk is, karácsonyi harangot és manót készítettünk. Az év utolsó tanítási napján megajándékoztuk egymást, valamint jókívánságokat írtak iskolatársaiknak, és ezeket az angyalkák szállították el a címzetteknek. Egész hónapunkat a hit, remény, öröm és a szeretet érzése járta át.
A Boldogságóra programban december a jócselekedetek hónapja, ezért a 12F németes csoportjával csatlakoztunk az iskolánk cipősdoboz akciójához.
Először az órán megnéztünk egy német nyelvű videót arról, mi is ez az akció, hogyan kell feldíszíteni a dobozt, mi az, ami belekerülhet és mi nem. Miután megnéztük a filmet, feladatokat oldottunk meg a látottakkal kapcsolatban: Először sorba kellett állítani a doboz előkészítésével és a gyűjtőpontra juttatásával kapcsolatos tevékenységeket, majd ki kellett válogatni a megadott tárgyak közül azokat, amelyek belekerülhetnek a dobozba és amelyek nem (pl. veszélyes, törékeny, folyékony dolgokat nem szabad a dobozba tenni).
Ezután mi magunk is összeállítottunk egy cipősdobozt: először kitaláltuk, milyen nemű és milyen korú gyereket szeretnénk meglepni (mi egy 15-17 éves lánynak készítettünk ajándékot, azzal az indokkal, hogy biztosan mindenki inkább a kisebb gyerekekre gondol), majd összeállítottuk a listát, mindenki vállalt egy-egy ajándékot (ez lehetett pl. iskolaszer, kozmetikai cikk, rajzeszköz, ruházati kiegészítő). Végül a cipősdobozt megtöltöttük az ajándékokkal, gondosan becsomagoltuk és kidíszítettük, készítettünk egy üdvözlőkártyát, amit mindannyian aláírtunk, majd együtt leadtuk a gyűjtőponton.
Örülünk, hogy segíthettünk, és reméljük, hogy sikerült valaki karácsonyát szebbé varázsolnunk.
December hónap utolsó napjaiban már lázas készülődés folyt az ünnepekre. Az év utolsó napján piros szivecskékkel a kezükben a gyerekek jókívánságokat mondhattak egymásnak egy ölelés kíséretében. Nagyon várták ezt, és szinte alig tudták befejezni, mert mindenki mindenkit meg szeretett volna ölelni.
Ezután sült almás teát ittunk, beszélgettünk arról ki hogy tölti a karácsonyt, miért jó dolog, miért várjuk és mi az ünnepben a legfontosabb.
Mindezek mellett jutott idő az éneklésre, zenélésre kis hangszerekkel. Táncoltunk, mozogtunk is karácsonyi zenékre. Boldog délelőttöt töltöttünk el.❤️
2025.12.11.-én tartottam meg a Boldogságórát az 1.-es csoportban Boldogító jócselekedetek címmel.
Beszélgettünk a karácsonyról, a jóságról. Ezt követően Bagdi Bella ,,Jó emberré csak a szívemmel válhatok „ című dalát hallgattuk, majd jóságos mosolyt küldtek egymásnak a gyerekek……
Mivel a zenét nagyot szeretik a gyerekek, így több dalt is meghallgattunk még Bagdi Bella dalaiból. Jó kedvben, vidáman telt az óra.
Boldogság óra beszámoló 2025.12.16.
Dráma és színház óra
Téma: Boldogító jócselekedetek
Pedagógus: Kovács Györgyi
1. Dal: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok”
2. Fotó kirakása a táblára, erről beszélgetés, gondolatok gyűjtése (Tk.: 127.old.)
3. Történet felolvasása: Paralimpia, erről beszélgetés
4. A jó cselekedetek virág kiosztása, kitöltése
5. Pozitív üzenet kártya felolvasása
6. pozitív értékek kérdéseinek megválaszolása írásban
7. zenés órazárás
A Boldogság óra megtartását megelőző héten minden tanulónak felírtam a nevét, szétdaraboltam, beletettem egy borítékba és minden tanulónak húzni kellett egy nevet. Senki nem árulhatta el, kit húzott. Pozitív üzenet kártyákat készítettem, ezt is kiosztottam nekik, és megkértem, név nélkül írjanak rá akár egy pozitív idézetet, akár egy verset, egy rajzot, lényeg, hogy pozitív üzenete legyen. Erre volt kb. egy hetük. Az óra legelején mindenki kint maradt a folyósón, egyesével bementek a terembe, és elhelyezték a kártyákat a kihúzott tanuló padján.
Az óra menetébe építettem bele az üzenetek felolvasását.
Ügyesen megoldották a feladatot, egy esetben kellett korrigálni az üzenet tartalmát.
A jó cselekedetek virágán is jól megfogalmazták, mivel tudnák a legjobbat tenni önmagukért.
Aktívak voltak a gyerekek az órán, megdicsértem őket.
Jó cselekedetek gyakorlása témára a hála zenéjével hangolódtunk. A Szívem kertje című mese meghallgatása után beszélgettünk arról, hogy kivel mit tettek jót az óvodában és otthon is. Mit éreztek olyankor? Tudatosodott bennük, hogy jót tenni jó érzés, boldogító. Minden gyermek egy kis papírra lerajzolta a jelét, összehajtottuk és egymás jelét kihúztuk egy kosárból. Akinek a jelét húzták, annak lettek a „Jóságos manóik”, azzal kellett titokban jót tenni, kedveskedni, örömet okozni. A gyerekeknek volt idejük a figyelmességekre, majd elmondhatták, hogy kit húztak és milyen jót cselekedtek azzal a gyermekkel. Mindenkinek volt sikerélménye, az adás- és a kapás örömét meg tudták tapasztalni. Minden „Jóságos kismanó” kapott egy elismerő szívecskét ajándékba. A gyerekek egész héten nagy örömmel kedveskedtek egymásnak, igyekeztek jót cselekedni. Szituációs játékokat játszottunk, ami közben megtapasztalhatták az adás és a figyelmesség boldogító hatását. Ösztönöztem őket, hogy otthon is folytassák a jó cselekedeteket a családtagjaikkal, ismerőseikkel.
A hónap kiemelt témája a boldogító jó cselekedetek volt. A foglalkozást relaxációval indítottuk, amely során a megszokott módon két relaxációs gyakorlatot kapcsoltam össze. Ennek célja a gyermekek érzelmi ráhangolása, ellazítása, valamint annak elősegítése volt, hogy felismerjék a következő tevékenység jellegét és hangulatát.
A ráhangolódást közös éneklés követte, a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dal (Bagdi Bella) segítségével, amely támogatta az érzelmi nevelést és a közösségi élmény erősítését.
A témát mesével vezettem be, majd a feldolgozás színező tevékenységgel folytatódott. A csoport életkori sajátosságait és érdeklődését figyelembe véve a színezést választottam, mivel a gyermekek ezt a tevékenységformát kifejezetten kedvelik, és jól szolgálja a figyelem, a finommotorika, valamint az érzelmi feldolgozás fejlesztését.
A foglalkozás során szituációs játékot is beiktattam, amelyet a gyermekek nagy lelkesedéssel fogadtak, különösen a nagyobbak, azon belül is a kislányok. A játék során megjelentek a gondoskodást, segítségnyújtást és együttműködést mintázó tevékenységek, például a babakonyhában végzett közös munka és a takarítás, amelyek a proszociális viselkedés erősítését szolgálták.
A „gyógyító szívek” elkészítését a foglalkozás lezárásával kapcsoltam össze. A gyermekek örömmel készítették és díszítették a szívecskéket, amelyek a téma szimbolikus megjelenítését szolgálták, és lehetőséget adtak az alkotó tevékenységen keresztüli érzelmi kifejezésre.
A foglalkozás lezárásaként a „Mit tettem jól?” elnevezésű játékra került sor, amely során a gyermekek megoszthatták egymással jó cselekedeteiket. Elhangzottak például olyan visszajelzések, mint a naposi feladatok elvégzése, egy társ ruhájának felcipzározása, vagy a rendszeres segítségnyújtás az ágyazásnál a dajka néninek.
A foglalkozás összességében pozitív, elfogadó légkörben zajlott. Úgy érzem, sikerült a téma üzenetét a gyermekek számára élményszerűen közvetíteni, és egy újabb lépéssel közelebb kerültünk a „Boldogság vára” kapujához, a gyermekek érzelmi és erkölcsi fejlődését támogatva.