Hőstett
A fagyos téli éjszaka és a csúszós utak hátrálták Tomit kosáredzésre menet. A szokásosnál jobban sietett hisz, az előző heti edzésen azt monda az edző, hogy aki a következő alkalommal nem jelen meg vagy esetleg késik, az nem léphet pályára az idényben.
Ez az év nagyon fontos volt Tominak, mivel az volt az álma, hogy nagy sportoló lehessen, és ez a szezon eldönthette volna karrierjét.
Egy utcára járt az edzőteremtől és szokás szerint késésben volt, úgyhogy még jobban rágyorsított. A nagy sietség közepette észrevett egy embert ahogy mozdulatlanul fekszik a földön. Ekkor már 5 perce volt, hogy odaérjen az edzésre, de Ő gondolkodás nélkül odarohant, hogy segítsen az földön fekvő embernek. Amikor odaért látta, hogy egy öreg bácsi volt, aki valószínűleg megcsúszott és elesett. Tomi ebben a pillanatban lekéste az edzést. Látta, hogy a bácsi magánál van, de magától felállni nem tud, így hát felsegítette és leültette egy közeli padra. Az öregtől megtudta, hogy már majdnem 1 órája ott volt mikor segített rajta. Tomi felajánlotta, hogy hazakiséri, és a bácsi elfogadta ajánlatát. Az út hazafelé zord és még hidegebb volt, de az idős úr és segítője végig beszélgették az utat. A bácsi elmesélte, hogy a felesége elhunyt pár éve és a gyerekei messze laknak így Ő egyedül él és épp a napi sétáján volt mikor megcsúszott és elesett. Mikor a házához értek az öreg nagyon hálás volt de Tomi azt állította, hogy bárki más megtette volna ugyanezt.
Tomi rohant vissza az edzésre hátha a története meghatja az edzőjét. Sajnos nem így lett. Akármennyire kérlelte nem léphetett pályára abban az idényben. Akármekkora szomorúsággal töltötte ez el, tudta, hogy segített egy embernek kinek szüksége volt rá.
Barócsi Dávid
10.d