A jó cselekedetek gyakorlása az egész adventi időszakot átölelte óvodánkban. A karácsonyváró beszélgetőkörök alkalmával eleinte nehezen fogalmazódott meg a gyerekekben, milyen jó cselekedeteket tapasztaltak mások részéről vagy tettek másoknak, de a többszöri alkalmak, gyakori beszélgetések segítettek számukra észrevenni mások jó szándékát és a beszélgetések alatti megerősítések, dicséretek tovább ösztönözték őket az újabb jó cselekedetekre. Már maguk is észrevették, hogy ki segített nekik az öltözködésben, ki vigasztalta meg azt, aki szomorú volt, ki segített az asztalok terítésében, díszítésében, a csoportszoba rendbe tételében,… stb és azt is felsorolták, otthon ki mit segített, mivel szerzett örömet családtagjainak.
A boldogságóránk témájának feldolgozásához Mester Györgyi: A legkisebb cinke című meséjét választottam, melynek segítségével az állatokról való gondoskodásra is igyekeztem felhívni a gyerekek figyelmét. A kezdő relaxáció (Égig érő fa vagyok,.. ) után síkbábok segítségével meséltem el a gyerekeknek a kis cinke történetét. A mese végén elmondtuk ötleteinket, mi hogyan segíthetünk az itt telelő állatoknak átvészelni a hideg hónapokat. A jó gondolatokat tovább fűztük és kis kártyákra rajzolt képek segítségével összefoglaltam a gyerekek korábbi beszélgetőkörökben elhangzott jó cselekedeteit, s mindenkit felsoroltunk, aki eszünkbe jutott egy-egy kártyán lévő jó cselekedet kapcsán. A gyerekek örömmel ismertek magukra vagy társukra a kártyák láttán.
A boldogságórát a karácsonyi kántáló énekünkkel zártuk („Rossz a Jézus kiscsizmája,…”), melynek segítségével az önzetlen segítségnyújtást, adakozó kedvet és a hála érzését erősítettük magunkban.
Decemberben nemcsak az itt telelő madarak védelmére, hanem a házi kedvencekről való gondoskodás fontosságára is alkalmunk nyílt felhívni a gyerekek figyelmét. Ebben segített óvodánknak a Kopo csapat Állatvédő Jogvédelmi Egyesület, akik sok hasznos tanáccsal látták el a gyerekeket az állatokról való helyes gondoskodás kapcsán. A szülők pedig az általuk gyűjtött adományaikkal (állateledelekkel, takarókkal) segítették az Egyesület munkáját.
A legnagyobb hangsúlyt ebben a hónapban mégis a várakozás, az ünnepi hangulat megteremtése kapta. Közös mesével, verssel, énekkel, apró, szívből jövő ajándékokkal tettük örömtelivé egymás számára az ünnepi készülődést. Köszönöm a gyerekeknek, a szülőknek és a kollégáknak is azt a sok jót, amit segítségükkel megtapasztalhattunk ebben az időszakban.

Beszélgettünk a meseről, a szeretetről,karàcsonyról, Jézus születéséről.
Kihúztàk egymás nevet akinek a jóságos manója lesz.
Megoldottuk a feladatokat!
A karàcsonyfa előtt készítettünk egy közös csoportképet.
Angyalokat kaptak ajándékba, àldott karàcsonyt kívántam,öleléssel köszöntünk el!

A negyedik téma a boldogító jó cselekedetek volt a boldogságóra keretében.
Cél, feladatrendszer: A gyermekek, amikor jó cselekedeteket hajtanak végre, érezzék meg, hogy empatikusabbnak, és szerethetőbbnek látják magukat is, erősödik önbizalmuk, fokozódik boldogság érzésük!
Decemberben évek óta pályáztunk a Mátrix közhasznú alapítvány által működtetett mesedoktorok „Szeretetcsoki” csokoládégyűjtő akciójához. Ebben az évben új jóságos cselekedetet találtunk ki a gyermekekkel közösen. Mivel ebben az időszakban minden évben sütünk mézeskalácsot a gyermekekkel, az ötlet az volt, hogy ajándékozzunk meg meglepetésként idős embereket, gyermekeket az utcán lakótelepi óvodánk környezetében. Terveinket megosztottuk a szülőkkel, amihez boldogan hozzájárultak! Ezt meg is valósítottuk. Kis mézeskalács csomagokat készítettünk, amiből minden gyermek kezébe került. Megbeszéltük a folyamatát, ugyanakkor ők dönthettek mindig, hogy kit választanak. A megbeszélt napon kissé csepergett az eső, de ez nem vette el a kedvünket. Felvettük a kapucnikat, és elindultunk nagy lelkesen. Gyermekeink boldogan adták át minden meglepett embernek. A boldogság, a figyelmesség minden szívet megmelengetett. Egy gyermek mindig odaszaladt a választott nénihez, bácsihoz. Átadás után közösen kiabálták, hogy „Boldog, áldott Karácsonyt!” Meghatódott idős nénik, bácsik, akik szeretetteljesen ölelték magukhoz ismeretlen gyermekeinket! Egy apró figyelmesség embertársainkhoz, mely könnyeket csalt mindannyiunk szemébe. Meghatódott mindenki. Egy néni a táskájából egyből néhány cukorkát keresett elő, melyet az óvodában elosztottunk. Ebéd után, a gyermekeink már a mesét hallgatták pihenés előtt. Egyszer csak beszaladt a konyhásnéni, hogy itt van egy bácsi, a csoportunkat keresi. Kiderült, hogy az egyik megajándékozott ismeretlen bácsi volt. „Kinyomozta”, hogy kik lehettek ezek a gyermekek. Mivel a lakótelepen több óvoda is van, körbe járt minden óvodát, érdeklődött, hogy melyik óvoda, és melyik csoport lehetett. A konyhás nénink látott minket elinduláskor. Így derült ki, hiszen mi senkinek nem mondtunk semmit, csak elindultunk boldogan. A bácsi hozott a gyermekeinknek több kiló mandarint, mivel akkora örömet szereztünk számára, hogy ő is szeretett volna bennünket megajándékozni. Ez az érzés elmondhatatlan volt! Szó szerint! Mennyire kevés kell, hogy másoknak boldogságot vigyünk a szívébe! Bízom benne, hogy ezt gyermekeink sosem felejtik el!!! Minden gyermek két mandarint haza vitt, és kértem őket meséljék el szüleiknek, családjuknak a mandarin történetét! Számomra ez volt az egyik legszebb történet Decemberben! Egészen kiskorunktól arra neveltek szüleink, hogy a kedvesség, nagylelkűség jó erény, legyünk segítőkészek. Ne felejtsük el ezt továbbadni gyermekeinknek! De mégis hogyan kerülhet az öröm és a boldogság közelébe? Gondoljunk ezekre: Önzetlenség, önkéntesség és szolgálat. A jóság erősebbé tesz! A jóság puszta látványa is erősíti szervezetünk ellenálló képességét, védekezési rendszerét. A jó lelkiállapothoz szükséges a lelkiismeret parancsának elfogadása, és a feltételnélküli segítségnyújtás, ha a helyzet úgy kívánja. Aki szívből, szeretettel, humánusan segít, az mindig elnyeri méltó jutalmát. A jó cselekedetek, a segítségnyújtás valóban boldogabbá teszik az embereket. Fejezzük ki együttérzésünket. Amikor jó cselekedeteket hajtunk végre, empatikusabbnak, és szerethetőbbnek látjuk magunkat, hiszen nemcsak másokat szemlélünk pozitívabbnak, de magunkat is kedvezőbbnek értékeljük. A lényeg az, hogy úgy időzítsük cselekedetünket, hogy az a legnagyobb megelégedettséggel és örömmel szolgáljon minket. Fő a változatosság! Érdemes váltogatni, új élményekkel frissíteni cselekedeteinket, hogy az újra, és újra felemelő és élvezetes pillanatokat adjanak. Mi most ezt tettük! Egy tanulmány szerint a világon mindenütt jobb adni, mint kapni! Erre tanítsuk gyermekeinket! Az adventi időszakhoz jól illeszkedi ez a téma. Ez a szülők lelkét is megmelengette, elfeledett érzéseket váltott ki belőlük! Ámulattal hallgatták, hogy ilyenekkel is foglalkozunk az óvodában, hogy az érzelmi intelligenciára ekkora hangsúlyt fektetünk!
Játszottunk „Jóságos manó” játékot! Mindez titokban történt. Ez azt jelentette, hogy egy kinevezett napon minden gyermeknek egy társának valami kedvezőt kellett cselekednie, de anélkül, hogy ez feltűnő lenne. Másnap megbeszéltük, hogy ki mit tapasztalt, milyen manó tettek születtek, ki kinek lehetett a manócskája. Ehhez nagy motiváló erő volt az is , hogy a Mikulást az idén két „rossz-csont” manóbáb (Iciri és Piciri) elkísérte. Ők a csoportban maradtak, a Mikulás nálunk hagyta őket, hogy a jóra tanítsák meg őket gyermekeink. Sokszor jókat nevettünk a manókon, hiszen azért történtek csintalanságok a csoportban! A kihívást nagy örömmel fogadták gyermekeink! Volt egy közös karácsonyi barkácsolás a szülőkkel. Angyalokat, faszarvast, fenyődíszeket, ajtó kopogtató díszt barkácsoltunk, amit otthon lelkesen folytattak, vittek az iskolákba is. Az egész téli időszakban nagy hangsúlyt fektetünk a madarak etetésére, itatására, a madarak karácsonyára, kiemelve ennek fontosságát. Ezeket az Óvodánk előtt található madáretetőre kihelyeztük a gyermekekkel. Lelkesen készültek az ajándékok a családtagok, az óvoda dolgozói számára is. Elmeséltem Bezzeg Andrea: Szívem kertje című meséjét, majd beszélgetést kezdeményeztem a mese végén található kérdésekkel. A könyvben található egy szituációs játék ajánlás. „Ovis barátunk szomorkodik, mert otthon felejtette az alvókáját. Hogyan tudtok segíteni? ” Ez végig kísérte az egész hónapot, ami nem a könyv, hanem a gyermekek saját belső indíttatásából adódóan történtek. A gyermekek nap mint nap oda adták egymásnak az alvókáikat alvás idő elején azoknak, akik otthon hagyták vagy egyszerűen nem hoztak. Mindezt őszinte, tiszta szeretetből, hogy örömet okozzanak egymásnak. Többször meghallgattuk Bagdi Bella: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dalt. Minden gyermek megkapta a jó cselekedetek jelét, a piros szívecskét, amit haza is vittek. Közben meghívtak bennünket a szomszédos iskolába karácsonyi műsorra, ahol lelket melengető történetet nézhettünk, hallgathattunk meg gyönyörű, angyali gyermeki énekek kíséretében. A végén a közös éneklés után, gyermekeink apró ajándékokat kaptak az iskolás gyermekektől, tanítónéniktől. Boldogsággal a szívünkben köszöntünk el egymástól ebben az évben is, tele reménnyel, várakozással a jövőre nézve! Kellemes Ünnepeket kívántunk mindenki számára!

Újra eljött december, s vele Advent: a titkokkal teli csodavárás, a különleges események, ízek, illatok, s a jó cselekedetek gyakorlásának ideje!
A hónap idén is a Mikulásvárással indult. Megismerkedtünk szent Miklós legendájával. A szerény, nagylelkű ember személyes példájából tanulva igyekeztünk a hónap során gyakorolni a jó cselekedeteket: figyelmesen, előzékenyen viselkedni egymással, észrevenni és segíteni, ha valaki rászorul. A gyerekek rajzaiban megjelent a Mikulás, a rénszarvasok, a karácsonyfa, és az ajándékok egyaránt. Az ünnepnap reggelére még néhány centiméteres hó is esett a gyerekek nagy örömére! Idén négy manójával, krampuszával látogatott el hozzánk, akik elmesélték mi történt velük, mióta utoljára találkoztunk. Versekkel, énekekkel köszöntöttük a vendégeket. A Mikulás kedves és tanító szavai után minden kisgyermeket és felnőttet megajándékozott. A nagyobbak rajzokat, három kiscsoportosunk pedig a cumiját adta a Mikulásnak köszönet képen!
Hétről hétre meggyújtottuk az adventi koszorú gyertyáit, minden nap kinyitottunk egy kis zsákocskát az adventi kalendáriumunkban. Hétről hétre tovább díszítettük az óvoda helyiségeit, és vele párhuzamosan a lelkünket is. A nagyokkal felelevenítettük Jézus születéstörténetét, verseket, dalokat énekeltünk nap mint nap. Betlehemeket készítettünk egy városi felhívásra, mézeskalácsot sütöttünk. Sokat beszélgettünk arról, mivel, hogyan tehetünk jót a mindennapokban. A beszélgetőkört mindig azzal kezdtük: Milyen jót cselekedtél ma?
Az érzékenyítést jól segítették az interaktív mesék meghallgatása és feldolgozása. Gyakran hallgattuk Bagdi Bella hónap dalát. Sokszor játszottuk a „Fuss! Ölelj!” a „Szeretetfolyosó”, valamint más párválasztó, cirógató játékokat. A nagycsoportosok szívesen választották a „Hála” képeslapot, melyet betűnyomda segítségével meg is címeztek.
A jó cselekedetek gyakorlására biztattuk a szülőket is, akik felajánlásaikkal csatlakozhattak, a városunkban már hagyománnyá vált “Egy doboznyi szeretet” jótékonysági akcióhoz. Szeretet-dobozaikkal a rászoruló gyermek karácsonyát tehették szebbé.
Ajándékok készítésével teltek mindennapjaink: karácsonyfát készítettünk, adventi koszorút, gipszfigurákat festettünk, ragasztottunk a családtagok számára. Mézeskalácsot sütöttünk, melyet a karácsonyi ünnepség után nap, mint nap eszegettünk, megajándékoztuk velük az óvodánkba járó logopédusokat és fejlesztőpedagógusokat.
Karácsonyi ünnepségünkön betlehemeztünk. A „beszélős” szerepeket a nagyobbak játszották. Átlényegülésüket nagyban segítették a jelmezek. A kis- és középső csoportosok is nagyon örültek, hogy a kis aranyglóriák segítségével angyalokká változhattak és a közösen elmondott versek és dalok segítségével ők is történet részeseivé válhattak.
Hangulatos, meghitt ünnepség keretében, lélekben megerősödve köszöntünk el egymástól a téli szünetre!

Ebben a hónapban igyekeztünk minden percet kihasználni, hogy jót cselekedjünk.
A gyermekek nagyon segítőkészek voltak, nagyon figyeltek egymásra. Ha valaki kiborította a játékát segítettek azonnal felszedni. Ha valaki tüsszentett futottak a zsebkendőért. Segítették egymást az öltözködésben, a tisztálkodásban a fésülködésben. Minden jócselekedetet egy jóságszívecskével jutalmaztam, ami motiválta őket a minél több szívecske gyűjtésében. Sok közös programot szerveztük , ami örömmel töltötte be a gyermekek szívét. Sütöttünk mézeskalácsot, szülös karácsonyt szerveztünk ahol a szülőket ajándékkal, műsorral leptük meg. Együtt készültünk a szeretet ünnepőre. Ünnepi asztalnál ebédeltünk. Vártuk a Mikulást majd a Jézuskát.
A legnagyobb jócselekedetünk a kerületi fellépés volt, amikor a főtéri nagy színpadon karácsonyi hangulatot varázsoltunk a nézőknek, hirdetve a közelgő szeretet ünnepét.

„Jó cselekedetek gyakorlása”
A foglalkozást relaxációval kezdtük Prof. Dr. Bagdy Emőke ajánlásával „Tüdőtakarítás”és
„Az én hangom”.
Meghallgattuk Bagdi Bella : Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát.
Dobozba elhelyezett tükörbe belenéztek a gyerekek ,de nem mondhatták meg ,ki mit lát,titok volt, majd megbeszéltük ,kit láttak.
Fuss! Ölelj! játék tetszett ,futottak körben és taps jelre oda szaladtak valakihez és megölelték
egymást.
Két sorba álltak a gyerekek egymással szemben , bekötött szemmel indultak egyenként a szeretet folyosón ,közben simogatták mindaddig ,amíg a folyosó végére nem ért.
A foglalkozás végén,”Hála” képeslapot készítettek és annak adják aki tett értük valamit.